Kfv.37049/2009/3 – Kúria

Kfv.IV.37.049/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fazekas János ügyvéd I. rendű és II. rendű felpereseknek az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal alperes ellen telekalakítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 2.K.21.553/2008/
3. számú ítélete ellen az alperes által
4. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.K.21.553/2008/
5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a felperesek keresetét elutasítja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint együttes kereseti és felülvizsgálati perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra - 16.5000 /tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek közös tulajdonát képezi a belterületi lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű, 4614 m2 területű ingatlan. A felperesek a tulajdonukban lévő ingatlant érintő telekalakítás iránti kérelemmel fordultak
6. február 4-én a Város Önkormányzata Jegyzőjéhez (a továbbiakban: elsőfokú építésügyi hatóság). A telekalakítási kérelemhez csatolt változási vázrajz az ingatlan négy részre történő felosztását tartalmazta: x hrsz. alatti 71 m2 területű saját használatú út, y hrsz. alatt 1532 m2 területű lakóház, udvar, gazdasági épület, z hrsz. alatt 1433 m2 területű saját használatú út, és v hrsz. alatt 1548 m2 területű beépítetlen terület. Az elsőfokú építésügyi hatóság a
7. március 6-án kelt 11510.3/2008.IV. számú határozatával engedélyezte a telekalakítást. A szomszédos ingatlanok (28021 és 28019 hrsz.) tulajdonosainak fellebbezése folytán eljárt alperes a
8. június 23-án kelt 8346/
9. számú határozatával úgy változtatta meg, hogy a felperesek kérelmét elutasította. Az alperes megállapította, hogy a felperesek által benyújtott telekalakítási kérelem ellentétes az adott területre vonatkozó 21/
10. /VI. 12./ KGY rendelettel módosított 19/
11. /V. 5./ KGY rendelettel jóváhagyott Helyi Építési Szabályzat /a továbbiakban: HÉSZ/, és az annak mellékletét képező Szabályzási Terv több rendelkezésével. A HÉSZ
12. § /12/ bekezdés a/ pontja értelmében ugyanis közlekedési és közmű-elhelyezési céllal kialakítandó magánút 6 méteres szélességgel csak a 2-nél nem több, és 80 m-nél nem távolabbi bejáratú építési telek megközelítésére alakítható ki. A felperesek kérelméhez csatolt vázrajz szerint az érintett ingatlan nyugati végében v helyrajzi számmal kialakítani tervezett telek magánút felőli homlokvonala (a tervezett telekhatára) közel 120 m-re, azaz a 80 m-t jóval meghaladó távolságra van az utcától. Ezen túlmenően megállapította az alperes határozatában, hogy az elsőfokú építésügyi hatóság az adott ügyben a tényállást nem teljes körűen tisztázta, döntését nem kellően indokolta, ezért jogszabálysértően hozta azt meg. A HÉSz rendelkezéseitől eltérően engedélyezett telekalakítás ellentétes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
13. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Étv./
14. §-ának /1/ bekezdésével, továbbá az engedélyezett telekalakítás az Étv.
15. § /2/, illetve /3/ és /4/ bekezdését is sérti. Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be keresetet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérték. A keresetükben előadottak szerint az általuk engedélyezésre benyújtott változási vázrajz szerinti telekalakítás megfelel az építési szabályoknak, és a szabályzási tervben foglaltaknak. Az alperes - határozata meghozatalakor - azokat tévesen értelmezte, és emiatt határozata jogszabálysértő. Az alperes ellenkérelmében - határozata indokaira figyelemmel - a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. A megyei bíróság az alperes határozatát az elsőfokú építési hatóság határozatára kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
16. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
17. § /1/ bekezdésében foglalt az elsőfokú határozat megváltoztatására irányuló (reformatórius) - jogkörét az elsőfokú határozat hiányos indokolása mellett úgy gyakorolta, hogy elsőfokú tényállás, és szükséges körben jogi indokolás nem állt rendelkezésére, az alperes határozatával pótolta annak hiányait. A bíróság szerint az alperes anélkül gyakorolta reformatórius jogkörét, hogy a fellebbezőknek az elsőfokú hatóság által is ismert indokait tekintve az elsőfokú hatóság álláspontját ismerhette volna; ezzel pedig az alperes megfosztotta a feleket a közigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati jogok gyakorlásától. Ezért az alperes helyes döntése az lett volna, ha a lényeges eljárási jogszabályt sértő elsőfokú döntést megsemmisíti, és ezzel egyidejűleg az első fokon eljárt szervet új eljárás lefolytatására kötelezi. A bíróság rámutatott arra is, hogy az alperes határozata azért is megalapozatlan, mert azt nem a meghozatalakor fennálló tények figyelembevételével hozta meg. A bíróság rendelkezésére álló adatok szerint ugyanis a felperesek által utóbb benyújtott változási vázrajz már megfelel a szabályzási tervnek, melyből következően a kérelem nem lett volna elutasítható. Az alperesi határozatnak az elsőfokú építésügyi hatóság határozatára kiterjedő hatállyal történt hatályon kívüli helyezésére tekintettel a bíróság előírta, hogy a megismételt eljárás során pótolni kell az elsőfokú határozat hiányosságait, a tényállást kell megállapítani. Ennek során az eljárással érintettek, és az eljárásban érdekeltek jogos érdekeinek védelmére különös figyelmet kell fordítania. A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító - a felpereseket az eljárás költségeiben marasztaló - határozat hozatalát kérte, hangsúlyozva, hogy a megyei bíróság által hatályon kívül helyezett másodfokú határozat megalapozott volt, a vonatkozó jogszabályi előírásoknak - így a Ket., az Étv., továbbá a telekalakításról szóló 85/
18. /XI. 8./ FVM rendelet, valamint az országos településrendezési és építésügyi követelményekről szóló 253/
19. /XII. 20./ Kormányrendelet /a továbbiakban: OTÉK/, továbbá a 37/
20. /XII. 13./ ÖTM rendelet, valamint a helyi építési szabályzat és szabályzási terv előírásainak - minden tekintetben megfelelt. Hangsúlyozta, hogy a Ket.
21. § /1/ bekezdése lehetőséget biztosít számára, hogy az elsőfokú határozatot megváltoztató döntést hozzon. Utalt továbbá arra is, hogy a másodfokú határozat a kérelem benyújtása, illetve érdemi elbírálása idején hatályos HÉSz rendelkezései alapján született, meghozatala során figyelembe vette a HÉSz szerint az érintett ingatlant és a közvetlen környezetében lévő szomszédos ingatlanokat keresztezve, az utcával párhuzamosan majdan futó, 12 méter szélességű közút tervezett nyomvonalát is. Állította, hogy ezen közforgalmi út nyomvonala kötelező szabályzási elemként veendő figyelembe a telekalakítási eljárás során, amit azonban az elsőfokú építésügyi hatóság döntésének meghozatalakor figyelmen kívül hagyott. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felperesek által kérelmezett telekalakítás következtében a felperesi telkek négy különböző rendeltetésű ingatlanra válnak szét. Ezek közül az egyik egy 71 m2-es terület, az út tervezett szélesítésre kerülő felhasználása. A z hrsz-ú terület magánútként kerülne kialakításra, melynek 6 méter szélességű nyeles része az y hrsz-ú telek mellett haladna el, aholis mintegy 79 méter után kiszélesedne a telek teljes területére; ez a szélesebb rész érné el a v hrsz-ú beépítetlen területet. A HÉSz vonatkozó rendelkezése szerint ugyanakkor közlekedési és közműelhelyezésre szolgáló magánút céljára legalább 6 m szélességű területet kell biztosítani, ha 80 m-nél nem távolabbi bejáratú építési telket közelít meg, de 10 m szélességű területet kell biztosítani, ha 80 m-nél hosszabb, de 200 m-nél nem távolabbi bejáratú építési telket, vagy telkeket közelít meg. A perbeli ügy iratai között található változási vázrajz szerint a v számú beépítetlen terület az utcától 119,61 m távolságra lévő, tervezett homlokvonallal kerülne kialakításra. A vonatkozó szabályok szerint ez a terület akkor lenne kialakítható, ha legalább 10 m szélességű magánút vezetne el hozzá, a jelenleg létező közterületi kapcsolatot jelentő Pető utcától. Mindezek alapján az alperes határozata jogszerűen állapította meg, hogy a tervezett telekalakítás a Helyi Építési Szabályzat rendelkezéseinek nem felel meg. A Legfelsőbb Bíróság rámutat még a következőkre: A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtettektől eltérően az alperes határozata pusztán amiatt, mert maga intézkedett a tényállás kiegészítése és így annak teljes körű megállapítása iránt, majd ennek alapján akként változtatta meg az elsőfokú határozatot, hogy a felperesek kérelmét elutasította, nem minősíthető a Ket.
22. § /1/, illetve /2/ bekezdésébe ütközőnek. A Ket.
23. § /2/ bekezdésének rendelkezése szerint, ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv - a döntés megsemmisítése mellett - az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el. E rendelkezés alapján egyértelmű, hogy az alperes - mint másodfokú döntés meghozatalára jogosult hatóság - jogszerűen intézkedett a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatása iránt. Az általa feltárt és megállapított tényállás és a kérelem benyújtásakor, illetve annak elbírálásakor hatályban lévő rendelkezések alapján az alperes jogszerű döntést hozott, amikor a felperesek kérelmét elutasította, és ez a döntése - azon túl, hogy összhangban volt a Ket. ismertetett rendelkezéseivel - nem járt az eljárásban érintett további személyek jogainak, így különösen jogorvoslati jogainak sérelmével. Az alperes másodfokú eljárására ugyanis a felperesi ingatlannal szomszédos ingatlantulajdonosok fellebbezése folytán került sor, az alperesi határozattal szemben pedig a felperesek keresettel élhettek. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete jogszabálysértő, mert az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatva jogszerűen utasította el a felperesek kérelmét, ezért a jogerős ítéletet a Pp.
24. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és - mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak voltak - helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott, melyben a felperesek megalapozatlan keresetét elutasította. A felperesek pervesztessége folytán a Pp.
25. § /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
26. § /1/ bekezdése szerint, mint pervesztes felek, kötelesek az eljárás költségeinek viselésére. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket a felülvizsgálati, illetve kereseti perköltség együttes összegében, továbbá a kereseti, illetve a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésében marasztalta. Budapest,
27. október
28. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő