← Magyarország

Bfv.1089/2008/4 – Kúria

Bfv.II.1.089/2008/

  1. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
  2. év május hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A csalás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a pótmagánvádló által, jogi képviselője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Városi Bíróság 24.B.4277/2006/
  4. számú ítéletét és a Borsod-Abaúj-Zemplén Bíróság 3.Bf.558/2008/
  5. számú végzését hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 3.900,forint bűnügyi költséget az állam viseli. (háromezer-kilencszáz) E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A pótmagánvádló vádindítványa alapján eljáró Miskolci Városi Bíróság a
  6. március hó
  7. napján kihirdetett 24.B.4277/2006/
  8. számú ítéletével a terheltet az ellene tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege szerint a Rendőrkapitányság a terhelt ellen jelentős kárt okozó csalás bűntettének gyanúja miatt indított nyomozást a
  9. szeptember hó
  10. napján kelt 050102293/2006.bü. számú határozatával - mert a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette. A Miskolci Városi Ügyészség a
  11. október hó
  12. napján kelt B.2400/2006/
  13. számú határozatával a nyomozást megszüntető határozat ellen bejelentett panaszt elutasította. E határozat ellen az Sz. Kft. sértett képviseletében eljáró pótmagánvádló a törvényes határidőben vádindítványt nyújtott be. A terhelt
  14. augusztus
  15. napjától
  16. szeptember hó
  17. napjáig az O. Bt. ügyvezetője volt.
  18. szeptember hó
  19. napjával az O. Bt. átalakult, és beolvadt az O.-B.-H. Kft-be. A terhelt
  20. január hó
  21. napjáig tagja volt a kft-nek, amelynek a felszámolását utóbb -
  22. év március hó
  23. napjával elrendelték. A pótmagánvádló az Sz. Kft. ügyvezetője. E kft. 1998-tól 2003-ig üzleti kapcsolatban állt a terhelt által képviselt O. Bt-vel, amely a kft-től - ablakok gyártásához - üvegeket vásárolt. Ebből az ügyleti kapcsolatból
  24. év március hó
  25. napján az O. Bt-nek a Sz. Kft. felé összesen 5.711.196 forint tartozása keletkezett. Ezt a tartozást az O. Bt. a
  26. év március hó
  27. napján kelt levelében elismerte és
  28. év március hó
  29. napjáig 2,5 millió forint, míg a fennmaradó 3.211.196 forint megfizetésére
  30. év április hó
  31. napjáig vállalt kötelezettséget. A Hajdúböszörményi Városi Bíróság a
  32. március hó
  33. napján jogerőre emelkedett 5.P.20.694/2004/VI-I. számú ítéletével az O.B.-H. Kft. alperest 3.779.640 forint tőke és kamatainak megfizetésére kötelezte az Sz. Kft. felperes javára. A terhelt és férje
  34. június hó
  35. napi keltezéssel 4 millió forint összegű kamatmentes kölcsönt vett fel K. M.-től azzal, hogy azt
  36. december hó
  37. napjáig visszafizeti. Miután a terhelt és férje a 4 millió forint kölcsönt K. M. részére a lejárati időpontban -
  38. év december hó
  39. napjáig - nem fizette vissza, a kölcsönszerződésben rögzített megállapodásnak megfelelően a felek adásvételi szerződést kötöttek az adósok tulajdonában levő lakásingatlanra, amelynek vételárát a haszonélvezeti jog alapítására is figyelemmel - 3.600.000 forintban állapították meg. Az O. Bt. képviseletében eljáró terhelt
  40. június hó 30-i keltezéssel egy televíziókészüléket és egy DVD-t adott el 145.000 forint értékben K. M. részére, amely tárgyak a végrehajtási eljárás időtartama alatt a terhelt és házastársa által lakott ingatlanban voltak fellelhetőek. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a terhelt a vádindítványban terhére rótt tartozás fedezete elvonásának bűntettét nem követte el. A tartozás fedezete elvonásának bűntette csak a tartozás fedezetéül konkrétan lekötött vagyonra követhető el, ám a terhelt és a házastársa által eladott ingatlanon fennálló tulajdoni hányad nem tekinthető a tartozás fedezetéül szolgáló vagyonnak. A terhelt a Btk.
  41. §-ának

(1)bekezdése szerinti csalás bűncselekményét sem követte el. A csalás akkor állapítható meg, ha a megtévesztés és a bekövetkezett károsodás között okozati összefüggés áll fenn. Az irányadó tényállásból azonban teljes bizonyossággal és aggálymentesen nem volt megállapítható, hogy a terhelt az Sz. Kft. sértettet megtévesztette, illetve, hogy a szerződés megkötésekor azt kívánta volna, hogy jogtalan haszonhoz jusson. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a terheltet a vádindítványban terhére rótt, a Btk. 297. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól - a bűncselekmény hiányára tekintettel - felmentette. A városi bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló és képviselője által a terhelt terhére, felmentése miatt, bűnösségének megállapítása érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság a
  1. szeptember hó
  2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott 3.Bf.558/2008/
  3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bírósággal egyetértésben a másodfokú bíróság is hangsúlyozta, hogy a terhelt által értékesített lakást nem kötötték le a számlatartozás fedezeteként, ezért a terhelt a tartozás fedezete elvonásának bűntettét nem követte el. Kétségtelen tény, hogy a terheltet II. rendű alperesként kötelezték a polgári perben a számlatartozás megfizetésére, mivel az adós betéti társaság korábbi beltagjaként a gazdasági társaság tartozásaiért felelősség terheli. Amennyiben a terhelt e mögöttes felelősségének kijátszása érdekében idegenítette volna el a vagyontárgyait, a magatartása nem valósított volna meg bűncselekményt, hanem az elidegenítés olyan rosszhiszemű magatartásnak lett volna tekinthető, amelynek szankcióját nem a büntetőjog szabályozza. A Ptk-nak a fedezetelvonó szerződésekről szóló szabályai szerint [Ptk.
  4. §
(1)bek.] az a szerződés, amellyel a harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, a harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A jelen ügyben azonban a számlatartozás - a kiegészített történeti tények szerint -
  1. december hó
  2. és
  3. április hó
  4. napja közötti időszakban keletkezett, míg a kölcsönszerződés, amelyben az ingatlant fedezetként a terhelt lekötötte,
  5. június hó
  6. napján kelt. Ezen adatok tükrében az elsőfokú bíróság által vizsgált csalás bűntette sem jöhet szóba a megtévesztő magatartás hiányában, tekintettel arra, hogy a terheltnek azzal a szándékkal kellett volna vásárolnia a Sz. Kft-től, hogy később nem fogja kiegyenlíteni az árú vételárát. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló jelentett be felülvizsgálati indítványt jogi képviselője útján arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok ítéletei megalapozatlanok és ennél fogva jogszabálysértők. Az indítvány szerint az elsőfokon eljárt bíróság megsértette a mérlegelés szabályait, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem okszerűen mérlegelte, a tanúvallomások között feszülő ellentmondásokat nem oldotta fel, valamint azzal, hogy a bizonyítékok mérlegelésével általa felállított történeti tényállás elemei nem alkotnak zárt logikai láncot. A másodfokon eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletének indokolásában a vádlói fellebbezésben részletesen kifejtett ellentmondások tekintetében, a kölcsönszerződés színlelt, antedatált voltát alátámasztó jegyzőkönyvi hivatkozásai vonatkozásában, az ezzel kapcsolatos tanúvallomások közötti ellentmondások feloldása tárgyában nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A pótmagánvádló szerint egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt, az ő házastársa, valamint K. M. ügyvédi közreműködéssel, kifejezetten abból a célból készítették el és dátumozták vissza
  7. év június hó
  8. napjára a színlelt kölcsönszerződést, hogy alapot adjanak a
  9. év január hó
  10. napján kelt adásvételi szerződésnek, amellyel teljes körűen kimerítették a Btk.
  11. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, az
(5)bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó csalás bűntettének törvényi tényállását. Ezért a marasztaló jogerős döntés megváltoztatása érdekében a döntés hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása indokolt. A terhelt a Legfelsőbb Bírósághoz intézett beadványában a jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a pótmagánvádló a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Jogi képviselője azt kiegészítette a jogerős határozat óta történtekkel. Előadta, hogy bár a
  1. január hó
  2. napján létrejött adásvételi szerződésben az eladók azt vállalták, hogy az ingatlant öt éven belül az ingóságaiktól kiürített állapotban a vevő birtokába adják, erre azóta nem került sor és a változásokat az ingatlannyilvántartáson sem vezették át. Sőt! A terhelt újabb céget alapított. Mindez ugyancsak alátámasztja, hogy az ingatlan adásvétele fiktív színlelt szerződés, amelynek célja a kölcsöntartozás fedezetének az elvonása volt. Az ingatlan adásvételi szerződés szerint, amennyiben az eladók nem adják a vevő birtokába 5 éven belül a lakást, akkor az eladók azt visszavásárolhatják. Ez sem történt meg sem
  3. január
  4. napja előtt, sem azután. Hasonló a sorsa a megvásárolt ingóságoknak is. Azért mégiscsak furcsa, hogy az értékében gyorsan avuló tárgyak azóta is az eladók birtokában vannak, azokat változatlanul ők használják. A pótmagánvádló megkereste az adóhatóságot annak megvizsgálása érdekében, hogy volt-e, illetve lehetett-e annyi pénze K. M.-nek, amiből az ingóságokat egyáltalán meg tudta volna vásárolni, ám az adóhatóság a vizsgálatot nem folytatta le. A jogi képviselő mindezek alapján a másodfokú jogerős határozat hatályon kívül helyezését és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság új másodfokú eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta. A védő - utalva arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül - a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be.
  5. §-a
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találta. A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a
(1)bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A pótmagánvádló jogi képviselője elsősorban a tényállást támadta, amikor arra hivatkozott, hogy a terhelt, az ő házastársa, valamint K. M. ügyvédi közreműködéssel, kifejezetten abból a célból készítették el és dátumozták vissza
  1. év június hó
  2. napjára a színlelt kölcsönszerződést, hogy alapot adjanak a
  3. év január hó
  4. napján kelt adásvételi szerződésnek. Emellett olyan további a jogerős határozat óta bekövetkezett (illetve be nem következett) tényekre utalt, amelyeket a jogerős döntés tényállása értelemszerűen ugyancsak nem tartalmazhat. Miután azonban a felülvizsgálati indítványban a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapul vételével foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a terhelt felmentésével az eljárt bíróságok megszegték-e a büntető anyagi jog szabályait. A Be.
  5. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt felmentésére tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. a felülvizsgálati indítványt e a a körben A Btk. 297. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott tartozás fedezete elvonásának bűntettét az követi el, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja. Amint arra már az eljárt bíróságok is helyesen hivatkoztak, a vizsgált bűncselekmény - a következetes ítélkezési gyakorlat szerint - csak a fedezetként szerződéssel külön lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg (BH 2000/140.). Az irányadó tényállás alapján azonban a - vádindítvány és a felülvizsgálati indítvány szerint színlelt szerződéssel elvont - ingatlan fedezetül történő lekötésére a Sz. Kft. követelésének a biztosítására nem került sor. Ezt még a pótmagánvádló sem állította. A vádindítványban megjelölt bűncselekmény hiányában az eljárt bíróságok vizsgálták azt is, hogy az általuk megállapított tényállás nem meríti-e ki valamely más bűncselekmény, jelesül a Btk. 318. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott csalás törvényi tényállását. Abból indultak ki, hogy az adós/ok/ tulajdonában álló lakásingatlan eladására a már
  1. június hó
  2. napján megkötött kölcsönszerződés folyományaként került sor. A csalás bűntette azonban akkor sem valósult volna meg, ha e szerződés színlelt és
  3. január
  4. napján megkötött ingatlan adásvételi szerződésnek nem lett volna ilyen előzménye. A csalás elkövetési magatartása ugyanis a megtévesztő magatartás. Az irányadó tényállás szerint azonban nem valósult meg olyan megtévesztő magatartás, amellyel okozati összefüggésben a kár bekövetkezett. Ez ugyanis azt feltételezte volna, hogy a gazdálkodó szervezet képviseletében eljáró terhelt eleve azzal a szándékkal vásárolt volna már 20022003-ban az Sz. Kft-től, hogy később nem fogja kiegyenlíteni az árú vételárát. Erre azonban nem merült fel adat, a tényállás sem tartalmazza, és erre a pótmagánvádló sem hivatkozott. Összességében tehát a sértett károsodásával okozati összefüggésbe hozható megtévesztés nem történt. Mindemellett a másodfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy amennyiben a terhelt az adós betéti társaság korábbi beltagjaként a gazdasági társaság tartozásaiért őt terhelő mögöttes felelősségének a kijátszása érdekében idegenítette volna el a vagyontárgyait, ez a magatartása sem valósított volna meg bűncselekményt. Az ilyen elidegenítés olyan rosszhiszemű magatartásnak tekinthető, amelynek nincs büntetőjogi szankciója. Nem alkalmas a csalás megállapítására, csupán polgári jogi jogkövetkezményeket vonhat maga után. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványtól eltérően azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok mind a tényállás megállapításának, mind a jogi következtetések levonásának indokairól maradéktalanul számot adtak. E körben - az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozással - a pótmagánvádló valójában a tényállást támadta. A már kifejtettek szerint azonban a terhelt bűnösségének megállapítása körében nincs is büntetőjogi relevanciája annak, hogy a korábban keletkezett tartozás lehetséges fedezetének az elvonása körében a terhelt tanúsított-e dolózus magatartást. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság - a védő indítványával egyezően - azt állapította meg, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül mentették fel a terheltet az ellene a Btk.
  5. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.
  1. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget - a Be.
  2. §-ának
(1)bekezdése értelmében - az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest, 2009. május hó 28. napján. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. előadó bíró, Dr. Schäfer Annamária s.k. bíró Molnár Gábor s.k. A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.