Pfv.I.20.264/2009/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mécs László ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Hrabéczy Miklós ügyvéd által képviselt I.r. és II.r., a személyesen eljárt III.r.,IV.r. és V.r., és VI.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pest Megyei Bíróság előtt 16.P.24.305/
- szám alatt folytatott és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.401/2008/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Indokolás: A gy-i ingatlan bejegyzett ingatlan-nyilvántartási tulajdonosa a felperesek édesapja volt, aki ezt a jogát elbirtoklás jogcímén szerezte. A felperesek édesanyjával fennállott házastársi együttélése alatt az ingatlanon lakóház építésére került sor. Az édesanya házastársi közös szerzésre alapítottan a tulajdonosként bejegyzett házastársával szemben tulajdoni igényt nem érvényesített, így a 2000-ben bekövetkezett halála időpontjában a hagyatékához tartozó ingatlanvagyonnal nem rendelkezett. A gy-i kétlakásos házasingatlan ½ részben az I.r. alperes, míg ½ részben a III-IV-V.r. alperesek tulajdonában állt. Az ingatlan használata a tulajdonostársak között mind a lakóépület, mind a kertterület tekintetében teljes egészében megosztott volt. Néhai Gy.O.Á., valamint az I. és II.r. alperesek között
- június
- napján adásvétellel vegyes csereszerződés jött létre, amellyel Gy.O.Á.az ingatlanának tulajdonjogát a II.r. alperesre ruházta át úgy, hogy a szerződő felek egyidejűleg az I.r. alperes javára az ingatlan egészére vonatkozóan holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. Az átruházott ingatlan ellenértékeként az I.r. alperes Gy.O.Á-ra ruházta a J.M.u-i ingatlan tulajdonában álló ½ eszmei részét és a II.r. alperessel együtt megfizetett 5.000.000 forint értékkülönbözetet. A szerződéssel érintett jogokat a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
- szeptember 2-án néhai Gy.O.Á. a közte és az I-II.r. alperes között létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt terjesztett elő keresetet. Az alperesek viszontkeresetükben az ingatlan kiürítésére és birtokbaadására kérték felperes kötelezését. A felperes keresetét elutasító és a viszontkeresetnek helyt adó másodfokon jogerőre emelkedett ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.858/2005/
- számú végzésével elutasította. Néhai Gy.O.Á.
- október
- napján elhunyt. Törvényes örökösei a felperesek. A felperesek a jelen keresetükben az édesapjuk által megkötött szerződés részleges érvénytelenségét állítva az egész szerződés megdőlésének megállapítását kérték. Előadásuk szerint az édesapjuk által értékesített ingatlannak - az apjuk tulajdonában volt üres telekre történő közös építkezéssel - az édesanyjuk házastársi közös szerzés jogcímén ingatlan-nyilvántartáson kívül 57/126 részben a tulajdonosává lett, így erről az eszmei hányadról az édesapjuk érvényesen nem rendelkezhetett. Figyelemmel arra, hogy a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem került volna megkötésre, így a részleges érvénytelenség az egész szerződésre kihat és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását teszi a teljes jogügylet tekintetében szükségessé és indokolttá. Az elsőfokú bíróság annak előrebocsátása mellett, hogy a 82/
- (XII.20.) AB határozat
- június 30-i hatállyal megsemmisítette ugyan az ingatlan-nyilvántartási törvény 5.§-ának
(5)bekezdését, arra utalt, hogy a keresetlevél benyújtásakor ez a paragrafus még hatályban volt, így a bíróságnak ezt a rendelkezést kell alkalmaznia. A kiindulási alaphoz képest rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az I.r. alperes haszonélvezeti, a II.r. alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 2002. július 15. napján jegyezték be, így a 2006. januárjában benyújtott kereset az ingatlan-nyilvántartási törvény 5.§
(5)bekezdése szerinti határidőn túl érkezett. Ehhez képest pedig a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetve feljegyzett tény a ranghely idejére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból már nem törölhető. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlannyilvántartási törvény alapelvei szerint nem annak a jogát ismeri el a törvény, aki ex lege előbb szerzett az ingatlanra jogot (mint jelen esetben a felperesek édesanyjának ingatlan-nyilvántartáson kívül esetleg megszerzett házastársi közösvagyoni illetősége, illetve a felperesek öröklésen alapuló, a hagyaték megnyíltával bekövetkező szerzése), hanem azét, aki - ellentétben a korábban szerző, de e jogát fel nem tüntető felperesekkel - nem késlekedett a szerződésen alapuló tulajdonjoga bejegyeztetésével. Védelemben tehát az I. és a II.r. alperes részesítendő. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerző jogát azonban csak a jóhiszemű jogszerző joga előzi meg, annak feltételével, hogy azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette. A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesek jóhiszemű jogszerzők voltake, lehetett-e, volt-e tudomásuk a szerződés megkötésekor arról, hogy az ingatlanon harmadik személynek ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdona áll fenn. Ezt a kérdést az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján akként döntötte el, hogy az I. és a II.r. alperes jóhiszemű jogszerzéséhez bizonyítottan nem férhetett kétség. A felperesek keresetének elutasítása mindezek együttes figyelembevételén alapult. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megállapított tényállást teljes egészében helyesnek fogadta el, a jogi indokolást azonban úgy pontosította, hogy az elsőfokú bíróság által másodlagosan kifejtett jogi indokolást emelte elsődlegessé a következők szerint. Párhuzamba állítva az Inytv. 5.§-ának
(3)bekezdésében foglaltakat a Ptk. 121.§
(5)bekezdésének rendelkezéseivel arra a következtetésre jutott, hogy a közhitelesség elve nem csak az elbirtoklóval szemben, hanem valamennyi ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonossal - így a házassági vagyonjogi és az öröklési igényekkel - szemben is védi a jóhiszeműen és visszterhesen szerző jogait. Az I-II.r. alperesek jóhiszeműsége a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megkérdőjelezhető. Saját jogi helyzetüket ugyanis elsősorban maguknak a felpereseknek kellett ismerniük. Az I.r. felperes a keresettel támadott adásvétellel vegyes csereszerződés megkötésének teljes folyamatában részt vett, ennek ellenére a keresettel érvényesített tulajdoni igényéről az I.-II.r. alpereseknek említést nem tett. Ebből olyan következtetés vonható le, hogy ebben az időben saját jogát vagy nem ismerte, vagy azzal nem kívánt élni. Ezekben az esetben nem várható el az I-II.r. alperesektől, hogy ismerjenek egy olyan felperesi érdekkörbe tartozó körülményt és tekintettel legyenek arra, amelynek akkor maguk a felperesek sem tulajdonítottak jelentőséget. Ebben a jogi helyzetben pedig az I-II.r. alperesek az Inytv. 5.§
(3)bekezdésének alkalmazása szempontjából nem tekinthetők rosszhiszeműnek. Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy a jelen esetben nem az Inytv. 62.§
(1)bekezdés a) pontja szerinti törlési per elbírálása volt a keresettel érvényesített jog, amelynek időbeli teljesíthetőségére kihathat az Alkotmánybíróságnak az Inytv.5.§ának
(5)bekezdését hatályon kívül helyező döntése. A törlési per alkalmazásának ugyanis előfeltétele, hogy a keresettel fellépő nyilvántartott jogának sérelme alapozza meg a kereset előterjesztését. A jelen esetben azonban a felperesek maguk sem állították, hogy ők vagy jogelődjük az ingatlan tekintetében ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkeztek volna, sőt a keresetük éppen az édesanyjuk ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett jogát kívánta a szerződés semmisségének megállapításához érvényesíteni. Ezt azonban az Inytv. 5.§
(4)bekezdésében foglalt rendelkezés kizárja. Utalt még arra a másodfokú bíróság, miszerint téves az a jogi álláspont, hogy az adásvételi szerződést érvénytelenné teszi az a körülmény, ha az eladó a szerződéskötéskor az adásvétel tárgyának nem tulajdonosa. Az eladó ugyanis a dolog tulajdonjogának későbbi megszerzésével olyan helyzetbe kerülhet, hogy a tulajdonjog átruházási kötelezettségét teljesíteni tudja. Ha azonban a szerződés megkötésekor nem tulajdonos eladó nem tesz eleget az átruházási kötelezettségének, akkor vele szemben a szerződésszegés és nem a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetük szerinti döntés meghozatala iránt. Döntően az alkalmazott jogszabályok nem megfelelő voltára, illetve téves értelmezésére utaltak és kifogásolták az alperesek jogszerzése jóhiszemű voltának megállapítását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. Az alkalmazandó jog kérdésében a Legfelsőbb Bíróság következőket emeli ki. Arra helyesen utalt a másodfokú bíróság, hogy a per nem törlési per, mert az olyan, az ingatlan-nyilvántartásba korábban már bejegyzett jogot feltételez, amelyet az új bejegyzés sért és ez a sérelem alapozza meg a törlés iránti igényt és eredményezheti a korábbi nyilvántartási helyzet visszaállítását. Az I-II.r. alperes bejegyzett joga az ingatlan-nyilvántartás szerint a perbeli ingatlan kizárólagos tulajdonosaként feltüntetett személlyel megkötött adásvétellel vegyes csereszerződésen alapult. Ez azonban a felperesek édesanyjának el nem évülő házastársi közös szerzésen alapuló joga feltüntetésének nem feltétel nélküli akadálya. Az ingatlan-nyilvántartásban már bejegyzett, vagy rangsor szerint bejegyezhető jog az Inytv. 5.§
(4)bekezdése értelmében akkor zárja ki a korábbi jogszerző jogának feltüntetését, ha a későbbi jogszerzés jóhiszeműsége és visszterhessége megkérdőjelezhetetlen, és a közhitelesség elvéhez kapcsolódó vélelemmel szemben elegendő bizonyíték nem áll rendelkezésre a vélelem megdöntésére. Abban, hogy az I-II.r. alperesek jóhiszemű jogszerzőknek minősültek-e, a bíróság a teljes bizonyítási anyag mérlegelésével állapította meg a tényállást és ugyancsak mérlegelés eredményeként foglalt állást a jóhiszeműségük mellett, amelyet igen részletesen okadatolva, logikai törés nélkül megindokolt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés - a megalapozatlanság esetét kivéve - nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak egymással szembeállítására, újabb összehasonlítására, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak tekintette. Az általa is elfogadott tényállás alapján helyesnek találta a bíróságnak a jogerős ítéletben felhívott jogszabályra (Inytv.5.§
(4)bekezdés és Ptk. 121.§
(5)bekezdés) alapított érdemi döntését is A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek költségmentessége folytán le nem rótt illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. , 2009. május 20. Dr. Kazay László s.k. a tanács elnöke, Dr. Pilishegyi Mária s.k. előadó bíró, Dr. Harter Mária s.k. bíró