Kfv.37087/2009/9 – Kúria

Kfv.IV.37.087/2009/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kaposvári Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a Fővárosi Földhivatal /1051 Budapest, Sas u. 19./ alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe a dr. Gyollai János ügyvéd által képviselt Zrt. az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság

1. október
2. napján kelt 1.K.31.875/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 1.K.31.875/2008/
5. számú ítéletét és az alperes 30150/
6. számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint elsőfokú és 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
7. február 17-én nyújtott be tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet az elsőfokú földhivatalhoz, a Budapest, x hrsz-ú ingatlan 424/10000 tulajdoni hányadára vonatkozóan. Az elsőfokú tulajdonjogát csökkentette. hatóság a kérelemnek eleget bejegyezte, és az Rt. eladó tett, a tulajdoni felperes hányadát Az alperesi beavatkozó
8. augusztus 31-én kelt beadványában hivatkozott a
9. augusztus 14-én bejegyzett keretbiztosítási jelzálogjogára. Kifogásolta, hogy a felperes tulajdoni illetőségéről ezt a jogot törölték, holott törlési engedélyt a jogosult nem adott ki; kérte a jelzálogjog visszajegyzését. Az elsőfokú földhivatal határozatát kiegészítette, és a 260752/1/
10. számú határozatával a keretbiztosítéki jelzálogjogot visszajegyezte a felperes tulajdoni illetőségére. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálására során az alperes a
11. február
12. napján kelt 30.150/
13. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, elsődlegesen hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását, harmadlagosan új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hatóság nem vizsgálta meg az összes alapul fekvő okiratot, a bejegyzés sérti a felperes jóhiszeműen és visszterhesen szerzett jogait, a visszajegyzéshez a felperes hozzájárulását is be kellett volna szerezni. Előadta, hogy az Rt. és az alperesi beavatkozó
14. augusztus 14én vagyonterhelő keretbiztosítéki zálogszerződést kötött, ez későbbi szerződés, mint az alapul fekvő,
15. augusztus 9-én kelt szerződés. Hivatkozott arra, hogy az alperesi beavatkozó ráutaló magatartással lemondott a keretbiztosítéki jelzálogjogról. Álláspontja szerint a hatóságnak a Ket. szabályait kellett volna alkalmazni, tanúmeghallgatást kért, és okiratok csatolásának lehetővé tételét. A per során előadta, hogy több alkalommal tehermentes tulajdoni lapot váltott ki, így jóhiszeműen gyakorolhatta az ingatlan tulajdonjogának tehermentes jogosultságát, a határozat ezen jogát sérti. A Ket. szerint a hatóságnak csak egy év állt rendelkezésére a határozat kijavítására, kiegészítésére; ezt az időt azonban elkéste, és a felperesre kedvezőbb Ket. szabályokat kellett volna alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Áe. szabályait kellett alkalmaznia, ugyanis a határozat kiegészítéséről volt szó. Ez járulékos hatósági intézkedés, az eredeti határozatot 2005-ben hozták, ekkor még az Áe. volt hatályban. A határozat nem sértette a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, hiszen a szerződés szerint a felperesnek tudomása volt arról, hogy egy keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ingatlanhányadot vásárolt. A felperesnek meg kellett volna győződnie arról, hogy ez a jelzálogjog megszűnt-e; be kellett volna szereznie a jogosult törlési nyilatkozatát, rendelkezésre áll. illetve meggyőződni arról, hogy ez Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a később keletkezett okiratokat a rangsor elve alapján a hatóság ebben az ügyben nem használhatta fel, és a tényállás-tisztázási kötelezettséghez csak az tartozott hozzá, hogy az ebben az ügyben jelentőséggel bíró körülményeket tisztázza, ezt pedig a hatóság meg is tette. A beszerzett tulajdoni lapokkal kapcsolatban az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy nem a tulajdoni lap közhiteles, hanem az ingatlan-nyilvántartás egésze; a felperesnek meg kell győződnie arról, hogy a tulajdoni lapok hátterében az ingatlannyilvántartásban milyen okiratok állnak rendelkezésre, és a keretbiztosítási jelzálog törlésére sor került-e. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványának nem adott helyt, tekintettel arra, hogy a tényállást az iratok teljes egészében tartalmazták; további - a felperes által felajánlott bizonyítás lefolytatására nem volt szükség. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az ingatlannyilvántartásról szóló
16. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./ 3.,
17. és
18. §-át. Álláspontja szerint a közhitelesség elvének az elsőfokú bíróság által történt módon való értelmezése ellentétes magával a közhitelesség Inytv.
19. § szerinti fogalmával; ezáltal pedig - a konkrét ügyre vetítve - jogellenesen kérdőjelezi meg a felperes jóhiszemű voltát, és terheli az ingatlant olyan jelzálogjoggal, amely fenn sem áll. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezése jogellenes és logikátlan, hiszen azáltal a közhitelesség elve ellentétessé válna az Inytv.
20. § /1/ bekezdésében foglalt bejegyzés elvével. Ezen túlmenően veszélyezteti a jogbiztonságot és a forgalom biztonságát is, mivel minden ingatlanügyletnél az ügyfélnek kellene megvizsgálnia az összes - az ingatlan kapcsán korábban, valaha csatolt - okiratot, minden törölt bejegyzést. Értelemszerűen erre nincs lehetőség, a feldolgozhatatlan ügyterhen és irreális mértékű többletköltségen túl konkrét ingatlanügyi eljárási szabályok is akadályozzák ennek a kivitelezését, így pl. az iratbetekintésre jogosultak körének korlátozott volta az Inytv.
21. § /3/ bekezdése, a határidők, stb. A bíróság értelmezése szemben áll az Inytv.
22. § /2/ bekezdésével is, amelynek értelmében az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapról bárki hiteles, vagy nem hiteles másolatot kérhet; tehát léteznie kell hiteles tulajdoni lapnak. Mindezek alapján - a felperes álláspontja szerint - az Inytv.
23. § /2/ bekezdésének megfelelően vélelmezte, hogy a hiteles tulajdoni lapnak megfelelő állapota valós, azaz a törölt jelzálogjog nem áll fenn. E körben a Zrt. nem bizonyította ennek ellenkezőjét, pusztán kérelmezte a jelzálogjog bejegyzését, amelynek az elsőfokú szerv érdemi vizsgálat nélkül „hibára” hivatkozva eleget is tett; ezzel az Inytv.
24. § /4/ bekezdésébe ütköző módon járt el. Kifogásolta a felperes azt is, hogy a Fővárosi Bíróság megsértette a Ket. határozatok kiegészítésére vonatkozó rendelkezését. Álláspontja szerint a Zrt.
25. augusztus
26. napján a földhivatalhoz érkeztetett kérelme új eljárásnak minősül, a konkrét tényállás - szemben a jogerős ítéletben foglaltakkal - nem járulékos kapcsolatban áll az eredeti határozattal. Az eljárás kérelemre indult, így a kiegészítés tárgyában hozott határozat - a felperes megítélése szerint nem tekinthető az eredeti határozat részének. Emellett a felperes jóhiszemű is volt, így a Zrt-nek kellett volna ellenbizonyítást lefolytatnia - mint kérelmezőnek -, nem pedig a felperesnek kellett volna kimentenie magát; ez az eljárás során nem történt meg. Ennek alapján nem az Áe., hanem a Ket. kiegészítés megtételére vonatkozó határideje az irányadó, azaz az egy év. Tekintve, hogy a
27. január
28. napján kelt tulajdonjog-bejegyző határozat és a
29. augusztus 31-i kiegészítés, kérelmezés között több mint két év telt el, így a kiegészítésre jogszerűen nem lett volna mód. Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérelem tárgyaláson történő elbírálását. kérte a felülvizsgálati A felülvizsgálati kérelem alapos. Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesi beavatkozó által előterjesztett kiegészítési kérelem - amelynek kapcsán a perben felülvizsgált határozatok születtek annak benyújtására és a kiegészítendő határozat keltére tekintettel - a Ket. szabályai szerint volt elbírálandó, így e körben az alperesi hatóságok jogszabálysértést követtek el. A felperes tulajdonjogának bejegyzésére irányuló eljárás
30. január 18-án indult, ebből következően az eljárásra az Inytv. mellett az akkor hatályos Áe. szabályait kellett alkalmazni. A határozat kiegészítésére az Áe. időbeli korlátot nem tartalmazott.
31. november 1-jén hatályba lépett azonban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
32. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./. Az új eljárási jogszabály hatálybalépéséig az ingatlan-nyilvántartási hatóság nem észlelte a tulajdonjogot bejegyző határozata hiányosságát, az alperesi beavatkozó pedig csak jóval ezt követően - 2007 augusztusában kérte a keretbiztosítási jelzálogjoga feltüntetését. Így tehát, amikor a közigazgatási hatóság a kérelem teljesítéseként a perben felülvizsgált kiegészítő határozatát
33. szeptember 26án meghozta, már az akkor hatályos Ket. szabályai alapulvételével kellett volna eljárnia, nem pedig a már közel két éve hatályát vesztett Áe. előírásai szerint. Lényegi különbséget jelentett a jogszabályváltozás, ugyanis a Ket. a határozat kiegészítésére vonatkozóan az Áe-től eltérő szabályozást tartalmazott, határidőhöz kötötte ezen döntés meghozatalát. A Ket.
34. § /1/ bekezdése szerint a hatóság - ha törvény eltérően nem rendelkezik, a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül - mind kérelemre, mind hivatalból kiegészítheti döntését, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott, illetve hiányzik a döntésből a törvény, vagy külön jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem. Nincs azonban helye a döntés kiegészítésének, ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené. Tekintettel arra, hogy az alperesi beavatkozó a hatóság által kiegészítési kérelemként kezelt beadványát a Ket. hatálybalépését követően, és a felperesi tulajdonjogot bejegyző határozat jogerőre emelkedését követő egy éven túl nyújtotta be, a határozat kiegészítésére jogszabályi lehetőség nem volt, annak a Ket.
35. § /1/ bekezdése törvényi akadályát képezte. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévesen tartotta alkalmazhatónak a Fővárosi Bíróság a perbeli ügyben az Áe. szabályait, az alperesi beavatkozó kérelmére új eljárás indult, és nem „járulékos intézkedés” történt. Az alperes jogszabálysértő módon járt el a tulajdonjogot bejegyző határozata kiegészítésekor, ezért a kereset megalapozottnak minősül. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp.
36. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a keresettel támadott, jogsértő alperesi határozatokkal együtt. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp.
37. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
38. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A felperes a tárgyi illeték-feljegyzési jog felülvizsgálati kérelmén a felülvizsgálati eljárási lerótta, amelyet az államtól visszaigényelhet. ellenére illetéket A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
39. /VI. 26./ IM rendelet
40. § /1/ bekezdése és
41. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
42. november
43. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő