Kfv.I.35.261/2008/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Fekete János József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Auth Mária jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési

alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán,

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 5.K.20.198/2008/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 171.100 /százhetvenegyezer-egyszáz/ felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél a ..... évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

ellenőrzés eredményeként

elsőfokú hatóság a

1. október
2. napján kelt 2342351453 számú határozatában a felperes terhére összesen ... Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, jogkövetkezményként .... Ft adóbírságot és ... Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Indokolása szerint a felperes bevételei, valamint a felmerült kiadásai jelentős eltérést mutattak, amelyek be nem vallott jövedelemre utaltak. Ezért

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/ bekezdés alapján becslési eljárást alkalmazott. A felperes

Art. 108.§-ának

édesapjától részletekben mintegy ... Ft-ot kapott, de ezen állításait a szülei tanúként nem igazolták, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak

elsőfokú hatóság megkeresése eredményeként közölt adatai pedig nem támasztották alá. A felperes által hivatkozott nyert igazolást. nyaraltatásból származó jövedelem szintén nem A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. december 21. napján kelt 8529869887 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és

alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját és eredményét is.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban Pp./ 339/A. §-a,

Art. becslést szabályozó 108.§-ának /1/-/2/ bekezdései, 109.§-ának /1/ és /3/ bekezdései alapján megállapította, hogy téves

a felperesi állítás, miszerint

adóhatóság jogszabálysértő módon alkalmazta a becslési eljárást.

Art. 109.§-ának

Art. 97.§-ának

elsőfokú hatóság eljárását értékelve kiemelte, hogy

ügyben részletes, mindenre kiterjedő bizonyítást úgy folytatott, hogy a felperes minden bizonyítási indítványának helyt adott, a ténylegesen és

eljárás befejeztéig elétárt (vagy legalább hivatkozott) bizonyítékait számba vette, értékelte, megindokolta

t is, hogy

egyes felperesi bizonyítékokat miért nem tartotta hitelt érdemlőnek.

elsőfokú határozatot jóváhagyó alperesi határozat ezért nem jogszabálysértő. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és

elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy

általa előtárt bizonyítékok minden kétséget kizáróan igazolták a bevételeivel arányban álló kiadásait. A Pp. helyett - feltehetőleg elírás következtében - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 167-168.§-ait jelölte meg olyan jogszabályi rendelkezésként, amelyeket a jogerős ítélet sért. Sérelmezte .... Ft kölcsönösszeg értékelésének elmaradását is.

alperes ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott jogszabályhelyek kérelembeli szövegkörnyezetét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy felperes nem a Ptk., hanem a Pp. 167.§ és 168.§-ait kívánta megjelölni, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálata során ennek megfelelően járt el.

Art. 97. §

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi.

Art. 109.§-ának

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. A

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás alapján

adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, amelyet követően

adózónak kell igazolnia a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bizonyítottság szintje meghatározott, mivel

adózó „hitelt érdemlő adatokkal" igazolhatja

adóalaptól való eltérést. Amennyiben kétely merül a bizonyítottság tekintetében,

t nem lehet

adózó előnyére értékelni, a nem megfelelő szintű bizonyítottság vagy bizonyítatlanság

Art. 97

. §-ának /6/ bekezdése alapján

adózó felperes terhére esik. Nem elég továbbá

t bizonyítani

adózó részéről, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett,

t is bizonyítania kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezetére. A Pp. 275.§-ának

eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság ennek alapján vizsgálta a jogerős ítéletet és megállapította, hogy a felperes által felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen, minden felperesi hivatkozás tekintetében megállapította a tényállást, a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának

t megfelelő részletességgel indokolta

zal együtt, hogy a kölcsönszerződésre való felperesi hivatkozást, külön nem részletezte. A bizonyítékok mérlegelésénél a Legfelsőbb Bíróság nem tapasztalt olyan kirívóan okszerűtlen mérlegelést, amely lehetőséget biztosítana a bizonyítékok újraértékelésének vagy felülmérlegelésének. Összességében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben felmerült bizonyítékokat

első fokú bíróság okszerűen mérlegelte, és a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának

1. évi XCIII. törvény 39.§-ának /1/ bekezdésében, 50.§-ának /1/ bekezdésében, a 6/
2. /VI.26./ IM rendelet
3. §ának /2/ bekezdésében foglaltakon alapul. ,
4. április
5. Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró