DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. III. 20.421/2009/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szatmári István pártfogó ügyvéd (4029 Debrecen, Mata János u.
- fszt.
- szám) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, az OIT Hivatala Jogi Képviseleti Főosztálya (1363 Budapest, Pf.
- szám, ügyintéző: Dr. Kiss Sándor) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- március
- napján kelt, 6.P. 21.542/2008/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5000 (Ötezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
- március
- napján egy selyembéléses szövetkabátot adott be tisztításra X.Y. ruhatisztítóhoz. A felperes
- március
- napján megkifogásolta a ruha tisztítását, ezért a kabátot nem vitte el a tisztítóból. X.Y. a tisztítás díját visszafizette, a felperes útiköltségét pedig megfizette, majd a kabátot bevizsgáltatta. A felperes a vizsgálati jegyzőkönyv megállapítását nem fogadta el arra hivatkozva, hogy a kabát tönkrement, ezért a ruhatisztítótól 25 000 Ft kártérítést kért és ennek a törvényes kamatát. X.Y. ruhatisztító ezt a követelést nem ismerte el, ezért a felperes a Szolnoki Városi Bíróságon
- május
- napján fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet terjesztett elő, amely eljárás PK. 51.056/
- szám alatt volt folyamatban. A kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a Miskolci Városi Bíróság a
- június
- napján kelt, P. 22.703/2005/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 12 000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a felperes nem tett eleget a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének. A felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt a kártérítés jogalapja és összegszerűsége megállapítása körében annak ellenére, hogy a bíróság tájékoztatta arról, hogy szakértő kirendelését kérheti, melynek költségét nem kell megelőlegeznie személyes költségmentessége folytán. Az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest arról is, hogy amennyiben bizonyítási indítványt nem terjeszt elő, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján fog határozni a keresetről. A felperes fellebbezése alapján eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2006. november 23. napján kelt, Pf. 22.013/2006/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 5000 Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §
(3)bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, amikor is tájékoztatta a felperest a bizonyítandó tényekről és arról, hogy a bizonyítás őt terheli. A
- március
- napján tartott tárgyalásról készült
- sorszámú jegyzőkönyvben pedig figyelmeztette a felperest a mulasztás jogkövetkezményeire. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a megadott határidő alatt nem nyilatkozott, szakértő kirendelését nem kérte, és egyéb bizonyítékot sem tárt az elsőfokú bíróság elé. A felperes által hivatkozott elfogultsági kifogással összefüggésben megállapította, hogy annak előterjesztése nem befolyásolta a felperes azon kötelezettségét, hogy nyilatkozzon kéri-e a szakértő kirendelését. Egyebekben rámutatott arra, hogy a felperes fellebbezésének mellékleteként csatolt okirati bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdésének tiltó rendelkezése miatt a másodfokú eljárásban már nem lehet értékelni. A felperes
- július
- napján keresetet terjesztett elő a Miskolci Városi Bíróság I.r. és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság II. r. alperes ellen, a Miskolci Városi Bíróság P. 22.703/
- számú és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Pf. 22.012/
- számú eljárásában tanúsított jogellenes magatartásukra hivatkozással. A
- szeptember
- napján iktatott keresetpontosításában arra hivatkozott, hogy az ügyben eljárt bíróságok több eljárási szabálytalanságot követtek el, megfosztották őt a tisztességes eljáráshoz való jogától, bizonyításait és a dolgozó írásos nyilatkozatát figyelmen kívül hagyták. Az alperesek kötelezését kérte a meg nem térült kabát árának, 25 000 Ft-nak, mint kárnak és ennek az
- március
- napjától járó kamatai megfizetésére, továbbá kérte a 12 000 Ft és az 5000 Ft perköltség megfizetésére való kötelezése hatály kívül helyezését. Az I. r. alperes a per megszüntetését, a II. r. alperes pedig a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az első- és másodfokú bírósági eljárásban jogellenes magatartás nem valósult meg, a bíróságok a Pp.
- §
(3)bekezdésében rögzített kötelezettségüknek eleget tettek, helyesen alkalmazták eljárásukban a Pp. 141. §
(6)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes nem a gondos és eljárást elősegítő pervitelnek megfelelően járt el, ezért mulasztására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Az elsőfokú bíróság a 9/I. sorszámú,
- december
- napján jogerős végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette. Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft perköltséget, míg a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illeték vonatkozásában megállapította, hogy azt az Állam viseli. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a P. 22.703/
- számú ügyben az első- és a másodfokon eljáró bíróságok nem követtek el olyan súlyos eljárási szabálysértést, amely a felperest megakadályozta volna igénye érvényesítésében. A felperesnek nem sérültek a perek tisztességes lefolytatásához fűződő jogai, tekintve, hogy a bíróság eleget tett a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének, ezzel összhangban alkalmazta a Pp. 141. §
(2)és
(6)bekezdésében foglalt előírásokat, a másodfokú bíróság pedig a Pp. 235. §
(1)bekezdésében foglalt előírásokat. Ezért nem volt megállapítható az alperes jogellenes magatartása. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítványát mivel a jogellenes magatartás hiányában a felperesnél jelentkező vagyoni hátrány összegével kapcsolatos bizonyítás szükségtelen volt. A pervesztes felperest kötelezte az alperes perköltségének a viselésére, a teljes személyes költségmentessége folytán pedig megállapította, hogy a felperes által le nem rótt eljárási illetéket az Állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását - az alperes kereset szerinti és perköltségben történő marasztalását - kérte. Arra hivatkozott, hogy az iratkezelési hibákból eredő ismételt tárgyalások, a többször előterjesztett szakértői bizonyítási indítvány figyelmen kívül hagyása súlyos eljárási szabálysértésnek minősül. Mivel a másodfokon eljárt megyei bíróság azonosult az elsőfokú bíróság minden intézkedésével, jogellenes magatartása megvalósult. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 256/A. §
(1)bekezdés f.) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása szempontjából releváns tényállást teljes körűen feltárta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, jogi következtetései is helytállóak, amelyekkel az ítélőtábla egyetértett. A felperes fellebbezésében foglaltak nem voltak alkalmasak az érdemben helyes és megalapozott döntés megváltoztatására. Az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolása önmagában kiegészítésre nem szorul, az ítélőtábla a felperes fellebbezésében írtakra tekintettel az alábbiakat hangsúlyozza. A felperes a jelen perben azt a kárigényét érvényesítette bírósági jogkörben okozott kárként, melyet az alapperben eljárt bíróságok jogerősen elutasítottak. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy az eljárt bíróságokkal szemben indított kártérítési per nem jelent új jogorvoslati fórumot a fél számára a kedvezőtlen döntést tartalmazó jogerős ítélet felülvizsgálatára. Bírósági jogkörben okozott kárról akkor beszélhetünk, ha az igazságszolgáltatás gyakorlásával okozati összefüggésben keletkezik a kár, azaz a bíróság feladatai teljesítése körében megvalósított, vagy elmulasztott tevékenységgel függ össze. A bírósági jogkörben okozott kár miatti felelősség megállapításának a feltétele a kártérítési felelősség általános (Ptk. 339. §
(1)bekezdése) és a különös (Ptk. 349. §
(1)bekezdése) feltételeinek együttes megvalósulása. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítani. Mindezek mellett különös feltételként szükséges az is, hogy az igazságszolgáltatási tevékenység által okozott kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítása érdekében a rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Az egységes bírói gyakorlat szerint azonban ezen feltételek fennállta esetén is csupán a bíróság nyilvánvaló jogsértése alapozhatja meg a kártérítési felelősséget. A perbeni esetben az elsőfokú bíróság számba vette a felperes által hivatkozott, vélt eljárási szabálysértéseket, és helyesen állapította meg, hogy az alapügyben eljáró bíróságok a perrendtartás szabályait betartva hozták meg a döntésüket, a terhükre semmilyen olyan jogellenes magatartás nem állapítható meg, ami a kártérítési felelősség alapjául szolgálhatna. Az alperes nem zárta el a felperest jogai érvényesítésének a lehetőségétől, biztosította a per tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogának az érvényesítését, ennek eredménytelensége miatt azonban felelősség nem terheli. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdésének rendelkezése szerint - lényegében annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének a megfizetésére, melynek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1),
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)
(6)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel arra a tényre is, hogy a fellebbezés elbírálására tárgyaláson kívül került sor. A másodfokú eljárás során le nem rótt eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, és
- § rendelkezése szerint az Állam viseli. Debrecen,
- október hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk előadó bíró, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó