Bf.184/2009/21 – Szegedi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés II. fordulat d) pont,

(5)bekezdés b) pont], 1 rb. társtettességben elkövetett rablás bűntettének [Btk. 321. §

(1)bekezdés I. fordulat,

(3)bekezdés a) pont], 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettének [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont], 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségének [Btk. 282. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont]; a

1. október
2. napjától
3. február
4. napjáig,
5. február
6. napjától
7. március
8. napjáig,
9. június
10. napjától
11. augusztus
12. napjáig és
13. augusztus
14. napjától előzetes fogvatartásban lévő II.r. vádlott cselekményeit 1 rb. társtettességben elkövetett rablás bűntettének [Btk.
15. §

(1)bekezdés I. fordulat,

(3)bekezdés a) pont], 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettének [Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont], 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségének [Btk. 282. §

(1)és

(5)bekezdés a) pont] minősíti. Az I.r. vádlott főbüntetését 7 (Hét) év 6 (Hat) hónap fegyházra, a II.r. vádlott büntetését 7 (Hét) év fegyházra e n y h í t i , azt az I.r. vádlottal, mint többszörös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak. A II.r. vádlott által a

1. október
2. napjától
3. február
4. napjáig,
5. február
6. napjától
7. március
8. napjáig,
9. június
10. napjától
11. augusztus
12. napjáig, valamint a
13. augusztus
14. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztésbe. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítottnak tekinti. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét helybenhagyja. Az I.r. vádlott által
15. augusztus
16. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság - írásban részletesen indokolt ítélete szerint törvényhelyekre utalással is, a tárgyaláson nyomban kihirdetett un. kisítélet szerint viszont azok megjelölése nélkül - az I.r. vádlott bűnösségét 1 rb. lopás bűntettében, 1 rb. társtettességben elkövetett rablás bűntettében, 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében és 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségében, a II.r. vádlott bűnösségét 1 rb. társtettességben elkövetett rablás bűntettében, 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében és 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségében mondta ki. Ezért az I.r. vádlottat, mint különös visszaesőt, és a II.r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt, azonosan halmazati büntetésül 9 év fegyházra és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésekbe beszámította - a rendelkezésére álló adatok alapján - a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt; rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről - a bizonyítékot képező elemi szálakat, DNS mintát, anyagmaradványt és napszemüveget megsemmisíteni rendelte - a magánfél polgári jogi igényéről hiányosan rendelkezett és a vádlottakat külön-külön és egyetemlegesen is kötelezte a bűnügyi költség viselésére, míg annak kisebb részéről megállapította - fellebbezéssel nem támadott felmentő rendelkezésére figyelemmel - hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőjük jelentett be fellebbezést, elsődlegesen az
17. sz. sértett sérelmére elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alóli, bizonyítottság hiánya okából történő felmentés, másodlagosan a büntetésük enyhítése érdekében; a nyilvános ülésen a védő a fellebbezésüket Bf.II.184/2009/
18. akként egészítette ki, hogy elsődlegesen mindkét vádlott esetében az elsőfokú ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezésére és másodlagosan a felmentésre, valamint harmadlagosan enyhítésre irányulóan tartotta fenn fellebbezésüket. A védelmi álláspont szerint az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, mert a tényállást hiányosan állapította meg és megállapított tényekből további tényekre helytelenül - feltételezéseket alapul véve - következtetett. A másodfokú nyilvános ülés előkészítése során a II.r. vádlott kétszer is bizonyítási indítványt terjesztett elő. Először két további tanú kihallgatását kérte arra, hogy őt és társát az
19. sz. sértett hamisan vádolta a fegyveresen elkövetett rablás bűntettével, másodlagosan további két tanú szembesítésére, egyebekben az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységétől eltérő, javukra történő bizonyíték- mérlegelésre és ennek konzekvenciájának levonására tett indítványt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az írásban előterjesztett átiratát -az elsőfokú ítéletnek a bizonyítékot képező bűnjelekre vonatkozó részét ide nem értve mindenben fenntartotta, pótindítványában az első védelmi bizonyítási indítvány elutasítására tett indítványt, melyet szóban is fenntartott és ugyancsak szóban, részletesen megindokoltan a másodjára előterjesztett bizonyítási indítványt is elutasítani indítványozta. Kizárólag a főbüntetések enyhítését célzó védelmi fellebbezések az alaposak, és a fellebbviteli főügyészség indítványát - a fenntartott részében - mindenben osztotta a másodfokú bíróság. *** a II.r. vádlott mindkét bizonyítási indítványa, azok teljesítésére nincs indok. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben is megvizsgálta, a szükséges szembesítéseket elvégezte, levonta a megfelelő következtetéseket, amelyek alapjául az általa közvetlenül észlelt bizonyítékok szolgáltak, ilyen módon - mivel az elsőfokú tényállás csupán az alábbiak szerinti kismértékű, részleges megalapozatlanságban szenved - további bizonyítás felvétele szükségtelen. Ezért a másodfokú bíróság a védelmi bizonyítási indítványokat elutasította. *** Az elsőfokú ítélet tényállása kismértékben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság az előéleti adatokra, valamint a történeti tényállás
20. pontjára vonatkozóan hiányos és iratellenes megállapításokat tett [Be.
21. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés

1. b)pont II. fordulata és
2. c)pontja]. Ezt a részleges megalapozatlanságot azonban a másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel a tényállás kiegészítésével, illetve helyesbítésével orvosolta: Az I.r. vádlott

1. június 11-ig volt jelen ügyben fogvatartásban és
2. június 12től
3. december
4. napjáig jogerősen kiszabott 6 hónap szabadságvesztés büntetését töltötte.
5. december 12-től
6. április
7. napjáig a jogerősen megállapított 1 év 1 hónap összbüntetésből a feltételes szabadsága megszüntetése folytán hátralévő részt töltötte.
8. április
9. napján a végrehajtani rendelt 10 hónap börtönt vették foganatba
10. augusztus
11. napjáig.
12. augusztus
13. napjától ismét jelen ügyben van előzetes fogvatartásban. Az I.r. vádlott nem csupán különös, hanem többszörös visszaeső is, hiszen az elsőfokú tényállás
14. pontjában írt előéleti adat azt alapozza meg. Az ott, mint különös visszaesővel szemben kiszabott szabadságvesztés kitöltésétől az újabb szabadságvesztéssel büntetendő jelen bűncselekményei elkövetéséig ugyanis 3 év még nem telt el [Btk.
15. §
16. pontja]. Helyesbítette az I.r. vádlott
17. pontban megjelölt előéletében a másodfokú bíróság az ott írt büntetés nemét, az helyesen közérdekű munka. Az elsőfokú bíróság a történeti tényállás
18. pontjában írt és az I.r. vádlott terhére elbírált bűncselekmény kapcsán - helyesen - összességében a nyomozati anyag
19. sorszám alatti, igazságügyi tárgyszakértői véleményben írt értéket fogadta el, az összes elkövetési érték és a megtérült érték ezen igazságügyi tárgyszakértői véleményen alapul. Ugyanakkor az egyes tárgyak értékét nem ennek megfelelően állapította meg, ezért azt a másodfokú bíróság az alábbiak szerint helyesbítette: A Pioneer erősítő 10.000,- Ft, a Pioneer CD lejátszó 10.000,- Ft, a Wharfedalt típusú mélynyomó erősítővel 15.000,- Ft, a Philips TV 20.000,- Ft, a rotációs kapa 70.000,Ft, a csónakmotor 60.000,- Ft, a körfűrész 6.000,- Ft, a gyalu 12.000,- Ft. Bf.II.184/2009/
20. Így helyes az elsőfokú bíróság által megállapított összes elkövetési érték, így e helyesbítés a minősítést nem érinti. A történeti tényállás
21. pontjában írt bűncselekmény sértettje,
22. sz. sértett, a polgári jogi igényt akként jelentette be, hogy kamatot nem kért. A II.r. vádlott jelen ügyben
23. október 4-től
24. február 7-ig,
25. február 16tól
26. március 30-ig,
27. június 26-tól
28. augusztus 13-ig, majd
29. augusztus 18-tól van előzetes fogvatartásban. Ez a helyes beszámítás miatt bír jelentőséggel. A tényállásban írt és engedély tartásához kötött lőfegyverre - helyesen - a
30. évi XXIV. tv. rendelkezései vonatkoznak és a
31. §

(1)bekezdés b) pontja szerint annak tartásához hatósági engedély szükséges (ez a

1. és
2. tényállásra egyaránt vonatkozik). Egyebekben az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges és lehetséges mértékben, kellő mélységben lefolytatva megalapozott tényállást állapított meg, amely a most írt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel mindenben irányadóvá vált a felülbírálat számára. Az elsőfokú bíróság megfelelő elmélyültséggel foglalkozott az egymás valóságtartalmát kizáró bizonyítékokkal. Kellő indokát adta annak, hogy a vádlottak tagadásával szemben - főként a fegyveresen elkövetett rablás bűntettét illetően - miért a ténybeli előadásaikkal ellentétes, terhelő vallomásokat fogadta el tényállása alapjául. Indokai logikusak, meggyőzőek, megfelelnek az iratok tartalmának is és a bizonyítékok mérlegelése körében az elsőfokú bíróság nem vétett perrendi hibát sem. A vádlottak e cselekmény miatt emelt vád alóli felmentését, illetve az elsőfokú ítélet teljes körű hatályon kívül helyezését célzó módosított védelmi fellebbezések nem mást, mint a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság nem a vádlottak ténybeli előadását, hanem a terhelő bizonyítékokat fogadta el tényállása alapjául. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az
3. sz. sértett végig következetes vallomását fogadta el szemben a vádlottak ténybeli előadásával. A sértett vallomását támasztották alá
4. sz.,
5. sz. és
6. sz. tanúk vallomásai és azt nem gyengítették
7. sz.,
8. sz. és
9. sz. tanúk vallomásai sem. Nem tévedett az elsőfokú bíróság abban sem, amikor a bűncselekmény történeti tényállását illetően a benzinkútnál történtekre koncentrált a bizonyítékok mérlegelése során, nem pedig a kocsmánál elhangzottakra, hiszen a vádlottak terhére rótt, fegyveresen elkövetett rablás bűntette a benzinkútnál valósult meg. Abban sem tévedett - figyelemmel az ítélkezési tapasztalatokra - hogy a súlyos beszámítású bűncselekmények helyszínén dolgozók rendszerint nem szívesen keverednek bele az emiatt folyamatban lévő ügyekbe, igyekeznek azon kívül maradni. Összességében tehát az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében helyes álláspontot foglalt el, azt a másodfokú bíróság megalapozottnak, perrendszerűnek ítélte, így azt eredménnyel sem a hatályon kívül helyezés, sem a felmentés irányában nem támadhatta a védelem. A mindenben megalapozott, alapul elfogadott tényállásból tehát az elsőfokú bíróság helyesen következtetett mindkét vádlott bűnösségére, és valamennyi, fellebbezéssel érintett bűncselekményük megnevezése törvényes. Ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy a felülbírálat szempontjából az un. ítéleti feljegyzés az irányadó (BH
10. évf.
11. számú jogeset), következésképpen a felülbírálat számára hivatalból ez szolgált alapul. Miután a most említett ítéleti feljegyzés a vádlottak terhére elbírált bűncselekmények megnevezését nem a Legfelsőbb Bíróság
12. számú Büntető Kollégiumi véleményében írtak szerint rögzítette, ezért az elsőfokú ítélet e tekintetben megváltoztatásra szorult: A másodfokú bíróság a Be.
13. §

(1)bekezdése alapján a felhívott Bkv. rendelkezésére figyelemmel az egyes bűncselekményeket törvényhely megjelölésével minősítette, és figyelembe vette a lopás bűntetteként és társtettességben elkövetett rablás bűntetteként értékelt cselekmények esetében azt is, hogy az írásba foglalt ítélet rendelkező része, valamint annak indokolása a felhívott törvényhelyek

(1), illetve

(2)bekezdésének fordulatát nem rögzítette annak ellenére, hogy az több elkövetési magatartással megvalósítható, és a fordulatra mindig utalni kell. A tényállás kiegészítéséhez képest megállapítható, hogy az I.r. vádlott többszörös visszaeső is, erre és az alábbiakra is figyelemmel a bűnösségi körülmények is kiegészítésre szorulnak: Bf.II.184/2009/

1. További súlyosítóként értékelte a másodfokú bíróság az I.r. vádlott többszörös visszaeső minőségét megalapozón túli elítéléseit és azt, hogy egyben különös visszaeső is, a rablás bűntetteként értékelt cselekmény esetében a társtettességben elkövetést és a személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodottságát. Figyelemmel az így helyesbített, illetve kiegészített bűnösségi körülményekre és arra a tényre, miszerint a Btk.
2. §

(1),

(2)és

(3)bekezdése alapján figyelembe veendő halmazati szabályra tekintettel a vádlottak esetében öttől tizenöt évig terjedő határok között volt kiszabható a szabadságvesztés, a bűncselekmények konkrét tárgyi súlyára is figyelemmel a 9 év fegyház mindkét vádlott esetében eltúlzott. Figyelemmel volt a belső arányosságra is, amit az a tény követel meg, hogy az I.r. vádlott is többszörös visszaeső és 1 rb. lopás bűntettében is megállapította bűnösségét az elsőfokú bíróság, így terhére a II.r. vádlotthoz képest többlet-cselekmény mutatkozik. Ebből következően a másodfokú bíróság az eltúlzott mértékű főbüntetést a már írt mértékre enyhítette. Ugyanakkor a közügyektől eltiltás mellékbüntetés szükséges és arányos, annak mértéke kellően igazodik a bűncselekmények jellegéhez és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességhez. A tényállás kiegészítésénél írtakhoz képest a másodfokú bíróság a Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján eszközölte a helyes beszámítást a szabadságvesztésükbe azzal, hogy a

(3)bekezdés felhívását mellőzte, mert az nem a szabadságvesztés beszámítására vonatkozik. Az ítéleti feljegyzés a magánfél polgári jogi igényéről történt nem érdemi rendelkezést is hiányosan rögzítette. Érdemi rendelkezésre a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, ezért helyes szövegezéssel állapította meg az igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítását a másodfokú bíróság. Megjegyzi ugyanakkor, hogy semmi akadálya nem lett volna az elsőfokú eljárásban az aggálytalanul megállapítható elkövetési érték kártérítés jogcímén polgári jogi igényként történő megítélésére, annak ok nélküli elmulasztása a magánfélre hátrányos. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét a másodfokú bíróság a már kifejtettekre figyelemmel a Be. 371. §

(1)bekezdés I. fordulata alapján helybenhagyta. Az I.r. vádlott által

1. augusztus
2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. **** Osztotta a bűnjelekre vonatkozó módosított főügyészségi álláspontot az ítélőtábla. Az időközben hatályba lépett a Be. módosításáról szóló 2009. évi LXXXIII. törvény 21. és 22. §-a - mely a Be. 151. §

(1)és

(2)bekezdését módosította és a Be. 155. §-át a

(9)bekezdéssel egészítette ki - szerint az ott írt okok és feltételek fennállása esetén a bűnjelek lefoglalását meg kell szüntetni. Ehhez képest most már helyes az elsőfokú bíróság rendelkezése az érintett bűnjelekről. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be.

1. § megfelelő értelmezése zárja ki. S z e g e d ,
2. szeptember
3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk..Katona Tibor sk..Mezőlaki Erik sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.184/2009/
4. számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 1.B.1023/2007/
5. számú ítéletének fellebbezések folytán felülbírált és a jelen ítélettel meg nem változtatott része mindkét vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
6. szeptember
7. Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke