SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.160/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- évi szeptember hó
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: A hivatali visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Békés Megyei Bíróság
- évi január hó
- napján kihirdetett 15.B.126/2006/
- számú ítéletét helybenhagyja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért 6 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte és kötelezte az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést, egyezően a bűnösség megállapítása miatt, a vádlott felmentése érdekében. A védő fellebbezésének írásos indokolásában az ítélet megalapozatlansága okán kérte védence felmentését. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő írásban indokolt fellebbezésében, illetőleg az elsőfokú eljárás során írásban becsatolt perbeszédében foglaltakat azonos tartalommal fenntartotta. Ehhez védence mindenben csatlakozott. A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész, a tényállás kisebb mérvű kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések alaptalanok. A másodfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le. Valamennyi, az ügy érdemi elbírálását érintő bizonyítékot beszerezte, azokat egyenként és összességükben is rendkívüli részletességgel értékelte. Kimerítő és meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlotti tagadó, illetőleg az ezt alátámasztani látszó vallomásokkal szemben miért a terhelő bizonyítékokat fogadta el a tényállás megállapításánál. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló tényállása megalapozott, azt az iratok, illetőleg a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján (Be. 352. §
(1)bekezdés
- b)pont) az ítélőtábla csupán azzal egészítette ki, hogy a vádlottnak 2007. május 14. napján (név) utónevű gyermeke született, illetőleg a Helység, utca, szám alatti telephely helyszíni szemléje 2005. április 21. napján meghiúsult. Az így kiegészített tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A védelmi fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy a bíróság nem fogadta el a vádlott mindvégig következetes tagadó vallomását annak ellenére, hogy ezt több tanú is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság igen részletesen kihallgatta mindazon személyeket, akik a konkrét üggyel valamilyen módon kapcsolatba hozhatók voltak. A vádlott mellett tanúskodó 1. sz. tanúnak, 2. sz. tanúnak, 3. sz. tanúnak és 4. számú tanúnak nyilvánvalóan az volt az érdeke, hogy - relatív mentességük birtokában - ne nevezzék meg információforrásukat. A vádlottal egy szobában dolgozó 5. sz. tanú és 6. sz. tanú ezzel szemben az eljárás során következetesen azt vallották, hallották, amint a vádlott telefonált és „a pakoljanak" vagy „pakolj" felszólítást használta. Az elsőfokú bíróság az iratok tartalmával egybehangzóan állapította meg, hogy a nyomozás során beszerzett telefon híváslistákból kétség kívül megállapítható volt, hogy az üggyel kapcsolatba került és az önkormányzatnál dolgozó más személyek nem, csak a vádlott intézett a kérdéses időpontban kifelé menő telefonhívást. Alaptalan az a védelmi észrevétel, hogy miért csak a telefonhívásokat ellenőrizték, hiszen a tájékoztatás más személytől, akár sms formájában is érkezhetett. Nyilvánvaló azonban, hogy az sms mint írásos formula jóval inkább magában hordozza a későbbi lebukás veszélyét, de ilyenre irányuló adat az ellenőrzésről tudomással bíró munkatársakkal kapcsolatban az eljárás során nem is merült fel. Az elsőfokú bíróság a híváslisták alapján megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a helyszíni szemle meghiúsításában érdekelt személyek között a vádlott kimenő hívása után időben egymást szorosan követő, egyfajta riadólánc jött létre. Az ítélet indokolásában arra is részletesen kitért, hogy 1. sz. tanú értesítése és ezt követő, első általa kezdeményezett hívás között mi okból telt el csaknem 10 perc. Az elsőfokú bíróságnak erre vonatkozó okfejtését az ítélőtábla mindenben osztotta. A cellainformációkból az is kétség kívül megállapítható volt, hogy eközben 1. sz. tanú eltávolodott a telephelytől és ezt követően kezdeményezett hívást az ügyben érintett 7. sz. tanú felé. Nyilvánvalóan érdeke volt a helyszín minél előbbi elhagyása, és nem vezetés közben bonyolította le a telefonhívást, amely a hatályos szabálysértési rendelkezések alapján tilos is. A tanúvallomásokból, a híváslistákból és a cellainformációkból levont következtetésen túl az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg azt is, hogy 1. sz. tanú (aki a vádlott mellett igyekezett tanúskodni) szavahihetetlen. Azt ugyanis, hogy a vádbeli napon más helyszínen tartózkodott, egyértelműen megcáfolta a (a társaság neve) Kft által küldött átirat, mely szerint nem a vádbeli napon, hanem azt követően vitte személygépkocsiját környezetvédelmi vizsgára. Mindezen bizonyítékok egybevetéséből a logika szabályainak megfelelően jutott arra a helyes következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott tagadása a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentesülést célozza. Lényegtelen, hogy a konkrét ügyben a jogtalan előny nem a vádlott oldalán jelentkezett. A Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntetténél a jogtalan előny jelentkezhet akár az elkövetőnél, de akár más személynél is. A vádlott motivációjára a róla készült pártfogói jelentés is magyarázattal szolgál, amely szerint a vádlott habitusából következik, hogy szereti a dolgok irányítását kézben tartani. A vádlottnak pozíciójánál fogva lehetősége volt arra, hogy a tervbe vett helyszíni szemlét rosszul felfogott „emberbaráti szeretetből" meggátolja és ő élt is, pontosabban vissza is élt ezzel a lehetőséggel. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és bűncselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. E körben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogszabályi hivatkozását annyiban egészítette ki, hogy a vádlott a Btk. 137. § 1. pontjának
- j)pontja alapján minősül hivatalos személynek. A vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján az ítélőtábla csupán annyiban helyesbítette az enyhítő körülményeket, hogy a vádlott 8 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Mellőzte ugyanakkor a büntetlen előélet, mint enyhítő körülmény figyelembevételét, hiszen ez a vádlott alkalmazásának előfeltétele volt. Egyebekben a helyesen számba vett büntetési körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arányos büntetést szabott ki annak lényeges enyhítése, illetve a cselekmény jellegére figyelemmel enyhítő szakasz alkalmazásával más büntetési nem alkalmazása nem indokolt. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket alaptalanoknak tartotta, ezért az elsőfokú ítéletet, annak mindenben helyes indokai alapján a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A határozat részletesebb indokolását ugyanezen szakasz
(4)bekezdése alapján mellőzte. A végzés ellen a Be. 386. §
(1)bekezdésére figyelemmel fellebbezésnek nincs helye. S z e g e d ,
- évi szeptember hó
- napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva s.k. a tanács elnöke, Dr. Cserháti Ágota s.k. a tanács tagja, előadó, Dr. Katona Tibor s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.160/2007/
- számú végzése és a Békés Megyei Bíróság 15.B.126/2006/
- számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. S z e g e d,
- évi szeptember hó
- napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva s.k. a tanács elnöke