Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.465/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bán János ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Klausmann Kornél ügyvéd által képviselt alperes ellen szállítmányozási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- április
- napján kelt 6.G.40.510/2008/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. A Fővárosi Ítélőtábla kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint jogorvoslati perköltséget; továbbá 8 napon belül leletezés terhe mellett rójon le 9.100 (Kilencezer-egyszáz) forint jogorvoslati illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
- február 16-án szállítmányozási ajánlatot adott az alperesnek két konténer, a kínai ... és - ... érintésével - ... viszonylatában alvázon történő továbbítására. Az ajánlatban - többek között - rögzítette, hogy az az írásbeli visszaigazolásáig kötetlen, és a ... Általános Szállítmányozási Feltételeken alapul, mely szerint az áru megrongálódása vagy elveszése esetén a felelőssége korlátozott. Amennyiben jelen ajánlat alapján az áru fuvarozásra átadásra kerül, a megbízó elismeri, hogy a felelősséget korlátozó rendelkezéseket megismerte, és azokat magára nézve kötelezőnek elfogadja. Az alperes a fenti ajánlatot elfogadva megbízta a felperest az áru továbbításával, és kérte, hogy a jelzett határidő (indulás ...ból teherautón, március 5-én) betartása érdekében tegyenek meg mindent.
- március 6-án a felperes közölte az alperessel, hogy a hajó várható érkezése
- március 11-e, és a konténereket, amint felvehetők 12-én, négykezes kamionnal hozzák Magyarországra, tájékoztatta továbbá a késedelem eddigi, rajta kívül álló okairól. A két konténer közúti fuvarozása a kiállított CMR fuvarokmányok szerint
- március 20-án kezdődött, az áru kiszolgáltatására
- március 22-én került sor. A felperes
- március 21-én a rakomány közúti fuvarozásának körülményeiről, valamint a késedelem eddig felmerült, rajta kívül álló körülményeiről ismételten tájékoztatta az alperest. A felperes
- március 23-i esedékességgel 2.020.445 forint fuvardíjról állított ki számlát, melynek megfizetésére
- május 10-én kelt levelében felszólította az alperest. Az alperes a számla kifizetésétől elzárkózott,
- május 15-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a
- március 4-ére visszaigazolt szállítmány
- március 22-én érkezett meg, a késedelemből adódóan - a levélben levezetett számítás szerint - nettó 1.558.250 forint többletköltsége keletkezett, így a fuvardíjat ezen követelése összegét meghaladó részében tudja kiegyenlíteni. A peres felek ezt követő levelezése nem vezetett eredményre; a felperes vitatta a késedelemért fennálló felelősségét, az alperes a díjfizetési kötelezettségét. A felperes 2.079.600 forint követelésre
- április 2-án beérkezett kereseti kérelmet terjesztett elő; a per során leszállított keresetében 1.500.000 forint szállítmányozási díj és annak
- március 24-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére támasztott igényt. A keresetében arra hivatkozott, hogy a szerződésük - melynek részévé vált a ... Általános Szállítmányozási Feltételek - teljesítési határidőt nem tartalmaz, szállítmányozóként kellő gondossággal járt el, a késedelem rajta kívül álló okokra - az áru késedelmes feladói felrakására, a feladó vámkezelési nehézségeire - vezethető vissza. Az áru továbbítását négykezes kamionnal a konténerek
- március 12-i felvehetősége esetére vállalta, utóbbi időpont ugyancsak meghiúsult, nem járt sikerrel a két sofőr későbbi időpontban történő leszervezése, ez azonban csak elenyésző mértékben növelhette a késedelmet. Álláspontja szerint az alperes a szállítmányozási feladat teljesítése okán alaptalanul tartja vissza a szolgáltatása pénzbeli ellenértékét. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta, hogy a keresetben hivatkozott általános szerződési feltételek a szerződésük részévé vált volna, azok egyébként is csak az áru elveszése, megrongálódása esetére tartalmaznak korlátozást. Álláspontja szerint a felperes ajánlatát
- február 20án eltérő tartalommal, konkrét teljesítési határidő megjelölésével igazolta vissza, a felperes ezen határidőt nem tartotta be, továbbá nem biztosította az általa vállalt négykezes közúti fuvareszközt, így a szerződésszegéssel okozott, alperesnél felmerült kárt megtéríteni tartozik. 1.587.772 forint kártérítés vonatkozásában beszámítási kifogást terjesztett elő, majd követelését akként módosította, hogy 1.651.200 forint kártérítésre támasztott igényt, melyből 996.000 forint a szerződéses partnere, a ... Kft. felé teljesített kötbérösszeg, 468.000 forint a robogók összeszerelése, melyre késedelem esetén közreműködők igénybevétele nélkül kerülhetett volna sor, és ugyanígy nem merült volna fel a 187.200 forint kiszállítási költség sem. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, annak jogalapja és összegszerűsége bizonyítottsága hiányában. Az elsőfokú bíróság
- április
- napján kelt 6.G.40.510/2008/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 forint tőkét, annak
- március 24-től a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idején az érintett félév előtti utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékét, és 218.580 forint perköltséget, az alperes viszontkeresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a peres felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti szállítmányozási szerződés jött létre, annak - figyelemmel a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdésébe foglalt jogszabályi feltételek teljesülésének a hiányára nem vált a részévé a keresetben hivatkozott ... Általános Szállítmányozási Feltételek, melynek 8.2.
- pontja kizárja a szállítmányozó késedelemből eredő veszteségért fennálló felelősségét. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján értelmezve a szállítmányozási szerződésben foglaltakat, arra vont következtetést, hogy az alperes felperesi ajánlatot elfogadó nyilatkozata a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem tekinthető fix határidő kikötésnek, tartalma szerint arra mutat, hogy az alperes a szerződéskötést megelőző megbeszélés során tájékoztatást kapott az általa kívánt határidő betartásának nehézségeiről. Emellett az alperes nem bizonyította, hogy a felperes az elfogadó ajánlatát írásban visszaigazolta, így a felperesi általános ajánlat értelmében írásbeli visszaigazolás nélkül a felek között írott szerződés létrejötte nem állapítható meg. Ebből következően azt vizsgálta, hogy a szerződés a felek között milyen tartalommal jött létre; az, hogy a felperes megkezdte az áru szállítását, tekinthető-e olyan ráutaló magatartásnak, amely az alperes által állított fix határidő elfogadását igazolná. Tekintve, hogy a megbízás nem fix határidőre szólt és az alperes sem bizonyított olyan körülményt, amely a fix határidő felperesi vállalását bizonyítaná, arra vont következtetést, hogy a felek között a szerződés a felperesi árajánlat szerinti áron, és fix ...i indulási időpont meghatározása nélkül jött létre. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szállítmányozási feladat teljesítése során a felperes a Ptk. 515. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségének eleget tett; sem az áru késedelmes elkészülte, a kínai vámkezelés elhúzódása, a hajókikötő zsúfoltsága nem a felperes érdekkörébe eső körülmény, ugyanakkor a felperes az őt terhelő tájékoztatási kötelezettségének folyamatosan eleget tett, így a gondosság hiánya a terhére nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a négykezes szállítóeszköz biztosítását március 11-i hajóérkezés esetére vállalta, ennek meghiúsulása ugyancsak nem róható fel neki, az alperes nem bizonyította, hogy ezt követően a felperes négykezes szállítási mód biztosítására vállalkozott volna. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság arra vont következtetést, hogy a felperes a szállítmányozási szerződésbe foglalt kötelezettségének eleget tett; szerződést nem szegett, így a szolgáltatása pénzbeli ellenértékét az alperes alappal nem tarthatja vissza. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyított szerződésszegése hiányában a szerződésszegésre alapított alperesi viszontkeresettel érvényesített kárigényt elutasította, a jogalap bizonyítottsága hiányában a követelés összegének a vizsgálatát mellőzte. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását, viszontkeresetének történő helytadást kért. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes konkrét szállítási határidőt nem vállalt; a felek között nyilvánvaló volt, hogy a szállítmányozásra váró áru érkezési határideje 2007. március 5-e, ezen teljesítési időpontra eső alperesi határidő kitűzést a felperes a szállítmányozás megkezdésekor ráutaló magatartással elfogadta. Ellenkező esetben a határidő tekintetében az alperes felperes általi megtévesztése állna fenn, illetőleg fix határidő nélkül - tekintve, hogy az lényeges szerződési rendelkezés - az alperes a szerződést meg sem kötötte volna, így annak a Ptk. 239. §
(1)bekezdése szerinti részleges érvénytelensége állna fenn. A felperes ráutaló magatartással történő határidő vállalását az is alátámasztja, hogy saját magát képesnek tartotta ezen időpontban történő teljesítésre, ezt támasztja alá a
- március 6-i levele, melyből kitűnik, hogy a hajó igazolt elindulásától számított 23-24 nap alatt a szállítmány a rendeltetési helyére eljuttatható. A levélben
- február 10-ét jelölte meg a hajó indulási időpontjaként, így
- március 5-én a felperes szerint is az árunak meg kellett volna érkeznie ...ba. Ugyanezen levélben egyébként a felperes újabb határidőt is vállalt, közölve, hogy a szállító hajó
- március 11-én érkezik, ezen időponthoz képest a
- március 19-i érkezés is szerződésszegésnek minősül, így ennek alapján is megállapítható a kárfelelőssége. Ellenkező esetben a felperes rosszhiszeműen félretájékoztatta az alperest, vagy ezen időpontban nem volt tudomása arról, hogy mikorra tehető az érkezés, ez azonban a szállítmányozói gondosság hiányát támasztja alá. Fenntartotta azon előadását, hogy a négykezes kamionokat - vállalva az ezzel járó többletköltséget - nem feltételhez vagy határidőhöz kötötten rendelte meg; a felperes
- március 6-i leveléből kitűnik, hogy az alperes az alvázakat
- március
- napjával rendelte meg, és azt a felperes visszaigazolta. Az ennek megfelelő teljesítés nem hozható összefüggésbe a hajó érkezésének időpontjával, a kötelezettség elmulasztása ugyancsak szerződésszegés a felperes részéről. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint helytállóan került sor a szállítmányozási szerződés értelmezésére, annak megállapítására, hogy a felperes fix teljesítési határidőt nem vállalt. A
- március 6-i levél nem értelmezhető újabb határidő vállalásnak, csupán a hajó várható érkezésének időpontjára vonatkozó tájékoztatásnak. A felperes a négykezes kamionok biztosítását annak ismeretében vállalta, hogy a hajó
- március 11-én megérkezik, ezen feltétel nem teljesült. A Fővárosi Ítélőtábla a jogorvoslati eljárás során a viszontkereset elutasításának helytállóságát vizsgálta, nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének keresetnek helyt adó rendelkezését, tekintettel arra, hogy a határozat ebben a körben fellebbezés hiányában - a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a viszontkereseti kérelem elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek között a Ptk. 514. §
(1)bekezdése szerinti szállítmányozási szerződés jött létre, melyben az alperes a felperest a perbeli áru ...-... viszonylatában, tengeren és közúton történő továbbításával bízta meg. Az alperes a viszontkeresetét a felperes szerződésszegésére alapította, állítva, hogy a tengeri hajó érkezése és a közúti fuvarozás megkezdése tekintetében
- március 5-i határidőt vállalt, valamint azt, hogy az áru közúti továbbítását négykezes fuvareszközzel végzi, ezen kötelezettségei elmulasztásával okozott késedelemmel összefüggésben felmerült kárát megtéríteni tartozik. Helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperest szerződésszegése bizonyítottsága hiányában kárfelelősség nem terheli; a felperes vitatásával szemben az alperes nem igazolta a felperes Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltakba ütköző magatartását, azt, hogy a teljesítésre konkrét határnapot kötöttek ki, illetve a négykezes fuvareszköz feltétel nélküli kiállítását vállalta a felperes. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a tengeri szállítás időtartamát csak kalkulálták; ez következik az alperes
- február 20-i, az elsőfokú bíróság által helytállóan értékelt megrendeléséből, melyben „jelzett” és zárójelbe foglalt határidő betartását kérte, valamint a felperes
- március 6-i és
- március 21-i, alpereshez intézett leveléből. Az előbbi, fellebbezésben is felhívott levél az alperes álláspontjával szemben csupán azt a tényt igazolja, hogy 23-24 napos tengeri úttal lehetett számolni, azt, hogy ennek feltétlen betartását vállalta a felperes, nem bizonyította. A tengeri úton történő fuvarozás teljesítését gyakran előre nem látható, kedvezőtlen időjárási viszonyok, hajótér hiány, kikötési és vámolási nehézségek akadályozhatják, erre figyelemmel sem tekinthető a felperes a hajó várható,
- március 11-i érkezésére tett közlése újabb határidő vállalásának. Ugyanezen levél a felperes azon előadását támasztja alá, hogy a négykezes fuvareszköz kiállítását a felperes
- március 11-i hajóérkezés esetére vállalta, a fenti határidő eredménytelen elteltével ezen kötelezettség alól szabadult, ezt követő, ugyanerre vonatkozó felperesi kötelezettségvállalást az alperes nem igazolt. A fentiekkel összhangban a
- március 21-i levél azt tartalmazza: „…szállítási határidőt nem tudunk garantálni egy 3-4 hetes tengeri út folyamán, mely alatt bármilyen probléma felmerülhet, ill. tekintettel a hihetetlen árumennyiség Távolkeletről Európába való beáramlására, minden egyes hajótársaság és eu-i kikötő folyamatosan zsúfolt és a hajók fogadása sajnos nem a kiadott menetrendszerint történik.” Az alperest a viszontkereseti kérelmében előadottak szerint kötbérterhes határidő kötötte, késedelem esetén többlet költségekkel számolhatott, erre figyelemmel az áru adott időpontban történő érkezéséhez fűződő érdekét a szerződéskötés során érvényesítenie kellett volna, arra törekedve, hogy az esetleges saját késedelme bekövetkezésének a kockázatát a lehető legkisebbre szorítsa, adott esetben azzal, hogy korábbi időpontban intézi az ajánlatkérést, illetve a felperes megbízását. Ennek megfelelő eljárás hiányában a bekövetkezett késedelem jogkövetkezményét neki kell viselnie, annak felperesre történő áthárításának nincs jogi alapja. Az alperes a fellebbezésében a megállapodás részleges érvénytelenségére alappal nem hivatkozhat, figyelemmel arra, hogy a szállítmányozási szerződést tévedés vagy megtévesztés jogcímén megtámadó jognyilatkozatot nem tett, a viszontkeresetében a szerződés érvénytelenségére nem hivatkozott, arra igényt nem támasztott. A fentiekben kifejtettekre figyelemmel csupán megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a per nem vitás adatai szerint a késedelem a felperes érdekkörén kívüli okokra - a feladó késedelmes berakodása, vámolási, kikötési nehézségek - vezethető vissza, mely a felperesnek egyébként is alapul szolgált volna arra, hogy fix határidő vállalása esetén magát a késedelem alól a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint kimentse. Mindezekre figyelemmel helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság a viszontkereseti kérelem bizonyítatlanságára, így nem tévedett, amikor annak elutasításáról határozott. Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására, illetve jogi következtetés levonására a fellebbezéssel érintett körben nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján, mérlegeléssel megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó 50.000 forint jogi képviseleti munkadíjból áll. A Fővárosi Ítélőtábla észlelte, hogy az alperes a fellebbezése előterjesztése során az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 46. §
(1)bekezdése szerinti illetékfizetési kötelezettségének hiányosan tett eleget, ezért leletezés terhe mellett hívta fel további 9.100 forint jogorvoslati illeték lerovására. Budapest,
- november
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró