A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kerekes Szilvia ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) I. rendű, név (cím) II. rendű felperesnek a dr. Bajáky Tamás ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) I. rendű, név (cím) II. rendű, név (cím) III. rendű alperes ellen hagyatéki hitelezői igény iránt indított perében a Fejér Megyei Bíróság
- március
- napján meghozott 5.P.20.862/2008/
- számú ítélete ellen az alperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 62.500 (Hatvankétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesek a
- szeptember
- napján elhunyt H.Iné az I-II. rendű alperesek a
- május 23-án elhunyt N.L. törvényes örökösei, a III. rendű alperes volt házastársa. A felperesek keresetükben 6 millió forint, ennek
- január
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Követelésüket az alperesekkel szemben jogelődjük hagyatéki ügyében hozott hagyatékátadó végzésben megjelölt vagyontárgyak és azok hasznai erejéig terjesztették elő. A felperesek tényelőadása szerint jogelődjük 6 millió forint kölcsönt adott az alperesek jogelődjének
- január 5-i visszafizetési határidővel. Az alperesek jogelődje haláláig tartozását nem fizette vissza. Csatolták az alperesek jogelődje által
- január 5-én írt és aláírt megállapodás elnevezésű okiratot, amelyben kötelezettséget vállalt a követelt tőke összeg
- január
- napjáig történő megfizetésére. A felperesek jogelődje igényét az alperesek jogelődje után indult hagyatéki eljárásban érvényesítette, az alperesek a hagyatéki hitelezői igényt nem ismerték el. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, először vitatták a kölcsön felvételét, majd arra hivatkoztak, hogy jogelődjük havi 70-80 ezer forintot fizetett tartozására. A II. rendű alperes állítása szerint édesapja
- szeptemberében 2.850.000 forintot egyösszegben kiegyenlített a felperesek jogelődje részére. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy ½- ½ arányban fizessenek meg a felpereseknek 6 millió forintot és ennek
- január
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Rendelkezése szerint az I-II. rendű alperesek a tartozás megfizetésére egymás közötti egyenlő arányban a
- augusztus 17-én hozott 4220/Kjö/280/2006/
- számú hagyatékátadó végzés I. pontjában írt 17.400.000 forint értékű ingatlan ½ tulajdoni hányada, a III. pontban írt 750.000 forint értékű ingóvagyon ½ - a nappali szoba ülőgarnitúrájának kivételével a IV. pontban írt értékben a Sz.M. utcai ingatlanban található ingók ½ részének erejéig, míg a II. pontban írt ingatlan ½ részének helyébe lépett 880.633 forint és a Sz. M. utcai ngatlan nappali szobájában volt ülőgarnitúra ½ része értékének helyébe lépett 9.000 forint erejéig kötelesek. A III. rendű alperest a követelésnek a meglévő hagyatéki vagyonból való kielégítésének tűrésére kötelezte. Az I-II. rendű alperest a felperesek javára személyenként 180.000 forint perköltség, az állam javára külön felhívásra ugyancsak 180.000 forint illeték megfizetésére kötelezte. A meghaladó keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperesek jogelődje - ma már pontosan meg nem határozható időpontban - kölcsönt nyújtott az alperesek jogelődjének. Néhai N.L.
- január
- napjáig az évek óta fennállt jogviszony alapján havi 70-80 ezer forintot teljesített a felperesek jogelődjének. Tartozása a megállapodás elnevezésű okirat elkészítésekor 6 millió forint volt. Az okiratban kötelezettséget vállalt tartozása
- január
- napjáig történő kamatmentes visszafizetésére. A teljesítési határidőig vállalt kötelezettségének nem tett eleget. Az alperesek jogelődjük hagyatékának átadása után a sz-i ingatlan ½ arányú tulajdonjogát a III. rendű alperessel kötött tartási szerződéssel megszerezték. A ingatlant
- február 28-án értékesítették, miután az OTP Faktoring Zrt. javára fennálló 7.684.550 forint összegű, az ingatlanra feljegyzett követelés miatt indult végrehajtási eljárásban az ingatlan árverését kitűzték. A vevők az ingatlant 9 millió forint vételárért vásárolták meg, amelyből 8.119.367 forintot a végrehajtónak fizettek ki. Az I-II. rendű alperesek összesen 880.663 forint vételárban részesültek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megállapodás a Pp.
- §
(1)bekezdés
- a)pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, tartalma kizárólag akként értelmezhető, hogy a felperesek jogelődje az alperesek jogelődjének 6 millió forint ügyleti kamatmentes kölcsönt adott 2006. január 5-i visszafizetési határidővel. Az okirattal szemben az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a tartozás részben vagy egészében visszafizetésre került. Kétségtelen, hogy az okiratban rögzített időpontban pénzátadás nem történt. A II. rendű felperes szermélyes előadását, mely szerint az okirat megerősítése volt a már korábban fennálló kölcsöntartozásnak, házastársa K.Zs. tanúvallomása alátámasztotta. A kölcsönadás tényét, összegszerűség megjelölése nélkül T.L. és T.L.né tanúvallomása is megerősítette. L.L. tanúvallomása bizonyította, hogy 2004ben az alperesek jogelődje elismerte a tartozás fennállását. N.F.né tanúvallomása szerint az alperesi jogelőd halála után a III. rendű alperes a felperesekkel szemben fennálló tartozást elismerte. A tartozás fennállására vonatkozó felperesi állítást tovább erősíti, hogy a hagyatéki eljárásban a felperesek jogelődje által érvényesített hagyatéki hitelezői igényét és a tartozást III. rendű alperes N.F.né tanú előtt elismerte. A fentiekkel szemben nincs kétséget kizáró bizonyíték arra, hogy alperesek jogelődje 2005. január 5. napját követően részteljesítést eszközölt. Nem bizonyította az I. rendű alperes állítását, mely szerint a csatolt okirat további, a részletekben történő teljesítéseket rögzítő résszel rendelkezett volna. Nem bizonyított az a II. rendű alperesi előadás sem, hogy jogelődje a perbeli tartozásra 2005. szeptember elején 2.850.000 forintot, 2005. január 5. napját követően pedig havi 70-80.000 forintot teljesített. A II. rendű alperesnek nem volt tudomása az általa állított részteljesítés időtartamáról. Ugyanakkor elismerte, hogy sem a kisebb, sem pedig a nagyobb összegű pénzátadásról okirat nem készült. Az elismervény hiánya a körülményekre figyelemmel egyrészt életszerűtlen, egyúttal cáfolja az I. rendű alperes nyilatkozatát a részletfizetésnek az okiratra történő feljegyzéséről. Sz.T.né és S.A. tanúknak a részletekben történő teljesesítésre vonatkozó vallomása egyértelműen a megállapodás aláírását megelőző időszakra vonatkozott, az okirat aláírása utáni időszakra tanúvallomásuk kétséget kizáró bizonyítékként nem értékelhető. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek jogelődjének tartozása halálának időpontjában 6 millió forint volt, amellyel 2006. január 6. napjától a Ptk. 298. §-ának
- a)pontja alapján késedelembe esett, ezért a Ptk. 301. §
(1)bekezdése szerinti törvényes mértékű késedelmi kamatfizetési kötelezettség is terhelte. Tartozása a Ptk. 677. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak minősül. Az I. és II. rendű alperesek a hagyatéki tartozásért a Ptk. 679. §
(1)bekezdése alapján felelnek, míg a Ptk. 679. §
(3)bekezdése alapján a III. rendű alperes mint házastárs tűrni köteles, hogy a haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket kielégítsék. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 680. §
(1)bekezdése, a 670. §
(1)bekezdése, 678. §
(1)és
(2)bekezdése, 679. §
(1)bekezdése és a Pp.
- § -a alapján rendelkezett az I-II. rendű alperesek helytállási kötelezettségéről. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság nem a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint mérlegelte a bizonyítékokat és téves következtetéseket vont le. Megállapította, hogy az alperesek jogelődje által aláírt okirat nem a valós tényeket tartalmazza, az aláírás időpontjában a felperesek jogelődje a követelt 6.000.000,-Ftot az alperesek jogelődjének nem adta át. A II. rendű alperes előadását alátámasztó K.Zs. vallomása alapján állapította meg, hogy az okirat egy korábbi 6.000.000,-Ft kölcsönügylet megerősítését jelentette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tartozás fennállását bizonyította T.L., T.L.né, N.F.né tanúvallomása, holott csak közvetett módon szereztek tudomást a kölcsönügyletről, a szerződéskötés időpontjáról és a kölcsön összegéről nyilatkozni nem tudtak. Nincs tehát bizonyíték a 6.000.000 forint tartozás fennállásáról. Az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó megállapítását a II. rendű felperes nem bizonyított előadására alapította. Ezzel szemben az életszerűtlenségre és bizonyítatlanságra hivatkozással nem fogadta el a II. rendű alperes állítását, mely szerint jelenlétében néhai édesapja 2005. szeptember elején 2.850.000 forintot törlesztés címén a felperesek jogelődjének kiegyenlített. Az elsőfokú bíróság indokolatlanul nem fogadta el az alperesi nyilatkozatokat és bizonyításokat, ezzel szemben valamennyi felperesi nyilatkozatot és bizonyítást a felperesek javára értékelte anélkül, hogy azok megalapozottságát vizsgálta volna. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelő együttes, okszerű, ellentmondásoktól mentesen értékelése eredményeként érdemben helyes határozattal marasztalta az alpereseket. Az ítélőtábla a döntést alátámasztó ténybeli és jogi okfejtéssel is egyetért. A fellebbezési érveléssel szemben az ítélőtábla az alábbiakra utal. Az alperesek végleges ellenkérelmükben nem vitatták, hogy a megállapodás elnevezésű okiratot jogelődjük írta, és aláírta, és az okirat alaki rendellenességét sem kifogásolták. Így a 2005. január 5. napján készült megállapodás a Pp. 196. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. Az ilyen okiratnak a Pp. szabályai szerint kötött bizonyító ereje van, a bíróság annak alapján köteles elfogadni, hogy az okiratot aláíró fél az okiratban foglalt nyilatkozatot megtette. A megállapodásban foglalt nyilatkozat szerint az alperesek jogelődje elismerte, hogy az okirat aláírásakor a felperesek jogelődjével szemben 6 millió forint összegű tartozása áll fenn és kötelezettséget vállalt ennek
- január
- napjáig történő visszafizetésére. A teljes bizonyító erejű magánokirat kötött bizonyító ereje az ellenkező bizonyításáig áll fenn, tehát ellenbizonyítással megdönthető az okirat tartalma. Az alperesek az okirat tartalmával szemben nem bizonyították, hogy jogelődjüknek a megállapodás aláírásakor nem, vagy kevesebb tartozása volt. Ugyanakkor a megállapodásban rögzített tartozás összegét a
- sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt II. rendű alperesi előadás nyomatékosan erősíti. A II. rendű alperes állítása szerint 2005 szeptemberében szerzett tudomást a tartozás fennállásáról, amikor néhai apja elmondta neki, hogy „tudod kisfiam tartozom ezzel a 6.000.000,-Ft-al…” a felperesek jogelődjének. A Pp.
- §
(3)bekezdése és a Pp. 164. §
(1)bekezdése értelmében az alpereseket terhelte annak bizonyítása is, hogy jogelődjük a
- január 5-én fennálló 6 millió forintos tartozását haláláig a felperesek jogelődjének részletekben történő teljesítéssel kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az alperesek terhére a fenti állítás bizonyítatlanságát, az ítélőtábla e körben csak visszautal az elsőfokú ítélet helyes okfejtésére. Meghaladóan a részletekben történő teljesítésre vonatkozó állítást a II. rendű alperes már hivatkozott perbeli nyilatkozata tovább gyengíti, hiszen előadásából csak az következtethető, hogy 2005 szeptemberében jogelődjének a teljes 6 millió forint összegű tartozása fennállt. Az alperesek állításával szemben a felperesi és az alperesi jogelődök között évek óta fennállt jogviszonyra, a fennálló tartozás rendszeres írásba foglalására és a II. rendű alperes által állított jelentős összegű részteljesítésre és a perben feltárt bizonyítékokra figyelemmel helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy életszerűtlen a teljes tartozás közel fele részét elérő 2.850.000 forint írásbeli elismervény nélküli átadása. Az ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint, a Pp. 253. §
(3)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 82. §
(2)bekezdése, a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(5)és
(6)bekezdése, a 4/A. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes I-II. rendű alpereseket a felperesek javára - a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban álló, az áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj mint másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,
- november
- Fermanné dr. Polák Zita s.k., a tanács elnöke . Baloginé dr. Faiszt Judit s.k., Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: