Pf.21221/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bek., 7. §

(1)bekezdés alapján. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 355. §

(4)bekezdés felhívásával a felperesek kárigényei vonatkozásában többek között az alábbi álláspontot foglalta el: A pszichiáter kiadások, a terápia és gyógyszerek költségének bizonyítására elfogadta az orvosi igazolást, pszichiátriai véleményt, az orvosszakértői véleményt, amelyek alapján a Pp. 3. §

(5)bekezdésére is tekintettel az igény jogalapja és összegszerűsége is bizonyított és megállapítható volt. Mindezek alapján 24 hónapra havi 18.000.- Ft- ban a pszichiáter költségét, havi 3.000.- Ft-ban a Ptk. 359. §

(1)bekezdése alapján általános kárként a gyógyszerköltséget is elfogadta az elsőfokú bíróság és a kármegosztásra tekintettel. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az I.r. felperessel közös háztartásban élt a gyermeke, aki segített a háztartási és kerti munkákban, így a háztartási többletköltséget az elszámoláskori ár- és értékviszonyokra, valamint a kármegosztásra is figyelemmel havi 12.000.- Ft-ban, a

1. május 8-tól
2. május 31-ig terjedő időre a lejárt járadék összegét 441.000.- Ft-ban, a kerti munkák járadékigényt havi 6.000.- Ft-ban, a lejárt járadékot 220.500.- Ft-ban állapította meg. Az I.r. felperes nem vagyoni kárát értékelve a hozzátartozó elvesztését az ezzel együtt járt élet megnehezülést, a szakértői vélemény által megállapított személyiségváltozást is 4.000.000.- Ft-ban állapította meg, melybe az alperes 1.000.000.- Ft teljesítését elszámolva marasztalta az alperest további 3.000.000.- Ft megfizetésére. A II. és III.r. felperesek nem vagyoni kárát mérlegeléssel fejenként 2.000.000.- Ft-ban látta megállapíthatónak a hozzátartozó elvesztésének tényén túlmenően figyelemmel a szakértői vélemény által alátámasztott személyiségváltozásokra is. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a pszichiáter kezelési költség, a háztartási kisegítő és kerti munka címén előterjesztett kereset elutasítását, illetve a háztartási kisegítő és kerti munka járadék összegének leszállítását, az I.r. felperes nem vagyoni kárösszegének leszállítását, a II-III.r. felperesek nem vagyoni kárigényének elutasítását, illetve jelentős mérséklését kérte. A fellebbezéssel támadott tételek összegszerűségét az elsőfokú bíróság által megállapított összeg felére kérte leszállítani. Álláspontja szerint az I.r. felperes a társadalombiztosítási ellátás keretében is igénybe vehette volna a pszichiáter kezelését, továbbá a csatolt orvosi igazolás a kezelési költség összegszerűségének, tényleges megfizetésének igazolására nem alkalmas. Megítélése szerint nem bizonyított, hogy az I.r. felperes fia a háztartásban, kerti munkákban oly mértékben vett részt, hogy elvesztésével a kiesett munkájának pótlása szükséges, ezért a járadékigény elutasítását, illetve az összegszerűség eltúlzottsága miatt annak leszállítását kérte. Az I.r. felperes nem vagyoni kárigényének összegszerűségét nem tartotta a bírói gyakorlattal összhangban állónak, ezért annak leszállítását kérte. A II. és III.r. felperesek nem vagyoni kárigényét nem látta megalapozottnak, illetve a megítélt összeget eltúlzottnak az irányadó bírói gyakorlattal összhangban nem állónak tartotta. A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték indokai alapján. Az I.r. felperes kiemelte, hogy a szabad orvosválasztás kertében magánrendelés keretében vett igénybe pszichiáter segítséget, amelyet igazolt és bizonyította összegszerűségét. Az I.r. felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a járadékigényének jogalapját helytállóan állapította meg és az összegszerűséget is mérsékelt összegben határozta meg. A nem vagyoni kár vonatkozásában utaltak az elsőfokú bíróság által feltárt és kellően értékelt tényekre. A fellebbezés részben alapos. Fellebbezéssel támadott kizárólag az I.r. felperes pszichiáter kezelési költség, háztartási kisegítő és kerti munka igénye, továbbá valamennyi felperes nem vagyoni kárigénye volt. A másodfokú bíróság ezért a Pp.
3. §

(3)bekezdésére is figyelemmel a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát. A fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, abból megalapozott jogi következtetésekre jutott, így érdemi döntése is helytálló. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: A Ptk. 355. §

(4)bekezdése alapján a károkozó köteles megfizetni a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát. Az I.r. felperes pszichiáter kiadásainak, mint a perbeli balesettel okozati összefüggésben felmerült kár felmerültének tényét és összegszerűségét az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg. Az elsőfokú bíróság által kirendelt ovosszakértő szakvéleménye alapján tényként állapítható meg, hogy az I.r. felperes a balesettel okozati összefüggésben fennállt és fennálló pszichés állapotából következően kezelésre szorult, így pszichoterápiás kezelése indokolt. A felperes okirattal bizonyította, hogy igénybe vette pszichiáter segítségét. A csatolt igazolás a terápiás kezelés díjára is adatot szolgáltatott. Az a tény, hogy az I.r. felperes térítési díjas szolgáltatásként vette igénybe a kezelést, az alperest nem mentesíti helytállási kötelezettsége alól. A kár az I.r. felperesnél bizonyítottan felmerült, annak összegére is adatok állnak rendelkezésre, így az elsőfokú bíróság helytállóan marasztalta a pszichiáter kiadásainak költségében az alperest. A felperesek előadása és a tanúvallomások alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el bizonyított tényként, hogy az I.r. felperessel közös háztartásban élt a baleset időpontjáig a gyermeke, aki életkora alapján is mind a háztartási, mind a kerti munkákban részt vett, az ún. férfi munkákat teljes körűen ellátta. Ebből okszerűen következik, hogy a I.r. felperes gyermekének elvesztésével ezek a munkák többletként jelentkeznek az I.r. felperes számára, a kiesett munka pótlása szükséges, amely többlet költséget eredményez. A rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok alapján a háztartási kisegítő és kerti munka többletköltség, járadékigény jogalapja megállapítható volt. Az elsőfokú bíróság az összegszerűséget mérlegeléssel állapította meg, melynél kellő súllyal vette figyelembe a költségek felmerültekori ár- és értékviszonyokat is, ezért annak leszállítására sem volt indok. A Fővárosi Ítélőtábla e döntésének meghozatalakor figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság által kialakított bírói gyakorlat szempontjait (BH. 2009/7/2009.). A felperesek a közeli hozzátartozójuk elvesztése miatt terjesztettek elő nem vagyoni kárigényt. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az I.r. felperes egyetlen gyermekét vesztette el, akivel közös háztartásban élt, és akinek elvesztését nem tudta feldolgozni. A lelki fájdalom nemcsak az életminőségének romlásában, hanem a személyiségére is kihatóan tartós pszichés állapotváltozást eredményezett, amelyből következően pszichoterápiás kezelésre szorul. A káreseménykori értékviszonyok alapján a kármegosztásra is figyelemmel az elsőfokú bíróság által az I.r. felperes részére megállapított nem vagyoni kártérítés összegszegének leszállítására a másodfokú bíróság kellő alapot nem látott. A másodfokú bíróság a II-III.r. felperesek vonatkozásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosítja a II.r., III.r. felperesek személyes előadása alapján, hogy a II.r. és III.r. felperes az unokáját vesztette el a per tárgyát képező balesetben, aki nem az egyetlen, azonban a hozzájuk legközelebb álló unokájuk volt, akinek a közelében laktak és akivel napi kapcsolatban álltak. A hozzátartozói nem vagyoni kár alapja a személyiségi jogsérelem. A hozzátartozó elvesztésével járó lelki fájdalom, életminőség romlás a fentiekre is figyelemmel a II.r., III.r. felperesek nem vagyoni kárigényét megalapozza. A II.r, III.r. felperesek esetében az elsőfokú bíróság által kirendelt orvosszakértő olyan fokú pszichés károsodást nem állapított meg, mint az I.r. felperesnél, a lelki sérülés és pszichés változás a szakvélemény alapján is csak esetlegesen indokolja a pszichológiai segítést, gyógyszeres kezelést. Mindezeket értékelve az unoka életkorára és a kárseménykori értékviszonyra figyelemmel a kármegosztás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kárösszeget túlzottnak tartotta, ezért azt leszállította és a fenti tényeket, körülményeket mérlegelve 1.000.000.- Ft - 1.000.000.- Ft-ban látta megállapíthatónak a II. és a III.r. felperes nem vagyoni kárát. A Fővárosi Ítélőtábla mindezek kiemelésével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §

(2)bekezdés értelmében részben megváltoztatta, a II és III.r. felperesek részére megítélt nem vagyoni kár összegét 1.000.000 Ft -1.000.000.- Ft-ra és kamatára leszállította és ezen módosult marasztalási összeggel arányosan módosította az elsőfokú bíróságnak a részperköltségről, és kereseti illetékről szóló ítéleti rendelkezését, míg egyebekben helybenhagyta az ítélet fellebbezett rendelkezéseit. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a vagyoni károk összegszerű meghatározásánál - az elsőfokú ítélet

1. oldalán rögzítettekből is kitűnő - számítási hibát vétett, azonban felperesi fellebbezés hiányában, a fellebbezési kérelem korlátai folytán e vonatkozásban nem érinthette az elsőfokú ítéletet. Az alperes fellebbezése az I.r. felperes nem vagyoni kára kivételével, a fellebbezéssel támadott kártételek vonatkozásában elsődlegesen teljes elutasításra irányult, így a fellebbezési pertárgy érték számításánál ezt alapul véve a fellebbezéssel támadott vagyoni károk vonatkozásában a Pp.
2. §

(2)bekezdés a) pontjára is figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezési pertárgy értéket mindösszesen 6.432.000.- Ft-ban (18.000.- Ft x 12 + 18.000.- Ft x 12 + 2.000.000.Ft + 2.000.000.- Ft + 2.000.000.- Ft ) határozta meg. Az alperes fellebbezése részben volt eredményes, ezért a Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján a pernyertesség pervesztesség arányára figyelemmel határozott a perköltség viseléséről a másodfokú bíróság. Ebben a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §

(2),

(5)bekezdése, 4/A,§

(1)bekezdése alapján elszámolta a feleket képviselő ügyvédek díját és ennek eredményeként fellebbezési eljárási részperköltség megfizetésére kötelezte az alperest a felperesek javára. Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetékről a II-III.r. felperesek személyes költségmentességére is figyelemmel a másodfokú bíróság az 1990. évi XCIII. tv. 74. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/

1. (VI. 26.) IM. rendelet
2. §

(1)-

(2)bekezdés és

1. § alapján határozott. Budapest,
2. október
3. . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk. sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző Dr. Molnár Ágnes bíró