Kf.27045/2009/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére vonatkozó részében helybenhagyja, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. Kötelezi a felperest, és a felperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessenek meg külön-külön az alperesnek 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) forint elsőmásodfokú részperköltséget. Ezt meghaladóan a peres felek és a felperesi beavatkozó másodfokú perköltségét egyenként 10.000-10.000-10.000 (tízezer-tízezer-tízezer) forintban állapítja meg. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s 1.) A felperes

1. augusztus 16-án, 18-án, 21-én és 22-én 19 óra 30 perckor közzétett … című hírműsort közvetlenül megelőzően a … reklámbejátszását sugározta. A … feliratot követően a reklám szignáljában egy kisebb méretű földgömb kék színben jelent meg. A reklámot közvetlenül követően a … akusztikailag hasonló szignálja indult, amely alatt a hírolvasó és a dátum volt látható, majd a 19 óra 30 perces óraütéseket követően kék és szürke színben forgó földgömbbel a … szignálja következett. A két műsorszám közötti jól felismerhető elkülönítés nem valósult meg. 2.) A felperes
2. augusztus 16-án és 21-én … címmel sugárzott műsorszámot, melynek elején és végén támogatókat tüntetett fel. Az alperes
3. november 7-én kelt 2522/
4. (XI.7.) számú határozatában az 1.) pont alatti műsorszolgáltatással kapcsolatban megállapította, hogy a felperes a Rádiózásról és televíziózásról szóló
5. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.)
6. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést négy alkalommal megsértette és a 112. §

(1)bekezdés a) pontja alapján felhívta a felperest a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A 2.) pont szerinti műsorszámról megállapította, hogy az nem sporteseményt közvetített, ezért a felperes az Rttv. 25. §-ban foglalt rendelkezést két alkalommal megsértette, így az Rttv. 112. §

(1)bekezdés e) pontja és a

1. §-a alapján kötelezte 1.000.000 forint bírság megfizetésére. A felperesnek elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére és annak megállapítására irányuló, hogy a felperes nem követte el a terhére rótt jogsértéseket, másodlagosan a határozat megváltoztatását és a bírság összegének mérséklését, vagy elengedését, valamint az alperes perköltségben marasztalását kérő keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Az Rttv.
2. §-ának megsértése kapcsán (
3. pont) mindenben egyetértve az alperesi megállapításokkal, hangsúlyozta, hogy a … megelőző reklám mind színvilágában, mind zenéjében a hírműsor szignáljára emlékeztetett. Az elválasztás és a felismerhető különbségek azonban nem tették jól elkülöníthetővé a két műsorszámot. Az Rttv.
4. §-ban foglaltak megsértését (
5. pont) illetően azt állapította meg, hogy a felperes a bírósági eljárás során sikerrel bizonyította, hogy a sportbemutatókat nem ő maga szervezte és nem is ő szerveztette. Ezt a megállapítását … tanú tárgyaláson tett vallomására, valamint a tanú által az iratokhoz csatolt … Kft. és a … Kft. közötti együttműködési megállapodásra alapította. Részletesen ismertette a tanú által előadottakat, azokat teljes mértékben elfogadta. Megállapította ugyanakkor, hogy helyes volt az az alperesi hivatkozás, hogy a felperes a sporteseményről csak tájékoztató jellegű összefoglalót rögzített és sugárzott, a műsor tartalmából következően nem minősül sporteseménynek, ezért az Rttv.
6. § alapján nem támogatható. Megfelelőnek minősítette az alperesnek a bírság összegszerűségének megállapítására vonatkozó indokait is. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatala, valamint perköltség iránt a felperes élt fellebbezéssel. Az 1.) pontban terhére róttak következtében azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében ugyan rögzítette, hogy megvalósult a műsorelemek jól felismerhető elkülönítése, ennek ellenére elfogadta az alperes megalapozatlan következtetését a jogsértésre, amit sem jogi, sem ténybeli indokokkal nem támasztott alá. Megítélése szerint az alperes hatásköre nem terjed ki az arculati elemek szín- és hangzásvilágának elemzésére, az azok között lévő művészi összefüggések kifogásolására, mert ezt csak szakértő bevonásával állapíthatta volna meg. Előadta, hogy az az Rttv.
7. § rendelkezéseit (
8. pont) maradéktalanul betartva járt el a műsorszámok sugárzása során, jogszabálysértést nem követett el, az elsőfokú bíróság ítélete ténybeli szempontból téves, jogi szempontból megalapozatlan. A bírság összegének mérséklését arra hivatkozással kérte, hogy a vizsgált műsorszámokat kifejezetten a közszolgálati kötelezettségeit és feladatvállalásait teljesítve sugározta, arról bevétele nem származott. Az alperesi határozatban felsorolt korábbi, a vele szemben bírságot kiszabó határozatok jogalapjukat és tényállásukat tekintve sem állnak összefüggésben a perbeli határozatban vizsgált műsorszámokkal, így azok nem indokolhatják a bírság mértékét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását és perköltséget kért. Határozatban foglalt érvei változatlan fenntartásával azt emelte ki, hogy az Rttv.
9. §-a szerinti jogsértés (
10. pont) megállapításakor az volt az eldöntendő kérdés, hogy sportesemény közvetítés valósult-e meg. Érvelése szerint a műsorszámok nem sporteseményt közvetítettek, hanem egy-egy sportágat mutattak be, a meghívott vendégek az adott sportágról beszéltek és illusztrációként voltak olyan bejátszások, amelyekből a nézők képet kaphattak az adott sportágról. A felperesi beavatkozó fellebbezésre tett észrevételében a felperes fellebbezésével egyetértve hangsúlyozta, hogy a vizsgált műsorszámokat (
11. pont) tőlük függetlenül szervezett sportrendezvényeken vették fel. A felperesnek az Rttv.
12. §

(1)bekezdésében foglalt jogsértésre vonatkozó fellebbezése alaptalan. Az Rttv.

1. §-ára vonatkozó jogsértésről hozott ítéleti döntés érdemi felülbírálatára nem volt lehetőség. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozat Rttv.
2. §

(1)bekezdése szerinti jogsértést megállapító részével kapcsolatos ténymegállapításait és az annak alapján levont jogi következtetését osztotta. A vizsgált műsorszámok megtekintése alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Rttv. 15. §

(1)bekezdésében foglalt valamennyi követelmény nem teljesült. A … közvetlenül megelőző reklám képi megjelenítése (földgömb, kék szín) és a … kezdő szignálja (földgömb, kék és szürke szín) közötti elkülönítés nem jól felismerhető. Azok képi és akusztikai megjelenítése ugyan nem volt azonos, a törvényi követelmények azonban maradéktalanul nem teljesültek. A reklám kék, a … kék illetve szürke színelemei színvilágukban és a reklám záró, illetve a … kezdő zenei szignálja hangzásában meglehetősen hasonlóak voltak. A közzétételre vonatkozó előírások azt a célt szolgálják, hogy a nézők, hallgatók pontos ismerethez jussanak arról, hogy éppen mit látnak, hallanak az általuk kiválasztott műsorszolgáltató sugárzásában. Így a jól felismerhetőség törvényi feltételének teljesítése nem szakkérdés, annak vizsgálatát az eljáró közigazgatási hatóság és a bíróság szakértő bevonása nélkül végzi el. Mind az alperes, mind a perben eljáró bíróságok ezért a műsorszámok megtekintése alapján a jogsértést meg tudták ítélni. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §

(2)bekezdése értelmében ebben a részében helybenhagyta. A felperest és a felperesi beavatkozót a Pp. 78. §

(1);

(2)bekezdése és a 79. §

(1)és 83. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte a másodfokú perköltség megfizetésére. A Fővárosi Ítélőtábla 2.) pont alatti jogsértésről hozott első fokú ítélet felülvizsgálata során az alábbiakat állapította meg: Az ítéleti tényállás nem azonosítható az alperes határozati megállapításainak ismertetésével, illetve a pertörténettel. Az ítéletnek a bíróság által megállapított tényeket kell tartalmaznia, amit a bizonyítékok tükrében - azok egyenkénti és összességében való értékelése után - fogad el. A per iratai között fellelhető egy darab videokazetta az Rttv. 15. §

(1)bekezdésének sérelmét igazoló, a … megelőző reklám négyszeri felvételét tartalmazta. Nem állt rendelkezésre a bírósági eljárásban olyan bizonyítási eszköz, amely az Rttv.

1. §-t sértő, a … című, az alperes által vizsgált két műsorszámot tartalmazta, azok jellemzőit megismerhetővé tette volna. E műsorszámok megtekintése a perben elengedhetetlen volt, hiszen az jelenthette volna a kontrollját mindazon hivatkozásoknak, amelyet az alperes a határozati tényállás megállapítása során figyelembe vett, és amelyre döntését alapította. Ebből lehetett volna következtetni mindazon állítások elfogadhatóságára is, amelyet a felperes az alperesi megállapításokat vitatva annak ellenében előadott, és végeredményben ez képezhette volna mindazon ténymegállapítások alapját is, amelyet a bíróság az eljárása során tett. A per tárgya a műsorszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat jogszerűségének megítélése volt, abban kellett dönteni, hogy az alperes helyesen ítélte-e meg az adott műsorszámokat abból a szempontból, hogy azok a közszolgálati műsorszolgáltatásban támogatható műsorszámok körébe tartoznak-e. Figyelemmel arra, hogy a felperes kereseti kérelmében cáfolta az alperesi érveket, nem lett volna mellőzhető a műsorszám képi anyagának beszerzése és annak megtekintése, ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta. A Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében a jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelelt-e. A 117. §

(2)bekezdése azokat az eljárási cselekményeket sorolja fel, amelyeket különösen fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, ezek között a c) pontban szerepel más mellett a tanúk vallomása is. Az elsőfokú bíróság ítéletét egy olyan tanú vallomására alapította, akinek a vallomását a peres anyag részévé nem tette. A perben két tárgyalást tartott, azokra tanúkat nem idézett, ezért meg sem hallgathatott. Nem állt a másodfokú bíróság rendelkezésére arra nézve sem adat, hogy a felperes vagy a felperesi beavatkozó tanúkénti meghallgatás céljából előállította volna az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt …, vagy nyilatkozatát írásban becsatolta volna. Az elsőfokú bíróság megállapításait a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá, így az arra alapított jogi következtetések sem lehetnek megalapozottak. A másodfokú eljárás kereteit a szükséges bizonyítás jóval meghaladja, a peres felek jogorvoslati joghoz fűződő alapvető érdekét sértené, ha a Fővárosi Ítélőtábla rögzítené először az Rttv. 25. § rendelkezését sértő műsorszám anyagának beszerzését követően a perben az ítéleti tényállást, rendelne el további bizonyítást, és végezné el a bizonyítékok megfelelő mérlegelését és vonna le azokból jogi következtetést. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 252. §

(3)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét az Rttv. 15. §

(1)bekezdésére vonatkozó részét meghaladóan hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a 2.) pontra nézve kell a tényállást a kifogásolt műsorszámok ismeretében megállapítania, ehhez az azokat tartalmazó videokazettát be kell szereznie. Amennyiben az elsőfokú bíróság tanúbizonyítást vesz fel, vagyis … tanúvallomását szükségesnek tartja, úgy azt a peres iratok részévé kell tenni, akár úgy, hogy az egyéb perben meghallgatott tanú jelen eljárásra releváns vallomásáról felvett jegyzőkönyvet az iratokhoz csatolja. Ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy a tényállást megállapítsa és kialakítsa. A bírságot az alperes az Rttv. 25. §-ának sérelme miatt alkalmazta, így a másodfokú bíróság ennek jogszerűségét sem vizsgálhatta, a megismételt eljárásban a jogsértés megállapításának függvényében kell arról ismételten dönteni. A másodfokú bíróság a peres felek perköltségét e részben a Pp. 252. §

(4)bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. Budapest,

1. szeptember
2. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró,