Bf.89/2009/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. tétel,

(2)bekezdés b) pont]; a II. r. vádlott cselekményét kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282. §

(1)bekezdés VI. tétel,

(2)bekezdés b) pont] minősíti. Az I. r. vádlottal szemben a Budapesti XVIII-XIX. Kerületi Bíróság 3.B.XIX.1087/2003/

1. számú ítéletében jogerősen kiszabott, próbaidőre felfüggesztett pénzbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzi. Az elkobozni rendelt utazótáskát a Pest Megyei Bíróságon Bny.93/
2. számon kezelik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottal szemben helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Pest Megyei Bíróság a
3. év március hónap
4. napján kelt 10.B.4/2008/
5. számú ítéletével az I. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérlete [Btk. 282/A. §

(1)és

(3)bekezdés] miatt 2 év 9 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelve a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 7.B.XV.1292/2003/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetés; valamint a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3.B.XIX.1087/2003/
2. számú ítéletében kiszabott 480 napi tétel, napi tételenként 200.-Ft, összesen 96.000.-Ft pénzbüntetés végrehajtását. A II. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérlete [Btk. 282/A. §

(1)és

(3)bekezdés] miatt 2 év 3 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkét vádlottat érintően rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a bűnügyi költség viselése tárgyában, valamint a lefoglalt bűnjelekről, mely utóbbiakat elkobozta. Az elsőfokon eljárt ügyész az ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette; ellene az I. r. vádlott és védője tényállás téves megállapítása és téves jogi következtetés miatt, míg a II. r. vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.824/

1. számú átiratában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta; a bizonyítékokat a szükséges és lehetséges körben feltárta; azokat a logika szabályai szerint értékelte. A mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott, annak alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű és cselekményük minősítése is törvényes. A kiszabott büntetések eltúlzottan enyhék, ám a törvényi tilalom okán súlyosításukra lehetőség nincs. Összességében mindkét vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú eljárásban az I. r. vádlott védője írásban igen részletes fellebbezésindokolást terjesztett elő. Aggályosnak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során az egymásnak ellentmondó két vádlotti vallomásra egyaránt alapozott, döntő jelentőséget ugyanakkor mégis a II. r. vádlott által előadottaknak tulajdonított, noha nevezett szavahihetősége több vonatkozásban megkérdőjeleződött. Ilyen volt, hogy mekkora összegben részesült volna a cselekmény elkövetése fejében; az, hogy kinek a felvetésére került sor a külföldi útra; milyen színű és márkájú volt az I. r. vádlott által állítólagosan vezetett gépjármű. A telefonforgalmazás adata cáfolja, hogy védence a határállomáson a II. r. vádlott által vezetett gépjármű mögött lehetett volna; ugyanakkor érthetetlen, hogy ha mégis valóban mögötte várakozott, a tettenérésekor miért nem jelezte a határrendészeti szerveknek, hogy a cselekmény elkövetésével őt megbízó személy - az I. r. vádlott - a sorban mögötte álló gépkocsi vezetője. Az, hogy a határátkelő kiléptető rendszerének, valamint a benzinkútnak a videó-felvételei nem álltak rendelkezésre, s ugyanígy nem válhatott ujjnyom-szakértői vizsgálat tárgyává a kábítószer szállítására használt kérdéses táska, az I. r. vádlott terhére nem szólhat. Végül a II. r. vádlott beismerésének tényét súlytalanná teszi, hogy őt a határellenőrzés során tettenérték, így más lehetősége, mint a cselekmény elismerése, nem is volt. Összességében elsősorban bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában kérte az I. r. vádlott felmentését; harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén az I. r. vádlott védője csatolta a Szentendrei Városi Bíróság
2. szeptember
3. napján kelt és
4. szeptember
5. napján jogerős 5.B.39/2008/
6. számú ítéletét, melyben a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3.B.XIX.1087/2003/
7. számú ítéletében kiszabott 96.000.-Ft pénzbüntetés végrehajtásának elrendelése már megtörtént. Ezen túlmenően a kábítószer szállítására használt táska DNS vizsgálatát indítványozta, mely bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság - az alább részletezett okokból - elutasította. Érdemben az írásban előterjesztetteket maradéktalanul fenntartotta, azokat kiegészíteni nem kívánta. A II. r. vádlott védője szerint - szemben az elsőfokú ítélet
8. oldal utolsó bekezdésének második mondatában írtakkal - a szállításra használt táska méreteiből nem következik, hogy a védence tudatában kellet, hogy legyen a kábítószer mennyiségének; s a mennyiségből következően annak, hogy a kábítószer forgalomba hozatalában vesz részt. Álláspontja szerint a II. r. vádlott tipikusan kábítószer-futári feladatot látott el, ezért cselekménye helyesen a Btk.
9. §

(1)bekezdés VI. tételébe ütköztethető. Erre, valamint a két vádlott büntetésének belső aránytalanságára figyelemmel védence büntetésének olyan mértékű mérséklését indítványozta, hogy annak végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető legyen. A II. r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz. A fellebbezésekben foglaltak közül csupán a II. r. vádlott védője által a minősítés eltérő voltára vonatkozóan előadottak alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. A szükséges, egyben lehetséges körben vizsgálódott; utóbbi vonatkozásban utalni lehet arra, hogy a védői bizonyítási indítványnak eleget téve még a külföldön lévő bizonyítékok hazaszállításáról, azok szakértői megvizsgálásáról is rendelkezett. A beszerezhető, az ügy megítélése szempontjából esetlegesen jelentőséggel bíró bizonyítékokat: adatokat, tényeket feltárta és a logika szabályainak megfelelően értékelte; meggyőző érveléssel számot adva arról, hogy miért a II. r. vádlottnak nyomozás során nyomban megtett, majd az eljárás során végig töretlenül fenntartott beismerésére alapozott, szemben vádlott-társának tagadásával. Mindezeknek az előrebocsátása azért szükséges, mivel az I. r. védőjének elsődleges indítványa felmentést céloz, mely a fentiek fényében a törvényes mérlegelést támadja, így eredményre nem vezethetett; másrészt - harmadlagos indítványként - a védő az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte anélkül azonban, hogy bármely, a Be. 373-376.§-ában foglalt törvényi okot konkrétan megjelölt volna. Némi kiegészítést az erkölcsi bizonyítvány és a csatolt ítéletkiadmány alapján az I. r. vádlott előéleti adatai körében mégis tenni kell: · az I. r. vádlottal szemben a Szentendrei Városi Bíróság a

1. április
2. napján jogerős 4.TM.27/2005/
3. számú végzésével a
4. szeptember
5. napján elkövetett ittas járművezetés vétsége miatt 77.000.-Ft pénzbüntetést szabott ki, egyben 1 év 6 hónapra eltiltotta őt a közúti járművezetéstől. · Ezt követően az I. r. vádlottat a Szentendrei Városi Bíróság a
6. szeptember
7. napján kelt és
8. szeptember
9. napján jogerős 5.B.39/2008/
10. számú ítéletével a
11. június
12. napján elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 46.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte, elrendelve a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3.B.XIX.1087/2003/
13. számú ítéletében kiszabott 96.000.-Ft pénzbüntetés végrehajtását. Mindezekkel együtt az elsőfokú bíróság által megállapítottak már mindenben helyesek, teljesek, és alapul szolgáltak a másodfokú eljárásban is a felülbírálat során. Általános érvénnyel kijelenthető, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi felvetett bizonyítási irányban vizsgálódott. Voltak adatok, tények, melyeket sikerült feltárnia, beszereznie tanúk meghallgatásával, szakértői vizsgálódással [milyen színű és típusú személygépkocsi volt az I. r. vádlott és környezete birtokában, azt a vádbeli időben az I. r. vádlott használta, használhatta-e; mennyi volt az eljárás tárgyát képező kábítószer tényleges hatóanyag-tartalma]; s voltak olyan eljárási cselekmények, melyek eredményt nem hoztak, objektív okból nem hozhattak [a benzinkút és a határátkelő videó-felvételeinek hiánya; a táska daktiloszkópiai vizsgálhatóságának kizártsága]. Ami bizonyítékot viszont sikerült beszerezni, azt az elsőfokú bíróság maradéktalanul értékelési körébe vonta, számot adva a mérlegelés mikéntjéről. A meglévő és értékelt adatok, tények bizonyító erejét alappal nem kérdőjelezhetik meg és bizonytalaníthatják el meg nem lévő, ílymódon értékelhetetlen adatokra, tényekre való hivatkozások. Itt kell utalni a másodfokú bíróság által elutasított védői bizonyítási indítványra. Meg nem előlegezve egy esetleges bizonyítás eredményét: a táska őrzésének olyan kedvezőtlen körülményei, melyek az ujjnyomszakértői vizsgálatot lehetetlenné tették, eleve hasonló előzetes aggályokat vetnek fel egy esetleges DNS vizsgálat kapcsán is. Emellett: amennyiben az I. r. szempontjából a vizsgálódás pozitív eredményt hoz [DNS-azonosságot igazol], úgy az - az egyébként is elvetett vádlotti védekezésnek további cáfolatául szolgálhatna csupán. Ellenkező esetben a DNS összefüggés hiánya - hasonlóan az ujjnyom hiányával - azért nem bírna jelentőséggel, mivel a tényállás megállapításának alapjául szolgáló bizonyíték, azaz a II. r. vádlott előadásának cáfolatára, az ő szavahihetőségének megdöntésére nem volna alkalmas. Végül - és igazi jelentőséggel ez bír -: korábban az eljárás során DNS vizsgálat elrendelésére bizonyítási indítvány nem hangzott el. Márpedig bizonyításra a másodfokú bíróság eljárásában csupán akkor van törvényi lehetőség, ha az elsőfokú bíróság tényállása megalapozatlan [Be. 352.§]. Ilyen, a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okot egyet sem észlelte a másodfokú bíróság, ezért a védői indítványnak már csak ebből az okból sem adhatott helyt. Az elsőfokú ítéletben az egyes bizonyítékok elfogadhatósága, súlyuknak értékelése kapcsán írtakon túlmenően a másodfokú bíróság még a következőkre utal. A nyomozati iratok I. kötetének

1. oldalán írtak szerint az I. r. vádlott már az osztrák nyomozó szervek látókörében állt; ismerték külföldi címét, telefonját, és a vádbeli napon járőrözésre is sor került az általa használt gépjárművekkel összefüggésben. Feltárásra került az Európai Unión belüli mozgása [nyomozati iratok 345-
2. oldala]; mindezen körülmények messzemenően alátámasztják azt az elsőbírói álláspontot, hogy a cselekményben játszott vádlotti szerep-megosztás tekintetében a II. r. vádlott által előadottakra lehet és kell alapozni; s amely annak meggyőző alátámasztásául is szolgál, hogy miért volt szükség a II. r. vádlott ílymódon való bevonására a kábítószer külföldre juttatásához. A fentiek szerint megalapozott, és így a felülbírálat során is irányadó tényállásból a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, a terhükre megállapítható bűncselekmények minősítése azonban változtatásra szorul. Az elsőfokú ítéleti tényállás igen szűkszavúan - s egyezően a bírósághoz
3. január
4. napján benyújtott vádiratban foglaltakkal, ezáltal a vádon túl nem terjeszkedve - a vádlotti cselekvőség tekintetében csupán a pihenőtől a határvizsgálatig terjedően tartalmazza a történéseket: jelesül azt, hogy az I. r. vádlott a megszerzett és birtokolt kábítószert elhelyezte vádlott-társa, a II. r. vádlott által vezetett autóban azért, hogy a határ eredményes átlépését követően, annak túloldalán a parkolóban visszakapja. E tényállás semmiféle olyan konkrétumot nem tartalmaz, ami a kábítószer forgalomba hozatalának elkövetői magatartásába illeszthető volna. Kétségtelen, hogy az eljárás adatai - I. r. vádlott vonatkozásában éppen a fentebb jelzett vizsgálati adatok; a taxivezető II. r. vádlott terhén a tízkilónyi canabis fuvarozásának körülményei - alappal felvethetnék a Btk. 282/A.§-ban írtak megállapíthatóságát; erre vonatkozó konkrét törvényes vád hiányában azonban mód nincs ennek minősítésére, hiszen sem a vádirat, sem az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a vádlottak szándéka a kábítószer forgalomba hozatala, eladása, vagy ilyen célú közvetítése volt. Ebből következően az I. r. vádlottnak az a cselekménye, hogy a jelentős mennyiség alsó határát mintegy tizenkilenszeresen meghaladó mennyiségű kábítószert megszerezte, s azt a parkolóig birtokolta, majd célja szerint a parkolóban ismételten birtokba vette volna, a Btk.
5. §

(1)bekezdés III. tételébe ütköző, és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettét valósította meg, tekintve, hogy a jelentős mennyiségű kábítószert megszerezte. A II. r. vádlott cselekménye a Btk. 282. §

(1)bekezdés VI. tételbe ütköző, és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntetteként értékelendő abból következően, hogy ugyanezen jelentős mennyiségű kábítószert az országból kivitte. A másodfokú bíróság ennek megfelelően mindkét vádlott vonatkozásában megváltoztatta a terhükre megállapítható bűncselekmény minősítését. A büntetés kiszabása kapcsán a másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta a fellebbviteli főügyészségi álláspontot. A belső arányosságot valóban nem tükröző szabadságvesztés-tartamok kirívóan enyhék voltak az elsőfokú bíróság minősítése mellett, de azok jelenleg is az enyhébb minősülés ellenére. Kétségtelen, hogy a tényállás megállapítása során döntően a II. r. vádlott beismerésére alapozott az elsőfokú bíróság; s cselekvősége is másodlagosnak mondható a vádlott-társa mellett. Ezzel együtt is az enyhítő szakasz közel teljes kimerítésével megállapított börtönbüntetés-tartam további enyhítése fel sem merülhet még akkor sem, ha csak ílymódon nyílna mód a kétségkívül nagyfokú aránytalanság csökkentésére. Az aránytalan büntetés az amúgy is kirívóan enyhe büntetés további enyhítésével nem orvosolható. Az I. r. vádlott egyebekben is kedvezőtlen előélete kapcsán figyelmet érdemel, hogy a jelen cselekményét a másodfokú határozatban írt további két ügyben folyó eljárások hatálya alatt valósította meg. A cselekményben játszott szerepére is figyelemmel esetében jelentős súlyosítás volna indokolt, melyre azonban terhére bejelentett fellebbezés hiányában mód nincs. Értelemszerűen a védő által indítványozott enyhítés fel sem merülhet. Az elsőfokú bíróság által végrehajtani rendelt pénzbüntetést kiszabó ítélet 2004. szeptember 10. napján emelkedett jogerőre. A Btk. 89.§

(3)bekezdése szerint a próbaidő ebben az esetben egy év; a Btk. 67.§

(1)bekezdés e) pontja alapján a pénzbüntetés végrehajthatósága három év elteltével elévül. Mindebből következően a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése a Btk. 68. §

(1)bekezdésében írtakra is figyelemmel

1. szeptember
2. napján bekövetkezett, annak elrendelésére törvényes mód már nincs. Megjegyzendő, hogy a büntetést az előélet körében jelzett újabb elítélés során immár jogerősen egyébként is végrehajtani rendelte a Szentendrei Városi Bíróság. Az iratoknál rendelkezésre áll a bűnjelként kezelt táska nyilvántartási száma, azt a másodfokú bíróság a pontosság és a könnyebb végrehajthatóság kedvéért rögzítette. A Pest Megyei Bíróság 10.B.4/2008/
3. számú ítéletének az I. r. és a II. r. vádlottakat érintő, fentiek szerinti megváltoztatása a Be. 372.§

(1)bekezdésén, míg egyebekben annak helybenhagyása a Be. 371.§

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 10.B.4/2008/
3. számú ítélete az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.89/2009/
4. számú ítéletében foglalt változtatásokkal
5. év október hónap
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke