Pf.20143/2009/15 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.143/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Szíjártó József ügyvéd (7400 Kaposvár, Füredi utca 85.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe, tartózkodási helye: ) felperesnek - a Kaposvári
2. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fekete László ügyvéd 7400 Kaposvár, Kossuth Lajos utca 12.) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, a FórisSchneider-Szép-Zaccomer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fóris Kálmán ügyvéd 7400 Kaposvár, Ezredév utca 1.) által képviselt II. erndű alperes neve (címe) II. rendű és a dr. Fekete László ügyvéd (7400 Kaposvár, Kossuth Lajos utca 12.) által képviselt III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
3. február
4. napján kelt 23.P.21.671/2007/
5. számú ítélete ellen a felperes által 60.,
6. és Pf.
7. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja és az I. rendű alperest terhelő marasztalást 1.200.000 (egymilliókettőszázezer) forintra felemeli, az ezen felüli fellebbezett részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 56.900 (ötvenhatezer-kilencszáz) forint, a II. és III. rendű alpereseknek pedig személyenként 9.400 (kilencezer-négyszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperest
8. november
9. napján a Kaposvári Rendőrkapitányságon kihallgatták, vele szemben különböző nyomozati cselekményeket foganatosítottak. Ennek során az I. rendű alperes alkalmazottai a felperest bántalmazták, amelynek következtében a felperes bal oldali dobhártya átfúródását, jobb alsó és bal felső szemhéj, valamint bal comb zúzódásait és bevérzéseit szenvedte el. A dobhártya perforáció funkcionális gyógyulása két és fél hónap alatt zajlott le. A bántalmazás a felperesnél átmeneti, kb.
10. június végéig tartó pszichés károsodást is eredményezett. A nyomozó hatóság a felperest
11. november
12. napján őrizetbe vette. Az őrizetbe vétel előtt a II. rendű alperes igazolást adott ki arról, hogy a felperes fogdába befogadható. A fogdaőr azonban a felperesen külsérelmi nyomokat látott, ezért őt visszaküldte a II. rendű alpereshez, aki azt állapította meg, hogy a felperes bal fülére nem hall, látható sérülése nincs, a fogdában elhelyezhető. Ezt követően az I. rendű alperessel megbízási szerződésben álló III. rendű alperes vizsgálta meg a felperest, aki őt a szükséges antibiotikummal ellátni nem tudta. Ezután történt a felperes büntetés-végrehajtási intézetbe szállítása, ahol a szükséges gyógykezelést megkapta. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az I. rendű alperest 3.400.000 forint, a II-III. rendű alperest személyenként 300.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek után
13. november 25-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Az alperesektől személyhez fűződő jogai megsértése miatt követelt kártérítést. Állította, hogy az I. rendű alperes alkalmazottai részéről történt bántalmazás következtében sérült a testi épséghez, egészséghez, emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga. A IIIII. rendű alperesek magatartásának jogellenességét abban jelölte meg, hogy a fogdába történő befogadáshoz kapcsolódó orvosi vizsgálat alkalmából a rájuk irányadó szabályokat megszegték, a felperes látható sérüléseit nem észlelték, a sérülések gyógykezelése iránti intézkedések megtételét elmulasztották. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 800.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a IIIII. rendű alperes részére személyenként 18.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az I. rendű alperes alkalmazottainak jogellenes magatartását a periratokhoz csatolt, a Somogy Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal
14. április 3-án kelt Ny.289/
15. számú határozata, valamint a határozattal szemben előterjesztett panaszok folytán eljárt Kaposvári Városi Ügyészség és a Somogy Megyei Főügyészség határozatai alapján bizonyítottnak találta. A perben beszerzett orvos-szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a bántalmazás következtében a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő, valamint az emberi méltósághoz fűződő személyhez fűződő joga is sérült. A személyhez fűződő jogok megsértésének következményeként a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok mellett 800.000 forintot tartott arányban állónak. A II-III. rendű alperesekkel szemben a keresetet az okozati összefüggés hiánya miatt utasította el. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset maradéktalan teljesítése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperes által a bántalmazás következtében elszenvedett hátrányok kompenzálására alkalmas kártérítési összeget a kialakult bírói gyakorlattal szemben túlzottan alacsonyan állapította meg. A II-III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kártérítési igénnyel kapcsolatban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem látott okozati összefüggést a felperest ért pszichés károsodások és a II-III. rendű alperesek magatartása - mulasztása - között. Megítélése szerint önmagában az a körülmény, hogy a bántalmazás során elszenvedett sérüléseket a II. rendű alperes nem volt hajlandó észlelni és rögzíteni, olyan kóros pszichés állapot kialakulását eredményezte a felperesnél, amely a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozza. A II. és III. rendű alperesek magatartása és a felperest ért pszichikai károsodások kialakulása közötti okozati összefüggés bizonyítékául a Semmelweis Orvostudományi Egyetem igazságügyi orvosszakértőinek szakvéleményére hivatkozott. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A felperes fellebbezése az I. rendű alperesre vonatkozó ítéleti rendelkezést támadó részében részben alapos, az ezen felüli részében alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli bizonyítékokat a maguk összességében értékelve, azokat a felek előadásával összevetve, helyesen állapította meg. Tévesen határozta meg azonban a nem vagyoni kárpótlásnak az I. rendű alperes által okozott nem vagyoni hátrányokkal arányban álló mértékét. Az irányadó tényállás szerint a felperesnek a jogellenes bántalmazásból eredő dobhártya sérülése és az ebből eredő átmeneti halláskárosodása kettő és fél hónap alatt gyógyult. A bántalmazással rész-oki összefüggésben nála gyógykezelést is igénylő pszichés károsodás is kialakult, amelynek gyógytartama elérte a hét hónapot. Az I. rendű alperes alkalmazásában álló ismeretlen elkövetők a bántalmazással megsértették a felperes emberi méltóságát, a becsületét, a testi épségét, valamint az egészségét. A testi épség és az egészség sérelme a felperesnél hét hónapon át fennálló, együttesen mintegy 30 %-os munkaképesség-csökkenést tartott fenn. A másodfokú bíróság nem találta kifogásolhatónak azt, hogy az elsőfokú bíróság az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok alapján határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét, figyelemmel arra, hogy a károkozás és az érdemi döntés között közel hét év telt el, amely alatt ezek a viszonyok olyan mértékben változtak meg, amelyet a késedelmi kamat teljesen nem alkalmas kompenzálni. A jelenlegi ár- és értékviszonyok mellett azonban a megítélt 800.000 forint nem alkalmas az okozott nem vagyoni hátrányok kiküszöbölésére vagy megfelelő csökkentésére (Ptk.355.§