Pf.21263/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése felhívásával azt vizsgálta, hogy a cikk tartalma valótlan-e, illetőleg bármilyen szempontból hordoz-e valótlan tartalmat. Kiemelte: nem azt kellett elemezni, hogy a szerkesztőség által megjelentett cikk mennyiben tér el az előzetesen egyeztetettől, hanem kizárólag azt, hogy a cikk hordoz-e a felperes személyét érintő valótlan tartalmat. Megállapította, hogy a felperes nyilatkozott a lapnak és a Fővárosi Bíróság jogalkalmazását, jogértelmezését visszásnak, illetve abszurdnak minősítette. Az elsőfokú bíróság értelmezte a felperes által sérelmezett szövegrészt a szövegbe ágyazva és abból kihagyva is, és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kihagyással a cikk lényegi tartalmának megváltozása nem állapítható meg. A kimaradt szövegrész valóban hordozott további információkat is, és - mivel a valótlan tényközlés elhallgatással is megvalósulhat - ebből a szempontból is elvégezte az értelmezést. Végső következtetése szerint az elhagyott mondat szövegbe illesztése kizárólag hangsúlybeli eltolódást eredményezett. A korábbiakban egyeztetettekhez képest megváltoztatott új cím vonatkozásában is az volt az álláspontja, hogy a cikk egész tartalmához képest nem hordoz valótlan tényeket, hiszen a cikk bevezető része éppen arról szólt, hogy a bíróság nem ítélt meg kártérítést. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amely tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és az alperesnek a kereset szerinti marasztalására irányult. Kifejtette, hogy a bíróság nem értette meg, miről szólt az eredeti cikk. A cikk valójában világtörténetileg újszerű keresetről számolt be, arról, hogy a bíróság egy másik ügyben visszamenőleg hatályát vesztett törvénycikket az ítéletében törvényesnek minősített, ami kegyeletsértés. A másik ügyben beadott kereset a felperes becsületének, emberi méltóságának, illetve meghalt személy emlékének megsértése megállapítására irányult és nem - ahogyan a törvénysértően megváltoztatott címben szerepel - „Perbehívta a Fővárosi Bíróságot az egyik áldozat lánya". Ez a cím az olvasót félrevezeti, mert nem ez volt a per tárgya, hanem, hogy meggyalázták a munkaszolgálatosok emlékét. Az adott esetben tehát nem hangsúlybeli eltolódásról van szó, hanem éppen a lényeg maradt ki. Idézte az alperes jogi képviselőjének a 2009. május 27-i tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát, amelyet úgy értékelt, hogy a jogi problémát sem a jogi képviselő, sem a bíróság nem értette meg. Megjegyezte, hogy a cikk címének egyoldalú megváltoztatása az olvasókban egyébként teljes zavart okozott, mert a cikk alapján tizenöt személy is azt hitte, hogy 88 éves ügyvédként még mindig a munkaszolgálatosok kárpótlási ügyével foglalkozik. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság - annak ellenére, hogy részleteiben nem ismertette, hogy mi volt a szóban forgó újságcikk tartalma - helyesen jutott arra a következtetésre, miszerint az újságcikk nem hordozott valótlan, a felperes személyét érintő tartalmat. A Ptk. 79. §-ának

(1)bekezdése úgy rendelkezik, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróság PK.

1. számú állásfoglalásának II. pontjának az értelmezésre irányadó útmutatásából kellett kiindulni. E szerint a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. Az idézett jogszabályi rendelkezés alapján helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a cikk a felperes személyét érintően közölt-e vagy híresztelt-e valótlan tényt, illetőleg feltüntetett-e való tényeket hamis színben. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal az eljárással is, miszerint az elsőfokú bíróság részben a szövegbe ágyazva, részben anélkül, az újságban megjelent formájában értelmezte a cikk mondanivalóját. Egyébként helytálló indokait a következőkkel egészíti ki. A felperes által sérelmezett cikk a Fővárosi Bírósággal szemben folyamatban lévő perről tájékoztatott. Előzményként ismertette a Fővárosi Bíróság egy korábbi ítéletben kifejtett álláspontját, amelyet egy egykori munkaszolgálatos lányának kárpótlási ügyében foglalt el, majd tartalmazza, hogy ennek alapján a nevezett személyiségi jogi sérelem miatt beperelte az ügyben eljárt bíróságot. A cikk tartalmából az is megállapítható, - és a megszövegezés a felperes szóhasználatát is hűen követi - hogy a felperes, mint az idős asszony képviselője, a korábbi perben eljárt bíróságnak az 1942-ben hatályos jogszabályi rendelkezésekkel történő érvelését felháborítónak, abszurdnak nevezte, úgy vélte, a bíróság indokolásából az derül ki, hogy a munkaszolgálatosok megkülönböztetése jogszerű volt, a velük szembeni atrocitások törvényesnek minősíthetőek. Tartalmazza továbbá az írás, hogy a felperes nyilatkozatában a bíróság sajátos jogértelmezését az egykori munkaszolgálatosok emléke „meggyalázása"-ként, a becsület és az emberi méltóság megsértéseként értékelte, valamint azt is, hogy ezért került sor a személyiségi jogi per kezdeményezésére. A sajtóközlemény egészének vizsgálata alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az újságcikk tartalma a sérelmezett szövegrész elhagyásával, vagy beillesztésével nem kapott más értelmet, az kizárólag hangsúlybeli eltolódást eredményezett. A kihagyott szövegrészben - amelyet az elsőfokú ítélet szó szerint idézett - a cikk első részében ismertetett ítéleti indokolással szemben a felperes, az általa közölteken túl, további jogi ellenérveit fejtette volna ki arról, hogy tévesnek tartotta a kárpótlási ügyben a korabeli hatályos rendelkezésekre való hivatkozását de azzal az írás tartalma nem változott, továbbra is az maradt, hogy a felperes a Fővárosi Bíróságnak a korábbi ügyben történt jogalkalmazását sérelmezi. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy elhallgatással sem valósult meg valótlan tényközlés, illetve tények valótlan színben való feltüntetése. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak az újságcikk címével kapcsolatban kifejtett álláspontjával is, a megváltoztatott cím helyesen tükrözi az írásban foglalt tartalmat, mivel a cikk első része éppen azzal foglalkozik, hogy munkaszolgálat miatt nem ítélt meg kárpótlást a bíróság. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp.
2. §

(2)bekezdése értelmében - helyes indokai alapján hagyta helyben. Mivel az alperes másodfokú perköltségre nem tartott igényt, az erre vonatkozó határozathozatalt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a szerint irányadó 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt másodfokú eljárási illeték megfizetésére az eredménytelenül fellebbező felperest kötelezte {Pp. 239. §; Pp. 78. §

(1)bekezdés, 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdés}. Az alperesi jogi képviselő díját a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(3)és

(5)bekezdése alapján állapította meg a 4/A. § alapján áfával növelt összegben. ,

1. szeptember
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Pullai Ágnes s.k. bíró