Gf.40228/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.228/2009/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Derce Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek az Aradszky és Képes Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen jutalék megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. január
3. napján kelt 11.G.40.245/2007/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.186.235,- (Hatmillióegyszáznyolvanhatezer-kettőszázharmincöt) Ft tőkét és ennek
5. május 2-tól a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű kamatát, valamint 1.207.400,- (Egymillió-kettőszázhétezer-négyszáz) Ft első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes mint szállító és a felperes mint megrendelő
6. június 30-án Általános Szállítási Szerződést kötöttek. A szerződés részletesen szabályozta a felek jogait és kötelezettségeit, annak II/
7. pontjában került rögzítésre a pénzügyi garancia, amely szerint "a jelen szerződést aláíró Megrendelő a jelen szerződés aláírásával az önálló jogalanyiságú tagszervezeteinek a D. felé mindenkor fennálló lejárt tartozásaiért készfizető kezességet vállal oly módon, hogy amennyiben a tagszervezetek bármelyikének a D. felé fennálló lejárt számlatartozása eléri a 30 napot, a megrendelő a
8. naptól helytáll és a tartozást - ideértve a késedelmes időszakra vonatkozó késedelmi kamatot is - a D. felé kiegyenlíti. A készfizető kezesség teljesítésének feltétele, hogy a D. a Megrendelőt a lejárt kintlevőségekről 15 naptári nap eltelte után a tagszervezettel egyidejűleg írásban értesíti". A szerződést a felperes a vélemény-kiegészítéssel együtt tartotta érvényesnek, mely szerint a szerződésben foglalt valamennyi másodlagos támogatás beszedésére a felperes jogosult, továbbá a fizetési garancia a
9. június 30-án kelt,
10. számú melléklet szerint érvényes. A
11. számú mellékletben a felperes kijelentette, hogy P. Kft. pénzügyi teljesítéséért visszamenőleg,
12. április 1-től készfizető kezességet vállalt, részletezve annak feltételeit is.
13. január 2-án a P. Kft. mint megbízó és a felperes mint megbízott között szerződés jött létre, ennek
14. számú melléklete rendelkezett a készfizető kezességről.
15. szeptember 28-i értéknappal jóváírtak a felperes részére 10.000.000,- Ft-ot, amit a P. Kft. közleménye szerint - D. fedezeti garancia - címen utaltak át.
16. október 21-én az alperes közölte a felperessel, hogy a P. Kft. lejárt tartozása 85.117.019,-Ft, a számlák megfizetésére a P. Kft.-t két alkalommal is felszólította, utána a társaságnak már nem szállítottak. Felhívta a felperest, hogy fizetési garancia alapján a társaság helyett fizessen meg 10.000.000,- Ft-ot átutalással az alperesnek. A levélben felsorolt 7 db számlát 10.051.645,- Ft összegben, amely tekintetében a P. Kft. fizetési átütemezést kért, amivel a tartozását elismerte. A szállítási szerződés
17. számú melléklete tartalmazza a nagykereskedelmi kondíciókat, a
18. számú melléklet pedig a kiskereskedelmi kondíciókat. A felperes kiállított 11 db számlát, amik a
19. december 31-e és
20. február 20-i közötti teljesítések alapján tartalmazták a kereskedelmi kedvezmények ellenértékét. A
21. július 12-én kelt levelében ezen 11 db számlát felsorolva a felperes kérte összesen 6.186.235,-Ft kifizetését az alperestől. Kérte egyúttal az alperest, hogy ezekre a tartozásokra küldje meg visszaigazolását, mert válasz hiányában a tartozásokat elfogadottnak tekinti. A levelet az alperes
22. július 18-án vette át. A
23. szeptember 22-én kelt ismételt felszólításra sem fizette ki az alperes ezt az összeget. A felperes a
24. november 7-én kelt levelében rögzítette, hogy ügynöki tevékenységét
25. október 31-vel befejezte és az alperessel a szerződést ezen határidőre felmondta. A P. Kft. fizetéseiért
26. április 1-ig vállalt készfizető kezességet, ami lejárt. Az alperes
27. szeptember 20-i levele konkrét igénynek nem tekinthető a készfizető kezesség teljesítésére. Közölte, hogy a P. Kft.-vel
28. november 15-vel elszámolt, a részükre biztosított keretgaranciát a P. Kft. részére visszajuttatja. A felperes a
29. november 20-án kelt levelében közölte az alperessel, hogy amennyiben a készfizető kezességvállalásból adódó teljesítésre november 25-ig nem tesz igénybejelentést, úgy tekinti, hogy az alperesnek nincs követelése a felperessel szemben. Az alperes a
30. április 10-én kelt levelével visszaküldte a felperes 2006/00085,76 és
31. számú számláit azzal, hogy azok nem a tényleges forgalmi adatok szerint lettek kiállítva, kifogásolta azt is, hogy a kondíciók nem a szerződésnek megfelelően lettek megállapítva.
32. szeptember 3-án a felperes visszafizette a P. Kft. részére a felperes készfizető kezesség teljesítésének biztosítására nála elhelyezett 10.000.000,- Ft-ot.
33. szeptember 26-án az alperes felszólította a felperest, hogy fizessen 10.000.000,- Ft-ot és annak késedelmi kamatait a P. Kft.-nek az alperessel szemben fennálló összesen 65.194.280,- Ft összegű számlatartozása alapján. A felperes az elsőfokú bíróságra benyújtott keresetében az alperest 6.186.235,-Ft tőke, annak
34. május 2-tól a kifizetés napjáig járó a Ptk. 301/A. §-ában írt mértékű késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozással, hogy a szerződés 1/
35. pontja és a
36. számú mellékletet képező kondíciós lista alapján ilyen összegű ellenérték illeti meg. A perbeli számlák pontosan megjelölik, hogy melyik számlák milyen kondíciónak az ellenértékét tartalmazza, kiskereskedelmi forgalomra vonatkozó jutalékot egyik számla sem tartalmaz, ezért megalapozatlan az alperesnek három számla vonatkozásában, összesen 865.491,- Ft erejéig történő, felperesi követelés vitatása. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Elsődlegesen a felperes keresetét az általa előterjesztett beszámítási kifogás miatt kérte elutasítani, másodlagosan három számla vonatkozásában 865.491,- Ft tőke erejéig, mert ezek a számlák a szerződéssel ellentétesen kerültek kiállításra. Beszámítási kifogását a szerződés II/
37. pontjában rögzített készfizető kezességre és a
38. számú mellékletben meghatározott pénzügyi garanciában foglaltakra figyelemmel terjesztette elő. Álláspontja szerint a készfizető kezesség a szerződés alapján annak teljes időtartama alatt fennáll, a
39. számú mellékletben meghatározott
40. április 1-jei érvényesség csak az összeghatárra vonatkozott. A felek által elfogadott eltérő összegű garancia hiányában változatlanul fennmaradt a felperes kezesi felelőssége 10.000.000,- Ft erejéig. A
41. október 21-i levélben egyértelműen felhívta a felperest, hogy a kezességvállalás alapján fizessen meg 10.000.000,- Ft-ot, amivel érvényesítette jogát. A felperesnek ezek után kelt levelei csak arra irányultak, hogy próbáljon kibújni fizetési kötelezettsége alól. Annak pedig nincs relevanciája, hogy a felperes egyes leveleire nem válaszolt írásban. Érdektelen jelen perben az is, hogy a felperes hogyan számolt el a P. Kft.-vel, és vele szemben hogy tudja a felszámolási eljárásban érvényesíteni a követeléseit. A kezességvállalás korlátozás, határidő nélküli volt, az abban szereplő
42. április 1jei határidő csak a 10.000.000,- Ft értékhatár felülvizsgálatára vonatkozott. A felperes kezesi kötelezettsége a
43. március 31-ig ténylegesen teljesített alperesi szállítások ellenértéke megfizetésére terjed ki, függetlenül attól, hogy az ellenérték megfizetése csak később vált esedékessé. A három általa vitatott számla vonatkozásában előadta, hogy 865.490,- Ft többletösszeget tartalmaztak a kis- és nagykereskedelmi kondíciók halmozódása miatt, ezért azok nem a kondíciós lista feltételei alapján lettek kiállítva. A felperes az alperes beszámítási kifogásának az elutasítását kérte figyelemmel arra, hogy kezesi kötelezettségvállalása
44. április 1-jéig állt fenn, az addig lejárt tartozásokért volt köteles helytállni. A P. Kft.-nek viszont nem volt olyan kifizetetlen számlája, ami
45. április 1-ig esedékessé vált volna. A kezességvállalás feltételeit eltérő nyilatkozatában meghatározta, amik nem valósultak meg, ezért sem terheli készfizető kezesség. Alperesi válasz hiányában a készfizető kezesség biztosítékaként nála elhelyezett 10.000.000,- Ft-ot a felszámolás alatt álló cég részére
46. szeptember 7-én visszafizette, ezért a megtérítési igényének kielégítése veszélyeztetve van. Az alperes ennek tudatában mulasztotta el a válaszát, ezért ezen felróható magatartása súlyosan sérti a Ptk.
47. §-ának rendelkezését. A Ptk.
48. §-a szerint, mint kezes szabadult a kötelezettsége alól. Az alperes által küldött levelek nem tartalmazták a lejárt tartozás összegét, csak azt, hogy a P. Kft.- nek mennyi tartozása áll fenn, abból nem emelték ki, hogy mennyi a ki nem fizetett számlák összege. A P. Kft. felszámolóbiztosa úgy nyilatkozott, hogy a cégnek a kérdéses időszakban az alperes felé tartozása nincs, ezért készfizető kezesség alapján őt sem terheli fizetési kötelezettség. A Fővárosi Bíróság a
49. január 14-én kelt 11.G.40.245/2007/
50. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 371.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy mind a felperes keresete, mind az alperes beszámítási kifogása megalapozott, ezért a keresetet elutasította. A felperes a keresetét becsatolt számlákkal igazolta, azokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy nincs halmozódás a vitatott három számla vonatkozásában a nagy- és kiskereskedelmi kondíciók között. Az alperes érveit elfogadva csak 865.491,-Ft-tal lehetne csökkenteni a felperes keresetét és nem a három számla összértékével. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a kötelezettnek meg kell fizetnie a jogosult számla ellenértékének azon részét, amit nem vitat. Az alperes nem tagadhatja meg a számla teljes ellenértékének kifizetését azon a jogcímen, hogy annak végösszege magasabb mint az általa jogszerűnek ítélt összeg. A nem vitatott összeg erejéig a fizetési kötelezettség a számlában megjelölt jogszerű határidővel megkezdődik, és azt követően a kötelezett késedelembe esik az elismert rész tekintetében. A beszámítási kifogás körében rögzítette, hogy a szállítási szerződés III/
51. pontja szerint a szerződés határozatlan időre jött létre, amiből következik, hogy a készfizető kezesség a határozatlan idejű szerződés alatt fennálló minden tartozásért fennáll. A
52. számú melléklet szerint a felperes a készfizető kezességet az alperes "szállításaiért", annak "pénzügyi teljesítéséért" vállalta. Ebből következik, hogy a felperes nemcsak azon tartozásaiért felel a P. Kft.-nek, amik fizetési határideje lejárt, hanem minden olyan tartozásért, ami a részére történő tényleges szállításokból ered. A fizetési garanciában meghatározott időpont a kezesség értékhatárának a felülvizsgálatára vonatkozik és nem magára a kezesi nyilatkozatra. A
53. október 21-én kelt levél egyértelműen felszólítja a felperest arra, hogy készfizető kezessége alapján fizessen meg az alperesnek 10.000.000,Ft-ot a P. Kft. helyett. A levél megfelel a fizetési garanciában megfogalmazott feltételeknek is, 30 napon túli lejárt tartozásokról van szó, aminek megfizetésére az alperes kétszer felszólította a kötelezettet, amiről a felperest értesítette; megjelölte a lejárt számlák számlaszámát, esedékességét, ellenértékét, magát a késedelmi napok számát is. E számlák tekintetében a P. Kft. fizetési átütemezést kért, amellyel a tartozását elismerte. Az alperes rögzítette azt is, hogy a tartozásra figyelemmel már nem szállít a P. Kft.-nek. A számlák ellenértéke meghaladja a felperesi kezességvállalás felső határát, ezért szükségtelen volt a P. Kft. ezt meghaladó egyéb lejárt követeléseinek a felsorolása. A felperes
54. szeptember 20-i levele is a
55. március 31-ig tartó D. szállítások ki nem fizetett számláira vonatkozik, azaz a felperes is az addig tartó szállításokra vonatkozóan tartotta hatályosnak a kezességvállalást. Amennyiben a kezességvállalás időbeli hatályhoz lett volna kötve, abban az esetben is az addigi szállításokért felel a felperes, aminek az ellenértéke meghaladja a 10.000.000,- Ft-ot, illetve a felperes keresetét. A felperes a Ptk.
56. és
57. §-ai szerint köteles megfizetni az alperesnek a P. Kft. tartozását 10.000.000,- Ft erejéig, amit az alperes jogszerűen számított be a Ptk.
58. §-a alapján a felperes keresetébe, így az megszűnt. A fentiekre tekintettel irreleváns a felszámolóbiztos nyilatkozata, illetőleg az a tény, hogy a felperes visszautalta a készfizető kezességvállalását biztosító 10.000.000,Ft óvadékot a P. Kft.-nek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte fizetési felszólításként a
59. október 21-én kelt levelet, mert egyrészt az abban szereplő számlák nem azonosak azokkal a számlákkal, amelyek vonatkozásában az alperes a beszámítási kifogását előterjesztette, másrészt az ebben a levélben szereplő valamennyi számla kifizetésre került, amit igazol a felszámolóbiztos nyilatkozata. A fentiek alapján az alperes sem az Általános Szállítási Szerződésben, sem a fizetési garanciában foglaltak készfizető kezesség feltételeit képező felszólítási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a fizetési garancia és a fedezeti garancia közötti különbséget, és így a kezességvállalás időbeli hatályát. Az Általános Szállítási Szerződés II/
60. pontja szerinti általános szerződési feltételeket a felperes fizetési garancia elnevezésű okiratában foglaltakkal egészítette ki, amiben megismételte a készfizető kezességvállalásra vonatkozó nyilatkozatát, továbbá meghatározta a kezességvállalásának a feltételeit, illetve annak értékhatárát, ami a fedezeti garancia; valamint kijelentette, hogy a fenti fizetési garancia, azaz a kötelezettségvállaló teljes nyilatkozat
61. április 1-ig érvényes, valamint, hogy a fizetési garanciát a felek évente, a lejáratot megelőző 30 nappal a felperes kezdeményezésére felülvizsgálják. Mivel a felperesnek a készfizető kötelezettséget vállaló teljes nyilatkozata, azaz a fizetési garancia
62. április 1-ig volt hatályos, ezért a készfizető kezessége is csak ezen időpontig lehetett hatályban, kivéve ha a felek a fizetési garanciát meghosszabbítják, amire nem került sor. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte az alperesnek a szerződéses kapcsolat során tanúsított, a Ptk.
63. §-ába ütköző felróható magatartását, valamint ezzel összefüggésben a Ptk.
64. §