(1)bekezdése alapján felülvizsgálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárást. A bíróság a tényállás meghozatalakor az ügy eldöntése szempontjából szükséges bizonyítékokat értékelte, amelyek köre a nyomozáshoz képest a bírósági eljárás során beszűkült, hiszen a sértett és felesége az elsőfokú bírósági eljárás során éltek mentességi jogukkal, így vallomásaikat nem lehetett figyelembe venni. A tényállás megállapításakor tehát a bíróság rendelkezésére a vádlott többször módosított vallomása, valamint F.F. tanú vallomása állt, aki a bűncselekmény elkövetésére vonatkozóan pontos vallomást nem tudott adni, hiszen csak azt tudta előadni, amit a sértett neki elmondott, valamint a helyszínre érkezését követően történtekről volt tudomása. A bíróság értékelte továbbá az igazságügyi-orvosszakértői véleményt, valamint az egyéb okiratokat. Az elsőfokú bíróság a fenti bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelte, összevetette és ez alapján állapította meg a tényállást , amely a vádlott tekintetében megállapított személyi rész vonatkozásában - a nyilvános ülésen elhangzottakra figyelemmel - módosítandó azzal, hogy a vádlott
- október
- napja óta a polgármesteri hivatalnál közhasznú munkásként dolgozik. A bűncselekmény során a könyöke olyan módon sérült meg, hogy nem műthető, állapota véglegesnek tekinthető és emiatt 22% - ra leszázalékolták. Nyugellátásban nem részesül, azonban erős fizikai munkát nem végezhet. Közhasznú munkásként várost takarít. Havonta 60.000,- forint jövedelme van. A tényállás
- oldalának
- bekezdéséből az ítélőtábla mellőzi a megyei bíróság azon megállapítását, hogy a sértettnek sikerült a vádlott kezét megfogva a szúrás erejét tompítani, hiszen ezt sem objektív, sem szubjektív adatok nem támasztják alá. Az így megállapított tényállás megalapozott,mely alapján a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az ítélőtábla egyetértett a megyei bíróság azon jogi indokolásával, mellyel alátámasztotta azt, hogy a vádlott cselekményét miért emberölés bűntette kísérletének minősítette. A megállapított tényállás alapján fel sem merülhetett sem a súlyos testi sértés bűntettének kísérletének, sem pedig az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének a megállapítása figyelemmel az elkövetés eszközére, valamint a célba vett testtájékra, a sérülések helyére. Ezekre tekintettel az elkövető tudatának nem csak azt kellett átfognia, hogy a sértettnek testi sérüléséi keletkezhetnek, hanem a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét is. Az ítélőtábla a megyei bíróság azon álláspontjával is egyetértett, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal követte el a cselekményét. Az adott ügyben apa-fiú (sértett-vádlott) kapcsolatában ítéleti bizonyossággal nem lehetett az egyenes szándékkal elkövetett emberölés bűntettének kísérletét megállapítani. Az aktuális tudattartam vizsgálatakor különös figyelmet kellett fordítania a bíróságnak az igazságügyi orvos-szakértői véleményre, mely azt állapította meg, hogy a sértett sérüléseit csekély-kis erőbehatás okozta. A megállapított tényállás mellett a vádlottat semmi nem akadályozta meg abban, hogy ha a sértett halálát kívánja, nagyobb erejű szúrás alkalmazásával ezt el is érje. A szúrás intenzitása, valamint az, hogy nem csak szúrt, hanem szúrt-metszett jellegű sérülése keletkezett a sértettnek azt támasztja alá, hogy az elkövető tudata „csupán" azt fogta át, hogy tettének következtében a sértettnek olyan sérülései is keletkezhetnek, amelyek a halálához vezethetnek, azonban ebbe belenyugodott, tehát szándéka eshetőleges volt. A büntetés kiszabása során a bíróság értékelte a súlyosító és az enyhítő körülményeket és ezek figyelembevételével olyan tartalmú joghátrányt alkalmazott, amely megfelelően szolgálja a törvényben meghatározott büntetési célokat, vagyis azt, hogy az elkövetőt és a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerző más személyeket visszatartson attól, hogy újabb bűncselekményeket kövessenek el. Az ítélet egyéb rendelkezései megfelelnek a törvényi előírásoknak. Az ítélet keltezésében valóban elírás található, ezért a Be.261.§.