Pf.20486/2007/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése az államot megillető halászati jog hasznosításának módjaként a nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján megkötendő haszonbérleti szerződést vezette be, és a végrehajtásáról szóló 78/1997. (XI. 4.) FM rendelet (Vhr.) 35. §

(1)bekezdése lehetővé tette, hogy a halászati hatóság és a korábbi hasznosító az átengedésre vonatkozó határozat érvényességének

1. január 1-ei lejárta után megállapodjék abban, hogy a korábbi használó a Hhtv. szerinti haszonbérleti szerződés megkötésének időpontjáig - elszámolási (kártalanítási) kötelezettség esetén annak megtörténtéig - birtokban maradhasson. A felperes az I. rendű alperes halászati hatósággal közölte, hogy 385.389.953 forint összegű kártalanításra tart igényt. Az I. rendű alperes ezt az összeget a hasznosításra kiírt pályázatban feltüntette, majd a pályázat nyertesével, a II. rendű alperessel - tekintettel arra, hogy a peres felek között a kártalanítás kötelezettjének személye és a kártalanítás összegszerűsége kérdésében vita támadt - hosszas egyezkedés után,
2. május 6-án megkötötte a haszonbérleti szerződést. A szerződés
3. pontja szerint „a haszonbérlő vállalja, hogy a Hhtv.
4. §

(3)bekezdésének megfelelően a felperesnek megtéríti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnéskori tényleges értékét. A jelen haszonbérleti szerződés 15 éves időtartamra szól, és azon a napon lép hatályba, amikor a haszonbérbeadó, a haszonbérlő és a felperes a fentiek szerinti kártalanításról szóló megállapodást megköti. A haszonbérbeadó a jelen feltételekről - tudomásulvétel végett - ezen szerződés aláírása után 8 napon belül értesíti a felperest". A peres felek között több, különböző bíróságok előtt folyó per indult, részben a kártalanítás összegszerűsége, részben a szerződés idézett rendelkezésének értelmezése ügyében. A felperes a jelen ügyben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I-II. rendű alperesek között megkötött haszonbérleti szerződés 3. pontja - a felperessel szemben nem hatályos, illetőleg az egész szerződés nem lépett hatályba. Hivatkozása szerint a haszonbérleti szerződés 3. pontja tartalmilag tartozásátvállalás, amelyhez - a Ptk. 333. §-ának és 332. §-ának

(1)bekezdése szerint a jogosultnak, vagyis a felperesnek hozzá kellett volna járulnia. A szerződés mindenkire nézve azért hatálytalan, mert a háromoldalú megállapodás nem jött létre. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a tartozásátvállalás a két alperes között érvényesen létrejött. A II. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta időelőttiség miatt, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem tartozásátvállalás, hanem a „tartozás elvállalása" történt. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II. rendű alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés nem hatályos. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek a felmerült költségeiket maguk viselik a le nem rótt 21.000 forint kereseti illeték „az állam terhén marad". Indokolásában kiemelte, hogy a tartozásátvállalás feltételezi az összegszerűen pontos, nem vitatott tartozást, ezzel szemben a haszonbérleti szerződés a követelés összegét nem tartalmazza, és azt sem, hogy az I. rendű alperes helyett azt a II. rendű alperesnek kell megfizetni. Ebből következik, hogy az adott esetben „tartozás elvállalási szerződéses nyilatkozat" és nem tartozásátvállalás történt. Rámutatott továbbá arra, hogy a haszonbérleti szerződés érvényesen létrejött, de mind a mai napig nem lépett hatályba. A relatív hatálytalanság megállapítására irányuló kereseti kérelem azért nem teljesíthető, mert az csak hatályba lépett és érvényes szerződés esetén jöhetne szóba, és mivel relatív hatálytalanságra hivatkozni még időelőtti, e körben a keresetet el kellett utasítani. A perköltségről a Pp. 81. §

(2)bekezdése szerint, a le nem rótt kereseti illeték viseléséről pedig a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint a peres felek között nem vitatott kérdésben a bíróságnak nem volt döntési lehetősége. A II. rendű alperes a per megszüntetését kérte a Pp.
3. § a) pontja szerint, figyelemmel a Pp.
4. §

(1)bekezdés f) pontjára. Érvelése szerint az abszolút hatálytalanság mindenkire kiterjed, tehát az „elnyeli" a relatív hatálytalanságot is. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését indítványozta. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes fellebbezése szerinti döntés meghozatalát kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy kereseti kérelme mindig a relatív hatálytalanság megállapítására irányult. Kérte a másodfokú bíróságnak az állásfoglalását abban a kérdésben is, hogy a II. rendű alperes által a elsőfokú bíróság előtt indított 5.P.23.010/

1. számú perben van-e a felperesnek legitimációja. A fellebbezés a következők szerint alapos. A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátja, hogy a jelen fellebbezési eljárásban figyelmen kívül hagyta mindazokat a jogi érveket és ellenérveket, amelyeket a felperes és a II. rendű alperes a per során - és különösen a fellebbezési tárgyaláson - az egyéb, a peres felek között folyó perekkel összefüggésben kifejtett. A Pp.
2. § második mondata szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A megállapítási kereset előterjesztésének tehát két konjuktív feltétele van: a jogvédelem szükségessége, illetőleg a marasztalási kereset előterjesztésének kizártsága. Amennyiben az együttes feltételek bármelyike is hiányzik, megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének nincs helye. A hivatkozott Vhr.
3. november 29-étől hatályos
4. §

(1)bekezdése szerint az államot megillető halászati jog korábbi hasznosítója megállapodhat a halászati hatósággal, hogy - az átengedésre vonatkozó határozat érvényességének Hhtv.ben meghatározott időpontja lejárta után (

1. január
2. napja) - az átengedési határozat feltételei szerint a haszonbérleti szerződés megkötésének időpontjáig birtokban marad. A Hhtv.
3. §-ának

(3)bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, ha a korábbi hasznosító birtokban maradása a felek közötti elszámolással összefüggő. A Hhtv. 14. §

(3)bekezdése értelmében a halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekor tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből kitűnően a felperes igényeinek kielégítéséig birtokban maradhat, a korábbi helyzet változatlanul fennállhat, következésképp nincs olyan kényszerítő körülmény, amely a felperesnek az I-II. rendű alperesekkel szembeni jogvédelme szükségességét alátámasztaná. Az adott esetben tehát megállapításra irányuló kereset előterjesztésének nem volt helye. A bírói gyakorlat szerint a megállapításra irányuló kereset alaptalansága esetén a kereset elutasításáról ítélettel kell rendelkezni (EBH2003. 955.). A kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdésére figyelemmel megváltoztatta, és az egész szerződés hatálytalanságának a megállapítására irányuló keresetet elutasította. A II. rendű alperes fellebbezése eredményre vezetett; az I. rendű alperes perköltségre illetve fellebbezési eljárási költségre nem tartott igényt, az eredményesen fellebbező II. rendű alperes javára a Fővárosi Ítélőtábla elsőfokú perköltséget és fellebbezési eljárási költséget állapított meg a Pp. 78. §

(1)bekezdése, 79. §

(1)bekezdése és - a másodfokú eljárás esetében - a Pp.

1. §-a alapján. A II. rendű alperesi jogi képviselő munkadíját - a meg nem határozható perérték figyelembevételével - a 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §

(3)bekezdését, a másodfokú eljárás esetében a 3. §

(5)bekezdését is alkalmazva állapította meg, a 4/A. § értelmében áfa-val növelt összegben. Az eredményesen fellebbező II. rendű alperes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes Itv. 5. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti illetékmentessége folytán az állam viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a szerint. Budapest,
2. július
3. Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Fülöp Györgyi s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Lévainé dr. Szakács Mária bíró