Kfv.37597/2008/4 – Kúria

Kfv.IV.37.597/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Schmidt Zsuzsanna ügyvéd /1132 Budapest, Váci út 6./ által képviselt felperesnek a dr. Gellérthegyi István ügyvéd /1055 Budapest, Honvéd tér 10/A./ által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség /1016 Budapest, Mészáros u. 58/A./ alperes ellen hulladék-gazdálkodási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Somogy Megyei Bíróság

1. augusztus
2. napján kelt 5.K.20.941/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 5.K.20.941/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság által 1999-ben 20.037-4/
6. számon kiadott vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkezett a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási régióra vonatkozóan. Az engedély értelmében a szennyvíztisztító telepen keletkezett víztelenített fölösiszap B. határában lévő komposztáló telepen került továbbkezelésre. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel folytatott egyeztetés után a felperes tájékoztatást kapott arról, hogy a szennyvíziszap komposztálása hulladékkezelési engedély-köteles tevékenység. A felperes kérelmet nyújtott be a hulladékkezelési engedély megszerzése iránt. A kérelem alapján a felügyelőség
7. augusztus 23-án kelt 61.5698/
8. számú határozatában a felperes részére hulladékkezelési engedélyt adott, mely ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Az alperes
9. január
10. napján kelt határozatával a felügyelőség elsőfokú határozatát megsemmisítette, és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a felügyelőség
11. július
12. napján kelt - és július
13. napján jogerőre emelkedett - 5433/
14. számú határozatában a felperes részére nem veszélyes hulladék szállítására, előkészítésére engedélyt adott. A felügyelőség
15. június
16. napján tartott helyszíni ellenőrzést a felperes telephelyén, melynek során megállapította, hogy a felperes a szennyvíziszap komposztálási tevékenységet a
17. év során érvényes hulladékkezelési engedély nélkül végezte, ezért 79875/
18. számú határozatában mintegy 3 millió forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés folytán eljárt alperes a felügyelőség határozatát megsemmisítette, és a felügyelőséget új határozat meghozatalára kötelezte. A megismételt eljárásban a felügyelőség 16829/
19. számú határozatával a hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása miatt 20.578.274 Ft összegű környezetvédelmi (hulladékgazdálkodási) bírságot szabott ki a felperessel szemben. A határozatot a felperes megfellebbezte. Az alperes
20. március
21. napján kelt 14/455/3/
22. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában megállapította, hogy a felperes
23. évben jogellenesen, jogerős és végrehajtható engedély hiányában folytatott komposztálási hulladékkezelési tevékenységet. Az alperes határozatát a hulladékgazdálkodásról szóló
24. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Hgt./, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
25. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./, valamint a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről rendelkező 271/
26. /XI. 21./ Kormányrendelet /a továbbiakban: R./ alkalmazásával hozta. A felperes az alperesi határozatot keresettel támadta meg, melyben hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat a Hgt.
27. és
28. §ának megsértésével került meghozatalra, továbbá a környezetvédelmi hatóság túllépte a számára a Hgt-ben megállapított egy éves jogvesztő határidőt. A felperes megállapította is, hogy a hatóság nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. Előadta felperes, hogy közszolgáltató szervezet, az érintett hulladékkezelési tevékenysége során nem volt más lehetősége, mint hogy elvégezze a tárgyi tevékenységet, a környezetvédelmi katasztrófahelyzet elkerülése érdekében. A Somogy Megyei bíróság
29. augusztus
30. napján hozott ítéletében a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása utal arra, hogy a Hgt.
31. § /2/ bekezdése szerint hulladékkezelési tevékenység kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A megyei bíróság hivatkozott a Hgt.
32. § /1/ bekezdés b/ pontjára is, melynek értelmében hatósági engedélyhez kötött tevékenység engedély nélkül, vagy attól eltérő végzése esetén hulladékgazdálkodási bírságot kell megfizetni. A megyei bíróság nem találta megalapozottnak a felperes azon állítását, mely szerint a környezetvédelmi hatóság az engedély nélkül végzett cselekményről való tudomásszerzéstől számított egy éven túl intézkedett volna. A perbeli adatok alapján megállapította a megyei bíróság, hogy a felperes
33. december 10-én benyújtott üzemeltetési engedély iránti kérelme - és az ahhoz csatolt technológiai leírás - alapján (felperes állításával ellentétben) a környezetvédelmi hatóságnak nem kellett tudnia azt, hogy a felperes az engedélykérelemben leírt tevékenységet a jelzett technológiával már végzi. A bíróság elfogadta, hogy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság csupán a
34. június
35. napján tartott helyszíni szemlén szerzett hitelt érdemlő tudomást arról, hogy az engedélyköteles hulladékgazdálkodási tevékenységet a felperes engedély nélkül végzi. Tényként került megállapításra, hogy az üzemeltetési engedély csak 2006 júliusában vált jogerőssé, így az elsőfokú hatóság és az alperes jogszerűen szabott ki bírságot. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a megyei bíróságot utasítsa új határozat hozatalára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, megsértette a polgári perrendtartásról szóló
36. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
37. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezést, mert nem határozott valamennyi kereseti kérelem felől, továbbá nem tárta fel megfelelően a tényállást. Indokai sorában a felperes elsőként utalt arra, hogy a számára hulladékkezelési engedély megadásáról szóló 61569-8/
38. számú határozattal kapcsolatban - bár fellebbezés elnevezés alatt, de tartalmilag kijavítás iránti - kérelmet nyújtott be, mert nem találta megfelelőnek a határozatban rögzített szennyvíziszap mennyiségét. Álláspontja szerint fellebbezését a hatóságnak kijavítás iránti kérelemként kellett volna figyelembe venni, tekintettel arra, hogy a Ket. szerint a beadványokat tartalmuk alapján kell elbírálni. Rámutatott, hogy a Ket.
39. § /4/ bekezdése értelmében a fellebbezéssel nem érintett részekre nézve beállt a jogerő (részjogerő) és ezért a fellebbezéssel nem támadott mennyiséget érintően a felperes nem jogosulatlanul végezte tevékenységét. A felperes ezek mellett utalt a Ket. valamennyi hatósági ügyre irányadó alapelveire is, melyeket - álláspontja szerint - az alperes és az elsőfokú környezetvédelmi hatóság megsértett, melyek közül kiemelte a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének elvét, továbbá a hatóságok jóhiszemű hatáskör- gyakorlásának elvét. A felperes sérelmesnek tartotta még azt, hogy a számára eredetileg mintegy 3 millió Ft bírságot megállapító határozat elleni fellebbezés nyomán megismételt eljárásban a bírság összegét közel 17 millió Ft-tal megemelték. A felperes a felülvizsgálati kérelemben megismételte azon álláspontját, mely szerint az alperes elsőfokú hatósága a tudomásszerzéstől számított egy éven túl intézkedett. Álláspontja szerint a hulladékgazdálkodási bírság mértékét az R. szabályainak figyelmen kívül hagyásával állapították meg. Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság a tényállást nem kellő mértékben tárta fel, nem vizsgálta a felperes keresetében kifejtett valamennyi indokot, valamint nem vizsgálta azt, hogy a környezetvédelmi hatóság határozata mennyire volt megalapozott, a felperes a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek tartotta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben fenntartotta a perben korábban tett nyilatkozatokat, és kérte a Somogy Megyei Bíróság jogerős ítéletének hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.
40. § /1/ bekezdésének megfelelő indokolást tartalmaz, valamint rámutatott, hogy az ítéletben foglalt döntés a Pp.
41. § /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelő módon a felperes valamennyi kereseti kérelmére kiterjedt. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes annak idején megfellebbezte az első hulladékkezelési engedélyt megadó határozatot, ezért az engedély - éppen a felperes fellebbezése miatt - nem emelkedett jogerőre. Az alperes megalapozatlannak tartotta a Ket. alapelveire történő hivatkozást, valamint rámutatott arra, hogy a részjogerővel kapcsolatban a Ket. csak lehetőséget biztosít arra, hogy külön törvény, vagy kormányrendelet megengedje a részjogerő keletkezését. Hulladékgazdálkodási ilyen rendelkezés nincsen. Az alperes hangsúlyozta, hogy a Hgt.
42. §-a és
43. §-a alapján törvényes döntést hozott mind elsőfokú hatósága, mind az alperes maga. Megítélése szerint a jogellenes cselekmény észlelésétől egy éven belül hozták meg a határozatot, továbbá nem következett be a Hgt.
44. § /3/ bekezdésében szabályozott elévülés. Az alperes megalapozatlannak tartotta a hulladékgazdálkodási bírság mértékének szabálytalan megállapítására vonatkozó érvelést; hangsúlyozta, hogy a bírság mértékét az R. irányadó rendelkezései alapján állapították meg. A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Ket. alapelveinek megsértésére alapított felperesi indokolással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a felperes keresete nem tartalmaz határozott kérelmet, illetve indokolást a Ket. alapelveinek megsértéséről. Mivel a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során az eljáró bíróság is kötve van a kereseti kérelemben, illetve ellenkérelemben foglaltakhoz, a jogerős ítélet jogszabálysértő jellege nem állapítható meg azon az alapon, hogy a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértést nem vizsgálta. A megyei bíróság - eljárása során - megvizsgálta a felperes által megjelölt valamennyi jogszabálysértést; ezek közül első helyen azt, hogy a felperes rendelkezett-e jogerős és végrehajtható hatósági engedéllyel az engedélyhez kötött hulladékkezelési tevékenység tekintetében. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jogerős és végrehajtható hatósági engedéllyel - a
45. év vonatkozásában - nem rendelkezett. A bíróság ítéletében megállapítást nyert, hogy az eljáró közigazgatási hatóságok valóban túllépték a Hgt.
46. § /1/ bekezdésében foglalt eljárási (ügyintézési) határidőket; ez azonban nem változtatta meg annak tényét, hogy a felperes jogerős engedéllyel nem rendelkezett a
47. év vonatkozásában. A Legfelsőbb Bíróság helytállónak találta az ítélet azon megállapítását is, amely a felügyelőség 61569-8/
48. számú határozatában foglalt engedélyre vonatkozott. A Ket.
49. § /1/ bekezdése értelmében a fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók, és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Ez alól csak az képez kivételt, ha a hatóság a határozatot - a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával - végrehajthatónak nyilvánította. A perbeli ügyben ilyen, azonnali végrehajtás elrendelésére nem került sor. A Legfelsőbb Bíróság szerint helyes volt a Ket.
50. § /4/ bekezdésével kapcsolatos értelmezése is a megyei bíróságnak. E rendelkezés szerint törvény, vagy Kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a meg nem támadott rendelkezésekre. Hulladékgazdálkodási ügyekre nézve sem törvény, sem kormányrendelet nem rendelkezik így; külön jogszabályi rendelkezés hiányában a részjogerő beállásáról nem lehetett szó a perbeli ügyben. A Legfelsőbb Bíróság az iratok átvizsgálása alapján megállapította, hogy a felperes nem kijavítás iránti kérelmet, hanem fellebbezést nyújtott be a kérdéses elsőfokú határozattal szemben. A per során a megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jogerős engedély birtokában nem volt, amikor az engedélyköteles tevékenységet végezte, tehát a bírságolási jogalap tekintetében jogszabálysértés nem történt. A megyei bíróság vizsgálta, hogy a tudomásszerzéstől számított egy éven belül történt-e a hatóság intézkedése. A Legfelsőbb Bíróság szerint sem tekinthető megalapozottnak, hogy az elsőfokú környezetvédelmi hatóság már a felperes által 2004-ben benyújtott engedélykérelemből tudomást kellett volna, hogy szerezzen arról, hogy ő a hulladékkezelési tevékenységet folytatja. A felperes arra hivatkozott, hogy egy teljes technológiai leírást is csatolt kérelméhez, melyből kiderült volna az, hogy ő a tevékenységet már végzi; ezzel szemben a kérelem egyértelműen „tervezett”, illetve „megvalósítandó” tevékenységről, hulladékkezelésről beszél. Jogszerűen állapította meg a megyei bíróság, hogy az elsőfokú hatóság csak a helyszíni ellenőrzés során szerezhetett hitelt érdemlően tudomást arról, hogy a tevékenységet folytatják. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes az R. szabályainak megfelelő alkalmazásával, a vonatkozó rendelkezések betartásával állapította meg a bírság mértékét. Szintén nem találta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon állítását, mely szerint neki - mint közszolgáltatást végző szervnek - nem volt más választása, mint hogy a tevékenységet, a hulladékkezelést tovább végezze. A felperesnek ez a jellemzője, ez a jogállása nem változtatott azon a tényen, hogy jogerős hatósági engedéllyel nem rendelkezett. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság jogerős ítélete nem jogszabálysértő; erre tekintettel a Pp.
51. § /3/ bekezdése alapján - mint jogszabályoknak megfelelőt azt hatályában fenntartotta. Mivel a felperes felülvizsgálati kérelme eredményre nem vezetett, ezért a Pp.
52. és
53. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére. A felperes a felülvizsgálati eljárás illetékét kérelmén lerótta, ezért annak megfizetéséről külön rendelkezni nem kellett. Budapest,
54. szeptember
55. Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő