Szegedi Ítélőtábla Fkf.I.188/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- október
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt fk. vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- április hó
- napján kihirdetett 11.Fk.437/2008/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: A vádlott főbüntetését 3 (három) év 6 (hat) hónap fiatalkorúak börtönére, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre súlyosbítja. A Bny. 155/2008/23-
- sorszám alatti bűnjeleket a vádlottnak kiadni rendeli. Az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 1.625.582.- (egymillió-hatszázhuszonötezer-ötszáznyolcvankettő) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az első fokon eljárt megyei bíróság fk. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk.
- §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés e) pont], ezért őt, 1 év 6 hónap fk. fogházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által
- április
- napjától
- április
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Az eljárás során bűnjelként lefoglalt és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság bűnjelnyilvántartásában Bny.155/
- szám alatt kezelt
- és
- tételszám alatti bűnjeleket elkobozta, míg a 2-21 és a 23-
- tételszám alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette, és a megsemmisítésüket rendelte el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1.612.473.- forint bűnügyi költség megfizetésére a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának külön felhívása szerint az állam javára. A megyei bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés, illetve hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. Fellebbezett továbbá a vádlott és védője eltérő minősítésért, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása végett. A fellebbezési nyilvános ülésen eljárt ügyész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.165/
- számú átiratában írtakkal egyezően - az első fokú ítélet ügyészi fellebbezésnek megfelelő megváltoztatására tett indítványt. Az ügyészi fellebbezés alapos, míg a vádlotti és védői fellebbezések alaptalanok. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását azonban az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint helyesbítette: Mellőzte az első fokú ítéletből a vádlott ittasságát megállapító tényállásrészt. (
- oldal
- bekezdés első mondat) Ez a ténymegállapítás ugyanis ellentétes az első fokú ítélet helytálló indokolásával. (
- oldal utolsó bekezdés) Az indokolás akként foglal állást, miszerint nem áll rendelkezésre olyan kétséget kizáró bizonyíték, amely alapján megállapítható lenne, hogy a vádlott ittas állapotban volt a cselekmény elkövetésekor. Önmagában a szeszesital fogyasztásából - különösen, ha a fogyasztás és az elkövetés között hosszú idő telik el - egyéb konkrét adat hiányában, az ítélőtábla álláspontja szerint sem állapítható meg az, hogy az italt fogyasztó elkövető a cselekményét alkoholtól befolyásolt állapotban valósította meg. Az ítélet
- oldal
- bekezdésének
- mondatában a "szűrcsatorna" szó helyesen szúrcsatorna. Fkf.I.188/2009/
- Az ítélőtábla az első fokú ítélet nyilvánvaló elírását észlelve helyesbítette azt a fentiek szerint. Egyebekben a megyei bíróság ítéletének tényállása hiánytalan és helyes, így azt az ítélőtábla a fenti helyesbítésekkel az ítélkezésének alapjául elfogadta. Az eltérő minősítés érdekében fellebbezést bejelentő vádlott és védő lényegében a megállapított tényállást vitatja. Egyrészt azt az ítéleti megállapítást tartják elfogadhatatlannak, hogy a kést a vádlott vitte magával a taxiba, másrészt azt, hogy a megyei bíróság nem fogadta el a vádlott azon védekezését, amely szerint a gépkocsiban a sértett bántalmazta őt. Ezek a fellebbezések, tehát a bizonyítékok értékelését támadják, azt sérelmezik, hogy a megyei bíróság elvetette a vádlott védekezését és a tényállását az azzal szemben álló bizonyítékok - elsősorban a sértett vallomása - alapján állapította meg. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a megyei bíróság részletesen foglalkozott azzal, hogy a kés miként kerülhetett a gépjárműbe. Ennek során számba vette a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és azok összevetésével állapította meg a megalapozott tényállást. A védői hivatkozásra figyelemmel utal az ítélőtábla arra, hogy önmagában abból, miszerint (tanú neve) tanú nem rendelkezett ismerettel a késről, nem következik az, hogy azt a vádlott nem vihette a gépkocsiba. A vádlott a tényállásbeli időszakban többször szállt ki a gépkocsiból különböző helyszíneken, és ezek bármelyikén magához vehette az elkövetés eszközét úgy, hogy arról a tanú nem szerzett tudomást. A megyei bíróság a vádlott által hivatkozott sérülések bekövetkezését is vizsgálta. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a - többször módosított - vádlotti előadás szerinti bántalmazást nem lehet megállapítani, a rendelkezésre álló adatok szerint a sérüléseket a védekezésben előadott módon a sértett nem okozhatta. Megalapozott tényállás esetén nincs lehetőség az elsőfokú bíróság által értékelésbe vont bizonyítékok felülmérlegelésére, így tehát a tényállást támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Nem tévedett a megyei bíróság, amikor a megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére következtetett, és a vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A megyei bíróság az élet és testi épség védelméről szóló
- számú Irányelv értékelhető objektív szempontjait számba vette a bűncselekmény minősítésekor. Az általa kifejtetteket mindenben osztotta az ítélőtábla. A cselekmény alanyi oldalának vizsgálatával kapcsolatban azonban megjegyzi, hogy a kábítószer hatása alatt lévő vádlott esetében a tudatára az objektív körülményekből lehet következtetni. Az elkövetés eszköze, a támadás ereje, és a támadott testtájék alapján a vádlott tudatának az emberélet kioltásának a lehetőségét át kellett fognia. Ez a cselekmény az egységes bírói gyakorlat szerint tehát emberölés bűntette kísérleteként értékelhető. Ami a bűnösségi körülményeket illeti azok kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak. A büntetés kiszabása során értékelhető tényezőkről szóló
- számú BKv. II/
- pontja szerint csak a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény. Mivel ilyet a vádlott nem tett, ezért ennek értékelésére nincs lehetőség, emiatt azt mellőzte az ítélőtábla. Mellőzte továbbá a büntetlen előélet enyhítő körülményként történő értékelését is, figyelemmel a BKv.
- II/
- pontjában írtakra, mely szerint a büntetlen előélet a fiatalkorúaknál nem enyhítő körülmény. További súlyosító körülményként értékelte azonban az ítélőtábla a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz veszélyes voltát (
- számú BKv. III/2 pont). Az ítélőtábla az általa helyesbített és kiegészített bűnösségi körülmények mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetést eltúlzottan enyhének ítélte, amely nem igazodik a vádlott személyében és cselekményében megjelenő társadalomra veszélyességhez. A vádlott által elkövetett, kiemelkedő tárgyi súlyú cselekmény miatt az általános bírói gyakorlat szerint hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt. Ez alkalmas a társadalom védelmét is megfelelő módon szolgálni és a törvény szigorát is érvényre juttatni. Ebből következően a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát az ítélőtábla 3 év 6 hónapra súlyosította. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk.
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján a súlyosbított szabadságvesztés tartamának megfelelően fiatalkorúak börtönében határozta meg. A vádlottal szemben kiszabott mellékbüntetés is aránytalanul enyhe, ezért annak a súlyosbítását is indokoltnak látta az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint. Fkf.I.188/2009/3. A 2-21 bűnjelekre vonatkozó ítéleti rendelkezés az időközben bekövetkezett Be. módosításra figyelemmel törvényes, az ugyanis megfelel a Be. 155. §
(8)és
(9)bekezdésében írtaknak. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott kérte, a 23-
- tételszám alatti személyes tárgyai kiadását, ezért azt az ítélőtábla - ennek megfelelően - a Be.
- §
(5)bekezdése alapján a részére kiadni rendelte. Ami a jogszabályi hivatkozásokat illeti, a megyei bíróság nem hivatkozott az előzetes fogvatartás beszámítása tekintetében a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdésére, ezért azt az ítélőtábla pótolta. A megyei bíróság a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét részben hiányosan, részben pontatlanul állapította meg. Egy esetben nem vette figyelembe a szakértői díjat terhelő áfa összegét, egy esetben pedig pontatlan adatot vett figyelembe az egyes tételek összeadásakor. Ennek megfelelően az ítélőtábla a bűnügyi költség összegét a rendelkező részben írtak szerint helyesbítette. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,
- október
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Harangozó Attila s.k. Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Fkf.I.188/2009/
- számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.Fk.437/2008/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része
- október
- napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
- október
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke