Szegedi Ítélőtábla Bf.I.272/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- évi szeptember hó
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- évi június hó
- napján kihirdetett 11.B.110/2007/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősíti. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 7.200.- (hétezer-kettőszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Megállapítja, hogy a vádlott lakhelyének helyes megnevezése: Helység, utca, házszám. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, ezért 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által
- december
- napjától
- június
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Elrendelte a Kalocsai Városi Bíróság
- szeptember
- napján jogerős 3.B.96/2006/
- számú ítéletével kiszabott 4 hónap börtön végrehajtását, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költségről is. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A vádlott a fellebbezésének írásbeli indokolásában, míg a védő a fellebbezési nyilvános ülésen emellett a vádlott cselekményének eltérő minősítését az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítását - is kérték. A nyilvános ülésen eljárt ügyész - a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.261/
- számú átiratával egyezően - az első fokú ítéletnek a minősítés tekintetében történő megváltoztatására, egyebekben pedig annak helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla álláspontja szerint az eltérő minősítést célzó fellebbezések alaposak. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását azonban az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott lakóhelyének megnevezése pontosan: Helység, utca, házszám. A sértettet
- december
- napján 1 óra 40 perckor bocsátották el a (helység megnevezése) kórházból. A nyomozati iratok
- oldalán található orvosi irat alapján helyesbítette az ítélőtábla az első fokú ítélet tényállásában pontatlanul megjelölt időpontot. A vádlott által okozott sérülés mélysége 3-5 mm, hossza 12-14 cm volt, a pajzsporc sérülése: felszínes bemetszés. A nyomozati iratok 56/B. oldalán található kiegészítő szakorvos szakértői vélemény
- és
- pontja pontosan rögzítette a sértett elszenvedett sérüléseinek fizikális jegyeit, így ez alapján az ítélőtábla kiegészítette, illetőleg helyesbítette az első fokú ítélet tényállását. Bf.I.272/2007/
- Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, így azt az ítélőtábla a fenti helyesbítésekkel és kiegészítésekkel az ítélkezésének alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, amit egyébként a fellebbezések nem is támadtak. Tévedett azonban akkor, amikor a vádlott cselekményét emberölés bűntettének kísérleteként minősítette. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az emberölés bűntettének kísérlete esetén önkéntes eredményelhárításnak tekintendő, ha az elkövető közvetlenül a tényállásszerű ölési cselekmény megvalósítása után mindent megtesz a sértett életének a megmentése érdekében és ez eredményre vezet. Ilyenkor az elkövető szándéka megállapíthatóan megfordul - hiszen az már a sértett életének a megmentésére irányul - ezért, ha az életveszély ténylegesen bekövetkezett, csak a maradékcselekményért, az életveszélyt okozó testi sértés bűntettéért tartozik felelősséggel. [BH
- 106, BH
- 271, BH
- 95, BH
- 236] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a vádlottban az ölési szándék kialakult volt a cselekménye megkezdésekor. Erre az elsőfokú bíróság az elkövetés eszközeként használt kés méretéből, a támadott testtájékból, valamint a vádlott által a cselekmény megkezdésekor tett kijelentésből helyesen következtetett. Ebből következően megállapítható az is, hogy a vádlott cselekménye befejezett kísérlet volt, hiszen a sértett halála - mint eredmény - a tényállásszerű elkövetési magatartásától független okok miatt nem következett be. A megyei bíróság a jogi álláspontja kialakításakor azonban figyelmen kívül hagyta, hogy - általa is megállapítottan - a sértett halála részben azért nem következett be, mert a vádlott az eredményt önként elhárította. Az elsőfokú bíróságnak tehát nem csak tényszerűen kellett volna vizsgálnia a vádlottnak az ölési cselekmény elkövetése után tanúsított magatartását és az annak a hatására bekövetkezett eseményeket, hanem azok jogi értékelését is meg kellett volna tennie. Rögzíthető, hogy a jogi indokolásában ezzel nem foglalkozott, míg a bizonyítékok értékelése során tévesen állapította meg, hogy önkéntes eredményelhárításról azért nem lehet beszélni, mert a súlyosabb sérülés bekövetkezésének az elmaradása részben a véletlenen múlott. A Btk.
- §-ának
(3)bekezdése kimondja, hogy kísérlet miatt nem büntethető, aki az eredményt önként elhárította. Mivel az irányadó tényállás szerint a vádlott az ölési cselekményét követően mindent megtett a sértett életének megmentéséért, ami eredményre vezetett, ezért magatartása önkéntes eredményelhárításnak tekintendő. Megállapítható ugyanis, hogy ha a mentőktől nem kért volna telefonon segítséget, illetve a sértett nyakára nem tett volna kötést, akkor a sértett életének a megmentésére nem kerülhetett volna sor. A vádlottnak az elkövetés után tanúsított magatartása tehát azt mutatja, hogy a szándéka irányt váltott, ugyanis ekkor már a sértett életben maradását kívánta. Rögzíthető tehát, hogy téves az első fokú bíróságnak az okfejtésében az önkéntes eredményelhárítás megállapíthatóságának arra alapított kizárása, hogy a sértett életben maradása - megítélése szerint - részben a véletlenen múlott. Nem lehet értékelés nélkül hagyni ugyanis azt, hogy amikor a vádlott a sértett erősen vérző sérülését észlelte, akkor felismerte a cselekményének a lehetséges következményét - a sértett esetleges halálának a lehetőségét - és ennek hatására önként, saját elhatározásából kért segítséget. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a segélyhívása és a segítségnyújtása eredményes volt, hiszen a sértett életét elsősorban a telefonon adott életmentő utasítás végrehajtása, illetve a segélykérés alapján kiérkező gyors és szakszerű orvosi segítség mentette meg. A vádlott magatartása - ellentétben az első fokú bíróság által kifejtettekkel - tehát meghatározó és nélkülözhetetlen volt a sértett életben maradása tekintetében, mert az ölési cselekményével elindított okfolyamatot amely egyébként szükségszerűen a sértett halálához vezetett volna - döntő mértékben az időközben megváltozott irányú cselekvősége és nem a véletlen szakította meg. Ebből következően az önkéntes eredményelhárítás miatt a vádlott az emberölés bűntettének a kísérletéért nem büntethető. A Btk. 17. §-ának
(4)bekezdése szerint, ha a Btk. 17.§
(3)bekezdés esetén a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. E jogszabályhely szerint tehát az önkéntes eredményelhárítás esetén az elkövető büntetőjogi felelősségét kizárólag a maradékcselekményért lehet megállapítani. Mivel a jelen ügyben a sértett a vádlott magatartása miatt életveszéllyel járó testi sérülést szenvedett el, ezért a vádlott cselekménye 1 rb. a Btk. 170. §
(1)bekezdésébe ütköző és az
(5)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. A büntetés kiszabásakor figyelembe vett körülmények kiegészítésre illetve helyesbítésre szorulnak az alábbiak szerint. Bf.I.272/2007/
- Mellőzi az enyhítő körülmények közül az ítélőtábla azt, hogy a vádlott mindent megtett annak érdekében, hogy a sértett állapota ne súlyosbodjon, ugyanis ez a magatartása az eltérő minősítéssel került értékelésre. További súlyosító körülményként értékeli viszont a testi épség elleni cselekmények elszaporodottságát, illetőleg a vádlott italozó életmódját. A vádlott cselekményének megváltozott minősülése ellenére az ítélőtábla álláspontja szerint a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés - elsősorban a nagyobb számban lévő súlyosító körülményekre figyelemmel - nem tekinthető annyira súlyosnak, hogy annak lényeges enyhítésére sor kerülhetne. Ebből adódóan a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetések enyhítését célzó fellebbezéseknek nem adott helyt. A vádlott cselekményének megváltozott minősítésére figyelemmel azonban az első fokú ítélet jogi indokolásából az ítélőtábla mellőzi a Btk.
- §
(2)bekezdés b) pontjára történő hivatkozást, hiszen ennek alkalmazására a megváltozott büntetési tételkeret alsó határa miatt már nem került sor. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetése óta a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99. §
(1),
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A fellebbezési eljárás során a kirendelt védő díjával összesen 7.200.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek a megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet rendelkező részében a vádlott lakhelye pontatlanul szerepel, ezért az iratok egybehangzó adatai alapján azt helyesbítette. Szeged,
- évi szeptember hó
- napján Dr. Hegedűs István a tanács elnöke Dr. Harangozó Attila a tanács tagja, előadó Dr. Nikula Valéria a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.272/2007/
- számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság11.B.110/2007/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része
- évi szeptember hó
- napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
- évi szeptember hó
- napján Dr. Hegedűs István a tanács elnöke