Bf.351/2009/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokon eljárt bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartva megalapozott ítéleti tényállást állapított meg, az mentes a Be. 352.§

(2)bekezdésében rögzített megalapozatlansági okoktól. A Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel az elsőfokú ítélet tényállását csupán annyiban egészíti ki az ítélőtábla a másodfokú eljárásban bemutatott okiratok alapján, hogy a vádlott mozgásszervi betegségeiben az elsőfokú eljárás óta is rosszabbodás következett be. Jelenleg is csigolya összecsúszással és beroppanás miatt áll orvosi kezelés alatt, ami miatt mozgásában jelentősen korlátozott. Ezzel a pontosítással az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, azt a másodfokú bíróság ítélkezésének alapjául elfogadta. A vádlott felmentésére, valamint az eltérő tényállás megállapítására irányuló védelmi fellebbezés a bizonyítékok mérlegelése ellen irányult. A bizonyítékok értékelése azonban az azokat közvetlenül észlelő elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nem kerülhet sor. Ebből következően az e körben a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. Szükséges azonban az elsőfokú bíróság által adott igen részletes és színvonalas jogi indokolást a következők szerint pontosítani: Az elsőfokon eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság jogi álláspontjaként azt állapította meg, hogy a piramisjátékba elsőként belépő személyeken kívül szervezőknek minősülnek azok a további résztvevők is, akik újabb személyek beszervezésével építik tovább a piramist. Bár A vádlott cselekvőségét ez a megállapítás szorosan nem érinti, azonban szükséges az ebben a körben már kialakultnak tekinthető bírói gyakorlatra hivatkozással rögzíteni azt, hogy a Btk. 299/C.§-ában foglalt piramisjáték szervezésének a bűntette megítélésénél büntetőjogi értelemben nem minősíthető szervezőnek az a játékba később bekapcsolódó játékos, aki a játék jellegéből adódóan a maga részvételével a saját veszteségét elhárítva pusztán a játék elindítója által előre kitalált szisztémát követi, és ebből fakadóan szervez be más további játékosokat. Ellenkező értelemben ugyanis elmosódna a különbség a játék szervezője és a játék résztvevője között, jól lehet ezt a két pozíciót a törvényszöveg értelemszerűen megkülönbözteti, és csak a szervezőt rendeli büntetni. Ettől függetlenül előfordulhatnak olyan esetek, amikor a később beszervezett játékos az előzőekben említett részvételen túlmenően olyan mérvű és jellegű szervezést is végez, amely a játék egésze szempontjából domináns jellegű. Az ilyen csatlakozó, mint szervező büntetőjogi felelősségre vonása természetesen nem kizárt. (Bfv.I.1814/2003/7., Bfv.III.151/2003/

1. szám.) Az elsőfokon eljárt bíróság azonban helytállóan állapította meg, hogy a vádlott a Rt-ben
2. március végétől a balatoni régió területi igazgatójaként tevékenykedett. AZ Rt-vel szerződéses kapcsolatban állt tanúk vallomásai és a cég által megkötött szerződések adatai alapján okszerűen és az erre utaló jogi ismérveket is megjelölve állapította meg, hogy a cég piramisjáték szervezése céljából működött. Jól ítélte meg ebből következően, hogy a vádlottnak, mint vezető pozíciót betöltő területi igazgatónak tisztában kellett lennie a részvénytársaság törvénybe ütköző működésének tényével. Nem merülhetett fel kétsége a vonatkozásban, hogy a formálisan termékértékesítés végett alakult gazdálkodó szervezet célja valójában a mások pénzének összegyűjtését és szétosztását megvalósító szervezet építése volt. Ennek tiltott volta is ismert volt előtte a hasonló bűncselekmény miatt korábban ellene indult büntetőeljárásra is tekintettel. Tevékenysége a minél több résztvevő beszervezése érdekében az értékesítésben dolgozó személyek értékesítési és rendszertelepítői munkájának összefogása, irányítása, a továbbképzésben való közreműködés, tréningek szervezése, a menedzserek munkájának koordinálása, ezáltal a rendszer bővítése volt. Ez a tevékenység szervezői tevékenységnek minősül, így a vádlott a bűncselekmény tettese. Az elsőfokon eljárt bíróság maradéktalanul megjelölte az ügyben felmerült alanyi és tárgyi súlyosító és enyhítő büntetéskiszabási körülményeket, és helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a vádlottal szemben büntetés helyett intézkedés is elegendő a Btk. 37.§ában foglalt büntetési célok érvényesülése érdekében. A vádlott által elkövetett cselekmény elkövetése óta eltelt mintegy 7-8 évvel azonban már megállapítható, hogy a cselekménye jelenleg oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. Az egyes bűncselekmény típusok társadalomra veszélyességének jellegét és mértékét az ún. absztrakt társadalomra veszélyességét, ugyanis a törvényhozó értékeli és ezt az egyes bűncselekmények enyhébb vagy súlyosabb büntetési tételével juttatja kifejezésre. A törvényi büntetési tétel keretei között a jogalkalmazó állapítja meg a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességének fokát és különböző körülmények értékelése mellett ennek megfelelően szabja ki a büntetést. Abban az esetben, ha a jogalkalmazó megítélése szerint az elkövető cselekménye az elbíráláskor már csak csekély fokban veszélyes a társadalomra, akkor a Btk. 71.§

(1)bekezdése alapján megrovást kell alkalmazni. Ez a rendelkezés feljogosítja a jogalkalmazót arra, hogy az elkövetővel szemben a büntetést vagy a törvény szerint általában alkalmazandó súlyosabb joghátrányt, mint szükségtelent mellőzze. Bár az elkövető személyi társadalomra veszélyessége alapvetően nem befolyásolja a megrovás alkalmazhatóságát, a vádlott által megvalósított cselekmény elbíráláskori társadalomra veszélyességénél nem hagyható teljesen figyelmen kívül az idős kora és a tényállásban rögzített betegségei sem. A megrovással a hatóság rosszallását fejezi ki és az elkövetőt felhívta arra, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől (Btk. 71.§

(1),

(2)bekezdés). Mindezek alapján a Debreceni Ítélőtábla a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Elek Balázs sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.B.33/2009/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.351/2009/
4. sz. ítéletével
5. szeptember
6. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
7. szeptember
8. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke