Kfv.37627/2008/4 – Kúria

Kfv.IV.37.627/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Berta Béla ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen hulladékgazdálkodási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 21.K.20.534/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 21.K.20.534/2008/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint elsőfokú és 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú hatóság a
6. október
7. napján kelt levelében értesítette a felperest arról, hogy hivatalból eljárást indít jogszabályban előírt kötelezettség megszegése miatt, mivel a felperes a hulladékokkal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettséget nem megfelelően teljesítette; egyúttal felhívta, hogy 15 napon belül küldje meg a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 164/
8. /X. 18./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Kormányrendelet/ szerinti éves bevallását, megfelelően kitöltve. A felperes
9. október 26-án megküldte az elmaradt adatszolgáltatást, nem nyújtotta be azonban a szükséges hulladékbejelentő lapot. Az elsőfokú hatóság a
10. november 27-én kelt 21.234/
11. számú határozatával 200.000 Ft hulladékgazdálkodási bírságot szabott ki a felperessel szemben. A felperes az elsőfokú határozatot
12. november 28-án vette át, a hiányzó adatlapokat
13. november 29-én kitöltötte, és még aznap személyesen beadta az elsőfokú hatósághoz. A borítólapon feltüntetésre került, hogy „a borító feldolgozva, elfogadva
14. december 4-én”. A felperes a
15. december 4-én kelt beadványában kérte a hulladékgazdálkodási bírság befizetésétől való eltekintést, amelyet a cég körülményeivel indokolt. A beadványt az elsőfokú hatóság - a
16. december 21-i tájékoztatása szerint - a bírságoló határozat visszavonása iránti kérelemnek tekintette és ezzel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy azt saját hatáskörben nem tudja elbírálni, mivel döntése nem volt jogszabálysértő. A felperes
17. január 11-én kelt beadványában fellebbezésként kérte elbírálni a kérelmet, a másodfokú hatóság a
18. december
19. napján kelt 14/00423/4/
20. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/
21. /XII. 21./ Kormányrendelet /a továbbiakban: R./
22. § /2/ bekezdése alapján a kiszabott bírság mellőzhető lett volna, és miután ezt a jogszabályhelyt nem alkalmazta a hatóság, ezért határozata jogszabálysértő. Előadta, hogy a társaság mindösszesen nyolc főt foglalkoztat, munkaruha-készítés a tevékenységi körük, de főként bérmunkában végzett javítással foglalkozik. Tevékenységükben - mint az a korábbi évekre leadott jelentésekből is megállapítható veszélyes hulladék nem keletkezik, következésképp környezetkárosító tevékenységet nem végeznek. A kötelezettség elmulasztása olyan adminisztratív hiba, amelynek ténylegesen káros következménye nem volt. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy nem vitatottan a felperes az adatszolgáltatási kötelezettséget elmulasztotta, majd azt felhívásra - részlegesen pótolta; az elsőfokú határozat megküldését követően pedig a még hiányzó adatlapokat is benyújtotta, egyben kérte a bírság elengedését. Kiegészített fellebbezésében lényegében ugyan az R.
23. § /2/ bekezdését kérelmét. nem megjelölve, de annak szövegét idézve adta elő Megállapította a megyei bíróság, hogy az elsőfokú hatóság és az alperes is helyesen hivatkozott arra, hogy a felperessel szemben az R.
24. § /5/ bekezdését kellett alkalmazni. Hivatkozott a megyei bíróság ugyanakkor az R.
25. § /1/ bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság a felperes
26. december 4-i beadványát fellebbezésként terjesztette fel, de ahhoz nem csatolta a pótlólag, november 29-én benyújtott - addig még hiányzó - adatlapokat; így azok a másodfokú határozat meghozatalakor nem álltak rendelkezésre. Az elsőfokú hatóság által késve felterjesztett adatlapok és az elsőfokú hatóság
27. december 21-i tájékoztatása alapján a felperes tényleges fellebbezése - a másodfokú hatóság részéről pedig már semmilyen módon nem került elbírálásra. A megyei bíróság megítélése szerint az alperes eljárása tehát jogszabálysértő volt, mert az elsőfokú hatóság részéről késve megküldött iratok alapján határozatát nem vizsgálta felül, és a
28. § /1/ bekezdésének alkalmazhatóságát a fellebbezésben foglaltak ellenére nem vizsgálta. Ez az eljárás egyben sértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
29. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
30. § /2/ bekezdését is. Az alperes álláspontjával ellentétesen - a megyei bíróság álláspontja szerint - a
31. § /1/ bekezdése nem zárja ki az
32. § /5/ bekezdésének alkalmazását abban az esetben sem, ha a
33. § /5/ bekezdése szerint nem alapbírság kerül kiszabásra. Ezt igazolja egyrészt a
34. § /1/ bekezdésének tételes szövege, másrészt pedig az, hogy a
35. § /1/ bekezdése - eltérően az
36. § /5/ bekezdésétől más feltételekhez köti az
37. § /5/ bekezdésének alkalmazását. A megyei bíróság álláspontja szerint ennek megfelelően a környezetvédelmi hatóságok csökkenthették volna a bírságot a
38. § /1/ bekezdése szerint. Ugyanakkor a másodfokú hatóságnak vizsgálnia kellett volna a
39. § /2/ bekezdésében foglaltakat is; tekintettel arra, hogy a felperes kiegészítő fellebbezésében, beadványában kifejezetten hivatkozott a mulasztás csekély súlyára, illetőleg a kötelezettségszegés következmény nélküli voltára. A megyei bíróság megítélése szerint abban a körben pedig, hogy a
40. § /5/ bekezdése esetében is lehetőség van az ott rögzített 200.000 Ft-os bírság mérséklésére - nevezetesen annak mérlegelési jogkörben történő megállapítására - utal a
41. § /5/ bekezdésének második fordulata, amely azt az esetet szabályozza, amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettségnek nem megfelelő teljesítése esetén a bírság összege legfeljebb 200.000 Ft-ban állapítható meg. Utalt a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, amelyben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy az R.
42. § /5/ bekezdése esetében sem zárható ki az R.
43. § /2/ bekezdésének alkalmazhatósága. Ezen álláspontot továbbgondolva - miután a
44. § /1/ bekezdése nem zárja ki a
45. § /5/ bekezdése szerinti esetben az
46. § /5/ bekezdése szerinti csökkentés alkalmazását - nyilvánvalóan a
47. § /2/ bekezdését is alkalmazni kell. Az új eljárásra vonatkozóan a megyei bíróság előírta, hogy annak során a másodfokú hatóságnak a felperes fellebbezése és a becsatolt adatlapok alapján vizsgálnia kell a
48. § /2/ bekezdésében foglaltakat. Amennyiben álláspontja szerint - a körülmények mérlegelése után a bírság kiszabása nem mellőzhető, úgy a
49. § /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel, az
50. § /5/ bekezdése szerint lehetőség van a bírság csökkentésére. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R.
51. § /5/ bekezdésében,
52. § /5/ bekezdésében,
53. § /1/ és /2/ bekezdésében foglaltakat. Kifejtette, hogy - a megyei bíróság megállapításával szemben - az alperesi másodfokú határozat indokolása egyértelműen rögzíti, illetve idézi a felperes
54. január
55. napján kelt fellebbezésében foglaltakat, amely igazolja, hogy a felperesi fellebbezést, illetve a felperes által pótlólagosan megküldött adatlapokat az alperes a fellebbezési eljárásban részletesen megvizsgálta. A közigazgatási iratok alapján - a felperes által sem vitatottan egyértelműen megállapításra került, hogy a felperes jogszabályi határidőt mulasztott, mikor a
56. évi hulladékok vonatkozásában bevallását határidőben nem nyújtotta be. A felperesi bevallási kötelezettség helyesbítésére, pótlására jóval a jogszabályi határidő lejártát követően, a fellebbezési eljárás keretében került sor; így a pótlólag -
57. november
58. napján - benyújtott bevallás az ügy, illetve a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának alapját képező jogszabálysértés megítélése szempontjából irreleváns volt, ugyanis a jogszabályban megjelölt határidő eredménytelenül telt el. Előadta az alperes, hogy a felperesi adatszolgáltatási, bevallási kötelezettség jogszabályban előírt határidőben történő elmulasztása fogalmilag kizárja az R.
59. § /1/ bekezdésében megjelölt feltételek teljesülését, azaz az eredeti állapot helyreállítását, illetve a szabálytalanság megszüntetését. Hangsúlyozta, hogy az adatszolgáltatási, bevallási kötelezettség elmulasztása esetén az R.
60. § /5/ bekezdésének kogens rendelkezése alapján a környezetvédelmi hatóság „alapbírság megállapítása nélkül” köteles kiszabni a tételes mértékű 200.000 Ft összegű hulladékgazdálkodási bírságot; ezért az R.
61. § /5/ bekezdése szerinti alapbírságot csökkentő rendelkezés alkalmazhatósága az adatszolgáltatási (bevallási) kötelezettség elmulasztása hulladékgazdálkodási bírság megállapítása során kizárt. miatti Az alperes álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az R.
62. § /5/ bekezdésének első és második mondatát, és a téves jogszabály-értelmezésből levont következtetés eredménye a jogerős ítéletben hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntésből levont következtetés is. Az R.
63. § /2/ bekezdésének alkalmazása a jogszabályban megjelölt „alapbírság” fogalomra figyelemmel kizárólag az alapbírság alapján kiszabott bírságok tekintetében alkalmazható. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
64. § /1/ A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával - nem helytálló jogi következtetést vont le. A perben rendelkezésre állt iratok - és különösen a felülvizsgált első- és másodfokú határozat alapján - leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes határozatát
65. december
66. napján hozta meg, így a felperes által
67. november
68. napján az elsőfokú határozat meghozatalát követően benyújtott adatlapok, a felperesi beadványok és a
69. február 11-i kérelem „fellebbezéskiegészítés” is rendelkezésre álltak. Iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy ezen iratok nem álltak az alperes rendelkezésére; továbbá az is, hogy a felperes tényleges fellebbezése a másodfokú hatóság részéről nem került elbírálásra. Azon körülmény, hogy az alperes határozatát nem vonta vissza és nem módosította, semmiképp nem utal arra, hogy a felperes korábbi több hónappal azelőtt megküldött - beadványait ne bírálta volna el; ezt a másodfokú határozat indokolási részének tartalma, továbbá önmagában a dátumok egybevetése is cáfolja. Az elsőfokú hatóság a Kormányrendelet
70. § /1/ bekezdése és
71. § /3/ bekezdése alapján a hulladékgazdálkodásról szóló
72. évi XLIII. törvény /a továbbiakban: Hgtv./
73. § /1/ bekezdés a/ pontja értelmében állapított meg a felperes terhére hulladékgazdálkodási bírság-fizetési kötelezettséget. A Kormányrendelet
74. § a/ pontja úgy rendelkezik, hogy … a rendszeres adatszolgáltatásra kötelezettek… a keletkezett hulladékról évente, a tárgyévet követő év március
75. napjáig… szolgáltatnak adatot. A
76. § /3/ bekezdése szerint az e rendeletben előírt alaki és tartalmi előírásoknak nem megfelelő adatot szolgáltató, illetve az adatszolgáltatást elmulasztó kötelezettet a felügyelőség az adatszolgáltatás legfeljebb 30 napon belüli helyesbítésére, illetve az adatszolgáltatás teljesítésére szólítja fel. A perben rendelkezésre állt iratokból egyértelműen megállapítható volt - azt a felperes sem vitatta -, hogy a felperes az adatszolgáltatásra, bejelentési kötelezettségre előírt jogszabályi határidőt elmulasztotta, a bevallás helyesbítésére, pótlására jóval a jogszabályi határidő lejártát követően, sőt lényegében az elsőfokú határozat meghozatala után, a fellebbezési eljárás keretében került sor. Tekintettel arra, hogy a jogszabályban meghatározott határidő eredménytelenül telt el, a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának jogalapja fennállt. Az R.
77. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezések kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bírságkiszabás a jogszabályi határidő elmulasztása miatt történt; ebből következően sem az eredeti állapot helyreállítása, sem a szabálytalanság megszüntetésének esete fel sem merülhetett. Ebből következően a bírság kérelemre történő
78. § /5/ bekezdése szerinti csökkenthetőségének esete sem állt fenn. Ezen túlmenően az R.
79. § /1/ bekezdése szerinti bírságcsökkentés esetén alkalmazandó
80. § /5/ bekezdése kizárólag az „alapbírság összege” tekintetében engedi meg az alapbírság 25 és 100 %-a közötti mértékben történő megállapításával a bírság csökkentését. A keresettel támadott alperesi határozatok egyértelműen rögzítették, hogy az adatszolgáltatási (bevallási) kötelezettség elmulasztása miatt az R.
81. § /5/ bekezdésének alkalmazásával szabta ki a környezetvédelmi hatóság a hulladékgazdálkodási bírságot, alapbírság megállapítása nélkül, az R. által megszabott tételben. Az R.
82. § /5/ bekezdése értelmében a hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatási, adatszolgáltatási és nyilvántartási, illetve nyilvántartásba vételi (bejelentkezési) kötelezettségek, továbbá az egyedi hulladékgazdálkodási terv készítése kötelezettségének elmulasztása esetén alapbírság, szorzószám megállapítása nélkül az illetékes környezetvédelmi hatóság a bírságot 200.000 Ft-ban állapítja meg. A hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatási, adatszolgáltatási és nyilvántartási, illetve nyilvántartásba vételi (bejelentkezési) kötelezettségeknek a jogszabályokban meghatározottaknak nem megfelelő teljesítése esetén a bírságot az illetékes környezetvédelmi hatóság legfeljebb 200.000 Ft-ban állapíthatja meg. E jogszabályhely alkalmazása szempontjából a felperes esetében egyértelműen az első mondatnak van relevanciája, ugyanis a felperes jogszabályi kötelezettséget mulasztott. Ez esetben a jogszabályi előírás tételes összegben 200.000 Ft-ban állapítja meg a bírság mértékét; alapbírság, szorzószám megállapítása mellőzését írja elő, és a rendelkezés nyelvtani értelmezése alapján egyértelmű, hogy a bírság kiszabása kötelező. A második mondat a jogszabályi kötelezettség nem megfelelő teljesítésére vonatkozik, ez esetre teszi lehetővé a környezetvédelmi hatóság részére mérlegelési jogkör gyakorlását a bírságösszeg meghatározása tekintetében, azzal, hogy annak maximális összegét legfeljebb 200.000 Ft-ban határozza meg. A felperes esetében ezen második mondat azonban a kötelezettségszegés jellegére, és annak eltérő konkrét szabályozása miatt nem volt alkalmazható; a felperes ugyanis a kötelezettségszegést elsődlegesen mulasztással követte el, így annak szankcionálására az R.
83. § /5/ bekezdésének első mondata vonatkozott. Tekintettel arra, hogy ezen esetben a bírság kiszabására alapbírság megállapítása nélkül került sor, így az R.
84. § /5/ bekezdésének alkalmazhatósága kizárt. A felperesnek az R.
85. § /2/ bekezdése alkalmazásának hiányára vonatkozó érvelése kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az kizárólagosan a hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, ha a jogsértés annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztását azonban a jogalkotó olyan súlyos mulasztásnak minősítette, hogy bekövetkezését az R.
86. § /5/ bekezdés első mondatában tételes bírság kiszabásának alapjaként határozta meg. A mellőzés feltételeként meghatározott csekély súlyú jogsértés ez esetben tehát eleve nem áll fenn, az R.
87. § /2/ bekezdésében foglaltak alkalmazása kizárt. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén kizárólag az R.
88. § /5/ bekezdésének első mondatában megjelölt tételes összegű hulladékgazdálkodási bírság alkalmazható. A fentiekből következően ezen esetben a bírság kiszabására alapbírság megállapítása nélkül került sor, így az R.
89. § /5/ bekezdése nem alkalmazható. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Kormányrendeletben meghatározott kötelezettségek megsértése esetén az eljáró környezetvédelmi hatóságnak - figyelemmel a Hgtv.
90. § /1/ bekezdés a/ pontjának és az R.
91. § /5/ bekezdésének kogens rendelkezésére is - mérlegelési lehetősége nincs, a tételes mértékű hulladékgazdálkodási bírság kiszabásától nem tekinthet el. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgált jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, azokat tévesen alkalmazta, ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
92. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp.
93. § /1/ bekezdése értelmében elutasította. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp.
94. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
95. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog ellenére a felperes keresetlevelén a kereseti illetéket lerótta, annak viselésére, valamint a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a 6/
96. /VI. 26./ IM rendelet
97. § /2/ bekezdése értelmében köteles. Budapest,
98. szeptember
99. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő