← Magyarország

Gfv.30260/2009/8 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.260/2009/8.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Ádám Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek, dr.Bódis Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt a Pest Megyei Bíróságnál 7.G.22.081/

  1. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.029/2009/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
  3. november 3-án tartott tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla 16.Gf.40.029/2009/
  4. számú ítéletét fenntartja. a Fővárosi hatályában Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 600.000 (Hatszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget és az államnak az adóhatóság felhívására 1,536.600 (Egymillióötszázharminchatezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint eladó és az alperes, valamint a perben nem álló K Zrt. mint vevők
  5. május 18-án adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint a felperes eladta a 370 db tejtípusú szarvasmarhából álló tehénállományát 40,000.000 Ft + ÁFA, valamint a tulajdonában álló - 2006/
  6. tejkvóta évre megállapított 2,100.000 kg tejkvóta mennyiséget 22,000.000 Ft + ÁFA vételárért azzal, hogy a szerződés az FVM illetékes igazgatóságának jóváhagyásával jön létre. A vevőket dr. VB képviselte. A fenti szerződést
  7. június 16-án a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) jóváhagyás végett beterjesztették. A felperes ügyvezetője PZ arról tájékoztatta az alperest, hogy a szerződésben vevőként két gazdálkodó szervezet szerepel, ami problémát okoz a jóváhagyásnál.
  8. október 2-án a felperes, mint eladó és az alperes, mint vevő a 2006/
  9. évi tejkvótára újabb adásvételi szerződést kötöttek, amelyben az alperes megvásárolta a felperes tulajdonában álló 2,088.777 kg beszállítói tejkvótát 21,341.886 Ft + ÁFA vételárért azzal, hogy a vételár a tejkvótának a vevőre történő átírását követően válik esedékessé. Az okirat fejrészében a felperes szervezeti képviselőjeként NP került feltüntetésre, de ténylegesen a szerződést PZ ügyvezető írta alá. Ez utóbbi okiratot jóváhagyásra
  10. október 16-án nyújtották be. Az MVH a
  11. november 14-én kelt 1031139309 számú határozatával a
  12. június 16-án benyújtott, a
  13. május 18-án kelt szerződés jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, míg a
  14. október 16-án benyújtott kérelem alapján, a 1031341034 számú, ugyanezen a napon kelt határozatával a felperes által a
  15. október 2-án kelt szerződéssel eladott beszállítási tejkvótát
  16. április 1-jei hatállyal átvezette az alperes nevére. A felperes
  17. november 20-án 25,610.263 Ft-ról -
  18. november 25-ei esedékességgel számlát állított ki, amelyet az alperes befogadott, de a kifizetését nem teljesítette. A felperes a keresetében 25,610.263 Ft tőke, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét a Ptk.
  19. §-ának

(1)bekezdésére és a
  1. október 2-án kötött, az MVH által jóváhagyott szerződésre alapította. Előadta, hogy közöttük a
  2. október 2-án kötött szerződés tekintendő létrejöttnek, amelynek tárgyát a
  3. április 1-jétől
  4. március 31-éig terjedő kvótaévre megállapított tejkvóta képezte. Ennek vételárát az alperes a Ptk.
  5. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy közöttük a
  1. május 18-án kötött adásvételi szerződés rendelkezései az irányadóak, amely szerződés
  2. pontja szerint a továbbiakban a tejkvótával kapcsolatos valamennyi jog- és kötelezettség is őt illette meg, így őt illette a szerződéskötés időpontjában még ki nem fizetett, a 2005/
  3. évre járó támogatás összege is. A támogatás összegét jogosult a vételár tartozásába beszámítani. A 2005/
  4. évre járó támogatással a felperes köteles elszámolni, és az alperes az elszámolás eredménye és a vételár közötti különbözet megfizetésére köteles. A
  5. október 2-ai szerződés csupán az előző szerződés módosítása volt, az abban nem szabályozott kérdésekben a korábbi szerződés az irányadó. Előadta, hogy a felperes magatartása miatt
  6. május 17-én elállt az adásvételi szerződéstől. Az elsőfokon eljárt Pest Megye i Bíróság a 7.G.22.081/2007/
  7. számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 16.Gf.40.029/2009/
  8. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Jogi álláspontja szerint PZ ügyvezető
  9. szeptember 29-étől jogosult volt a felperesnél az ügyvezetői tevékenység ellátására, így a
  10. október 2-án kelt adásvételi szerződés aláírására is. Megállapította, hogy a felperes a 2006/
  11. évi kvótaév kezdő időpontjától -
  12. április 1-jétől - ruházta át a beszállítói tejkvótát az alperesre. A 2005/
  13. kvótaévre járó támogatás sem a
  14. május 18-án, sem pedig a
  15. október 2-án kötött adásvételi szerződésnek nem volt a tárgya. A
  16. május 18-ai szerződés a tehéntej termékpálya szabályozásában alkalmazott kvótarendszerről szóló 69/2004.(IV.29.) FVM rendelet
  17. §-ának
(4)bekezdésében előírt jóváhagyás hiányában létre nem jöttnek tekintendő (Ptk. 215. §-ának
(1)bekezdése), így ahhoz joghatások nem fűződnek. A
  1. október 2-án kötött szerződésnek pedig nem tulajdonítható olyan tartalom, amely szerint a felperes lemondott az alperes javára az előző évi támogatás őt megillető összegéről. Ezt a tanúk vallomása sem támasztotta alá, így nem bizonyított, hogy a felek között a
  2. október 2-aitól eltérő tartalmú megállapodás jött volna létre. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk.
  3. §-ának
(1)bekezdésében, a 215. §
(1)bekezdésében valamint a Pp.
  1. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a
  2. október 2-án kelt szerződés aláírásakor PZ nem rendelkezett képviseleti jogosultsággal. Őt a cégbíróság
  3. december 6-ai hatállyal jegyezte be a felperes ügyvezetőjeként a cégnyilvántartásba. A cégbírósághoz benyújtott egyéb okiratok - így nevezett aláírási címpéldánya elkészítésének kelte is - azt támasztják alá, hogy PZ képviseleti joga csak a szerződés aláírását követően keletkezett. Álláspontja szerint téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja avonatkozásban, hogy a
  4. május 18-ai szerződés az MVH jóváhagyásának hiányában nem jött létre. A
  5. október 2-án kelt szerződés aláírásakor a hivatal még nem döntött a korábbi szerződés jóváhagyásáról, tehát ebben az időpontban két megállapodás volt hatályban. Alkalmazandó volt ezért a május 18-án kelt szerződés korábban már ismertetett
  6. pontja is. Az MVH
  7. november 14-én csupán adminisztratív félreértés miatt hozott két határozatot. A jóváhagyást követően pedig az alperest, mint tulajdonost már a törvény erejénél fogva illetik meg a jogosultságok. A 2005/
  8. kvóta évre járó támogatás kifizetésére
  9. januárjában került sor, és mert a támogatás vagyonná csak annak kifizetésével válik, része a "mindennemű jog" kategóriájának, ami azt jelenti, hogy a szerződés
  10. pontja szerint az összeg az alperest, mint vevőt illeti. Tekintve, hogy a támogatást a felperes vette fel, azt a tejkvóta vételárába be kell számítani. Hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok nem megfelelően értékelték a tanúk vallomását és ezáltal helytelen következtetést vontak le. A szerződésnek a Ptk.
  11. §-ának
(1)bekezdése szerinti értelmezése során figyelemmel kell lenni a feleknek a szerződéskötést követően tanúsított magatartására - ezen belül az általuk tett nyilatkozatokra is. K-né BE tanú PZ-nak a szerződéskötést követően tett nyilatkozatáról volt tudomása, amelyben elismerte, hogy a május 18-án kötött szerződést is alkalmazni kell. Végezetül előadta, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás kirívóan iratellenes, mert az általa becsatolt iratok tartalmával ellentétes. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte és téves, több helyen ellentmondásos tartalmú tényállást állapított meg, és ezzel megsértette a Pp.
  1. §-át. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. -.-.A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt nem találta jogszabálysértőnek. A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak két kérdésben kellett állást foglalnia nevezetesen, hogy a
  2. október 2-án kötött adásvételi szerződést a felperes arra jogosult képviselője írta-e alá; másrészt, hogy a
  3. október 2-án kötött adásvételi szerződés a
  4. május 18-án kötött szerződés módosításának, illetőleg kiegészítésének tekintendő-e. PZ képviseleti jogával összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő: A felperesnek az iratokhoz 1/F/
  5. sorszám alatt csatolt cégkivonata 13/
  6. rovatszám alatti bejegyzése alapján tényként állapítható meg, hogy PZ-t a felperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetőjének
  7. szeptember 29-én választották meg, ügyvezetői jogviszonya e naptól kezdődött, függetlenül attól, hogy ügyvezetői minőségének a cégjegyzékbe való bejegyzésére
  8. december 6-án került sor, a változás a Cégközlönyben pedig
  9. január 4-én került közzétételre. PZ, bár ügyvezetői minőségét
  10. október 2-án - a szerződéskötés időpontjában - a cégjegyzék még nem tartalmazta, a felperes nevében önálló cégjegyzési mód mellett jogszerűen eljárhatott, figyelemmel arra is, hogy később ügyvezetői minősége a cégjegyzékbe bejegyzésre került. Annak, hogy
  11. október 2-án ki szerepelt a cégjegyzékben, mint a felperes képviseletére jogosult személy, abból a szempontból lenne jelentősége a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
  12. évi V. tv. (Ctv.)
  13. §-a szerint, ha a szerződést
  14. október 2-án nem PZ, hanem a cégjegyzékben a szerződés aláírásakor ügyvezetőként feltüntetett személy írja alá. Ebben az esetben főszabályként a felperes jóhiszemű, kívülálló harmadik személlyel szemben nem hivatkozhatott volna eredményesen arra, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett személy képviseleti joga korábban megszűnt. PZ önálló képviseleti jogát önmagában az a körülmény sem érinti, ha az aláírási címpéldánya a szerződéskötés időpontjáig nem készült volna el. Az aláírási címpéldánynak a perbeli időszakban hatályos Ctv.
  15. §-ának
(1)bekezdése szerint az volt a funkciója, hogy meg lehessen állapítani milyen alakú az aláírási címpéldányban feltüntetett személy aláírása, képviseleti jogot keletkeztető hatása nem volt. A Ctv. 9. §-a
(1)bekezdésének a
  1. szeptember 1-jétől hatályos, a
  2. évi LXI. törvény
  3. §-ával módosított szövegezése már nem is írja elő kötelező jelleggel a bejegyzési kérelemhez az aláírási címpéldány csatolását. A további eldöntendő kérdés az volt, hogy a
  4. november 2-ai szerződés a
  5. május 18-ai szerződés módosításának, illetőleg kiegészítésének avagy önálló szerződésnek tekintendő-e. Az alperes álláspontja szerint a
  6. október 2-ai szerződés a korábbi szerződés módosítása, illetőleg kiegészítése volt, ezért az október 2-án kelt szerződésnek részét képezi a május 18-ai szerződés azon rendelkezése, amely szerint a "jóváírást követően a vevőt illeti meg a tejkvótával kapcsolatos mindennemű jog és kötelezettség", amelybe beletartozik a 2005/
  7. kvótaévre járó, de még ki nem fizetett támogatás is. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes mérlegelése után okszerűen vonták le azt a ténybeli következtetést, hogy a
  8. október 2-án kötött adásvételi szerződés nem tekinthető a
  9. május 18-ai szerződés módosításának illetőleg kiegészítésének, az a korábbitól független, önálló adásvételi szerződés volt. Az írásba foglalt szerződés tartalmából nem lehet az alperes által állított következtetésre jutni, az október 2-ai szerződésben utalás sem történt a korábban megkötött szerződésre és az alperes által hivatkozott tanúvallomások alapján sem lehet azt megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint két önálló adásvételi szerződés jött létre lényegében ugyanarra a kvótamennyiségre. Ezt támasztja alá, hogy a felek két egymástól időben is elkülönülő kérelmet terjesztettek elő a szerződések jóváhagyása végett, és az MVH is két önálló határozatot hozott. A Hivatal egyik határozatában sem utalt a másik határozattal elbírált adásvételi szerződésre. Az alperes arra hivatkozott, hogy a Hivatalhoz jóváhagyás végett egyidejűleg két adásvételi szerződés volt beterjesztve, és mert a felek a Ptk.
  10. §-ának
(1)bekezdése szerint a jóváhagyásig a jognyilatkozataikhoz kötve vannak, jóváhagyás hiányában még a
  1. május 18-ai szerződés tekintetében is fennállt a függő jogi helyzet az október 2-ai szerződés megkötésekor, tehát nem lehetett önálló a később kötött szerződés. A Ptk.
  2. §-ának
(1)bekezdése értelmében a felek a hatósági jóváhagyás megszerzéséig (a hatóság döntéséig) jognyilatkozataikhoz kötve vannak. E rendelkezés azt jelenti, hogy egy függő jogi helyzet áll elő, egyik fél sem tehet semmit, amivel a másik félnek a szerződésből eredő jogait csorbítaná. Az ajánlati kötöttség azonban a feleket egymással szemben csak addig köti, amíg ettől egyező akarattal el nem térnek, ezért nincs annak jogi akadálya, hogy közös megegyezéssel a Ptk. 319. §-ának
(1)bekezdésében írt jogaikat gyakorolva a már jóváhagyni kért szerződést is felbonthassák és annak sem, hogy ezt követően vagy ezzel egyidejűleg a Ptk. 200. §-ának
(1)bekezdése szerint más tartalmú megállapodást kössenek. A perbeli esetben a
  1. május 18-ai szerződésben vevőként két cég szerepelt, ezzel szemben a
  2. október 2-ai szerződést már csak a két peres fél kötötte. A május 18-ai szerződésben azonban mindkét vevőt ugyanaz a személy képviselte, - aki jogosult volt mindkét vevő nevében önállóan nyilatkozni - aki megegyezett a
  3. október 2-i szerződésben az egyedüli vevőt képviselő személyével, ezért a
  4. október 2-ai megállapodás akként értelmezendő, hogy a felek felbontották a korábbi szerződést és annak helyébe a
  5. október 2-án kötött megállapodás lépett. Az MVH mindkét szerződés tárgyában egy napon döntött, a május 18-ai szerződés jóváhagyása iránti kérelmet elutasította. A jóváhagyás megtagadása következtében e szerződést a 69/2004.(IV.29.) FVM rendelet
  6. §-ának
(4)bekezdése szerint úgy kell tekinteni mintha meg sem kötötték volna, és e szerződés alapján teljesítés sem történt. A
  1. október 2-án kötött szerződésen alapuló kérelemnek viszont az MVH helytadott, így e szerződés létrejött és annak alapján az alperes a kvótamennyiséget
  2. április 1-jével - a kvótaév kezdetével megszerezte. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy a létre nem jött
  3. május 18-ai szerződés alperes által hivatkozott
  4. pontjából sem következik, hogy a korábbi kvótaévre eső, de még ki nem fizetett támogatás az alperest illetné meg, így ha a
  5. május 18-ai szerződés létrejött volna abból sem lenne levonható az a jogi következtetés, hogy a korábbi kvótaévre eső, de ki nem fizetett támogatásra a felek szerződéses rendelkezése szerint az alperes jogszerű igényt támaszthatna. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.029/2009/
  6. számú ítéletét a Pp.
  7. §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a/ és b/ pontja, valamint az
(5)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi CXIII. törvény 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)bekezdése szerint az alperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megfizetni. Budapest, 2009.november 3. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok (PBné)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.