Pf.20180/2009/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.180/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Kelemen Balázs ügyvéd (7621 Pécs, Teréz utca 11-13.) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, III.rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (valamennyien: szám alatti lakos) felpereseknek - a dr. Szentkirályi József ügyvéd (1113 Budapest, Kosztolányi Dezső tér 7.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
2. április
3. napján kelt 11.P.20.235/2009/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás
6. április 4-én P, a P úton A.A. az általa vezetett XXX-000 forgalmi rendszámú gépjárművel haladása során áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára, ahol keresztbe fordulva összeütközött a H.A-né által vezetett YYY-000 forgalmi rendszámú gépkocsival. H.A-né, az I-II-III. rendű felperesek édesanyja, a IV. rendű felperes leánya a közúti balesetetben életét vesztette. A balesetért felelős A. A. a baleset idején kötelező gépjármű felelősségbiztosítással nem rendelkezett. Az I. rendű felperes
7. születésnapja és érettségi vizsgája előtt néhány nappal veszítette el az édesanyját, aki addig mindenben támasza volt. Édesanyja hiányát nehéz pótolnia, többletmunkát kell vállalnia és korábbi sporttevékenységével fel kellett hagynia. A baleset után mentális szakorvosi segítséget nem kért, nála elhúzódó vagy patológiás gyászreakció nem volt észlelhető, azonban addigi életvitelén számos területen változtatnia kellett. A II. rendű alperes 20 éves korában veszítette el édesanyját, a haláleset után gyermekkori asztmája kiújult, alvászavarai jelentkeztek. Többletmunkát kellett vállalnia. A haláleset nyomán érzett veszteség miatt a munkába menekült. Elhúzódó patológiás gyászreakciója nem volt. A III. rendű felperes édesanyjának elvesztése idején 28 éves volt, a gyermekeit egyedül nevelő édesanyjának korábban sokat segített. A balesetet követően az esküvője elmaradt, mert sem érzelmileg, sem anyagilag nem volt képes ezt követően az esemény megszervezésére. Úgy érzi, a család fenntartása és irányítása rá hárult édesanyja halálával. Gyászreakciója patológiásnak nem tekinthető. A IV. rendű felperes férje 1996-ban halt meg, a perbeli baleset következtében leánygyermekét veszítette el, akivel egy háztartásban élt. A halálesetet követően szívproblémái fokozódtak, patológiás gyászreakció nála sem volt tapasztalható. A felperesek keresetükben személyenként 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak
8. április 4-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A jogalapot az alperes nem vitatta, az összegszerűség tekintetében az I. és II. rendű felperes vonatkozásában 1-1.000.000 forint, a IV. rendű felperes vonatkozásában 1.500.000 forint erejéig a keresetet elismerte, ezeket az összegeket az ítélet meghozatala előtt,
9. március 5-én az említett felpereseknek átutalta. Az alperes a felkérésére készült pszichológiai szakértői vélemény alapján a III. rendű alperes részére - kimutatható elhúzódó vagy patológiás gyászreakció hiányában - nem vagyoni kártérítést peren kívül nem térített. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével - az alperes peren kívüli teljesítésének figyelembevételével - az I. és II. rendű felperes javára további 1.500.000-1.500.000 forint és annak
10. április 4-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatai, a III. és IV. rendű felperesnek személyenként 2-2.000.000 forint és annak
11. április 4-től a kifizetésig járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Kötelezte továbbá pervesztessége arányában az alperest az állam által előlegezett szakértői költségekből 39.228 forint, valamint a felperesek javára személyenként 150.000 forint + ÁFA elsőfokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perbeli balesettel összefüggésben a felpereseknek a Magyar Köztársaság Alkotmánya által védett teljes családban éléshez való joga sérült, a baleset következtében a felperesek élete olyan helyre nem hozható károsodást szenvedett és olyan hátrányosan változott meg, amellyel életük végéig együtt kell élniük. Értékelte ezen túlmenően személyenként a perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény megállapításait is. Ezek alapján állapította meg a felpereseket megillető, az őket ért hátrányok más nemű előnnyel való kompenzálásához szükséges nem vagyoni kártérítés összegét. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és elsődlegesen a kereset elutasítása, másodlagosan az alperes által nem vagyoni kártérítés jogcímén az I. és II. rendű felperes részére kifizetett 1-1.000.000 forint, illetőleg a IV. rendű felperes részére kifizetett 1.5000.000 forint után
12. április 4-től a kifizetésig, azaz
13. március 5-ig terjedő időszakra járó törvényes mértékű késedelmi kamat megállapítása, harmadlagosan pedig az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítési összegek jelen értékviszonyok szerinti megállapítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított hozzátartozói nem vagyoni kártérítési összegek az alperes önkéntes teljesítését figyelembe véve túlzott mértékűek, mind a balesetkori, mind pedig a jelen értékviszonyok mellett. Álláspontja szerint a kártérítési összegek megállapításakor hangsúlyosan kell figyelembe venni az igazságügyi orvos szakértői véleményben foglaltakat, amely a felperesek pszichés állapotát mérte fel. Utalt arra, hogy az alperes által peren kívül felkért igazságügyi szakértő
14. november 29-én, az I-II. és IV. rendű felperesek vonatkozásában még elhúzódó gyászreakciót és patológiás gyászmunkát állapított meg, erre tekintettel történt az alperes részéről a peren kívüli teljesítés e felperesek vonatkozásában. Ezt követően azonban a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében
15. december 27-én a balesettel összefüggésben elhúzódó vagy kóros gyászreakciót nem állapított meg egyik felperesnél sem. A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Az alperes fellebbezésében és az elsőfokú eljárás során sem vitatta a felperesek keresetének jogalapját. A jogellenesség alapja adott esetben a törvény által védett személyhez fűződő jog megsértése. A család intézménye alkotmányos védelem alatt áll, ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítélete indokolásában. Amennyiben a károkozás folytán a család integritása megsérül, akkor sérül a felpereseknek az a joga, hogy a családon belüli szerepüknek megfelelően teljes családban éljenek. Nem vitás tehát, hogy a perbeli baleset következtében mind a négy felperes esetében bekövetkezett a személyiség életminőségének hátrányos változása. A nem vagyoni kártérítést ezért nem a gyász és a fájdalom vagy annak elhúzódó, vagy patológiás volta alapozza meg, hanem az a tény, hogy az édesanya, illetve a IV. rendű felperessel egy háztartásban élő és róla gondoskodó leánygyermek halálával megsérült a felpereseknek ez a családban való éléshez fűződő alapvető személyiségi joga. A bekövetkezett hátrányok csökkentésére alkalmas kárpótlás mértékét a károkozás idején fennálló ár- és értékviszonyok alapján, más összehasonlításra alkalmas ügyekben meghatározott kármértékkel összevetve kell meghatározni. A Ptk.360.§ának