Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.22/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
- július
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Zala Megyei Bíróság
- december
- napján kihirdetett B.24/2006/
- szám alatti ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől
- június
- napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Indokolás: A Zala Megyei Bíróság a
- november
- és
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozott, és
- december
- napján kihirdetett, B.24/2006/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat 1 rb. emberölés bűntettének kísérletében és 1 rb. könnyű testi sértés vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 8 év 6 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Rendelkezett a lefoglalt bárd elkobzásáról, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség vádlott általi megfizetéséről. Az ítélettel szemben a vádlott és meghatalmazott védője a tényállás téves megállapítása, téves jogi minősítés miatt, testi sértés vétségének megállapítása érdekében, a bűncselekmény körülményeinek téves számbavétele és a büntetés mértékének enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott meghatalmazott védője a fellebbezést írásban indokolta. Álláspontja szerint a vádlott azon kijelentéseit, miszerint családja életének kioltására irányul a szándéka, csakis a családtagok hallották, akik viszont elfogultak. Magának az eljárás tárgyát képező cselekménynek is csak a család volt a tanúja, az pedig nem ismert, hogy a terhelt által hivatkozott körülmények nem helytállóak-e. Nem fogadta el a vádlott védője az elsőfokú bíróság indokolását a tekintetben, hogy a sértettnek lehetősége sem volt a felmenője részéről érkező támadás előli kitérésre. Véleménye szerint kötelessége lett volna és lehetősége is megvolt a sértettnek a kitérésre. A vádlott terhére rótt könnyű testi sértéssel kapcsolatban előadta, hogy a terhelt orrcsontja eltört, fájdalmai voltak, félig önkívületi állapotban volt, és így próbált védekezni; a terhelt szándéka így nem testi sértés okozására irányult, csupán szabadulni akart, elkerülni a további bántalmazást. Mindezek alapján indítványozta, hogy a vádlott felelősségét az ítélőtábla súlyos testi sértés bűntettében állapítsa meg, a könnyű testi sértés vétségének vádja alól pedig mentse fel. Indítványozta továbbá a büntetés enyhítését figyelemmel a vádlott rokkant nyugdíjas voltára. Ennek igazolására becsatolta a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 3.M.1093/2006/
- számú rokkantságot megállapító ítéletét. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.338/2006/4-I. számú átiratában a megyei bíróság ítéletének a harapás kis erejének és a bárd élével történő ütésnek a feltüntetésével történő kiegészítését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta. A másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen a vádlott védője az írásban indokolt fellebbezést változatlan formában fenntartotta. Ismét hangsúlyozta, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény helyes minősítése súlyos testi sértés bűntette, valamint hogy a sértett minden további nélkül kitérhetett volna az édesapja támadása elől. A könnyű testi sértés vétsége tekintetében indítványozta a vádlott felmentését, és a büntetés enyhítését. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen indítványát változtatás nélkül fenntartotta. A védő minősítés megváltoztatására irányuló indítványára reagálva előadta, hogy a bárd olyan eszköz, amely a legveszélyesebb fegyver lehet. Még ha kis erővel érinti is a sértett fejét, akkor is egyértelművé teszi, hogy emberölés bűntette kísérletének megállapítására alkalmas a cselekmény. Indítványozta az első fokú ítélet helybenhagyását. A Győri Ítélőtábla a Be.
- §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta, és ennek eredményeképpen a vádlott és védője által a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen, az eljárási szabályok betartásával lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, mely az ítélet indokolásából pontosan nyomon követhető. Az elsőfokú bíróság kihallgatta a vádlottat, a sértetteket, a nyomozás során eljárt igazságügyi orvos-szakértőket, az esetről, illetve a vádlott családi körülményeiről közvetlen és közvetett tudomással bíró tanúkat, a kiérkező rendőröket, mentősöket, a beszerzett iratokat a tárgyalás anyagává tette. Az így rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapított tényállás azonban a fellebbviteli főügyészségi átiratnak megfelelően kis mértékben megalapozatlan, mivel részben hiányos (Be. 351. §
(2)bekezdés b./ pontja). Ez a megalapozatlanság azonban a másodfokú eljárás során a Be. 352. §
(1)bekezdésének a./ pontja szerint az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt, ezért az ítélőtábla a megyei bíróság által megállapított tényállását a következőkkel egészíti ki: Az ítélet
- oldalának első bekezdésében a negyedik mondat helyesen a következő: „A bárd az élével a sértett bal szemöldöke felett koponyacsontig hatoló nyílt sebet ejtett," (nyomozati iratok 217-
- lapszámán található igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapján). Az ítélet
- oldalának első bekezdésében az utolsó mondatot az alábbiakkal egészíti ki az ítélőtábla: „ a vádlott felesége a kezével a vádlott arcát fogta, melynek során vádlott a felesége bal kezének gyűrűs ujját kis erővel megharapta." (nyomozati iratok 259-
- lapszámán található igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján). Ezekkel a kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes mértékig megalapozott és a Be.
- §
(2)bekezdése szerinti másodfokú felülbírálat alapjául szolgálhatott. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, helyes a bűncselekmény megnevezése és minősítése is. Nem találta alaposnak az ítélőtábla a védő minősítés megváltoztatására és a vádlott felelősségének súlyos testi sértés bűntettében történő megállapítására irányuló indítványát. Az elsőfokú bíróság helyes és alappal nem támadható indokait adta annak, hogy miből következtetett arra, hogy a vádlott tudatának át kellett fognia cselekménye következményeit. A vádlott által használt eszköz különösen veszélyes volta, a támadott testtájék, valamint a legalább közepes erejű erőbehatásra figyelemmel teljes bizonyossággal kizárható, hogy a vádlott tudata csupán a 8 napon túl gyógyuló sérülés lehetőségét fogta volna át; egyértelműen megállapítható az összes körülmény vizsgálata alapján, hogy a vádlott a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét előre látta és ezt kívánva, egyenes szándékkal cselekedett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás bizonyítékokkal alátámasztva tartalmazza azt, hogy a sértett miért nem tudott kitérni a felmenője támadása elől. A védelem azon feltevése, miszerint az I.r. sértettnek már a messziről - 20-25 méterről - közeledő vádlott elől ki kellett volna térnie, el kellett volna menekülnie, az ítélőtábla álláspontja szerint azért nem foghat helyt, mivel a vádlott családjában a veszekedések, a vádlott részéről a hozzátartozók megöléssel fenyegetése mindennaposak voltak, ezért a tárgybeli helyzet komolysága a sértettek számára csupán akkor tudatosult, mikor a vádlott már közvetlen közelükbe ért. Erre utal az I.r. sértett tanúvallomása is, mikor úgy nyilatkozik, hogy a vádlott „visszament a garázsba és a bárddal jött felém, és azt mondta, hogy kétfelé hasítom a fejed. Amikor a feje fölé emelte a bárdot, akkor nagyon megijedtem…". Addig a pillanatig, amíg a vádlott a bárdot nem emelte fel a feje fölé, azt a sértettek a vádlott részéről egy mindennapos eseménynek tekintették. Kifogásolta a védő a fellebbezésében, hogy nem ismert, hogy a terhelt által hivatkozott körülmények valójában nem helytállóak-e. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hosszan, minden részletre kiterjedően foglalkozik a vádlott védekezésével, és hogy annak van-e valóságalapja. A megyei bíróság a vádlott vallomására is figyelemmel folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során annak valamennyi lényeges elemét megcáfolta, igazságügyi orvos-szakértői véleménnyel kizárta annak lehetőségét, hogy úgy történtek az események, ahogyan azt a vádlott előadta. A megyei bíróság az e körben lefolytatott alapos bizonyítás eredményeképpen logikus, és okszerű magyarázatát adta, hogy miért a két sértett vallomását fogadta el. Mindezek alapján a vádlotti védekezés további vizsgálatát az ítélőtábla szükségtelennek találta. Nem értett egyet az ítélőtábla a védő azon érvelésével sem, miszerint a vádlott feleségének ujját nem szándékosan harapta meg, és a testi sértés okozására csupán a gondatlansága terjed ki, ezért ez a cselekménye nem bűncselekmény. A sértett a fekvő vádlottat fogta le, a kezét a szájára téve szorította le a földre. Ilyen helyzetben, egy külsérelmi nyomot eredményező, 8 nap alatt gyógyuló sérülést okozó - orvosszakértő által is megállapítottan, nyomozati iratok 261. lapszámán található igazságügyi orvos-szakértői vélemény - direkt harapás esetében minden kétséget kizáróan lehet következtetni arra, hogy a vádlott szándékosan okozta nejének a sérülést, a magatartásának eredményét kívánva cselekedett. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket teljes körűen feltárta, azok kiegészítésre nem szorulnak. Vizsgálta az ítélőtábla a kiszabott büntetés mértékét - figyelemmel a védői fellebbezésre -, azonban annak enyhítésére nem látott módot. Rendkívüli tárgyi súlyú bűncselekményt követett el a vádlott a közeli hozzátartozói sérelmére, mely vonatkozásában csak az első fokú ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetéssel érhetőek el a Btk. 37. §-ban meghatározott büntetési célok, ennél enyhébb büntetés alkalmazása esetén ezek érvényesülése kerülne veszélybe. Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azt a másodfokú bíróság a Be. 371. §
(1)bekezdése értelmében helyben hagyta és a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. G y ő r ,
- július
- napján Dr.Nagy Zoltán sk. .Kovács Tamás sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság
- december
- napján kelt, B.24/2006/
- számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Győr,
- évi július hó
- napján . Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: