DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.343/2009/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Tiborcz Attila ügyvéd (5000 Szolnok, Dózsa Gy. u.
- szám) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Ifkovics József Ügyvédi Iroda (5101 Jászberény, Lehel vezér tér
- szám, ügyintéző: Dr. Ifkovics József ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés felmondása folytán járó 9 720 000 Ft megbízási díj megfizetése iránt indított perében, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
- május
- napján kelt,
- G. 21.326/2008/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárással a felperes oldalán 534 600 (Ötszázharmincnégyezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték, és 200 000 (Kettőszázezer) Ft perköltség, míg az alperes oldalán 200 000 (Kettőszázezer) Ft perköltség merült fel. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az alperes, mint megbízó
- október 31-én megbízási szerződést kötött a felperessel, mint egyéni vállalkozóval. A szerződésben a felperes elvállalta a ...-ban lévő ... Strand és Kemping takarítási, parkgondozási feladatait, valamint megállapodtak abban is, hogy a felperes eseti jelleggel az alperes kérésére elláthat a szerződésben nem rögzített tevékenységéhez kapcsolódó, a felek által előzetesen egyeztetett feladatokat is. A szerződés 5.
- pontja szerint a felperes, mint megbízott a szerződésben rögzített feladat teljes havi végrehajtásáért 1 350 000 Ft + ÁFA összeget volt jogosult kiszámlázni, míg részhavi teljesítés esetén a megbízási díj összege is arányosan csökkentendő volt. A feladatvégzéshez szükséges gépek, felszerelések, tisztítószerek beszerzése a felperes kötelezettsége volt. A szerződés
- pontja mindkét felet feljogosította a szerződés felmondására 6 hónapos felmondási idővel. Rögzítette, hogy „amennyiben a megbízó a 6 hónapos felmondási időn belül fel kívánja bontani a szerződést, akkor a megbízott jogosult a 6 hónapi szerződéses összeget időarányosan kiszámlázni. Erre az időszakra a megbízott a szerződésben rögzített feladatokat nem köteles elvégezni." Az alperes ügyvezetője a felpereshez
- augusztus 31-én írt levelében bejelentette, hogy
- szeptember 1-jétől nem tart igényt a felperes munkájára, majd a szeptember 20-án kelt levelében a szerződést
- október
- napjától 6 hónapos felmondási idővel,
- április 1-jére felmondta. Kérte, hogy a felperes nyilatkozzon arról, a felmondási idő alatt kíván-e számlát kibocsátani az alperes részére. A felperes a
- október
- napján kelt válaszlevelében elfogadta a felmondást, a szerződés
- pontjára hivatkozva 6 havi megbízási díjat - 9 720 000 Ft-ot - egyösszegben kiszámlázott, és a válaszlevéllel együtt megküldte az alperesnek. Az alperes viszontlevelében fenntartotta a felmondását, de közölte, hogy az egyösszegben kiszámlázott 9 720 000 Ft megbízási díjat nem tudja finanszírozni, és a korábbi levelében írtakkal ellentétben ragaszkodik ahhoz, hogy a felperes a felmondási idő alatt is munkát végezzen. A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 9 720 000 Ft megbízási díj, és módosított keresete szerint a teljes összeg után középarányos időtől számított, a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltsége megfizetésére. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását, és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Ellenkérelme annak megállapítására irányult, hogy a megbízási szerződés, mint nyilvánvalóban jó erkölcsbe ütköző, semmis a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján. A bíróság intézkedését kérte az elvégzett szolgáltatásnak megfelelő ellenértékek megfizetése, illetve többletfizetés esetén annak visszafizetése érdekében. Előadta, hogy az alperes korábbi ügyvezetője a felek között a
- április 13-án már létező szerződéshez képest lényegesen előnytelenebb szerződést kötött
- október 31én. A korábbi vállalkozási szerződéshez képest a perbeli szerződés „megbízási szerződéssé" szelídült, a
- évben 800 000 Ft + ÁFA/hó összegű vállalkozói díj 1 350 000 Ft + ÁFA/hó megbízási díjra módosult, holott a
- évi szerződésben meghatározott szolgáltatás már nem tartalmazta a
- évi szerződés tárgyát még képező őrzési tevékenységet sem. Hangsúlyozta, hogy a
- október 1-jén kelt levelében az alperes ragaszkodott a felmondási idő alatti munkavégzéshez, és az igazolt, tényleges munkavégzésen alapuló számlázáshoz, ezért kérte a jelenléti ívek, teljesítési igazolások megküldését is. Mivel a felperes ezeket a feltételeket nem fogadta el, ezért nem került sor munkavégzésre. A megbízási szerződés
- pontjában írt kikötést jó erkölcsbe ütközőnek tartotta, és vitásnak tekintette a szerződés 5.
- pontja rendelkezésének értelmezését is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 810 000 Ft-ot, és ennek
- október 11.-től a kifizetéséig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 202 500 Ft perköltséget. Ezen túl a felperest 534 794 Ft, az alperest pedig, 48 406 Ft illeték megtérítésére kötelezte az Állam javára. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felek között a Ptk. 474.
- §-aiban szabályozott megbízási szerződés jött létre, amely a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint
- április 1.-jéig, a felmondási idő lejártáig fennmaradt. A megbízási szerződés
- pontjának értelmezése körében az elsőfokú bíróság az alperes álláspontját osztotta, miszerint a 6 hónapra történő felmondás esetén a megbízottat csak akkor illeti meg a megbízási díj, ha a felperes teljesíti a szerződésben rögzített feladatokat. Munkavégzés nélkül nem jár a megbíz ásói díj. A szerződés
- pontjának a Ptk.
- §
(1)bekezdése, illetve az alperes korábbi ügyvezetőjének tanúvallomása alapján történt értelmezése szerint a megbízottat csak akkor illeti meg munkavégzés nélkül arányos időre megbízási díj, ha a megbízó a szerződést 6 hónapnál rövidebb időre mondja fel. A perbeli esetben azonban az alperes a szerződést 6 hónap felmondási idővel mondta fel. Az elsőfokú bíróság elfogadta azt az alperesi álláspontot, hogy „ha a felmondási idő 6 hónap, akkor azt a megbízó igénye szerint le is kell dolgozni. Ha pedig erre nem tart igényt, úgy a megbízási díjat akkor is ki kell fizetni. Ha az alperes rövidebb időre mondja fel a szerződést, akkor ezt az időt le kell dolgozni, és a 6 hónapból fennmaradó időt kell kifizetni munkavégzés nélkül". Az alperes bejelentette, hogy ragaszkodik a munkavégzéshez, így a felperest terhelte annak a bizonyítása, mindent megtett annak érdekében, hogy eleget tegyen a szerződéses kötelezettségeinek, de ebben őt az alperes megakadályozta. A felperes azonban ezt nem tudta eredményesen bizonyítani. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes semmilyen módon nem fejezte ki az alperes felé a munkavégzési szándékát, a kulcsokat nem kérte vissza, a megmaradt alkalmazottjait nem vezényelte a perbeli munkavégzés helyszínére, új dolgozókat nem toborzott, amely körülmények arra engednek következtetni, hogy a felperes a felmondási idő alatt nem szándékozott a megbízási szerződést teljesíteni. Az alperes elismerte, hogy a 2007. szeptember 1-jétől október 1-jéig terjedő időszakban nem tartott igényt a megbízott munkájára, erre az időszakra a felperest 675 000 Ft + ÁFA részhavi megbízási díj illeti meg. Ezen összeg megfizetésére az elsőfokú bíróság az alperest elismerésére tekintettel kötelezte a Ptk. 201. §
(1)bekezdése, 321. §
(2)bekezdése és a 474. §
(1)bekezdése alapján, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A késedelmi kamatról a Ptk. 301. §
(1)bekezdése, és a 310/A. §
(1)-
(2)bekezdései alkalmazásával rendelkezett az elsőfokú bíróság. Arra tekintettel, hogy a felperes keresetét az alperes által elismert követelést meghaladó részében elutasította, az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, és nem állapított meg tényállást az alperes védekezésében hivatkozott a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége, valamint a szerződés jó erkölcsbe ütközése tárgyában. A perköltség viseléséről a Ptk. 81. §
(1)bekezdése alapján a felperes 8 %-os pernyertességét figyelembe véve határozott. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az alperes
- augusztus
- napján tett nyilatkozatát, amelyben az alperes azt közölte a felperessel, hogy másnaptól nem tart igényt a szolgáltatására. Előadta, hogy
- szeptember
- napjától az alperes már a saját dolgozóival végeztette ugyanazon a területen, ugyanolyan tartalommal a munkát. Az alperes a
- október
- napján megküldött levelében is akként nyilatkozott, hogy a felmondást továbbra is fenntartja, vagyis joghatás a
- augusztus
- napján kelt alperesi levélhez fűződik, amelyben a felmondási időt 6 hónapban jelölte meg. Mivel az alperes a felmondó jognyilatkozatával a jövőre nézve ex nunc hatállyal szüntette meg a felek közötti szerződést, ezért a felmondást követő további jognyilatkozat semmilyen joghatást nem válthat ki. Sérelmezte az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában írt azon megállapítást, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt, eleget kívánt tenni az alperes munkavégzésre történő felhívásának. E körben arra hivatkozott, hogy az alperes felmondása szerint ő köteles volt másnap a munkaterületről levonulni, kénytelen volt saját dolgozói munkaviszonyát megszüntetni, a kulcsokat pedig az alperes rendelkezésének megfelelően leadta. Felperes egyéni vállalkozóként kizárólag az alperessel állt szerződéses jogviszonyban, és mivel egy hónap eltelt munkavégzés - és ebből kifolyólag bevétel - nélkül, ezért valamennyi munkavállalója munkaviszonyát megszüntette,
- október
- napján már egyetlen munkavállalóval sem volt szerződéses jogviszonyban. Hangsúlyozta, hogy az alperes mind kifejezetten, mind ráutaló magatartással kifejezésre juttatta, hogy
- szeptember
- napjától nem tart igényt a felperes szolgáltatására. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint is a szerződés alapján a teljes 6 hónapi felmondási időre jár a felperesnek a díjazás. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése ellentétes általa megállapított tényállással is, mivel bár kimondja az ítélet indokolásában, hogy „az alperes elismerte, hogy
- szeptember 1-jétől október 1.-jéig terjedő időszakban ő nem tartott igényt a megbízott munkájára", mégis csupán 675 000 Ft + ÁFA részhavi megbízási díj megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperesnek az alperes másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Véleménye szerint az alperes
- augusztus 31-ei levele nem tekinthető felmondásnak, mivel abban az alperes csak annyit közölt, hogy nem tart igényt a felperes munkájára, de a jogviszony egészéről nem nyilatkozott. A levél tartalma csupán a munkák felfüggesztésére vonatkozó bejelentésnek tekinthető. Ezt támasztja alá az a tény is, a felperes maga kérte a
- szeptember
- napján írt levelében annak közlését, felmondásnak minősül-e az alperesi levél, illetve, hogy az alperes mikortól tart igényt a munkájára. Az alperes a felmondást a
- szeptember 20-i levelében jelentette be,
- október 1-jétől 6 hónapos felmondási idővel. A felek
- szeptember
- napja és
- október 1-je között folytatott levelezése alapján megállapítható, hogy az alperes a
- szeptember 20-án kelt levelével mondta fel a felperes szerződését 6 hónapi felmondási idővel, amely idő ledolgozására igényt tartott. A Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint a felmondási idő végéig a szerződés fennmarad, vagyis a perbeli esetben
- április 1.-jéig mindkét felet megilletik a szerződésből eredő jogok és terhelik a szerződéses kötelezettségek, vagyis az alperesnek joga volt a felmondási idő végéig nyilatkozni arról, hogy mikor, milyen munkavégzésre tart igényt. Előadta, hogy a
- szeptemberre vonatkozó 50 %-os díjat azért ismerte el az alperes, mert ekkor a szerződés még fennállt, erre a hónapra pedig maga az alperes kérte a felperest, hogy ne végezzen munkát, és mivel ekkor a strand és kemping töredék kapacitással üzemelt csak, ezért a felperesnek sem merültek fel anyagköltségei. A felperes az ítélőtáblára
- sorszám alatt érkezett észrevételében cáfolta azt az alperesi hivatkozást, miszerint a
- augusztus 31-ei levél tartalma kizárólag a munkák felfüggesztésére vonatkozó bejelentés lenne. Az alperes a szerződés központi elemének tekintendő szolgáltatásra vonatkozó nyilatkozatot tett, amely szolgáltatás nélkül értelmét veszíti a szerződés valamennyi rendelkezése. Álláspontja szerint az alperes felmondási szándékát erősíti az is, hogy az alperes mintegy meg is indokolta, miért nem tart igényt a felperes szolgáltatására, vagyis a szerződés megszüntetését célozta, ami felmondásnak minősül. Az alperes csak azt követően jelentette be, hogy ragaszkodik a felperes munkavégzéséhez, amikor arról értesült, hogy a felperes egyösszegben hat havi díjat kíván leszámlázni. Ezt megelőzően, sem a
- augusztus 31-én, sem a
- szeptember 20án kelt levelében nem tett erről említést. A
- október
- napján kelt levelében tett közlésével, miszerint anyagi lehetőségei miatt nem tudja egyösszegben finanszírozni a felmondási időre járó díjat, az alperes mintegy elismerte a felperesi követelés jogosságát. Kifejtette, hogy a felmondási idő célja egyedül annak biztosítása, hogy a másik fél fel tudjon készülni a jogviszony megszűnésére. Arra azonban nincs jogi lehetőség, és ellentétes a jóhiszemű joggyakorlás követelményével is - majdnem joggal való visszaélésnek minősül -, hogy a felmondási nyilatkozatban közölteket utóbb megváltoztatva az alperes mégis igényt tartson a felperes munkavégzésére. Tagadta, hogy ő nem mutatott szándékot a továbbdolgozásra. Ismételten hangsúlyozta, hogy
- szeptember 1-jétől le kellett vonulnia a munkaterületről, a dolgozói munkaviszonyát kénytelen volt megszüntetni, a terület kulcsát pedig le kellett adnia az alperes rendelkezésének megfelelően. Az alperes a saját dolgozóival folytatta a munkálatokat a felmondást követő naptól. A felperesnek nem volt olyan szerződéses kötelezettsége, ami alapján az alperes rendelkezésére kellett volna állnia a felmondási idő alatt is. Az alperes az ítélőtáblára
- sorszám alatt érkezett beadványában kiemelte, hogy maga a felperes közölte az alperessel a
- október 1-jén kelt levelében azt, hogy „a szerződés
- október 1-jei hatállyal … történő felmondását, illetve a levelében elismert 6 havi felmondási időt a megbízási szerződés
- pontjában rögzített feltételek szerint elfogadom". Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. §
(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(4)bekezdése, valamint a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f.) pontja alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés megalapozott. Az elsőfokú bíróság a felperesi kereseti kérelemmel kapcsolatban a tényállást kellő mélységben feltárta, a felek közötti levelezésnek a perben becsatolt dokumentumaiból azonban téves jogi következtetést vont le. Az alperes a
- augusztus 31-én írt levelében közölte a felperessel, hogy
- szeptember
- napjától nem tart igényt a felperes szolgáltatására, majd a
- szeptember 13-án megtartott ...-i Város Képviselő-testületi Ülésén úgy nyilatkozott, hogy a felperes által végzett szolgáltatást a jövőben saját alkalmazottaival kívánja megoldani. A felperes a
- szeptember
- napján kelt levelében az alperesi nyilatkozat pontosítását kérte, és az alperes erre a levélre ugyanaznap adott válaszában immár kategorikusan megfogalmazta, hogy a megbízási szerződést
- október 1-jei hatállyal felmondja, 6 havi felmondási idővel. A felperes a
- szeptember 26-án írt válaszában tudomásul vette a szerződés felmondását, és jelezte, hogy igényt tart a 6 havi felmondási időre a szerződés 9.) pontja szerinti járandóságra. Az erről kiállított számlát
- október
- napján küldte meg az alperesnek. Mindeddig az alperesnek az a nyilatkozata volt érvényben, miszerint a felperes szolgáltatására
- szeptember
- napjától kezdve nem tart igényt, mert a felperes által végzett munkát saját alkalmazottaival akarja ellátni. Az alperes csupán a
- október
- napján a felperes számlájának ismeretében írt levelében jelentette be, hogy „a korábbi levelekben leírtaktól eltérően a felmondási idő alatti munkavégzéshez ragaszkodom". A peres feleknek ezekben a levelekben rögzített nyilatkozatait értelmezve az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a
- augusztus 31-ei levelével az alperes már
- szeptember
- napjától kezdve nem tartott igényt a felperes munkavégzésére, felmondani mégis csak
- október
- napjától mondta fel a szerződést 6 hónapi felmondási idővel. Ezt támasztja alá az alperes
- szeptember 20-án kelt levele, és a felperesnek az alpereshez írt válaszlevelei sem vitatták ezen időpontot. A felek által
- október 31-én megkötött megbízási szerződés 3.
- pontja szerint összhangban a Ptk.
- §
(2)bekezdésének rendelkezésével - a felperes az alperes által rábízott feladatot volt köteles elvégezni, azaz a megbízó utasításai szerint kellett eljárnia. A megbízó alperes
- augusztus 31-én közölte, hogy nem tart igényt a felperes szolgáltatására,
- szeptember 13-án - igaz nem a felperesnek címezve, de - arról is nyilatkozott, hogy a jövőben a saját alkalmazottaival kívánja elvégezni a korábban a felperes által ellátott feladatokat. Majd
- szeptember
- napján immár fel is mondta a felperessel kötött szerződést, de mindeddig - egészen
- október
- napjáig - nem utalt arra, még a felperes
- szeptember 20-i levelében írt kérdésre válaszolva sem, hogy igényt tartana a felmondási idő alatt is a felperes munkájára, sőt ráutaló magatartással azt jelezte, hogy többé nem kívánja azt, hogy a felperes végezzen takarítási munkát a strandon. Csupán
- október
- napján, a felperes által a 6 hónapi felmondási időre kiállított számla kézhezvételét követően döntött úgy az alperes, hogy mégis ragaszkodik a felperes munkavégzéséhez (lásd
- számú tárgyalási jegyzőkönyv,
- oldalán X.Y. alperesi ügyvezető tanúvallomása). A megbízási szerződés 9.) pontját a felek eltérően értelmezték. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti nyelvtani értelmezés alapján a 6 hónapnál rövidebb felmondási idő esetére rendelkeztek úgy a felek, hogy a megbízott ekkor nem köteles a szerződésben rögzített feladatokat elvégezni. A 6 hónapos felmondási idő alatt a szerződés még életben van, tehát alapesetben a felperes köteles lett volna a munkavégzésre is, az alperes azonban erre
- szeptember
- napjától kezdődően nem tartott igényt, és intézkedései - a feladatok saját munkavállalóival történt ellátása - arra a jogos következtetésre vezették a felperest, hogy a felmondási idő teljes tartama alatt már nem kell munkát végeznie, ezért teljesen érthető módon a felperes is megszüntette saját munkavállalóinak a munkaviszonyát. Az ítélőtábla elfogadta azt a felperesi hivatkozást, hogy az alperes korábbi nyilatkozatai eredményezték azt, hogy
- október
- napján már nem is lett volna képes a felperes ellátni a korábbi feladatait, megfelelő alkalmazotti létszám hiányában. A megbízási szerződés 5.
- pontjában írtakat maguk a felek sem tudták pontosan értelmezni (lásd a
- G. 21.225/2007/
- számú alperesi előkészítő irat
- oldalán a Tényállás címszó alatti
(3)bekezdés, illetve a felperesnek a
- G. 21.225/2007/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldalán szereplő, a bíró kérdésére adott válasza, valamint a
- G. 21.325/2008/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal utolsó bekezdésében rögzített nyilatkozata, illetve az alperesnek a
- G. 21.225/2007/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal
(3)bekezdésében található nyilatkozata). A szerződésben használt „részhavi teljesítés" kitétel a Ptk. 207. §
(1)bekezdése szerint nyelvtanilag értelmezve töredékhónap alatt végzett munkára utal, de a felek perbeli nyilatkozatai szerint a felek azon inkább a szerződésben meghatározott feladatok részbeni, nem teljes körű teljesítését értették, ami egy pontosan meg nem határozott elszámolás alapján került kifizetésre. Mivel az alperes
- augusztus 31-én akként nyilatkozott, hogy a felperes munkájára egyáltalán nem tart igényt
- szeptember
- napjától, ezért a még fel nem mondott, élő megbízási szerződés alapján a felperest - bár munkát már nem végzett - a megbízási díj teljes havi összege illette meg. Összefoglalva a fentebb kifejtetteket, az alperes
- október 1-jétől mondta fel a 6 havi felmondási idővel a peres felek közötti megbízási szerződést, és mivel a felmondás közlése előtt úgy nyilatkozott - ezt a nyilatkozatát pedig a ráutaló magatartásai is megerősítették -, hogy nem kéri a felperes munkavégzését, ezért a felmondási időre járó teljes megbízási díj munkavégzés nélkül is megilleti a felperest. A megbízási szerződés még élt
- szeptember hónapban, nem került felmondásra, csupán az alperes nem kérte a felperes munkavégzését, ezért erre az egy hónapra is jogosan felszámíthatná a felperes a teljes havi megbízási díjat. A felperes a keresetében azonban csupán 6 havi megbízási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amely kérelem a Pp.
- §-a értelmében köti a bíróságot. Ugyanakkor a perben az alperes az ellenkérelmében hivatkozott a megbízási szerződésnek a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti semmisségére, mivel a szerződésben meghatározott megbízási díj összege nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, illetve támadta a szerződést feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva is. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja alapján az alperes elismerését meghaladó mértékben elutasította a felperes keresetét, ezért nem is vizsgálta az alperes ellenkérelmében, illetve az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás keretében e körben tett hivatkozásokat. Az alperes ellenkérelméről való döntés elsőfokú bírósági döntés hiányában meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 252. §-ának
(3)bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak állást kell foglalnia az alperes ellenkérelmében szereplő hivatkozásokat illetően, majd ennek figyelembevételével kell döntenie a felperesi kereseti kérelem teljesíthetőségéről. Mivel az eljárás folyamatban maradt, ezért a Pp. 252. §-ának
(4)bekezdése alapján az ítélőtábla csupán megállapította a feleknek a másodfokú eljárással felmerült perköltsége összegét, annak viseléséről az elsőfokú bíróság fog majd az újabb eljárás eredményeként meghozott ítéletében dönteni. A másodfokú perköltség összegének meghatározása során a felperes oldalán az ítélőtábla figyelembe vette a felperes illetékfeljegyzési joga folytán a fellebbezésen le nem rótt, 494 600 Ft összegű feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, valamint a felperes jogi képviselőjének a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)-
(6)bekezdései szerint 200 000 Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíjban jelentkező perköltséget, illetve az alperes oldalán a jogi képviselő ügyvédi munkadíját ugyanezen IM rendelet alapján szintén 200 000 Ft-ban állapította meg. Debrecen,
- október hó
- napján . Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Szilágyiné Dr. Karsai Andrea sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó