Gf.30011/2009/6 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.011/2009/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szolnokiné Dr. Ilosvay Katalin ügyvéd (4600 Kisvárda, Rákóczi u.
2. fszt/5.) által képviselt és a Vass és Társai Ügyvédi Iroda (1194 Budapest, Jázmin u. 25.; ügyintéző: Dr. Vass György ügyvéd) által képvisel I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek, a Dr. Huszti György ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Széchenyi u. 32/B. I/10.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
3. december 3-án meghozott 7.G.40.064/2008/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 494 000 (Négyszázkilencvennégyezer) Ft másodfokú perköltséget, az Államnak pedig - külön felhívásra - 900 000 (Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
6. december 3-án,
7. sorszámon meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 988 368 Ft perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra 900 000 Ft le nem rótt eljárási illetéket. A megállapított tényállás szerint
8. március 29-én a felperes mezőgazdasági gépeket rendelt meg az alperestől, amellyel egyidejűleg a gépek teljes vételárából 15 200 000 Ft-ot megfizetett az alperesnek. A felek a szerződés teljesítésének határidejét
9. április hó
10. napjában határozták meg. A felperes az alperestől rendelt gépek megvásárlásához állami támogatást kívánt igénybe venni, ezért
11. március és április hónapokban támogatási kérelmeket nyújtott be a .... Megyei Földművelésügyi Hivatalához. A támogatási kérelmeket a Megyei Földművelésügyi Hivatal
12. március 12-én, illetve
13. április 30-án ellenjegyezte. Az ellenjegyzett kérelmek tartalmazták, hogy azok a kiállításuktól számított 60 napig használhatók fel a támogatások igényléséhez. Az ellenjegyzett támogatási kérelmek és a felperes részéről bemutatott további dokumentumok alapján a Megyei Földművelésügyi Hivatal
14. április 30-án és
15. május 7-én összesen 20 788 000 Ft vissza nem térítendő költségvetési támogatásnak az állami adóhatóságtól történő igénybe vételére jogosító igazolást állított ki a felperes részére. A felperes az állami támogatás folyósítása iránti igénylő lapot
16. július 11-én nyújtotta be az adóhatósághoz. Ezzel egyidejűleg a felperes kérelmet terjesztett elő a Megyei Földművelésügyi Hivatalnál a támogatási kérelmek érvényességi idejének meghosszabbítása iránt, amely kérelmét a Hivatal elutasította. Ezt követően a felperes a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz nyújtott be kérelmet a támogatási kérelmek érvényességi idejének meghosszabbítása iránt. A kérelmét azonban a Minisztérium is elutasította, arra hivatkozással, hogy a meghosszabbításra csak a kérelem érvényességi idejének lejártáig lett volna lehetősége. Az adóhatóság a
17. augusztus 27-én meghozott és
18. szeptember 13-án jogerőre emelkedett határozatával a felperesnek a 20 788 000 Ft állami támogatás kiutalására irányuló kérelmét elutasította. A felperes a keresetében 20 788 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, kártérítés jogcímén. Állította, hogy az alperes a vele kötött szerződésben a gépek szállítása mellett az állami támogatás igénybevételével összefüggő teljes körű ügyintézést is vállalt, beleértve a támogatási kérelmek érvényességi idejének (esetleges) meghosszabbításával kapcsolatos eljárást is. Előadta továbbá, hogy az állami támogatás igénybevételének feltétele volt, hogy az alperes a megrendelt gépeket határidőre leszállítsa és azokat számára átadja. Az alperes azonban a teljesítési határidőt valamennyi gépre vonatkozóan nem tartotta be, az utolsó gépet ugyanis csak
19. július 5-én adta át részére, ezért csak ezt követően tudott intézkedni a támogatás folyósítása iránt. Ekkorra azonban a támogatási kérelmek érvényességi ideje már lejárt, az illetékes hivatalok pedig a kérelmek érvényességi idejének meghosszabbítása iránti, illetőleg a támogatás kiutalása iránti kérelmét elutasították. A felperes álláspontja szerint az állami támogatások elvesztéséből származó kára az alperes szerződésszegő magatartásával okozati összefüggésben következett be, ezért azt a Ptk. 339.§-a alapján az alperes köteles számára megtéríteni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Tagadta, hogy közte és a felperes között az állami támogatás igénybevételének teljes körű lebonyolítására vonatkozó megbízási szerződés jött létre. Állítása szerint a felek megállapodása csupán arra terjedt ki, hogy az alperes közreműködik a pályázati anyag összeállításában, amely tevékenysége eredményes is volt, teljes körű lebonyolítást azonban nem vállalt. Állította továbbá, hogy a mezőgazdasági gépek átadására megállapított határidőt nem mulasztotta el, a gépek ugyanis határidőben a rendelkezésére álltak és azok tényleges átadására csak amiatt került sor késedelmesen, mert a felperes a teljes vételár kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezettel nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntése indokaként megállapította, hogy a Megyei Földművelésügyi Hivatal által
20. április 30-án és
21. május 7-én kiállított igazolások alapján a felperes a jogszabályban megállapított 60 napon belül már igényelhette volna az adóhatóságtól a támogatás folyósítását, mivel a vonatkozó jogszabályok a gépek tényleges birtokba vételét a folyósítás feltételeként nem írták elő. A gépek tényleges birtokba adásának a felperes részéről állított késedelme tehát nem lett volna akadálya annak, hogy a felperes a birtokában lévő igazolások alapján a támogatási összeget az adóhatóságtól lehívja. Mindemellett az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt is, hogy a felperes csupán állította, de kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy a megvásárolt gépeket az alperes valóban késedelmesen adta át számára. Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra is, hogy a felperes a kára bekövetkezését azzal is elháríthatta volna, ha a támogatási kérelmek érvényességi idejének meghosszabbítása iránti kérelmét az érvényességi határidő lejárta előtt előterjesztette volna, ezt azonban a felperes ugyancsak elmulasztotta. Arra pedig a felperes eredményesen nem hivatkozhatott, hogy a 60 napos határidőről nem volt tudomása, mivel az általa aláírt, a támogatási kérelmeket tartalmazó formanyomtatványokon kiemelt szedéssel szerepelt, hogy azok csak az ellenjegyzéstől számított 60 napig használhatók fel a támogatás igényléséhez. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a per során nem bizonyította azt az állítását, miszerint az alperessel az állami támogatás igénybevételének teljes körű lebonyolítására vonatkozó megbízási szerződést kötött, ezért a felperes annak megszegésére alappal nem hivatkozhatott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint a per során kihallgatott tanúk igazolták, hogy az alperes teljes körű, a támogatásokra is kiterjedő ügyintézéssel vállalta a gépek szállítását. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a kihallgatásuk során az alperes alkalmazottai is elismerték, hogy részt vettek a támogatáshoz szükséges okiratok összegyűjtésében és azoknak a Földművelésügyi Hivatalba történő eljuttatásában. A fellebbezésében is fenntartotta azt az állítását, hogy az alperes részéről küldött, úgynevezett „akadályközlő levelek" visszadátumozva, utólag készültek, amely körülmény álláspontja szerint - megkérdőjelezi „az alperesi oldal szavahihetőségét". Azt a felperes a fellebbezésében elismerte, hogy az általa igényelt állami támogatásra vonatkozó jogszabályok a folyósítás feltételei között taxatíve valóban nem sorolják fel a gépek birtokba adását. Annak következtében azonban, hogy a jogszabály megköveteli a beszerzett gépek egyedi azonosító adatainak feltüntetését, a jogszabály gyakorlati alkalmazása során - állítása szerint - követelménnyé vált a gépek tényleges birtokban tartása. Ennek az állításának az igazolására a felperes a fellebbezésében (is) indítványozta, hogy a másodfokú bíróság szerezze be az adóhatóság nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban a támogatás folyósításához szükség volt-e a gépek birtokbavételének igazolására. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között a felperes által hivatkozott megbízási szerződés nem jött létre sem írásban, sem szóban. Megjegyezte, hogy a pályázatnak több olyan eleme is volt, amelyekkel összefüggésben a pályázó csak személyesen járhatott el és személyesen tehetett nyilatkozatot. Ez a körülmény pedig ugyancsak azt a megállapítást támasztja alá, hogy alperesként nem vállalt a pályázattal kapcsolatos teljes körű ügyintézést. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást atekintetben is, hogy a támogatás igénybevételének a gépek fizikai megléte nem volt feltétele. Ez következik abból is, hogy a támogatást igénybe vevő gazdálkodónak a gépvásárlást meg kellett finanszíroznia saját erő biztosításával (vagy hitel igénybevételével) a támogatás lehívására pedig csak ezt követően kerülhetett sor. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, azt helyesen állapította meg, a megállapított tényállásból pedig az általa helyesen felhívott jogszabályok alapján helytálló jogi következtetéseket vont le. A felperes fellebbezésében előadottak ugyanakkor nem szolgálhattak alapul az elsőfokú bíróság által eljárási szabálysértés nélkül meghozott, kellően megindokolt, megalapozott ítélet megváltoztatásához. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§