Pf.20802/2009/2 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.802/2009/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a korábban dr. Simon Tamás ügyvéd, majd dr. Mátyás Brigitta ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű felpereseknek - a dr. Kővári Kálmán ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Gaálné dr. Kassai Zsuzsanna ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a Fejér Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 3.P.21.988/2006/
4. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy a felpereseknek járó nem vagyoni kártérítés összege után az alperes
6. szeptember
7. napjától a kifizetésig köteles a törvényes mértékű késedelmi kamatokat megfizetni. A 360.000 (Háromszázhatvanezer) forint összegű kereseti illetéket az állam viseli. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fellebbezési eljárás költségeit a peres felek maguk viselik, míg az 120.000 (Egyszázhúszezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A II. rendű felperes az I. rendű felperessel kötött házasságából származó első terhességéből,
8. szeptember 23-án az alperes szülészeti osztályán érett, ám méhen belül elhalt fiúgyermeket hozott a világra. A magzat halálát heveny méhen belüli oxigénhiány és magzatvíz belégzés okozta a szülés napján valamikor 10 óra 35 és 11 óra 25 perc között. Az I-II. rendű felperesek keresetükben az alperest személyenként 3.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés fizetésére kérték kötelezni, álláspontjuk szerint gyermekük elvesztését és az abból fakadó nem vagyoni kárukat az alperes mulasztása okozta. Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla határozatával jogerőre emelt közbenső ítéletével az alperes teljes kártérítő felelősségét állapította meg az I-II. rendű felperesek gyermekének méhen belüli elhalálozása folytán a felpereseket ért kárért. A kártérítés összege tekintetében folytatódó eljárásban nem vagyoni káruk tekintetében a felperesek arra hivatkoztak, hogy bár azóta egészséges gyermekük született, az első, régóta tervezett gyermek halálát feldolgozni nem tudták, annak bekövetkezése és körülményei máig tartó veszteségélményt jelent számukra. A történtek miatt befeléfordulóvá váltak, gyermeküket az átlagosnál jobban féltik, újabb gyermeket vállalni - bár több gyermeket szerettek volna - nem mernek. Fájdalmas számukra, hogy az elvesztett gyermeknek temetése nem volt, számára otthonukban kis emlékhelyet alakítottak ki a gyermek ultrahangképével, ahová rendszeresen virágot helyeznek. A második terhesség időszaka folyamatos rettegéssel, szorongással telt és bár gyermekük egészségesen született, nem tudnak szabadulni a gondolattól, hogy már kétgyermekes család lehetnének. Az alperes és az alperesi beavatkozó a nem vagyoni kártérítés megjelölt mértékét eltúlzottnak találta. Álláspontjuk szerint a kárkori ár- és értékviszonyok figyelembevételével személyenként 1.000.000 forint kártérítés alkalmas a felperesek kárpótlására. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperesek maradandó személyiségváltozást a történtek miatt nem szenvedtek, életük kiegyensúlyozottnak mondható. A beavatkozó hangsúlyozta, hogy ha a felperesek súlyos gyászreakciót éltek át, a kárenyhítési kötelezettség körében szakorvosi segítséget kellett volna igénybe venniük. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű felpereseknek személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és 100.000 forint perköltséget, míg a meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 120.680 forint szakértői költséget fizessen meg az államnak. Kifejtette, hogy összehasonlító adatokat és a reális társadalmi viszonyokat figyelembe véve, a felperesek személyisége, helyzete és életvezetése által egyediesítve a kompenzáció mértékét a felperesek eltúlzottan jelölték meg; az az ítélethozatalkori árszint figyelembevételével kétmillió forintban volt megállapítható az elszenvedett sérelemmel arányosan. Utalt arra, hogy az így megállapított összeg a kamatokat is figyelembe véve az alperes által elismert mértékhez áll közel. A perköltségről a Pp. 81 és
9. §-ai alapján annak figyelembevételével határozott, hogy a követelés nem volt mértéktelenül eltúlzott. Az ítélet ellen az I-II. rendű felperesek éltek fellebbezéssel, kérve, hogy az ítélet megváltoztatásával a Fővárosi Ítélőtábla keresetüknek teljes egészében helyt adó döntést hozzon, a perköltség mértékét pedig a pertárgyérték 5%-ában határozza meg. Érvelésük szerint, az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem értékelte a maguk összességében, így mérlegelése jogszabálysértő, az az ítéleti megállapítás pedig, hogy a felperesek családi élete konszolidáltnak látszik, ellentétes a per adataival, a lefolytatott bizonyítás épp azt támasztotta alá, hogy a felperesek fájdalma a történtek miatt nem csökkent. Hangsúlyozták, hogy a bíróságnak a jelenleg fennálló, nem pedig a jövőbeli, esetlegesen jobb pszichés állapot alapján kell ítéletet hoznia. Az I-II. rendű felperesek 5 év elteltével is pszichés teherrel élnek és ez a jövőre nézve sem mutat javuló tendenciát. Az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítés mértéke nem felel meg a kárkori ár- és értékviszonyoknak és a felperesek károsodásának, míg a perköltség összegét - arra is figyelemmel, hogy a felperesek követelése nem volt eltúlzott alacsonyan állapította meg. Fellebbezésükhöz hasonló tárgyú ügyben született eseti döntést csatoltak, amely a
10. évben bekövetkezett káresemény tekintetében 3.500.000 forintos kártérítést állapított meg, ezt alapul véve a felperesek követelése sem eltúlzott. A fellebbezés kisebb részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, arra alapított következtetéseivel - a nem vagyoni kártérítés alapjául szolgáló ár- és értékviszonyok figyelembevételétől eltekintve - a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a következőket emeli ki: A Ptk.
11. §