Gf.30125/2009/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésében írtakba ütközött. Arra is hivatkozott, hogy a jegyzőkönyv nem hitelesen tartalmazza a taggyűlésen történteket. Előadta, hogy miután a társaság székhelye és a felperes lakása között csak egyetlen ház található, a felperes a saját ablakából nyomon követte a taggyűlés lefolyását. Innen tudja, hogy 10 órakor a taggyűlésen az ügyvezető és Cs.Z. meghívott volt jelen, aki azonban kb. 5 perc múlva eltávozott és nem is jött vissza. A másik meghívott üzleti partner kb. 10 óra 20 perckor érkezett, de még 10 óra 30 perc előtt eltávozott, és a megismételt taggyűlés meghívóban megjelölt kezdési időpontjában már az ügyvezető sem volt jelen a társaság székhelyén, ezért a taggyűlési jegyzőkönyv ellentétes a Gt. 155. §

(1)bekezdésében írtakkal. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogi képviselője telefonon adott tanácsára döntött úgy, hogy a gazdasági ügyeket is tárgyaló taggyűlésre kívülálló harmadik személyt a felperes által adott meghatalmazás ellenére sem enged be. Arra is hivatkozott, hogy a P-né K.E.-nek adott meghatalmazás nem volt szabályszerű, mivel maga a felperes sem tudta, hogy nevezett meghatalmazottként vagy tanúként kívánta szerepeltetni a taggyűlésen. Állította, hogy a megismételt taggyűlés szabályosan folyt le, a taggyűlési jegyzőkönyv azt hitelesen tartalmazza. Az elsőfokú eljárás tartama alatt az alperes felszámolás alá került, a felszámolás kezdő időpontja

1. március
2. napja. Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét a Debreceni Ítélőtábla a Gf. III. 30.164/2008/
3. számú végzésével - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert az elsőfokú bíróság az eljárása során az időközben felszámolás alá került alperes felszámolóját hívta fel nyilatkozattételre, holott a jelen per tárgya nem érintette az alperes vagyonát, és a Cstv.
4. §

(2)bekezdése a felszámolónak csak az adós gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére biztosít kizárólagosságot. Az ítélőtábla előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban az ügyvezetőt hívja fel az alperes nevében nyilatkozattételre, és a beszerzett nyilatkozata függvényében a szükséges körben ismételje meg az eljárást. A megismételt eljárásban a felperes a kereseti kérelmét akként tartotta fenn, hogy 2006. május 23-án 10 óra 30 perckor N.B. ügyvezető a lakásán nem tartott megismételt taggyűlést, ezért a megismételt taggyűlésen az 1.) napirendi pont keretében elfogadott taggyűlési határozat jogszabálysértő, ennek hatályon kívül helyezését kérte, és perköltsége megállapítását. Az alperes képviselője a módosított keresetnek is az elutasítását kérte állítva, hogy a megismételt taggyűlést a társaság rendben megtartotta. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy magának a felperesnek, illetve az általa meghallgatni kért tanú knak nem volt egybehangzó az előadása Cs.Z. taggyűlésen való jelenlétére vonatkozóan, míg az alperesi ügyvezető, illetve CS.Z. és L.GY. egybehangzó nyilatkozatokat tettek. Miután a pontos időpontokra vonatkozóan sem a peres felek, sem a tanúk nem tudtak határozott előadást tenni, az elsőfokú bíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a tanúk egybehangzóan beszámoltak arról, mi hangzott el a megismételt taggyűlésen, így tényként megállapítható volt az, hogy megjelentek a társaság székhelyén. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a megismételt eljárásban sem tudta bizonyítani azt, hogy az alperesi Kft. megismételt taggyűlésére nem 10 óra 30 perckor került sor, illetve, hogy azt az ügyvezető a Gt. rendelkezéseibe ütköző módon tartotta volna meg, ezért a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította. Az alperes törvényes képviselője perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság mellőzte a rendelkezést ebben a kérdésben. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperes keresettel támadott határozatának a hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy a megismételt eljárást az első fokon eljárt bíróság másik bírája folytassa le. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyoldalúan értékelte a perbeli bizonyítékokat, ezért helytelen végkövetkeztetésre jutott. Arra hivatkozott, hogy L-né CS.É. és P-né K.E. tanúvallomása egyértelműen alátámasztották azt a felperesi állítást, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvben szereplő személyek valamennyien elhagyták a taggyűlés helyszínét legalább 10 perccel a taggyűlés kezdő időpontjaként megjelölt 10 óra 30 perc előtt. Ezen felperesi állítással szemben egyedül N.B. állította azt, hogy a megismételt taggyűlésre 10 óra 30 perc után került sor, sem CS.Z., sem L.GY. tanúk nem emlékeztek a pontos időpontra. Helytelenül értékelte az elsőfokú bíróság azt a körülményt is, hogy az alperesi ügyvezető és a jegyzőkönyv szerint ott jelenlévő két tanú egymásnak ellentmondó vallomást tettek a taggyűlésen elhangzottak rögzítésének a módjáról, és hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság nem kérte be a taggyűlésen készült állítólagos jegyzetet, illetve hangfelvételt sem. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag az alperes nyilatkozatai alapján állapította meg a tényállást, és az alperes nyilatkozatát nem ütköztette még a saját tanúi ellentmondó előadásával sem. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a Pp. 256/A. §

(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az a fellebbezést a Pp. 256/A. §

(4)bekezdése alapján utalva a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés f.) pontjára - tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. A Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. §

(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 3. §

(3)bekezdése kimondja, hogy a bizonyítás esetleges sikertelensége - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a bizonyításra kötelezett felet terheli. Az elsőfokú bíróság az alap- és a megismételt eljárásban a peres felek és a felek által meghallgatni kért tanúk vallomásait a Polgári perrendtartás hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően, helytállóan értékelte, és az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok alapján jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta a perben bizonyítani azt, miszerint az alperesi társaság

1. május
2. napján 10 óra 30 perckor megtartott megismételt taggyűlése jogszabálysértően volt megtartva. A perben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség atekintetben, hogy a megismételt taggyűlés nem 10 óra 30 perckor lett megtartva. A felperes alaptalanul állította a fellebbezésében azt, hogy L-né CS.É. és P-né K.E. tanúk vallomásai egyértelműen alátámasztották a felperes kereseti állítását. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az időpontokra nézve a perben senki sem tudott határozott előadást tenni. Maga a felperes is úgy nyilatkozott a
3. G. 20.736/2008/
4. számú jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy nem tudja, CS.Z. bement-e az ő eltávozásuk után a házba, vagy sem, azt sem látta, hogy L.GY. mikor érkezett a társaság székhelyére, és azt sem tudja, hogy hány óra volt, amikor elment L.GY., de szerinte nem volt még 10 óra 30 perc. L-né CS.É. az ugyanezen jegyzőkönyvben szereplő tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, mikor érkezett L.GY., csak azt tudja, hogy N.B. előtt távozott, N.B. pedig 10 óra 15, illetve 20 perc körül ment el a helyszínről. Ugyanezen a tárgyaláson P-né K.E. tanúként úgy nyilatkozott, hogy nem nézte az óráját az események észlelésekor, csupán az időérzékére támaszkodik, amikor a taggyűlésre meghívottak érkezésének, illetve távozásának az időpontját megjelöli. A megismételt eljárásban
5. sorszám alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint a felperes úgy nyilatkozott, nem tudja, hogy CS.Z. bement-e vagy sem a házba, mivel nem állt folyamatosan, félóráig az ablakban közben telefonált is az ügyvédjének. Ezzel egybehangzóan P-né K.E. az alapeljárásban a
6. sorszám alatti jegyzőkönyvben foglalt tanúvallomásában úgy nyilatkozott, nem figyelték direkt, hogy mi történik, de ráláttak a N.B. lakására, innen van a tudomásuk a történtekről. Mindezek alapján nem lehetett bizonyított tényként elfogadni azt a felperesi állítást, hogy a megismételt taggyűlés nem a meghirdetett időpontban lett megtartva, a bizonyítás sikertelenségének következményeit pedig a Pp.
7. §

(3)bekezdése alapján a felperesnek kellett viselnie. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasító ítéletét jogszerűnek és megalapozottnak találta, ezért a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem volt sikeres, így a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint a fellebbezési eljárással kapcsolatos költségeit - a jogi képviselő ügyvédi munkadíját - maga viseli. A megismételt eljárás az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 51. §

(1)bekezdése szerint illetékmentes volt. Az alperesnek a másodfokú eljárással kapcsolatban igazolt költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről az ítélőtáblának nem kellett határoznia. Debrecen,

1. május hó
2. napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó