Kfv.37447/2008/9 – Kúria

Kfv.IV.37.447/2008/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Légrádi Gergely ügyvéd /Oppenheim és Társai Ügyvédi Iroda, 1053 Budapest, Károlyi M. u. 12./ által képviselt felperesnek a dr. Horváth Ádám ügyvéd /dr. Horváth Ádám Ügyvédi Iroda, 1053 Budapest, Szép u. 5./ által képviselt Magyar Energia Hivatalalperes ellen villamos energia ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - melybe az alperes pernyertessége érdekében a Budapesti

1. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár Attila ügyvéd, 1031 Budapest, Szentendrei út 208./ és a Kéri Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr. Kéri Krisztina ügyvéd, 1023 Budapest, Frankel Leó u. 21-23./ által képviselt beavatkozó beavatkozott - a Fővárosi Ítélőtábla
2. június
3. napján kelt 2.Kf.27.532/2007/
4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla számú ítéletét hatályában fenntartja. 2.Kf.27.532/2007/
6. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 30.000 /harmincezer/ 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási perköltséget. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes villamos energia kereskedelmi engedéllyel rendelkezik. Az alperesi beavatkozó a perbeli időszakban a magyar villamos energia-rendszer rendszerirányítói feladatait látta el. Az alperesi beavatkozó által 2006 februárjában készített javaslat alapján a Kereskedelmi Szabályzati Bizottság /a továbbiakban: KSZB/
7. évi június hó
8. napján foglalkozott a Villamos Energia Kereskedelmi Szabályzat /a továbbiakban: KSZ/ módosításával; a bizottság a módosító javaslatot nem támogatta. Az alperesi beavatkozó
9. július 6-án a KSZ-t módosító - és a bizottság által elutasított - javaslatát az alperesnek jóváhagyásra benyújtotta. Az alperes a
10. augusztus
11. napján kelt 477/
12. számú határozatával a KSZ benyújtott módosításait a II. pontban foglaltak kivételével, és a határozat elválaszthatatlan részét képező melléklet szerint - a villamos energiáról szóló, akkor hatályos
13. évi CX. törvény /a továbbiakban: Vet./ és a Vet. végrehajtására kiadott 180/
14. /VIII. 23./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Vhr./ alapján jóváhagyta. A jóváhagyó határozat a kiegyenlítő energia egységárát a KSZ módosítására az alperesi beavatkozó által tett javaslattól eltérően állapította meg, és az alperesi beavatkozó által javasolt kétszeres szorzó helyett másfélszeres szorzót alkalmazott. A felperes a jogerős határozattal szemben keresetet nyújtott be, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Megítélése szerint a KSZ jóváhagyásra benyújtását megelőző egyeztetési eljárásnak a Vhr-ben rögzített szabályait megsértették, az alperesi beavatkozó figyelmen kívül hagyta a KSZB elutasító állásfoglalását. A kiegyenlítő energia egységárának az alperesi és a beavatkozói nézőpont szerinti meghatározását a Vet.
15. §-ába ütközőnek tartotta. Perbeli legitimációjának alátámasztásaképpen hivatkozott arra, hogy - mint kereskedelmi engedélyesnek - a módosítás többletköltséget okoz, így ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
16. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
17. §-a szerint ügyfélként érintett az ügyben; ezen túlmenően a polgári perrendtartásról szóló
18. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
19. § /1/ bekezdés b/ pontja szerinti közvetlen érintettsége is fennáll, ezért a per megindítására jogosult. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte; utalt arra, hogy a szabályzati bizottság csak konzultatív szereppel rendelkezik, és megegyezés hiányában is lehetősége van a javaslat jóváhagyására. Álláspontja szerint a rendszerirányító csak neki, mint hatóságnak tartozik magyarázattal. Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes 477/
20. számú határozatának a III.
21. kiegyenlítő energia elszámolási egységárának meghatározása (IV/4.3.1.) pontját hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a Vhr.
22. § /3/ és /4/ bekezdésében foglalt eljárási rend megsértésével hozott döntést az alperes, melynek során hatáskörét túllépte, így jogszabálysértést követett el. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet helyezését és a kereset elutasítását kérte. hatályon kívül Az alperesi beavatkozó - az ítélet megváltoztatása mellett - a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A másodfokú bíróság a Pp.
23. § /3/ bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálva az elsőfokú bíróság ítéletét megállapította, hogy a felperes keresetindítási joga tekintetében - eltérő jogi álláspontja okán az elsőfokú bíróság téves döntést hozott, és emiatt a felperes kereseti kérelmének helytállóságát érdemben vizsgálta. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla rámutatott, hogy a felperes keresetindítási joga a perben jogkérdés, amelyet a bíróság minden esetben hivatalból köteles vizsgálni; a perbeli esetben pedig a keresetindítási jogosultság elfogadására nem kerülhetett volna sor a Pp.
24. § /2/ bekezdése alapján. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság 3/
25. számú közigazgatási jogegységi határozata, a Ket.
26. § /1/-/6/ bekezdései, illetve a Pp.
27. §-ának /1/ bekezdés a/ - c/ pontjai alapján a felperesnek perindítási jogosultsága nem volt. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a KSZ módosítására és a módosítás jóváhagyása iránti alperesi eljárás kezdeményezésére az alperesi beavatkozó volt jogosult. A Ket.
28. § /1/ bekezdése alapján a közigazgatási - tehát a KSZ jóváhagyására irányuló - alperesi hatósági eljárásban az ügyfél az alperesi beavatkozó volt; a közigazgatási jogviszony ennek megfelelően a beavatkozó és az alperes között jött létre. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a lefolytatott közigazgatási eljárásban nem volt ügyfél, és ilyen jogállás sem illette meg, ezért perindítási jogosultsága a Pp.
29. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján nem állt fenn. A Pp.
30. § /1/ bekezdés b/ pontja szerint a közigazgatási per megindítására az is jogosult, akinek jogát, vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közvetlen érdekeltség, illetve érintettség a Pp.
31. § /1/ bekezdése alapján azt jelenti, hogy a felperes és a per tárgya, azaz a jóváhagyó határozat között anyagi jogi kapcsolatnak kellett volna fennállnia. A felperes által előadottak, valamint az alperesi határozat vizsgálata alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes azért nem volt a közigazgatási per megindítására jogosult, mert jogát és jogos érdekét a határozat közvetlenül nem érintette. Azt is kifejtette az ítélőtábla, hogy a felperes a KSZB-nek közvetlenül nem volt tagja, ezért az eljárási szabályok megsértése nem teremti meg kereshetőségi jogát. A határozattal való közvetlen érintettség körében felhozott, a kiegyenlítő energia árával összefüggésben keletkezett többletköltség - az ítélőtábla szerint - gazdasági érdekeltséget jelent, amely a Legfelsőbb Bíróság EBH 2004.1100 számú eseti döntésében kifejtettek szerint közvetlen jogos érdeknek nem tekinthető. Tekintettel arra, hogy a keresetindítási joggal nem rendelkező felperes keresetét már az elsőfokú bíróságnak ítélettel el kellett volna utasítania, a másodfokú bíróság a Pp.
32. § /2/ bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, új ítéletet hozzon. Másodlagosan kérte a felperes, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet, és az ügyben eljárt Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. A felperes az alperes perköltségben, illetve az ügyvédi munkadíjban történő marasztalását is kérte. A felülvizsgálati kérelem elutasítása esetére kérte a másodfokú bíróság által tévesen megállapított illeték helyes, 16.500 Ft-ban történő megállapítását. A felperes álláspontja szerint az ítélőtábla jogerős ítélete törvénysértően állapította meg, hogy ő kereshetőségi joggal nem rendelkezett, mivel kereshetőségi joga a Pp.
33. § /1/ bekezdés a/ és b/ pontja szerint is fennállt. Megítélése szerint a felperes az alperesi közigazgatási eljárásban a Ket.
34. § /1/ bekezdése alapján ügyfél volt, vagy legalábbis az ügyfél jogállása illette meg, ezért a Pp.
35. /1/ bekezdés a/ pontja alapján perindítási joga volt. Nézőpontja szerint perindítási jogosultsága a Pp.
36. § /1/ bekezdés b/ pontja alapján is fennállt, hiszen - ellentétben a jogerős ítélet megállapításaival - jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érintette. A felperes a közigazgatási eljárásban fennállt ügyféli pozícióját a Ket.
37. § /1/ bekezdésére alapította, mely szerint a jogos érdek ügy általi érintettsége esetén is ügyfélnek minősül. Álláspontja szerint a Ket. az ügyfél fogalmát anyagi jogi megközelítésben határozza meg, melynek lényege, hogy ügyfél az, akinek az adott ügy a jogait, a kötelezettségeit vagy az érdekeit érinti, és ez az érintettség az eljárás céljához, és nem az eredményéhez kapcsolódik. Erre tekintettel a felperes azt az álláspontot foglalta el, hogy jogi helyzetét, illetve jogos érdekeit az eljárás tárgyát képező ügy, azaz a KSZ jóváhagyása érintette; ezért a felperes - mint villamos energia kereskedő - ügyfele volt az eljárásnak. Ügyféli jogállását, illetve érintettségét a felperes azon az alapon is megállapíthatónak tartotta, hogy - mint villamos energia kereskedelmi engedélyes - képviselettel rendelkezik a kereskedelmi szabályzat megállapítására, illetve módosítására irányuló javaslatok megvitatására létrehozott szabályzati bizottságban; tekintettel arra, hogy a szabályzati bizottság egy tagja a villamos energia kereskedőket képviseli. A felperes rámutatott, hogy a KK
38. számú Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumi állásfoglalást éppen a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási jogegységi tanácsa 3/
39. számú jogegységi határozata helyezte hatályon kívül. Vitatta azt, hogy a perbeli ügyben csak az alperesi beavatkozó lett volna ügyfél, és vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, mely szerint a közigazgatási jogviszony csak a beavatkozó és az alperes között jött létre. Állította, hogy a vizsgált határozat tekintetében fennálló gazdasági érdekeltsége egyben a határozattal összefüggésben közvetlen jogos érdekeltséget is teremt. Álláspontja szerint a jelen esetben a határozat és a felperes között közvetlen kapcsolat jött létre, hiszen a határozattal bevezetett, azaz jóváhagyott KSZ a villamos energia kereskedő engedélyesek számára kötelezően alkalmazandó, általános szerződési feltételrendszer, és mint ilyen, szabályokat ír elő valamennyi villamos energia kereskedő, így a felperes számára is. Mindezekre tekintettel állította a felperes, hogy az alperes határozatában a felperesre vonatkozóan jogot és kötelezettséget állapított meg az üzletági szabályzást tartalmazó KSZ-módosítás jóváhagyásával. Megítélése szerint a kereshetőségi jog másodfokú bíróság által történő szűkítése, illetve szűkítő értelmezése az Alkotmány
40. §ába és 70/K. §-ába ütközik. Álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jog is sérül, hiszen a KSZ - mint a Ptk. szerinti általános szerződési feltétel - nem támadható meg a jogorvoslatot kereső kereskedelmi engedélyes, azaz a felperes által rendes polgári bíróság előtt, mivel annak jóváhagyása közigazgatási határozattal történt; így hatályon kívül helyezése nem képzelhető el a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése nélkül. A felperes ezen túlmenően az alperesi határozattal jóváhagyott KSZnek a kiegyenlítő energia alkalmazására, illetve a küszöbár alkalmazására nézve tartalmi kifogásokat is előterjesztett. Az alperes ellenkérelmében a perben korábban tett nyilatkozatai változatlan fenntartása mellett kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, a felperes költségekben való marasztalását. Megítélése szerint a perrel támadott 477/
41. számú közigazgatási határozata nem jogszabálysértő. Az alperesi beavatkozó szintén felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben kérte az ítélőtábla jogerős ítéletének hatályában való fenntartását. Az ellenkérelmek álláspontja szerint a támadott közigazgatási eljárásban a felperes ügyfél nem volt, jogát vagy jogos érdekét a határozat közvetlenül nem érintette. A KSZ módosításáról szóló alperesi határozat rendelkezései a felperes jogos érdekeit legfeljebb közvetetten érintik, mely nem alapozza meg a keresetindítási jogosultságot; így a kereseti kérelmet a jogerős ítélet jogszerűen utasította el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős és felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéletét a felperes aktív perbeli legitimációjának, azaz kereshetőségi jogának hiányára alapítva hozta meg, a Legfelsőbb Bíróságnak is ebben a kérdésben kellett először állást foglalnia. Állásfoglalásához az alábbi szabályokat vette alapul. A Vet.
42. §-a rögzíti, hogy a villamos energia kereskedelmét a villamos energia rendszer irányítását, valamint a villamos energiával kapcsolatos egyéb tevékenységeket a Polgári törvénykönyvről szóló
43. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni. Ebből következik, hogy a Vet-ben szabályozott jogoknak és kötelezettségeknek, az ezek által létrehozott és tartalommal megtöltött jogviszonyoknak a Vet-en kívüli háttér-jogszabálya a Ptk. A Vet.
44. §
45. pontja szerint villamos energia kereskedelem a villamos energia rendszeres és üzletszerű, a villamos energia kereskedelmi engedélyes által végzett, nem saját felhasználási célra történő vásárlása és értékesítése. Ezen törvényi meghatározás is egyértelműen utal a kereskedő által végzett tevékenység polgári jogi, azon belül kötelmi jogi természetére, amikor azt vásárlásként és értékesítésként definiálja. A Vet. a villamos energia előállításában, elosztásában és fogyasztásában résztvevők számára több szabályzat megalkotását írja elő. A szabályzatok kötelező tartalmi elemeit a Vet. és a Vhr. rögzíti. A Vet.
46. § b/ pontja szerint az alperes hagyja jóvá az engedélyesek által kidolgozott üzletszabályzatokat, a
47. § /2/ bekezdése szerinti belső szabályzatokat, és azok módosítását; a d/ pont szerint jóváhagyja a villamos energia ellátási szabályzatokat, és azok módosítását. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes említett hatásköreit a villamos energia ellátással, az ellátás biztonságának és a villamos energia-piac hatékony működésének felügyeletével kapcsolatos feladatai körében gyakorolja. A villamos energia szabályzatokra vonatkozó Vet.
48. §-ában írt rendelkezések alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a szabályzatokkal kapcsolatban felügyeleti jellegű tevékenységet végez; ennek következtében a szabályzatok önálló megalkotására vagy megsemmisítésére hatáskörrel nem rendelkezik. Az alperes a határidő tűzésével és az okok megjelölésével határozatban kötelezhette az érintetteket a szabályzatok - így a KSZ - módosítására is, melynek elmulasztása esetén a hivatal bírságot szabhatott volna ki. A perben vizsgált szabályzatok - és különösen a KSZ - tartalma alapján megállapítható, hogy az érinti az engedélyes jogait és jogos érdekeit, mivel a felperes villamos energia kereskedelemmel foglalkozik, a KSZ pedig ennek alapvető szabályait tartalmazza. A perben - így a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló eljárásban - azonban nem ennek kell bebizonyosodnia, hanem annak, hogy az alperes határozata, és a felperes jogos érdekei és jogai között közvetlen kapcsolat áll fenn. Az alperes számára a Vet-ben adott korlátozott beavatkozási jog (felügyeleti hatáskör) a piac résztvevői számára az alperes határozataival, döntéseivel szemben korlátozott kereshetőségi jogot teremt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a KSZ-nek az alperes általi jóváhagyása nem közvetlen, hanem közvetett érintettséget teremt a felperes és a határozat között, mely a perbeli legitimációt nem alapozza meg. A kereshetőségi jog megítélése szempontjából változatlanul irányadónak tekinthető az EBH 2004.1100 szám alatt közzétett eseti döntésben foglalt elvi állásfoglalás, melynek lényege, hogy a felperes gazdasági érdekeltsége közvetlen jogos érdeknek nem minősíthető. Amennyiben a felülvizsgálni kért határozat tárgya az alperesi beavatkozó szabályzat-módosításának jóváhagyása, az alperes határozatában a felperesre vonatkozóan sem jogot, sem kötelezettséget nem állapít meg, ez reá nézve rendelkezést nem tartalmaz. A felperes - mint villamos energia kereskedelmi engedélyes - az alperesi beavatkozóval szerződéses kapcsolatban áll; ennek a szerződésnek állapítja meg egyes elemeit a kereskedelmi szabályzat. Amint erre a felperes felülvizsgálati kérelmében is utalt, a kereskedelmi szabályzat általános szerződési feltételként viselkedik a közöttük létrejött kötelmi jogviszonyban. Amennyiben ennek az általános szerződési feltételként viselkedő szabályzatnak egyes rendelkezéseit gazdasági érdekeire nézve sérelmesnek tartja, úgy azokat - a Ptk. általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályai alapján - perben megtámadhatja. A kereskedelmi szabályzat jóváhagyásáról szóló alperesi határozattal szemben indult közigazgatási pernek nem az, és nem is lehet az a célja, hogy a felperes gazdasági érdekeit, vagy más - a kötelmi jogviszonyból fakadó egyéb - igényeit elbírálja. A közigazgatási per a közigazgatási határozat törvényességének megítélésére, elbírálására terjed ki. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes tévesen állította, hogy ő a Pp.
49. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján kereshetőségi joggal rendelkezik. Ez alapján akkor állt volna fenn kereshetőségi joga, ha ő az alperesi közigazgatási eljárásban ügyfél lett volna, vagy az ügyfél jogállása illette volna meg. A Pp. említett rendelkezésének szövegezése egyértelműen arra utal, hogy a kereshetőségi jog azt illeti meg, aki az eljárásban ügyfél volt, vagy az ügyfél jogállása illette meg. A perben megállapítható ténykérdés, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban ügyfélként nem vett részt, tehát ügyfél nem volt. A felperest az alperesi közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél jogállása sem illette meg, tekintettel arra, hogy a Ket.
50. § /4/ bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként, szakhatóságként részt nem vevő hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. A felperes nem esik e törvényi rendelkezés hatálya alá. Mivel a felperesnek sem a Pp.
51. § /1/ bekezdés a/ pontja, sem pedig b/ pontja alapján a felülvizsgálati kérelmében állítottakkal ellentétben kereshetőségi joga a perbeli közigazgatási per megindítására nem volt, a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek találta a Fővárosi Ítélőtábla felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletét. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította, és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a Pp.
52. § /3/ bekezdése alapján - mint jogszabályoknak megfelelőt - hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság szerint az ítélőtábla helyesen állapította meg a fizetendő fellebbezési illeték összegét. Tekintettel arra, hogy két, külön fellebbezés érkezett a Fővárosi Bíróság ítélete ellen, a fellebbezési illetéket kétszer kellett figyelembe vennie. Az illetékekről szóló
53. évi XCIII. törvény (Itv.)
54. §