(1)bekezdésben írtak szerint a megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül a Zala Megyei bíróság ítéletét. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság eljárását a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. Az ügy elbírálásához szükséges adatokat, a bűncselekmény elkövetésének valamennyi részletét felderítette. Az objektív bizonyítékok, így az igazságügyi orvos, -hemogenetikai, - pszichiáter és pszichológus szakértői vélemények, nagyszámú okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján tisztázta a vádlottak egymásközti, valamint és a sértett kapcsolatát, a vádlottak személyiségét, a bűncselekmény elkövetésekor fennállt elmeállapotukat, a bűncselekmény elkövetése és a holttest eltüntetése során kifejtett tevékenységüket, az ölési cselekmény motívumát és elkövetési idejét. Részletesen meghallgatta a vádlottakat, szembesítésükkel, tanúk meghallgatásával és bizonyítási kísérlet elrendelésével tisztázta azokat a eltérő vallomás részleteket, amely a közvetlen, tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtésére, majd a bűncselekmény elkövetése utáni cselekvőségükre vonatkozott. Több igazságügyi orvosszakértő bevonásával és egybehangzó véleményük elfogadásával állapította meg a sértett elszenvedett sérüléseit és a halálához vezető oki folyamatot. II.r. vádlott védőjének a fellebbezés során előterjesztett kifogása, amely szerint a tényállás részben megalapozatlanul nem tartalmazza, hogy védence szóbeli figyelmeztetéssel meg akarta akadályozni a földön fekvő sértett fojtogatását, alaptalan. A megyei bíróság helyes indokokkal vetette el ezt az első fokú eljárásban is elhangzott vádlotti védekezést, mert tényként való elfogadását magának a vádlottnak a vallomása cáfolta, amikor a tanács elnökének kérdésére azt válaszolta, hogy nem állt szándékában segítséget nyújtani, de közbeavatkozni sem mert, nem kiabált rá I.r. vádlottra, hogy ne bántsa a sértettet. /
- számú jegyzőkönyv
- oldal második bekezdés / I.r. vádlott ugyanezen a tárgyaláson, társával egyező vallomása szerint II.r. vádlott nem mondta neki, hogy hagyja abba, pedig akkor abbahagyta volna a sértett bántalmazását. /
- számú jegyzőkönyv
- oldal utolsó előtti bekezdése /. Az első fokú bíróság a vádlottak vallomásának mérlegelésével, a bizonyítékok egyenként és összességükben való értékelése útján hiánytalan, bizonyított tényeken alapuló tényállást állapított meg. Megindokolta, hogy miért nem fogadta el a vádlottak vallomásának azokat a részeit, amelyekkel egymás vallomását nem erősítették meg és más bizonyítékok sem támasztották alá. Bizonyítékokat értékelő tevékenysége teljes és a logika szabályainak is megfelelő, ezért a tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§ /2/ bekezdésben írt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az ítélőtábla felülbírálata során változtatás nélkül irányadó volt. Az első fokú bíróságnak a megalapozott tényállásból a vádlottak bűnösségére vont következtetése okszerű, a bűncselekmény jogi minősítése és ennek indokolása megfelel az anyagi jog szabályainak. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával az ítélőtábla mindenben egyetértett. A cselekmény jogi minősítését, valamint I.r. vádlott egyenes ölési szándékának megállapítását a tényálláson keresztül támadó védelmi fellebbezés, és a vádlottnak a fellebbezési eljárás nyilvános ülésén megismételt az védekezése, hogy csak megfékezni, de nem megölni akarta a sértettet, halála a bántalmazás véletlenszerű eredménye, tényekkel cáfolt, eredménytelen hivatkozás. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján helyesen állapította meg, hogy I.r. vádlottat a sértett részéről testi épsége ellen irányuló jogtalan támadás érte, amellyel szemben a korábban küzdő sportokat űző vádlott jogszerűen védekezett mindaddig, amíg az elhárító magatartása során a sértett a földre került. A bántalmazás folytatása ezt követően már kívül esett a jogos védelem körén. Nem tévedett abban sem, amikor a korábbi erkölcsileg kifogásolható, zaklató és zsaroló sértetti magatartások, majd a vádbeli alakalommal üzleti vitájuktól és a jogtalanul támadó sértetti fellépéstől indulatos vádlott ölési cselekményét nem minősítette a Btk.
- § szerint az emberölés privilégizált esetének. Az elsőfokú bíróság a tényállásszerű ölési cselekmény elkövetésének folyamatát értékelve, helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott az elkövetésekor nem állt olyan nagyfokú indulat hatása alatt, amelynek folytán a tudata elhomályosult, a belső lelki egyensúlya pedig felborult, magatartása sem volt rögtönös, ezért az erős felindulásban elkövetett emberölésként nem minősíthető. Az irányadó tényállás szerint a reggeli órákban a futásból visszaérkező I.r vádlottól a sértett ismét pénzt kért, emiatt vitatkoztak, majd a sértett rúgását elhárító vádlott mindaddig ütötte a sértettet, amíg földre került. Az egyre indulatosabb vádlott a sértettet ezután megrúgta, mellé térdelve a fejét, arcát ököllel ütötte, a fejét bal karjával hátraszorítva a jobb kezével a nyakát kezdte szorítani. A sértett a kezével és lábával védekezett, ekkor szólt a jelen lévő II.r. vádlottnak, hogy a műhelyből hozzon kötelet. A vádlott a sértett fojtogatását az alatt is folytatta, míg vádlott-társa a műhelyből hozott gumipókkal a jobb oldalán fekvő sértett előrefeszülő kezeit megkötözte. A védekezésre képtelenné vált sértett nyakát legalább még két percig, közepest meghaladó, illetve nagy erővel a sértett halálának bekövetkezéséig mindvégig szorította, mialatt megkérdezte hol tartózkodik tanú 8 és felszólította II.r. vádlottat, hogy a műhelyben kapcsolja le a villanyt, a gépeket, csukja be a műhelyajtót. Az indulat tudatbeszűkült állapotot eredményező, erős voltát kizárja, a vádlottnak a bűncselekmény végrehajtása során tanúsított tervszerű és tudatos magatartása, ami egyúttal a rögtönös szándék kialakulása ellen is szól. Az épelméjű, iskolázottságánál fogva magasabb intellektussal rendelkező vádlott felismerte, hogy a sértett ellenállását egyedül nem képes leküzdeni, ezért kötöztette meg a kezét, a sértett nyakát szorítva átgondolta azokat a lépéseket, amelyekkel megakadályozhatta, hogy tanú 8 vagy mások ne zavarják meg tettének véghezvitelében. A sértett halálának bekövetkezése után tervszerűen tűntette el a nyomokat, cselekményének leleplezését követően megindult büntetőeljárás során részletesen fel is tudta idézni az eseményeket. A tényállásból okszerűen következik az is, hogy a sértett megölését nem az indulat kialakulásakor, rögtönösen hajtotta végre, hanem tudatosan, magtartása következményeit felmérve cselekedett. A vádlottban végbemenő szándék kialakulása és végrehajtása közben a bűncselekmény felfedezésének megakadályozása céljából II.r. vádlottnak adott, a helyzethez képest ésszerű utasításai azt igazolják, hogy a vádlott megfontoltan, ép elmével döntötte el a sértett megölését. A vádlott egyenes ölési szándékára is okszerűen vont következtetést az első fokú bíróság. A vádlottnak fel kellett ismerni, hogy a földre került, megkötözött kezű, már csak a lába mozgatásával védekező sértett halála nyakának huzamos ideig tartó elszorítása miatt bekövetkezik, ezt a következményt kifejezetten kívánva mindaddig nem engedte el a sértettet, amíg életjelt mutatott. II. r. vádlottal szándékegységben fejtették ki a magatartásukat, míg I.r. vádlott a sértett életének a kioltását kívánta,II. r. vádlott eshetőlegesen abba belenyugodva cselekedett. I.r vádlott a sértett megölésének szándékával szorította hátra a sértett fejét, miközben a másik kezével a nyakát ragadta meg. A sértett folyamatosan védekezett, a szorításból igyekezett kifordulni. Ebbe a sértett élete elleni támadásba kapcsolódott be II. r. vádlott. A sértett kezét azért kötözte meg, hogy fekvő helyzetében már ne tudjon védekezni. A vádlottak a sértett haláláért társtettesként tartoznak büntetőjogi felelősséggel függetlenül attól, hogy II. r. vádlott tevékenysége ténylegesen nem járt halálos eredménnyel. Cselekményének értékelése törvényes, a bűnsegédként való elkövetés megállapítására előterjesztett fellebbezés ezért nem vezetett eredményre. A megyei bíróság a büntetést befolyásoló enyhítő és súlyosító körülményeket mindkét vádlott vonatkozásában hiánytalanul feltárta és súlyuk szerint értékelte. A törvényi büntetési tételkeretből kiindulva a vádlottak cselekvőségéhez és bűnösségük fokához igazodóan szabta ki a fő és- mellékbüntetéseket. I. r. vádlottal szemben a törvényi büntetési tétel középmértékében, II. r. vádlottal szemben a törvényi büntetési tétel alsó határán megállapított szabadságvesztés mértéke az élet elleni bűncselekmény magas tárgyi súlya és az értékelt bűnösségi körülmények figyelembe vételével, inkább méltányos, mint eltúlzottan súlyos, ezért további enyhítésükre nincs törvényes lehetőség. A járulékos kérdésekben, így a lefoglalt bűnjelek sorsáról is a törvénynek megfelelően rendelkezett, a fellebbviteli főügyészség indítványában szereplő bűnjelekre vonatkozó ítéleti rendelkezés kiegészítésre nem szorul, mert a bűnjeljegyzékben 3-
- tételszám alatti bűnjelek lefoglalásának megszűntetése és kiadásuk a nyomozás során megtörténtek. A fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 371.§ /1/ bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta. A Btk.
- § /1/ bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú határozat kihirdetésének napjáig a vádlottak által előzetes fogvatartásban eltöltött időt továbbfolyóan beszámította. G y ő r ,
- március
- napján Dr.Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr.Miklós Mária sk. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja ZÁRADÉK: Ezzel a végzéssel a Zala Megyei Bíróság
- június hó
- napján kihirdetett 3.B.26/2007/
- számú ítélete I.r. és II.r. vádlottakkal szemben a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
- március
- napján .Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: