← Magyarország

Kfv.37524/2008/3 – Kúria

Kfv.III.37.524/2008/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Csvila István ügyvéd által képviselt H. F. I.r., a dr.Korn József ügyvéd által képviselt Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. II.r. felpereseknek a Déldunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal - mint a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal jogutódja - I.r., a dr.Korn József ügyvéd által képviselt Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. II.r. alperesek ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Baranya Megyei Bíróság

  1. június
  2. napján kelt 15.K.20.914/2006/
  3. számú jogerős ítélete ellen a II.r. felperes által
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 15.K.20.914/2006/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a II.r. felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S Az M60-as autópálya nyomvonala a 0287/4 /9-es hrsz-on nyilvántartott I.r. felperesi, illetőleg két perben nem álló személy tulajdonában lévő 0287/14 és 0287/17 hrsz-ú ingatlanokat érinti. Az ingatlanok P. város közigazgatási belterületének a szélén fekszenek, művelési águk az ingatlan-nyilvántartás szerint szántó, mely ténylegesen gyeppel van borítva. Az I.r. felperes ingatlanainál - az egyik ingatlant leszámítva - a kisajátítást megelőző évben telephely létesítése céljából az illetékes földhivatal engedélyezte a termőföldek más célú hasznosítását. Az ingatlanok ilyenkénti ingatlan-nyilvántartási átvezetése nem történt meg. A perben nem álló személyek ingatlanai olyan mezőgazdasági ingatlanok, melyek magasfeszültségű villamostávvezeték alatt fekszenek. Az alperes
  6. május
  7. napján kelt 3-589/14/
  8. számú határozatával a felsorolt ingatlanok meghatározott részét kisajátította; az I.r. felperes részére 1.538.890.- Ft, míg a perben nem álló tulajdonosok részére 388.740.- Ft és 1.168.900.- Ft kártalanítást állapított meg. Az I.r. felperes a határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében 20.881.110.- Ft többletkártalanítást kért. Kifogásolta, hogy az alperes nem volt tekintettel az ingatlanok művelésből való kivonására, és a visszamaradt ingatlanrészek értékcsökkenésére. A II.r. felperes keresetében a kártalanítás összegének 941.640.- Ftra való leszállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanok tényleges négyzetméter ára mintegy töredéke a megállapítottnak, továbbá hogy a visszamaradt ingatlanoknál értékcsökkenés nem volt. A megyei bíróság ítéletében az I.r. felperes keresetének részben helyt adott, a II.r. felperes keresetét elutasította. Az ítéletben az alperes határozatát megváltoztatva összesen 1.538.890.- Ft többletkártalanítást állapított meg az I.r. felperes részére. Indokolása szerint a kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő és a közigazgatási eljárásban szereplő szakértő véleményéből kitűnik, hogy az I.r. felperes igényt tarthat a kisajátított ingatlanrészeket érintően a termőföldek végleges más célú hasznosításából fakadó értéknövelő tényező figyelembevételével magasabb összegben megállapított kártalanításra, míg visszamaradt ingatlanai tekintetében a kisajátítás folytán jelentkező értékcsökkenésből származó igénye megtérítésére. A kártalanítás összegét a bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértők aggálytalan szakvéleményének a felhasználásával határozta meg. Az ítélet ellen a II.r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a közigazgatási határozat keresetének megfelelő megváltoztatását, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Jogszabálysértésként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  9. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
  10. §-ára, valamint a kisajátításról szóló
  11. évi
  12. számú törvényerejű rendelet /a továbbiakban: Ktvr./
  13. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy a kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződésekben a perbeli összegnél jelentősen kevesebb vételár került megállapításra, melyet a szakértők kellően nem vettek figyelembe. Utalt felülvizsgálati kérelmében az ingatlannyilvántartási állapotra, mely szerint valamennyi ingatlan szántó művelési ágban van nyilvántartva, széljegy és tehermentes ingatlanként. Nem lehetett volna ennélfogva a kivett telephely megjelölésre tekintettel magasabb értéket megállapítani. Hivatkozott arra is, hogy a tulajdonos az ingatlan jövőbeni hasznosítására vonatkozó szándéka a kártalanítás összegének a meghatározásánál nem vehető figyelembe. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Helyes volt a megyei bíróságnak az I.r. felperes keresetének részben helyt adó és a II.r. felperes keresetét elutasító döntése. A Ptk.
  14. § /1/ bekezdése alapján a kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. A Ktvr.
  15. §-a értelmében a nem állami tulajdonban lévő ingatlanok megszerzése csak azonnali, teljes és feltételen kártalanítás esetében lehetséges. A II.r. felperes e jogszabályhelyek sérelmét állította, amikor a kártalanítás eltúlzott összegét kifogásolta. A megyei bíróság a kártalanítás összegét a kirendelt igazságügyi szakértők és a kisajátítási eljárásban alkalmazott szakértő véleménye, illetőleg nyilatkozata alapján állapította meg az ítéletben meghatározott összegben. Ennek során a szakértői véleményben foglalt kártalanítási összegeket aggálytalannak tartotta, tekintettel arra is, hogy a szakértők véleménye között e tárgyban ellentét nem volt. A megyei bíróság az ítéletet a bizonyítékok mérlegelése /Pp.
  16. §-a/ alapján hozta. A bizonyítékok mérlegelése alapján hozott ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, hogy ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. A jelen ügyben a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ez az iratoknak mindenben megfelelő, és a kirendelt szakértők szakvéleménye alapján a bizonyítékokat is okszerűen mérlegelte. Ami a II.r. felperesnek a jövőbeni hasznosítási szándékra vonatkozó felülvizsgálati előadását illeti a Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróságnak azt az álláspontját, hogy jóllehet az ingatlannyilvántartás adatai nem tartalmazták a kisajátításkor jogerős földhivatali határozatok alapján megtörtént más célú hasznosítás engedélyezését, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ez a tény, mint jogi tény, egyben mint értéknövelő tényező ne kerüljön figyelembevételre. Jelen ügyben ugyanis nem az I.r. felperes jövőbeni hasznosításra vonatkozó szándéka volt az, amit a megyei bíróság figyelembe vett, hanem az a tény, hogy az ingatlanok más célú hasznosítására bizonyíthatóan csak a kisajátítás miatt nem kerülhetett sor. A megyei bíróság ennél fogva ezt a körülményt is helytállóan értékelte ítélete indokolásában. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp.
  17. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az I.r. felperesnek és az I.r. alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről dönteni nem kellett. A II.r. felperes az illetékekről szóló
  18. évi XCIII. törvény
  19. § /1/ bekezdésébe,
  20. és
  21. §-aiba foglaltaknak megfelelően és a
  22. §-a szerint alkalmazandó 6/1986./VI.26./ IM rendelet
  23. § /2/ bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak az illetékfeljegyzés folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
  24. §-a és a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről szóló 318/2008./XII.23./ Korm. rendelet
  25. § /2/ bekezdésének d/ pontja és a
  26. §-a alapján tüntette fel az alperes jogutódját a határozat fejrészében. Budapest,
  27. szeptember
  28. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr.Kovács Ákos sk. előadó bíró, dr.Kovács András sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.