Bf.22/2009/25 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja) is megállapítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 58.536 (ötvennyolcezerötszázharminchat) forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 84.000 (nyolcvannégyezer) forint bűnügyi költség az állam terhén marad. A kiszabott szabadságvesztésbe a

1. november
2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban eltöltött időt továbbmenően beszámítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Somogy Megyei Bíróság B.260/2008/
3. számú,
4. november
5. napján kelt ítéletével a vádlottat 1 rb. erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette és 1 rb. erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 7 év börtönre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére, kivéve azt a költséget, mely azzal kapcsolatosan merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri. A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést eltérő minősítés több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének és lőfegyverrel visszaélés bűntettének megállapítása miatt - és a büntetés súlyosítása végett. A vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján bizonyítás felvételét, a vádlott sérülésének keletkezési mechanizmusával kapcsolatosan a szakértői vélemény kiegészítését indítványozta. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításairól meggyőző indokolást adott. Így mindenekelőtt arról, hogy a vádlott és a sértett1 egymásnak bizonyos részekben ellentmondó vallomásait milyen körben, milyen bizonyítékok alapján fogadta el. A vádlottsérülésének keletkezési mechanizmusával kapcsolatosan azonban nem oldotta fel az elsőfokú bíróság dr.szakértő1 igazságügyi orvosszakértő véleményeiben felmerült ellentmondást. A szakértőnek a nyomozás során adott szakvéleménye értelmében a vádlott bal lábán a sérülést fekvő testhelyzetben szenvedte el. Ezzel szemben a tárgyaláson úgy nyilatkozott, valószínűbb, hogy a vádlottálló helyzetben sérült meg. Az ellentmondás feloldása érdekében a másodfokú bíróság új igazságügyi szakértőt rendelt ki. Dr.szakértő2 szakértő megerősítette dr.szakértő1 nyomozás során adott véleményét, mely szerint a vádlott feküdt, amikor a gépkocsi a lábán áthaladva sérüléseit okozta. Miután az elsőfokú bíróság a tényállást dr.szakértő1 nyomozás során előterjesztett szakvéleménye alapján állapította meg, melyet dr.szakértő2 szakvéleménye is megerősített, ezért annak megváltoztatása nem szükséges. A másodfokú eljárásban a sértett jogi képviselője által becsatolt - Németországban készült - szakvélemény alapján felmerült annak a lehetősége, hogy a sértett1 sérülése maradandó fogyatékosság hátrahagyásával gyógyult. A másodfokú bíróság a kérdés eldöntésére szakértőt rendelt ki. Dr.szakértő2 szakértő véleménye szerint nem igazolható, hogy a sértett a bűncselekménnyel okozati összefüggésben maradandó fogyatékosságot, egészségkárosodást szenvedett. Erre figyelemmel megalapozott az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a sértett1 sérüléseivel kapcsolatosan is. A fentiekben kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapvetően megalapozott, azt a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - mindössze az alábbiakkal egészíti ki: A két sértett a vádbeli napon 9,30 körüli időben indult el a polgármesteri hivatal épületétől a ............. Ranch-ra. A cselekmény elkövetése után a már sérült sértett2 és sértett1 9,45 körüli időben érkeztek vissza B.............. központjába (nyomozati iratok

1. oldal). A vádlott által használt szögbelövő eszköz az ítéleti tényállásban írt módon használva lőfegyvernek minősül. A sértett1 a cselekmény során a szögbelövő által okozott sérülésen kívül a jobb vállán könnyebben megsérült (nyomozati iratok
2. oldal). A fentiek szerint pontosított tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. A cselekmény előzményeit illetően az elsőfokú bíróság a tényállást sértett1 és a vádlott lényegében egyező vallomása alapján állapította meg. A kihallgatott tanúk vallomásaiból aggálytalanul megállapítható, hogy a vádlott tartott a sértettektől. Ezt támasztja alá az is, hogy a vádlott megpróbálta a sértetteket félrevezetni, elkerülni a velük történő találkozást. A bizonyítékok értékelését megnehezítette, hogy sem a vádlott, sem a cselekményt túlélő sértett vallomása nem fogadható el teljes egészében. Mindkét vallomás egyes részeit objektív bizonyítékok, illetve ténybeli következtetések és az életszerűség alapvető szabályai cáfolták. Ilyennek kell tekinteni sértett1 vallomásának azt a részét, mely szerint a vádlott támadt rá és sértett2rae. A vádlott kifejezetten tartott a sértettektől, félelméről több tanú is beszámolt. Ezért kívánta elkerülni a velük való találkozást. A vádlott és sértett2 közti testalkati, súlybeli különbség pedig valószerűtlenné teszi azt, hogy a vádlottvolt a támadó. Ugyanakkor a vádlott sérüléseiről készült látlelet cáfolja a vádlottvallomásának azt a részét, amelyben azt állította, hogy a sértett súlyosan bántalmazta őt, 15-20 alkalommal megütötte. Ilyen mértékű bántalmazásnak mindenképpen külsérelmi nyomokat kell hagynia, amit a vádlottat vizsgáló orvosoknak észlelni és rögzíteni kellett volna. A szakértői véleményekre és a tárgyi bizonyítékokra alapítva okkal következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott a sértettek gépkocsija mellett állva, felülről lefelé lőtt be az autóba. A helyesen megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság alappal következtetett a vádlott bűnösségére, élet elleni cselekményét is a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően értékelte. Kellő alapossággal és körültekintéssel vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt-e a cselekmény elkövetésekor. Az irányadó tényállás szerint a sértettek már a kocsiban ültek, távozni készültek, amikor a vádlott az utastérbe lőtt. Ennek alapján fel sem merülhet, hogy a sértettek újabb jogtalan támadást intéztek a vádlott ellen, vagy ennek közvetlen veszélye fenyegetett volna. A helyszíni szemle adatai, a vádlott és a sértett1 vallomásának mérlegelése során kizárta az elsőfokú bíróság azt a lehetőséget, hogy sértett2 szándékosan ütötte el gépkocsijával a vádlottat. Kizárta így annak a lehetőségét is, hogy a vádlott jogos védelmi helyzete akkor is fennállt, amikor a sértettek a gépkocsijukba ültek. A vádlott cselekményének értékelésénél alapvetően abból kell kiindulni, hogy félt a sértettektől. Már a vádbeli napot megelőző találkozás során is feszült hangulatban tárgyaltak. sértett1 kilátásba helyezte, hogy a vádlottat akár erőszakkal is eltávolítják a farmról. A vádlott által méltánytalannak tekintett követelés, a sértettek fenyegető fellépése vádlottat indulatossá, feszültté tette.

1. június 26-án reggel a sértettek megjelenése a farmon a vádlott felfokozott érzelmeit váltotta ki. A sértettekkel történt veszekedés, majd dulakodás ezt a feszült érzelmi állapotot tovább erősítette. Amikor a sértettek autója áthajtott a vádlott lábán ez a feszültség olyannyira elhatalmasodott, a vádlotttudata olyan mértékben beszűkült, hogy a vádlott a szokásos megfontolásra, cselekményének és következményeinek átgondolására képtelenné vált. A vádlott aktuális pszichés állapotát helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság. A vádlott indulatának fellobbanása, tudatának beszűkülése tehát ahhoz az eseményhez köthető, hogy a sértettek gépkocsija a lábán áthajtott. Ezért nincs jelentősége annak, hogy ezt megelőzően cselekményében felismerhetők voltak a megfontolásra, átgondolásra utaló momentumok. A vádlott cselekményének megítélésénél tehát nincs jelentősége annak, hogy a vádlott a szögbelövésre használatos eszközt már a sértettek megérkezése előtt előkészítette, megtöltötte. Az eszközt nem használta sem a sértettek megérkezésekor, sem akkor, amikor sértett2vel dulakodott és a sértett a nyakához tartott késsel fenyegette. Erre figyelemmel törvényesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott által elkövetett cselekményt 2 rb. erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének, melyből 1 rb. kísérleti szakban maradt. Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a vádlott szándéka mindkét sértett életének kioltására kiterjedt. Amint arra megalapozottan utalt, a vádlott tisztában volt a cselekmény elkövetésekor használt eszköz tulajdonságaival, erejével. A lövés irányából - figyelemmel arra, hogy a sértettek a gépkocsiban a két első ülésen ültek - arra lehet következtetni, a vádlottnak számítania kellett arra, hogy szögbelövőből kilőtt 6 cm hosszú szög mindkét sértett életét kiolthatja. Így nem hivatkozhat eredményesen a védelem arra, hogy a sértett1 esetében a vádlott gondatlanságból okozta a sérülést. Téves jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a cselekmény elkövetéséhez használt szögbelövő nem lőfegyver. A vádlott tulajdonában álló szögbelövő csőtorkolati energiája - a vádbeli eseménykor használt 7 gramm tömegű szög és töltény mellett - 961,02 J volt. Ez az érték sokszorosan meghaladja a lőfegyverekről és lőszerekről szóló
2. évi XXIV. tv. (a továbbiakban: törvény) 2.§
3. pontjában meghatározott értéket, ami a lőfegyvernek történő minősítés egyik alapkritériuma. A törvény szerint lőfegyver: a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A törvény 2.§
4. pontja szerint tűzfegyver: olyan, a törvény mellékletének „A”, „B”, „C” vagy „D” kategóriájában meghatározott eszköz, amelyből a kiterjedő forró gáz tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék lőhető ki, kivéve, ha a b) pont szerint ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve, hogy erre a célra használják. A vádlott által használt TORNADO típusú szögbelövő a fenti feltételeknek megfelel. A szögbelövő, mint ipari célra tervezett eszköz, egészen addig nem minősül lőfegyvernek, és tartásához, megszerzéséhez nem kell engedély, amíg ilyen célra használják. Abban a pillanatban azonban, amikor a szögbelövőt a vádlott a sértettek ellen fordította megszűnt az eszköznek a törvény 2.§ 29/b. pontjában meghatározott kivételes jellege. A szögbelövő tehát az ítéleti tényállásban meghatározott módon - emberi élet kioltására -használva lőfegyvernek minősül. Ezért a másodfokú bíróság - a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően - a vádlott bűnösségét 1 rb. a Btk.263/A.§

(1)bekezdés a) pontjába ütköző lőfegyverrel visszaélés bűntettében is megállapította. A büntetés kiszabását meghatározó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte. A minősítés megváltoztatására tekintettel azonban a bűnösségi körülményeket a másodfokú bíróságnak újra kellett értékelni. Kisebb súllyal, de a vádlott terhére értékelte a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy bűnösségét lőfegyverrel visszaélés bűntettében is megállapította. E körülménynek azért nincs nagy jelentősége, mert a szögbelövőt - egészen addig a pillanatig, míg a sértettek ellen nem fordította - legálisan tartotta birtokában a vádlott. A fent már kifejtettek szerint a szögbelövő csak a használat módja miatt minősül lőfegyvernek, attól a pillanattól, amikor élet elleni bűncselekmények elkövetési eszközévé válik. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés arányban áll a vádlott terhére megállapított cselekmények tárgyi súlyával. Az alkalmazott büntetés mindenben megfelel a Btk.37.§-ában meghatározott céloknak, ezért sem súlyosítására sem enyhítésére nem látott indokot a másodfokú bíróság. Mivel a vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság lőfegyverrel visszaélés bűntettében is megállapította a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata a Btk.42.§

(2)bekezdés b/1. pontja értelmében fegyház. A vádlott korára, büntetlen előéletére és megromlott egészségi állapotára figyelemmel az ítélőtábla a Btk.45.§

(2)bekezdése alapján eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot határozott meg. E kedvezmény alkalmazását indokolja az a körülmény is, hogy a vádlott német anyanyelvű, így a büntetés magyarországi végrehajtása a vádlott számára a büntetés célján túlmutató fokozott terhet jelent. A fentiek szerint a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés tekintetében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be.381.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére, kivéve azt a költséget, mely azzal kapcsolatosan merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri. E költségeket a Be.339.§

(2)bekezdése alapján az állam viseli. A kiszabott szabadságvesztésbe az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a jogerős határozat meghozataláig a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a Btk.99.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság továbbmenően beszámította. P é c s ,

1. június
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.260/2008/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.22/2009/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. június
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke