Pf.20157/2009/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.157/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd (7621 Pécs, Citrom utca 2-6.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Takács Gábor ügyvéd (2400 Dunaújváros, Dózsa György utca
2. I/3.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
3. február
4. napján kelt 11.P.20.099/2008/
5. számú ítélete ellen az alperes által
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 194.000 (egyszázkilencvennégyezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, valamint az alperes gyermeke erdőművelési ágba tartozó ingatlanokat szereztek meg közös tulajdonba és azok hasznosításában is megállapodtak. Ezzel kapcsolatban közöttük elszámolási vita keletkezett, amelyből peres eljárásra is sor került. Az elsőfokú ítélet indokolásának második bekezdésében elírás folytán az alperes került megnevezésre, mint az ingatlanokkal kapcsolatos erdőgazdálkodási feladatok vállalója, illetve az elszámolási vita egyik résztvevője, amelyet a másodfokú bíróság a fentieknek megfelelően kijavít. Az alperes testvére, J.S. is üzleti kapcsolatban volt a felperessel és az alperes is megkereste a felperest erdővásárlás céljából. Az alperes testvérének, K.J-né J.M. (jelenlegi neve: M.S.J.) a tulajdonában álltak a b-i 000/B. és 000/C. helyrajzi szám alatt nyilvántartott B, K utca
7. szám alatti ingatlanok. K..J-né
8. május 2-án kölcsönszerződést kötött a Sz-O. Takarékszövetkezettel, s 9.000.000 forint kölcsönt vett fel a hitelintézettől, melynek biztosítékául a fenti két ingatlan szolgált. A 9.000.000 forintot ténylegesen az alperes használta fel és ő vállalta a kölcsön visszafizetését is. E kötelezettségének csak részben tudott eleget tenni, s késedelme miatt
9. szeptemberére a hitelintézet kilátásba helyezte a fedezetül szolgáló ingatlanok értékesítését. Ennek elkerülése végett fordult az alperes a felpereshez és kért kölcsönt. A peres felek dr. I.I. pécsi ügyvédet keresték fel, aki
10. szeptember 19-én
11. október 2-i dátummal elkészített egy kölcsönszerződéssel vegyes adásvételi szerződés megnevezésű okiratot, amely szerint a felperes 8.800.000 forint kölcsönt nyújt K-J-nének
12. október
13. napjáig. A kölcsönvevő hozzájárulását adta, hogy a felperes, mint kölcsönadó javára a b-i 000/B. és 000/C. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanokra a kölcsönösszeg erejéig jelzálogjog és a kölcsön meg nem fizetése esetére vételi jog kerüljön bejegyzésre.
14. szeptember
15. és október
16. között az ügyvéd külföldön tartózkodott, mely idő alatt - a megbeszélés szerint - az alperesnek a szerződést az abban kölcsönadóként szereplő és S-ban élő K.J-néhez kellett volna elvinni aláírásra. Az alperes azonban a szerződést K.Jnének nem mutatta meg, először tanúként testvérével, J.S-sal aláíratta, majd pedig maga is tanúként aláírta a szerződést, illetőleg K-J-né nevét a szerződésre írta. Dr. I.I. ügyvéd irodájában
17. október 2-án megjelentek a peres felek, a felperes társaságában S.Sz., B.I. és a felperes élettársa, K.É. Az alperes magával hozta a fenti szerződést, amelyről csak a felperes aláírása hiányzott. Az alperes az ügyvédi irodában megjelentek előtt akként nyilatkozott, hogy a szerződésen szereplő J.S. aláírás a testvérétől származik, míg K.J-né aláírás a névtulajdonos aláírása. A felperes meg akart bizonyosodni arról, hogy valóban tud K.J-né a szerződéskötésről, ezért az alperest felszólította, hogy mobiltelefonján hívja fel a testvérét. A hívott számon egy női hang jelentkezett, akitől azt kérték, hogy az ügyvédi iroda számát hívja vissza. Ez rövid időn belül megtörtént, az ügyvéd kihangosította a telefont, a telefon azonban a hívó számát nem írta ki. Női hang jelentkezett, akinek az ügyvéd elmondta, hogy K.J-nét keresi és ismertette a szerződés tartalmát. A női hang megerősítette, hogy tud a szerződésről, ő írta alá és a felperes nyugodtan aláírhatja. A felperes úgy nyilatkozott, hogy felismeri K.J-né hangját, majd a szerződést aláírta. A szerződés aláírásával egyidejűleg az ügyvédi irodában az alperes részére 4.800.000 forint került átadásra, míg másnap a fennmaradó 4.000.000 forintból 3.502.512 forinttal az ingatlanokat terhelő jelzálogjoggal biztosított követelést kiegyenlítették, s a különbözet került átadásra az alperes részére. Az alperes a felperes részére a kölcsönt nem fizette vissza, ezért
18. október 16án a felperes a vételi jogát érvényesítette és tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. K.J-né ez után értesült az ügyletről. K.J-né (M.S.J.) a D Városi Bíróság előtt P.21.776/
19. szám alatt pert indított a szerződés érvénytelenségének megállapítása végett. A D Városi Bíróság ítéletében megállapította, hogy a
20. október 2-án kelt kölcsönszerződéssel vegyes adásvételi szerződés nem létező szerződés, mert azt nem K-J-né írta alá, így tehát sem kölcsön felvételére, sem pedig az ingatlan tulajdonjogának átruházására jognyilatkozatot nem tett, melynek hiányában a szerződés nem jött létre. A jelen per felperesének viszontkeresete folytán kötelezte M.S.J-t, hogy 30 nap alatt fizessen meg 3.502.512 forintot a felperes részére és a felperest 583.000 forint perköltségben marasztalta. Elrendelte az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. A városi bíróság ítéletét a F.M. Bíróság, mint másodfokú bíróság Pf.21.232/2004/
21. számú ítéletével helybenhagyta. Ezt követően M.S.J.
22. január 18-án adásvételi szerződést kötött J-R-al és J.Tval - az alperes gyermekeivel - és a b-i 000/B. és 000/C. helyrajzi szám alatti ingatlanokat rájuk átruházta. A felperes a F.M. Bíróságon pert indított a szerződések érvénytelenségének, másodlagosan vele szembeni hatálytalanságának a megállapítására. Ebben a perben egyezség jött létre, amelyben M.S.J., J.T. és J.R. vállalták, hogy megfizetnek a jelen per felperesének 5.600.000 forintot, amely magában foglalja a korábban a D Városi Bíróság előtt folyó perben megítélt 3.502.512 forint követelést és annak kamatait, s elszámolásra került a felperes terhére megítélt perköltség is. A P Városi Bíróság 7.B.1822/2004/
23. számú ítéletében megállapította, hogy alperes - bűnös közokirat hamisítás bűntettében és - a felperes sérelmére elkövetett - jelentős kárt okozó csalás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 1 év 4 hónap börtönre és 300.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A felperes a jelen perben keresetében kártérítés címén 5.297.488 forint és kamatai, valamint a D Városi Bíróság és a F.M. Bíróság által a terhére megállapított perköltség és kamatai - összesen 916.000 forint és annak
24. november 13-tól járó kamatai - megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperestől 8.800.000 forintot kapott volna, állítása szerint a kölcsön összege 4.000.000 forint volt, havi 10 % kamatra, így a szerződés, mint uzsorás szerződés, vele szemben érvénytelen. Állította, hogy a kölcsönszerződés megkötése során a felperest nem tévesztette meg, arról szó sem volt, hogy a szerződést S-ban aláíratja a testvérével. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.213.488 forintot, ebből 5.297.488 forintnak
25. október 3-tól, 916.000 forintnak
26. november 13-tól a kifizetés napjáig járó kamatát, továbbá perköltségben és eljárási illetékben is marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az alperesnek két részletben a 8.800.000 forintot átadta, amelyből az alperes semmit nem fizetett vissza. A korábban folyamatban volt perben megállapításra került, hogy a kölcsönszerződés a felperes és K.J-né között nem jött létre, így a kölcsönvevő, a felperes részére megtérült a D Városi Bíróság által megítélt, illetőleg a F.M. Bíróságon kötött egyezségben megállapított 3.502.512 forint, azt meghaladó részében pedig az alperes köteles a felperes részére a kölcsönt visszafizetni. Megállapította azt is, hogy a D Városi Bíróság, illetőleg a F.M. Bíróság összesen 703.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a jelen per felperesét, amely
27. november 13-ra kamatokkal együtt 916.000 forintra emelkedett, ezért az alperes ezt az összeget is köteles megfizetni. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fellebbezésében állította, hogy mind a szerződést szerkesztő ügyvéd, mind pedig a felperes tudott arról, hogy a szerződést ténylegesen nem az ingatlan tulajdonos és kölcsönvevőként feltüntetett K.J-né írta alá. Állította azt is, hogy a felperes uzsorakamatra adott 4.000.000 forintot a részére, s a kikötött havi 10 %-os kamattal növekedett 8.800.000 forintra a követelés. A felperes szorult helyzetét kihasználva nyújtotta ezt az összeget, ezért a szerződés uzsorás szerződés, amely érvénytelen. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes következtetést levonva, az irányadó anyagi jogszabályoknak megfelelő, helyes érdemi döntést hozott. A másodfokú bíróság a kifejtett indokokkal is egyetért, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§-ának