Bf.511/2009/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése szerint minősül. A szabadságvesztés mértékét 7 (hét) évi börtön-büntetésre, a kiutasítás tartamát szintén 7 (hét) évre súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. A fellebbezési eljárásban 598 490 (ötszázkilencvennyolcezer-négyszázkilencven) Ft bűnügyi költség merült fel, amely az államot terheli. A vádlott vietnami lakcíme helyesen: .... Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész téves jogi minősítés miatt, továbbá a büntetés súlyosítása végett fellebbezett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyész fellebbezését fenntartotta. A vádlott az ítéletet tudomásul vette, a védője téves jogi minősítés miatt, valamint a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a Büntetőeljárásról szóló törvény 361. §-ában írt nyilvános ülés keretében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Büntetőeljárásról szóló törvény 348. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tényállása túlnyomórészt megalapozott, azonban a Büntetőeljárásról szóló törvény 351. §

(2)bekezdés d/ pontja alkalmazásával mellőzi annak rögzítését, hogy „... és a vádlott elhatározták, hogy megszerzik a sértett pénzét „ (ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. sor). Az így helyesbített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Büntetőeljárásról szóló törvény
4. §-ának

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét ezen helyesbített tényállás alapján bírálta felül a Büntetőeljárásról szóló törvény 352. §

(2)bekezdésének megfelelően. Maradéktalanul eleget tett az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének, feltárta a szükséges bizonyítékokat, azokat mérlegelési körébe vonta, valamint egyenként és összességükben is megfelelően értékelte. Mindenre kiterjedő, meggyőző indokát adta továbbá annak, hogy a vádlott védekezését miért vetette el, s hogy a tényállását miért a sértett egyéb bizonyítékokkal is megerősített, következetes vallomására alapította. Az elsőfokú bíróság indokaival az ítélőtábla mindenben egyetért. Okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, az általa elkövetett cselekmény minősítése vonatkozásában azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság, illetve a védő álláspontjaival szemben az ügyészség álláspontját osztja. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki azt, hogy a vádlott cselekménye miért nem minősülhet életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. Az eljárás alatt arra nem merült fel adat, még kevésbé bizonyíték, hogy a vádlott és a társa a cselekmény elkövetése előtt megállapodtak volna a sértett értékeinek megszerzésében. Ennek hiányában pedig azon tényekből, hogy a vádbeli napon a társa kifejezetten sok pénzt akart vásárolni a sértettől, ahogyan a vádlottak a gépkocsiban elhelyezkedtek, abból, hogy a vádlott és társa amint megbizonyosodtak arról, hogy a sértettnél van a kívánt nagy mennyiségű pénz, azonnal és szó nélkül támadásba lendültek egy-egy, az élet kioltására önmagában is alkalmas eszközzel, továbbá a társa játékszenvedélyéből, s abból, hogy korábban nem volt konfliktus a pénzváltás kapcsán, ítéleti bizonyossággal kétséget kizáró tényként nem vonható le azon következtetés, hogy a vádlottat és társát a cselekmény elkövetésére kizárólag a sértettnél lévő pénz megszerzése indította, ezért ennek feltüntetését - ítélet 13. oldal 5. bekezdés - az ítélőtábla mellőzte. A Büntetőeljárásról szóló törvény 4. §

(1)bekezdésére figyelemmel mellőzte még az ítélőtábla az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében az elsőfokú bíróság által írtakat, mivel a vád bizonyítása a vádlót terheli. A vádlott cselekményének helyes minősítése - a nyereségvágyból történő elkövetés minősítő körülmény mellőzésével - a Büntető törvénykönyv
3. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által feltárt enyhítő körülmények közül mellőzi egyrészt a sértetti közrehatást, hiszen abból, hogy illegális pénzügyletek zajlottak a sértett és a vádlott-társa között, még nem következik az, hogy a sértettnek számolni kell azzal, hogy támadás éri, másrészt a vádlott őszinte megbánását is, hiszen az csak a beismerő vallomáshoz társulva értékelhető. A súlyosító körülményeknél a külföldi állampolgárként a befogadó állam polgára sérelmére történő elkövetést az ítélőtábla szintén mellőzi. A megváltozott minősítésre tekintettel a vádlottal szembeni büntetési tételkeret 5-15 évig terjedő szabadságvesztés büntetés. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott és társa által elkövetett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya - a cselekmény kísérleti szakban való megrekedése ellenére is - a törvényi minimumot meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását indokolja, melyet az ítélőtábla a megváltozott büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket is szem előtt tartva 7 évben határozott meg, melynek végrehajtási fokozata a Büntető törvénykönyv 43. § a/ pontja szerint börtön. Az ítélőtábla a kiutasítás tartamát a szabadságvesztés mértékéhez igazodóan szintén 7 évre súlyosította. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek. Az eddigiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Büntetőeljárásról szóló törvény 372. §-ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Büntetőeljárásról szóló törvény 371. §ának

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítása a Büntető törvénykönyv

1. §-án alapszik. A fellebbezési eljárásban költségként kizárólag tolmácsolási és fordítási díj merült fel, melyek viseléséről az ítélőtábla a Büntetőeljárásról szóló törvény
2. §-a alapján a Büntetőeljárásról szóló törvény
3. §

(2)bekezdésének megfelelően határozott. Végül feltüntette az ítélőtábla a vádlott pontos vietnami lakcímét is. D e b r e c e n ,

1. évi október hó
2. napján Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 5.B.1371/2007/
3. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtandó. D e b r e c e n ,
4. évi október hó
5. napján . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -