Kfv.II.37.322/2008/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Csete Ibolya ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Turayné dr. Rejtő Gizella ügyvéd által képviselt Budapest Főváros Önkormányzat Polgármesteri Hivatal alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- április 3-án kelt 3.K.33.554/2005/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3.K.33.554/2005/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) eljárási költséget. belül fizessen meg az forint felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - további 19.500 (azaz tizenkilencezer-ötszáz) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes résztulajdonában álló, természetben a szám alatti ingatlanon található 30 m² alapterületű pince céljára szolgáló helyiséget a Budapest polgármestere a
- június 14-én kelt 13/1424-
- számú határozatával rendkívüli időszak elrendelése idejére, szükségóvóhely építés céljára kijelölte. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a
- augusztus 15-én kelt 36411/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az eljáró közigazgatási szervek a tényállást nem tisztázták és a rendelkezésre álló adatokból téves következtetést vontak le, mert a pince nem alkalmas szükségóvóhely kialakítására. Állította, hogy az eljárás során ügyféli jogai gyakorlásában korlátozták, és a szükségóvóhely kijelölése tulajdoni jogait csorbítja. Sérelmezte, hogy az eljárásba nem vonták be a polgári védelmet, illetőleg a szakhatóságot. A pince állapotára vonatkozó állításainak igazolására véleményét. a felperes csatolta N.P. és S.Gy. magánszakértő Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes tulajdonosi joga minősített időszakban korlátozható, a rendkívüli időszakra való felkészülést ezen belül a helyszíni szemle tartását, az óvóhely kataszteri nyilvántartásba vételét - a tulajdonos tűrni köteles. A felperes eljárási kifogásait alaptalannak találta, megállapította, hogy az alperes jogszerű eljárás keretében a tényállást feltárta. T.L. és H.F. tanúvallomása, valamint a felperes által csatolt magánszakértői vélemények egybevetése alapján megállapította, hogy a perbeli pince alkalmassá tehető romteher viselésére, ezért annak szükségóvóhely építés céljára történő kijelöléséről szóló határozatot jogszerűnek minősítette. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a 37/
- (IV.5.) Korm. rendelet 1.§ c) pontját, mert az elsőfokú bíróság a szükségóvóhely és romteher viselésére való alkalmasság kérdését azonos fogalomként értelmezte, nem észlelve a fogalmi különbség jelentőségét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása sértette a Pp. 206.§
(1)bekezdését és a Pp. 182.§
(3)bekezdését, mert helytelenül fogadta el H.F. és Cs.T. közigazgatási eljárásban beszerzett véleményét ítélkezésének alapjául, holott az szakértői véleménynek nem tekinthető, hiányos tartalma, megalapozatlan következtetései miatt alkalmatlan következtetések levonására. E körében hivatkozott a BH 2005.
- és a BDT 2000.
- jogesetére. A felperes állította, hogy az általa beszerzett két szakértői vélemény megalapozottan cáfolta a határozat jogszerűségét, melyet a bíróság figyelmen kívül hagyott. A perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket - annak eltúlzott összege miatt - jogsértőnek találta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, és a megfelelő bizonyítási eljárás eredményeként megalapozott döntést hozott. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A jogerős ítélet nem sérti a 37/1995. (IV.5.) Korm. rendelet (Korm.rend.) 1.§ c) pontját, a Pp. 206.§
(1)bekezdését és a Pp. 182.§
(3)bekezdését. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azt állította, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, és a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, ezért helytelen következtetésekre jutva állapította meg az alperesi határozat törvényességét. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a releváns tényeket helytállóan állapította meg és a vonatkozó jogszabályokat helyesen értelmezte, mert a Korm. rend. 1.§ c) pontja értelmében csak olyan pince vehető fel az óvóhelykataszteri nyilvántartásba, mely romteher viselésére alkalmas, illetve alkalmassá tehető. Annak megítélése, hogy egy adott pince ilyen funkcióra alkalmas, vagy alkalmassá tehető szakkérdés. A jogi képviselővel eljáró felperes e szakkérdésben vitatta a közigazgatási határozatok jogszerűségét, a bizonyító fél a perben a felperes volt. A szakkérdés eldöntésére a perben igazságügyi szakértő kirendelését nem kérte, két általa beszerzett magánszakértői véleményt csatolt állításainak igazolására és a közigazgatási eljárásban beszerzett szakértői vélemény cáfolatára. A közigazgatási perekben a bíróság a Pp. 336/A.§
(1)bekezdésében nevesített eseteket kivéve nem jogosult hivatalból bizonyítás lefolytatására, ezért az elsőfokú bíróságnak a perben rendelkezésre álló adatok alapján kellett döntését meghoznia, igazságügyi szakértői vélemény nélkül. Ilyen bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság az alkalmazandó és a felperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat helytállóan értelmezte és megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a kataszteri nyilvántartásba vételhez elegendő, ha az adott pince a romteher viselésére alkalmassá tehető. A pince romteher viselésére való alkalmasságát a szükségóvóhely céljára történő kijelöléskor azért kell vizsgálni, mert a rendkívüli időszakban óvóhelyként használni kívánt helyiségről tudni kell, hogy a felette lévő építmény összeomlásából származó terhet (azaz romterhet) elbírja-e, azaz a személyeknek biztonságos tartózkodást biztosít-e. A romteher viselésére való alkalmasság statikai számításokkal igazolható, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértők az alperesi határozat törvényességét támasztják alá. Ezek a szakvélemények a közigazgatási határozatot megalapozó bizonyítékok, a felperes által csatolt magánszakértői vélemények a felperes előadásának és nem a Pp. 177.§
(1)bekezdése szerint a bíróság kirendelése alapján készült szakvélemények, így azokra a Pp. 182.§
(3)bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, ezért e rendelkezést a jogerős ítélet nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményeket az alperes határozatát alátámasztó bizonyítéknak, a felperes által csatolt szakértői véleményeket a felperes nyilatkozatának, és azokat mint egyenértékű bizonyítékokat ütköztette, figyelembe véve a meghallgatott két tanú nyilatkozatát is. A bizonyítékok értékelését az elsőfokú bíróság ítélete tartalmazza, okszerűen indokolva, hogy melyiket és miért fogadta el ítélkezésének alapjául, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 206.§
(1)bekezdését sem. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, a levont következtetések iratellenesek, vagy okszerűtlenek, illetve az ítélet indokolása logikai ellentmondást tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettek felülmérlegelésre okot adó körülményt nem észlelt, bizonyítékok újraértékelését nem tartotta indokoltnak. szerint így a A Pp. 270. §
(2)bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, mely követelménynek nem felelt meg a felperes felülvizsgálati kérelmének a terhére megállapított perköltséggel kapcsolatosan az a kifogása, hogy jogszabályhely megjelölése nélkül a perköltséget túlzott mértékűnek tartja, ezért ezzel a kifogással a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott. Figyelemmel arra, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 270.§
(1)bekezdésének rendelkezése folytán a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit megfizetni. A felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére a felülvizsgálati kérelmén lerótt 16.500 forint illetéket. A felülvizsgálati eljárás illetéke az 1990. évi XCIII. törvény 39.§
(3)bekezdés d) pontja és 50.§
(1)bekezdése alapján 36.000 forint, ezért a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdés alapján a felperes további 19.500 forint felülvizsgálati illeték viselésére köteles. Budapest,
- október
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Kincső sk. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos sk. bíró Dr. Tóth