DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.178/2009/5.sz. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- május 13-án megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette az alábbi ítéletet: A vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- február 2-án kihirdetett 13.B.675/2007/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények megnevezése helyesen 2 rendbeli vesztegetés bűntette, melyből 1 rendbeli cselekmény a Btk.250.§
(1)és
(3)bekezdése szerint / II. tényállás/; 1 rendbeli pedig a Btk.250.§
(1)bekezdése szerint /I. tényállás/ minősül. A II. tényállásban írt 10.000 (tízezer) Ft-ra vagyonelkobzást alkalmaz. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3600 (háromezer-hatszáz) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a rendelkező részben írt határozatával vádlottat 1 rb. hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette (Btk.250.§
(1)
(3)bekezdés) és 1 rb. vesztegetés bűntette (Btk.250.§
(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtönre, valamint katonai mellékbüntetésként lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és kötelezte a vádlottat 3600 Ft bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a próbaidő tartamának felemelése, pénzmellékbüntetés kiszabása és vagyonelkobzás alkalmazása érdekében. A védő a büntetés enyhítése céljából élt fellebbezéssel. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.90/2009. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi jogorvoslatot fenntartotta. A vádlott I. tényállásbeli cselekményét a Btk.225.§-a szerinti hivatali visszaélés bűntettének indítványozta minősíteni, ezen túl a szabadságvesztés próbaidejének felemelésére, pénzmellékbüntetés és a II. tényállásban meghatározott jogtalan előny tekintetében vagyonelkobzásra tett indítványt. A ügyészi fellebbezés a vagyonelkobzás alkalmazását érintően alapos, míg a védelmi jogorvoslat nem volt megalapozott. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, a bizonyítás anyagára alapítottan, a bizonyítékok okszerű, logikus mérlegelését követően megalapozott, a Be.351.§
(2)bekezdésben megjelölt hibáktól mentes tényállást állapított meg, mely az idézett törvényi szakasz
(1)bekezdése szerint a másodfokú ítélkezés alapját is képezte. Határozata rendelkezéseit teljes körűen megindokolta. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és mindkét bűncselekmény minősítése megfelel az anyagi jognak. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az I. tényállásbeli cselekményt a Btk.250.§
(1)bekezdése szerint hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette. A Btk.137.§ 1. l) pontja alapján intézkedő rendőrként hivatalos személynek minősülő vádlott ugyanis működésével kapcsolatban kért jogtalan előnyt. Ezáltal a hivatalos személy részéről az alapeseti vesztegetés bűntettének törvényi tényállása teljes mértékben megvalósult. A vesztegetés speciális a hivatali visszaéléshez képest, mely jogelv folytán a súlyosabb bűncselekményben kellett a bűnösséget megállapítani. E tekintetben ezért a fellebbviteli főügyész indítványa nem volt alapos. Törvényes a II. tényállásbeli cselekmény minősítése is. Az első fokú ítéletnek a minősítését érintő rendelkezései csak a bűncselekmények megnevezését illetően voltak helyesbítendők a Be.258.§
(1)bekezdés d) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket alapvetően helyesen feltárta. Azok csak annyiban igényelnek helyesbítést, hogy a bűnhalmazat súlyosítóként felhívása mellőzendő. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján kialakult újabb ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis csak a két bűncselekményt meghaladó bűnhalmazat értékelhető súlyosbító körülményként. Ettől eltekintve a megyei bíróság tett arányos, a büntetési célok elérésére alkalmas fő- és mellékbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. A jelentős tárgyi súlyú bűntettek miatt szükséges és egyben elégséges végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása. A főbüntetés mértékére és a katonai mellékbüntetésre tekintettel a próbaidő tartama sem tekinthető eltúlzottan enyhének, lényeges súlyosítása nem indokolt, ezért a vádhatósági fellebbezés e részben nem volt alapos. A büntetés túl szigorúnak sem ítélhető, lényeges enyhítésére nem kerülhetett sor, ezért a másodfokú bíróság a védelmi fellebbezést nem találta megalapozottnak. A járulékos kérdések közül a bűnügyi költségre vonatkozó első bírói rendelkezés is megfelel a jogszabályoknak. A megyei bíróság ugyanakkor a II. tényállás kapcsán elmulasztotta a Btk.77/B.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a 10.000 Ft-os jogtalan előnyre a vagyonelkobzást, melyet a másodfokú bíróság pótolt. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.372.§
(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. Debrecen,
- május
- Dr. Kardos Sándor sk.. Háger Tamás sk.. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 13.B.675/2007/
- számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a folytán a mai napon jogerőre emelkedett és a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- május
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke