Gfv.IX.30.216/2007/5.szám A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Szőke László ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Baki László ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár hátralék megfizetése iránt a Pápai Városi Bíróságnál 2.Gp.20.729/
- szám alatt indult és a Veszprém Megyei Bíróság 2.Gf.40.108/2005/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 2.Gf.40.108/2005/
- számú ítéletét abban a részében, amelyben a felperest az alperes javára 3,500.000 (hárommillióötszázezer) Ft tőke és járulékai, valamint 348.000 (háromszáznegyvennyolcezer) első fokú perköltség megfizetésére kötelezte hatályon kívül helyezi, evonatkozásban az alperes viszontkeresetét elutasító első fokú ítéleti rendelkezést helybenhagyja és megállapítja, hogy a felperes a
- december 18án létrejött adásvételi szerződésben kikötött 41,500.000 (negyvenegymillió-ötszázezer) forint vételáron felül nem köteles ÁFA-t fizetni. A másodfokú ítéletnek kiállítására irányuló hatályában fenntartja. a felperes elsődleges keresetét elutasító újabb számla rendelkezését A perben felmerült első,- másodfokú és felülvizsgálati perköltségét mindegyik fél maga viseli. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperes mint bizományos a
- december 18-án kötött adásvételi szerződéssel eladott a felperesnek egy házas-ingatlant. A szerződésben az ingatlan vételárát 41,500.000 Ft-ban, ezen belül a telek vételárát - tárgyi adómentesen - 24,000.000 Ft-ban, a felülépítmény ÁFA-val növelt vételárát pedig 17,500.000 Ft-ban határozták meg. A telek vételárából a felperes 10,000.000 Ft-ot az épület vételárából 1,600.000 Ft + 400.000 Ft ÁFA-t
- december 18-án banki átutalással kiegyenlített. Az adásvételi szerződésnek az illetékes földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalta. Az alperes a szerződés benyújtása iránti szerződésbeli vállalásának nem tett eleget, azt
- január 5-én a felperes nyújtotta be. A
- évi XCI. törvény
- §-ának
(1)és
(14)bekezdése a telek vételárának ÁFA mentességét megszüntette, amennyiben az adásvételi szerződést
- január 1-jét követően nyújtják be a földhivatalhoz. A felek között vitássá vált, hogy a
- december 31-éig meg nem fizetett 14,000.000 Ft telek vételár után fizetendő ÁFA-t milyen módon kell a számlában feltüntetni, továbbá, hogy az ezen összeg után az államot megillető ÁFA-t melyik félnek kell viselnie. A felperes a keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott vételár feltüntetésével állítson ki számlát oly módon, hogy az a kialkudott 41,500.000 Ft vételáron belül a telek és a felülépítmény ÁFA vonzatát is tartalmazza. Ezzel szemben az alperes jogi álláspontja az volt, hogy az időközi jogszabályváltozás folytán a felperes a szerződésben rögzített telekáron felül annak ÁFA vonzatát is köteles megfizetni, és mert az alperes a telek vételára után 6,000.000 Ft ÁFA-t maga térített meg az adóhivatalnak, viszontkeresetet terjesztett elő 6,000.000 Ft és annak kamatai megfizetése érdekében. Az első fokon eljárt Pápai Városi Bíróság a 2.Gp.20.729/2004/24/I. számú ítéletben arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül állítson ki számlát a felek között
- december 18-án létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatban olymódon, hogy a telek vételárát 19,200.000 Ft + 4,800.000 ÁFA-ban, a felépítmény vételárát pedig 14,000.000 Ft-ban + 3,500.000 Ft ÁFA-ban tüntesse fel. Egyben az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperest 600.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A Veszprém Megyei Bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott 2.Gf.40.108/2005/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. Az alperes viszontkeresetének részben helyt adott és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 3,500.000 Ft-ot, ennek
- július 28-ától járó kamatait és 348.000 Ft első fokú részperköltséget. Rögzítette, hogy a felperes a keresetét a másodfokú eljárásban módosította és teljesítés helyett annak megállapítását kérte, hogy a megkötött szerződés alapján az alperes mindösszesen 41,500.000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt a szerződésben írt bontásban, és az alperes a számlát is ennek megfelelően köteles kiállítani. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy mindennemű, az ÁFA-val kapcsolatos olyan kötelezettséget, amely abból adódik, hogy a szerződés
- január 1-je után került benyújtásra a földhivatalhoz alperes köteles viselni. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. Kifejtette, hogy a szerződéskötés időpontjában mindkét fél előtt tudott volt, hogy a telek vételárát ÁFA fizetési kötelezettség nem terheli. A szerződés
- pontja tartalmazta azt is, hogy annak a földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalja. Az, hogy a felek szóban ettől eltérően állapodtak volna meg, az alperes bizonyítani nem tudta, ezért nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása a felperest terhelte. A szerződés azonban nem tartalmazta, hogy az alperesnek a jogszabályban meghatározott 30 napos határidőt megelőzően
- december 31-éig be kellett nyújtania a szerződést a földhivatalhoz. Azt pedig, hogy az alperessel ebben állapodtak meg a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani. Abban az esetben ha a felek ezt lényeges szerződési feltételnek tekintették volna, a szerződésbe bele kellett volna foglalniuk. Tekintve, hogy
- december 31-éig a jogszabályban írt 30 napos határidő nem telt el, az alperes szerződésszegő magatartást nem tanúsított. Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak a telekárral kapcsolatos jogi álláspontját, miszerint azt bruttó összegként kell kezelni, és az alperes ennek figyelembe vételével köteles a felperes részére olyan számlát, kiállítani, amely a 14,000.000 Ft vételár hátralékon belül 11,200.000 Ft telekárat és 2,800.000 Ft ÁFA-t tartalmaz. Kifejtette, hogy a felek szerződési akaratát figyelembe véve a telekár kifejezetten tárgyi adómentesként történt megjelölése ÁFA nélküli összeget takar. A felek akarata nem irányult arra, hogy a telek szerződésben megjelölt vételárát bruttó összegként kezeljék, amennyiben a szerződés
- december 31-ét követően került a földhivatalhoz benyújtásra; nyilvánvalóan azért, mert a szerződésben megjelölt vételár felelt meg a szolgáltatásellenszolgáltatás egyenértékűségének. Így a 2004-ben kifizetett 14,000.000 Ft telekárat is ÁFA nélküli összegként kell kezelni. Ez után az összeg után az alperes az állam részére 3,500.000 Ft ÁFA-t fizetett meg, és mert a felek a szerződésben az ÁFA viselésére vonatkozóan nem rendelkeztek, annak megfizetésére a felperes köteles. Az alperes viszontkeresete alapján ezért a felperest 3,500.000 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége az általa
- júliusában kiállított, ezen adófizetési kötelezettséget is tartalmazó számlában feltüntetett időpontban
- július 27-én - keletkezett, ezért a kamat kezdő időpontját
- július 28-ában határozta meg. Mivel az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, a felperes megállapítási keresetét elutasította. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Pp.
- §-a szerint megállapítási keresetnek nem lett volna helye, az ÁFA viselésével kapcsolatos kereseti kérelem pedig a Pp.
- §-a
(1)bekezdése alapján meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. A pervesztesség és pervesztesség arányában rendelkezett a perköltség viseléséről. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbe hozott adásvételi szerződés
- pontja alapján az alperes mindösszesen 41,500.000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt oly módon, hogy ezen belül a telek vételárából 10,000.000 Ft ÁFA mentes, a további 14,000.000 Ft-ot kitevő telekár magában foglal 2,800.000 Ft ÁFA-t; a felépítmény vételára pedig 14,000.000 Ft vételárból és 3,500.000 Ft ÁFA-ból tevődik össze és a számla kiállítására is ennek megfelelően kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében és 221. §-ának
(1)bekezdésében; a Ptk. 4. §-ának
(1)és
(4)bekezdésében, 200. §-ának
(1)bekezdésében, 277. §-ának
(1)és
(4)bekezdésében, a
- § b/ pontjában és a
- §
(3)bekezdésében; végül az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-ának
(1)bekezdésében és
(3)bekezdésének a/ pontjában foglaltak megsértésében jelölte meg. A másodfokú bíróság ítélete iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmaz. Előadta, hogy a szerződéskötés időpontjában a telek vételárát ÁFA fizetési kötelezettség nem terhelte, ezért a szerződésben nem kellett megjelölni, hogy a kikötött vételárat bruttó avagy nettó vételárnak tekintik-e. A telek vételárát tárgyi adómentesnek jelölték meg, amely ÁFA mentesség mindkét fél által tudottan
- december 31-éig állt fenn. Ahhoz, hogy fennmaradjon
- december 31-éig a földhivatalhoz a szerződést be kellett nyújtani, amit a szerződésben az alperes vállalt magára. Ha a felek abban állapodtak volna meg, hogy a szerződést az alperes 2004-ben is benyújthatja, akkor ezt kellett volna lényeges körülménynek tekinteni és a szerződésbe belefoglalni. Jogsértő volt a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja. Az alperes a Ptk.
- §-ában írt együttműködési kötelezettségének sem tett eleget. A felek célja nyilvánvalóan az volt, hogy a telek vételára után ÁFA fizetési kötelezettség ne merüljön fel. Ehhez az alperesnek a jogszabályban írt 30 napos határidő lejárta előtt is intézkednie kellett
- december 31-éig a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása érdekében. Az alperes e kötelezettségét elmulasztotta, ezért az ebből eredő hátrányokat magának kell viselnie, az általa a költségvetés részére megfizetett ÁFA visszatérítésére nem tarthat igényt. Sérelmezte annak megállapítását, hogy a peradatokból megállapíthatóan a felek akarata nem irányult arra, hogy a telek szerződésben megjelölt vételárát bruttó összegként kezeljék, amennyiben a szerződés
- december 31-ét követően kerül benyújtásra a földhivatalhoz. Ezzel szemben a felek sem bruttó, sem nettó vételárnak nem tekintették a telek árát, hanem tárgyi adómentesnek. A szerződést 2003-ban kötötték, amikor a telek még tárgyi adómentes volt, így a felek akarata szerint a vételár az a 24,000.000 Ft volt amit kialkudtak. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékének a szerződéskötés időpontjában a kialkudott 24,000.000 Ft vételár felelt meg. Ennél többet nyilvánvalóan sem a szerződés aláírásakor, sem pedig később nem állt szándékában fizetni a felperesnek. Vitatta az ÁFA 3,500.000 Ft-ban megállapított összegét is mert álláspontja szerint az ellentétben áll az APEH által
- március 1-jén benyújtott tájékoztatással, valamint szakértő alapszakvéleményével. Vitatta a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját. Álláspontja szerint a kamatfizetési kötelezettség legfeljebb az ítélet jogerőre emelkedésétől terhelhetné. Vitatta, hogy csak megállapítás iránti keresetet terjesztett volna elő. Álláspontja szerint a
- január 10-én benyújtott keresetváltoztatásban mindkét kérelmében kötelezésre irányuló kérelem is van. Az első és a másodlagos kérelmében is kérte az alperest a számla kiállítására kötelezni. Végül vitatta a perköltség összegét, illetőleg annak kiszámítási módját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. -.-.-.A számla kiállítására irányuló keresetet elutasító rendelkezés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalan, a felperest 3,500.000 Ft-ban marasztaló rendelkezés elleni felülvizsgálati kérelem alapos, ez okból viszont alapos a felperes megállapítására irányuló azon kérelme is, hogy 41,500.000 Ft vételáron felül további fizetési kötelezettség nem terheli. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek a másodfokú eljárásban
- sorszám alatt előterjesztett keresetmódosításában másodlagosan a Pp.
- §-ára alapítottan előterjesztett az a keresete, amelyben annak megállapítását kérte, hogy mindennemű olyan kötelezettséget, amely abból adódik, hogy a szerződést
- január 1-je után nyújtották be az illetékes földhivatalhoz, az alperes tartozik viselni, a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Az alperesnek a számla általa kért tartalommal történő kiállítására kötelezését viszont a felperes elsődleges kereseti kérelemként a
- sorszámú előkészítő iratban előterjesztette. Alapos volt a felperes felülvizsgálati kérelme az alperes viszontkeresete kapcsán őt 3,500.000 Ft ÁFA-ban és járulékaiban marasztaló másodfokú döntés tekintetében, és ebből következőleg annak megállapítására irányuló keresete is alapos volt a felperesnek, hogy a szerződésben kikötött vételáron felül ÁFA fizetési kötelezettség nem terheli. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség a termékértékesítés alapján az
- évi LXXIV. törvény
- §-a szerint az alperest terhelte, ő volt az adó alanya. Az alperes a polgári jogi jogviszonyban a szerződés megkötésekor jogosult volt a vételár részévé tenni az őt terhelő adót, azt áthárítani a vevőre. Ez történhetett úgy, hogy a felek bruttó, tehát az ÁFA-t is tartalmazó vételárban állapodnak meg, vagy a vételárat megosztva az ÁFA-t külön feltüntetik. A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a felek szerződése nem tartalmaz külön kikötést az ÁFA felszámítására akkor a vételárban az ÁFA-t is "bentlévőnek" kell tekinteni (BH
- évi
- szám). A perbeli esetben a szerződésnek a telekárra vonatkozó része azért nem tartalmazott ÁFA-t - sem külön, sem a vételárban foglaltan - mert általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége az alperesnek nem volt. Csak a szerződés megkötését követően keletkezett az alperesnek adófizetési kötelezettsége a teljesítés időpontjához kötötten, a még fennálló vételárrészlet után. A szerződésben annak ellenére nem esett szó a telekár utáni ÁFA-nak a vevőre történő áthárításáról, hogy mindketten tudták: az alperesnek ÁFA fizetési kötelezettsége keletkezik akkor, ha
- december 31-éig a szerződést nem nyújtják be bejegyzés végett a földhivatalhoz. A benyújtást a szerződésben az alperes vállalta. Ebből következően nem a felperesnek, hanem az alperesnek fűződött érdeke ahhoz, hogy az ÁFA fizetés alól mentesüljön, hiszen a szerződés nem tartalmazott ÁFAt, sem magában a vételárban, sem azon felül és nem rendelkeztek arról sem, ha utólag mégis megszűnne az ÁFA mentesség ennek következményét a felperesnek kell-e, illetve mennyiben kellene viselnie. Az alperes a keresetlevélhez 1/F/
- sorszám alatt csatolt
- augusztus 4-én kelt a felpereshez címzett levelében arra hivatkozott, hogy a szerződés példányok átadásakor külön felhívták a felperes ügyvezetőjének a figyelmét arra, hogy a szerződést december végéig be kell nyújtani a földhivatalhoz az ÁFA mentesség miatt, amit az ügyfél akkor tudomásul vett. Önmagában az a tény, hogy az alperes ezt hozta fel a keresettel szembeni védekezésül azt mutatja, hogy a felek a telek ÁFA mentességét tekintették lényeges szerződési feltételnek, és annak változásával nem számoltak, az adómentesség fennmaradásának a feltétele azonban a szerződésnek
- január 1-je előtt a földhivatalhoz történő benyújtása volt. A telek vételárából 14,000.000 Ft után ÁFA fizetési kötelezettsége az alperesnek azért keletkezett, mert az adómentességet biztosító időhatáron belül a szerződést a földhivatalhoz nem nyújtotta be. Mivel a felek a szerződésben az utólagosan eshetőlegesen felmerülő ÁFA áthárításáról nem rendelkeztek azt egyoldalúan a szerződés helyesbítő számlával az alperes nem háríthatja át a szerződés megkötése után a felperesre. Ez a szerződés módosítását eredményezné, amelyre a Ptk.
- §-a szerint csak közös megegyezéssel kerülhetne sor. A felperesnek ez újabb számla kiállítására irányuló keresete alaptalan, ezért a kereset elutasítása nem volt jogszabálysértő. Az alperest az
- évi LXXIV. törvény 43-
- §-a szerint számla kiállítási kötelezettség terhelte. Az alperes e kötelezettségének eleget téve
- december 18-án 12,000.000 Ft foglalóról, majd
- február 4-én a még fennmaradt 29,500.000 Ft vételárról számlát helyettesítő okmányt, -
- február 9-ei esedékességgel pedig - az ingatlan birtokba adásának időpontjában - számlát állított ki 41,500.000 Ft vételárról, majd helyesbítő számlát a telekár után az ÁFA áthárításáról. Ezzel az alperes a számla kiállítási kötelezettségének eleget tett. A felperest fizetési kötelezettség nem a számla, hanem a szerződés alapján terheli. Ha a számla nem felel meg a szerződésben foglaltaknak a fizetést akkor is a szerződésnek megfelelően kell teljesítenie. Ha a számla helytelen kiállítása miatt kára keletkezik, a kár megtérítése iránti igényét a számla kiállítására kötelezett féllel szemben érvényesítheti, nem kérheti viszont az ellenérdekű félnek az általa helyesnek tartott tartalommal újabb helyesbítő számla kiállítására kötelezését. Az alperest nem a szerződés alapján hanem az adó jogi jogszabályok alapján terhelte a számlázási kötelezettség, mely kötelezettség tartalmát a számviteli és az általános forgalmi adóról szóló törvények szabályozzák. Ezek megszegése jogellenes magatartásnak minősül, amely károkozás esetén kártérítési felelősséggel jár. A számla kiállítására irányuló kereset és a viszontkereset elutasítása következtében az ÁFA felszámítható összegének, valamint a kamat kezdő időpontjának kérdése okafogyottá vált. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a felperest az alperes javára 3,500.000 Ft és járulékai, valamint 348.000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a Pp.
- §-ának
(4)bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az alperes viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Ennek következtében a felperes annak megállapítására irányuló keresetének, hogy a 41,500.000 Ft vételáron felül további fizetési kötelezettség nem terheli helyt adott. A másodfokú ítéletnek a felperes elsődleges, - újabb számla kiállítására irányuló keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes a viszontkereset és ezzel összefüggésben a megállapítási keresete tekintetében pernyertes lett, de pervesztes lett a számla kiadására irányuló keresetét illetően, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-a
(1)bekezdésének második fordulata szerint úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2007.augusztus 28. Salamonné Dr. Solymosi Ibolya s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (Pné)