Pfv.20036/2009/6 – Kúria

(1)bekezdés c) pont] ezen perbeli ingatlan 1/2 részének a tulajdonba adását és tehermentes tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérte. A II. rendű alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az özvegyi haszonélvezeti joga az I. rendű alperes nevén megmaradó 1/2 tulajdoni hányadra terjedjen ki, mert az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőnek [Ptk. 679. §

(1)bekezdés]. Hivatkozása szerint az örökhagyóval kötött szóbeli megállapodás értelmében az örökhagyónak átadott 5.000 DM-t a tulajdonát képező kárpótlási jegyek ellenértékeként, amelyek felhasználásával árverés jogcímén - az örökhagyó megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Álláspontja szerint az örökhagyó az árverésen szerzett ingatlan 1/2 tulajdoni hányadával „tartozik" neki, mert az akkori jogszabályi rendelkezések szerint devizakülföldi személy magyarországi termőföld tulajdonjogát nem szerezhette meg. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Érdemi ellenkérelmükben arra hivatkoztak, hogy a felperes és az örökhagyó között nem jött létre a felperes által hivatkozott tartalommal érvényes megállapodás. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint a felperes csak azt tudta bizonyítani, hogy 5.000 DM-t - „közvetett módon" - átadott az örökhagyónak, amely megfelelt 26 ha földterület vételárának (kb. 450 AK mellett 500 Ft/AK vételárral számolva), azonban a kárpótlási jegyeken szerzett termőföld tulajdonjogára vonatkozóan nem kötöttek előszerződést [Ptk. 208. §

(1)bekezdés], illetve végleges adásvételi szerződést sem [Ptk. 365. §

(1)bekezdés], ezért a felperes keresete nem alapos. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Annak jogi indokolását azzal egészítette ki, hogy a felperes keresetének jogcíme az elsőés másodfokú eljárás során is hagyatéki hitelezői igény volt, s ennek fejében - „hagyatéki tartozásként" kifejezetten a perbeli ingatlan 1/2 részének tulajdonba adását kérte. A másodfokú bíróság megítélése szerint ugyanakkor a hagyatéki hitelezői igény kötelmi jellegű, ezért dologi igényt érvényesíteni e címen nem lehet, így tulajdonjogot nem keletkeztethet. („A polgári jog hagyatéki hitelezői igény alapján tulajdonszerzési jogcímet nem ismer." BDT 2000. 217.) A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének helytadó ítélet meghozatalát kérte. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 253. §

(2)és

(3)bekezdését, mert sem a fellebbezésben, sem a másodfokú tárgyaláson nem tett olyan nyilatkozatot, hogy kötelmi igényt nem kíván érvényesíteni. A jogerős ítélet sérti ezen túlmenően a Ptk.

1. §-át is, mert hagyatéki hitelezői igényét kielégítetlenül hagyta, ebből következően rovására gazdagodott az örökhagyó és ily módon az alperesek mint örökösök is, ami sérti a Ptk. 361-
2. §-aiban foglaltakat és a Pp.
3. §-a szerint alkalmazandó Pp.
4. §-át is. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában való fenntartását kérték. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
5. §

(2)bekezdése és a 275. §

(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálásáról lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először arra, hogy az alperesek a Ptk. 361-364. §-ai alapján jogalap nélkül gazdagodtak a felperes rovására. A Pp. 275. §

(1)bekezdésének az ítélkezési gyakorlatban következetesen érvényesülő (EBH 2002.653.) értelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél - az első- és másodfokú eljárás során - nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg) nem lehet hivatkozni. Miután a jogalap nélküli gazdagodás megítélése sem az első-, sem a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya, a jogerős ítélet erre vonatkozó döntést nem tartalmaz, a felülvizsgálati eljárásnak sem képezhette tárgyát. A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel a felperes ezen hivatkozását érdemben nem vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban - annak tartalmi korlátai között abban a kérdésben kellett állástfoglalnia, hogy a jogerős ítélet a felperes keresetét kimerítette-e, és az eljárt bíróságok az irányadó jogszabályok értelmezésével helyesen jutottak-e arra a következtetésre: hagyatéki hitelezői igény érvényesítése esetén meghatározott hagyatéki vagyontárgy tulajdonjogát a hagyatéki hitelező nem szerezheti meg. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg: a felperes keresete kifejezetten arra irányult, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezze, és kérte annak az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését. Kereseti kérelme jogcímeként a Ptk. 679. §-ára hivatkozott. Sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem tett a felperes olyan nyilatkozatot, amelyben ugyanezen jogcím alapján az alperesek pénzbeli marasztalását kérte volna. A 4.Pf.21.564/2008/2. számú beadványában is úgy nyilatkozott: „A hagyaték tárgyát képező hiteligényem kielégítését." földingatlanból kérem a hagyatéki A Ptk. 679. §-a

(1)bekezdésének első mondata szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőnek. Ennek a kötelezettségnek a Legfelsőbb Bíróság által (PK

1. szám) irányított ítélkezési gyakorlatban kialakult egységes értelmezése szerint a hagyatéki hitelező elsődleges igénye arra terjedhet ki, hogy követelését - amennyiben az fennáll - a bírósági végrehajtásról szóló
2. évi LIII. törvény rendelkezései szerint foganatosított végrehajtás útján a hagyatéki vagyontárgyakból és azok hasznaiból elégítse ki (cum viribus felelősség). Mindez ugyanakkor azt is jelenti: peres eljárásban a hagyatéki hitelezői igényként előterjesztett követelés esetleges megalapozottsága sem eredményezheti, hogy a bíróság a hagyatéki vagyontárgy tulajdonjogát ítéletével közvetlenül a hagyatéki hitelezőnek juttassa. A Legfelsőbb Bíróság - az előzőekben kifejtettekre alapítottan - a másodfokú bíróság jogerős ítéletét, amely nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapjaként hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, a Pp.
3. §

(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes a felülvizsgálati eljárásban pervesztes lett, ezért a Legfelsőbb Bíróság őt kötelezte a Pp. 271. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján az alpereseknek a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel megállapított összegű felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az ítélet ellen a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,

1. június
2. Dr. Orosz Árpád sk. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Szabó Julia sk. bíró K.Gyné A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselõ