Pf.20242/2007/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.242/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Bakó Csaba ügyvéd (7621 Pécs, József u. 19.) által képviselt felperes neve címe felperesnek - a dr. Bányai Gábor ügyvéd (1384 Budapest 62., Pf. 733) által képviselt alperes neve címe alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
2. április
3. napján kelt 10.P.21335/2005/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az alperest terhelő, felperesnek fizetendő marasztalás összegét 4.269.400 (négymillió-kettőszázhatvankilencezer-négyszáz) forintra, valamint 3.994.000 (hárommillió-kilencszázkilencvennégyezer) forint tőke után
6. január 1-től, 4.204.000 (négymillió-kettőszáznégyezer) forint tőke után
7. július 1-től, és 4.269.400 (négymillió-kettőszázhatvankilencezer) forint tőke után
8. január 1-től az elsőfokú ítéletben írt mértékű késedelmi kamataira leszállítja. A keresetet az ezen felüli részében utasítja el. Az alperes által az államnak fizetendő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 253.600 (kettőszázötvenháromezer-hatszáz) forintra, a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának felhívására fizetendő állam által előlegezett szakértői díjat 14.837 (tizennégyezer-nyolcszázharminchét) forintra, a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 256.000 (kettőszázötvenhatezer) forintra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívására az ott írt időben és módon - 60.000 (hatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes
9. december
10. napján munkavégzés közben Pécsről Dunaújváros felé közlekedve közúti balesetet szenvedett. A baleset során xy horvát állampolgár által túlzott sebességgel vezetett nyergesvontató ütközött a felperes által az útviszonyoknak megfelelően vezetett tehergépjárművel. A baleset folytán a felperes a bal felkar felső és alsó harmadának többszörös törését, a jobb láb öreg ujjának MP izületi ficamát, a bal könyöknyúlvány törését, a II. lábközépi csont törését, valamint a kézhát és a jobb térd többszörös lágyrész sebzését szenvedte el. A bal felkar gyógyulását követően fennmaradó mozgáskorlátozottság maradandó fogyatékosságot eredményezett, amely miatt a felperes munkaképessége 40 %-ban csökkent. A balesetet követően a felperes korábbi munkakörét maradéktalanul ellátni nem tudta, módosult a munkaköri leírása, a többszörös műtétek miatt igénybevett táppénzes állományt munkáltatója egyre nehezebben tolerálta, végül közös megegyezéssel
11. március 31-én korábbi munkahelyén munkaviszonya megszűnt, ezt követően másik cégnél hasonló munkakörben próbaidővel helyezkedett el. A balesetet megelőzően a felperes rendszeresen sportolt, kosárlabda bírói tevékenységet folytatott. A felperes mindennapi életében az öltözködés, vetkőzés, cipőfelvétel nehézkessé vált, hason és baloldalon csak rövid ideig tud feküdni, a gépjárművezetés is csak rövidebb távokon jár fájdalom nélkül. Bal kézzel nehezebb dolgokat emelni, vinni nem tud. A baleset következtében kialakult egészségi állapota a felperes korábbi életvitelét hátrányosan befolyásolta, a kétkezi munka ellátásában, mindkét felső végtag terhelését és a jó erő kifejtését, valamint az izületek maximális élettani mozgás lehetőségét igénylő tevékenységek kivitelezésében akadályozva van. A korábban a versenysportban végzett tevékenységét teljes értékűen nem tudja ellátni, hobbi szintű tevékenységeiben a visszamaradt izületi mozgáskorlátozottság hátrányt jelent. Egészségi állapotában számottevő javulás vagy jelentősebb rosszabbodás nem várható, de nem zárható ki, hogy másodlagosan az izületi elfajulásból eredő panaszok fokozódnak. A felperes leszállított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 7.500.000 forint nem vagyoni kár, valamint a vagyoni károk körében 50.000 forint átalányösszegben a sérült ingóságok értéke, 6.000 forint élelem-feljavítás, 30.000 forint ápolási díj, 8.000 forint útiköltség és 65.400 forint fogászati beavatkozások költsége megtérítésére. Elmaradt jövedelem címén általános kártérítésre kérte kötelezni az alperest a játékvezetői jövedelem kapcsán
12. évre 160.000 forint,
13. január 1-től pedig az ítélet meghozataláig 50.000 forint összegben. Kérte továbbá az alperest késedelmi kamat fizetésére is kötelezni. Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta, a vagyoni kártérítési igények körében a fogászati beavatkozások költségének indokoltságát, az elmaradt jövedelem körében a játékvezetői tevékenységgel összefüggésben előterjesztett igényt vitatta. A nem vagyoni kártérítés körében előterjesztett követelést 2.000.000 forint erejéig elismerte, ezt meghaladó részében - azt eltúlzottnak tartva - elutasítani kérte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek összesen 7.269.400 forintot, és abból 6.994.000 forintnak
14. január 1-től, 7.204.000 forintnak
15. július 1-től és 7.269.400 forintnak
16. január 1-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 436.200 forint perköltséget. A vagyoni károk körében előterjesztett keresetnek az elsőfokú bíróság az elmaradt jövedelem kivételével teljes egészében helyt adott, az elmaradt jövedelem körében előterjesztett követelést pedig összesen 210.000 forint tekintetében találta megalapozottnak. Alaposnak találta továbbá teljes egészében a felperes nem vagyoni kártérítési igényét is azzal, hogy beszámította a 7.500.000 forintos nem vagyoni kártérítési követelésbe az alperes által peren kívül a felperes részére megfizetett 600.000 forintot, és e tekintetben 6.900.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során értékelte, hogy a felperesnél 40 %-os munkaképesség csökkenés következett be, a felperes olyan maradandó egészségkárosodást szenvedett, amelyben állapotjavulás nem várható, hogy ez a kialakult egészségi állapot a felperes korábbi életvitelét nem csupán a munkaviszonyában, hanem az általa korábban végzett sport és szabadidős tevékenységek tekintetében is hátrányosan befolyásolta. Értékelte azt is, hogy a felperes a balesetet megelőzően az átlagostól eltérő, a versenysportban is résztvevő játékvezetői tevékenységet folytatott, az e téren való előmenetelét azonban a baleset nagymértékben hátrányosan befolyásolta. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása és az alperes marasztalásának 3.269.400 forintra és kamataira történő leszállítása, valamint perköltségben való marasztalása iránt. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés összegszerűségét támadta, előadva, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélettel megítélt összeg a felperes által elszenvedett hátrányok súlyához, a 2002-es, azaz a balesetkori ár- és értékviszonyokhoz és a hasonló kárügyekben kialakult ítélkezési gyakorlathoz képest eltúlzott. A nem vagyoni kártérítés összegét ezért 7.500.000 forint helyett 3.500.000 forint tőkeösszegben kérte megállapítani, és az alperes által felperes részére peren kívül megfizetett 600.000 forint beszámításával további 2.900.000 forint tőkeösszegre kérte az alperes marasztalását leszállítani. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos: Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Az alperes által jogalapjában nem vitatott nem vagyoni kártérítési igény összegszerűségének meghatározása körében figyelembe veendő szempontokat az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, azonban a kialakult ítélkezési gyakorlat által hasonló ügyekben megítélt kártérítési összegek volumenét nem vette kellően figyelembe, így a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes fellebbezése alappal hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés mértékét eltúlzottan állapította meg. A felperes sérüléseinek súlyát, a felperes életkörülményeit, életkorát, a visszamaradó fogyatékosság és a munkaképesség csökkenés mértékét, valamint a kialakult bírói gyakorlatot és az eset összes körülményeit figyelembe a másodfokú bíróság álláspontja szerint 4.500.000 forint összegű az a nem vagyoni kártérítés, amely a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálásához szükséges, és egyben elégséges is. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
17. §-ának