← Magyarország

Kfv.37039/2009/6 – Kúria

Kfv.IV.37.039/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Nagy Márta ügyvéd /1067 Budapest, Teréz krt. 29./ által képviselt felperesnek a dr. Dombóvári Ottó hivatalvezető-helyettes által képviselt Középmagyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság

  1. október
  2. napján kelt 21.K.31.267/2008/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
  4. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 21.K.31.267/2008/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A kerületi Önkormányzat Építésügyi Hatósága
  6. július 8-án kelt határozatával a Kft. kérelmére a perbeli földrészleten négylakásos lakóépületre az építményre vonatkozó használatbavételi engedélynek is minősülő végleges fennmaradási engedélyt - feltételekkel megadta. Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala a 08-2464/
  7. számú,
  8. szeptember 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, ezt követően az jogerőssé vált. Az elsőfokú építési hatóság 23/2983/4/
  9. számú,
  10. december
  11. napján kelt végzésével kötelezte a felperest, hogy fennmaradási engedély iránti kérelmet nyújtson be az ingatlanon meglévő lakóépület építési engedély nélkül történt terasz-beépítésére, az előírt mellékletekkel. Az elsőfokú hatóság a
  12. november 9-én megtartott helyszíni szemle során ugyanis megállapította, hogy a tárgyi ingatlanon meglévő lakóépület bővítéseként a terasz beépítése történt meg. Az építtető személyét a szemle alkalmával nem tudta tisztázni, ezért a benyújtott adásvételi szerződés és a lakás helyiségeit felsoroló melléklet - mely szerint a lakás alapterülete 93 m2, melyhez egy 14,04 m2-es terasz tartozik - adataiból az elsőfokú hatóság azt a következtetést vonta le, hogy a lakás megvétele után történt a terasz beépítése. Az épület eredeti építtetője a Kft. volt, a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására a felperest kötelezte a hatóság. A hatóság végzésében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  13. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
  14. §-a alapján fellebbezési lehetőséget adott. A fellebbezés folytán az alperes jogelődjeként eljárt Középmagyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal a 08-576/
  15. számú,
  16. április 10-én kelt végzésével a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és az elsőfokú végzést felügyeleti jogkörben úgy változtatta meg, hogy a jogorvoslati záradékot törölte, a végzés ellen további jogorvoslatot nem biztosított. Az alperesi jogelőd megállapította, hogy a kérdéses terasz építési engedély nélkül került beépítésre, végzésének indokolásában arra utalt, hogy a nyitott terasz zárttá tétele nem felújításnak, nem helyreállításnak, hanem bővítésnek minősül, és ilyenként az akkor hatályos 46/
  17. /XII. 28./ számú KTM rendelet
  18. § /1/ bekezdés a/ pontja szerint építési engedély alapján végezhető építési munka. Az alperesi jogelőd döntése szerint a terasz beépítését a felperessel történt megállapodás alapján - a kivitelezési hibák kompenzálásaként - a Kft. végezte, 2003 szeptemberében és októberében, azt követően, hogy az épületre a jogerős használatbavételi engedélyt megkapta; ennek alapján a másodfokú hatóság a felperest tekintette az építési munka megrendelőjének. A Ket.
  19. § /3/ bekezdése alapján a másodfokú hatóság azt állapította meg, hogy a kérdéses elsőfokú végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg; ezért a téves jogorvoslati záradékot tartalmazó elsőfokú végzést - a határozat rendelkező részében foglaltaknak megfelelően - felügyeleti jogkörben megváltoztatta. Az elsőfokú építési hatóság 23/2965/
  20. számú,
  21. szeptember
  22. napján kelt határozatával - a felperes kérelmére - a perbeli ingatlanon meglévő négylakásos lakóépület
  23. számú lakás teraszának bővítésére, beépítésére a fennmaradási engedélyt végleges jelleggel megadta. A határozat szerint egy 12,88 m2-es veranda létesült. A hatóság a 43/
  24. /XII. 29./ KTM rendelet figyelembevételével az építésügyi bírság összegéről külön határozatban rendelkezett. Ezen elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben jogellenesnek tartotta a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására őt kötelező 23/2983/4/
  25. számú, és az azt helybenhagyó 08576/
  26. számú végzéseket, mert a hatóság nem tárta fel kellően a tényállást, melyen belül a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására történő kötelezés arra tekintettel téves, mert nem ő volt az építtető. Vitatta azt is a felperes, hogy a terasz beépítése az építési törvény
  27. § /3/ bekezdése szerint építésügyi hatósági engedélyhez kötött munka lenne. Az alperesi jogelőd a 81-3482/
  28. számú,
  29. december
  30. napján kelt határozatával a fennmaradási engedélyt megadó elsőfokú határozatot - a fellebbezés elutasítása mellett - helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú építésügyi hatóság fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására felhívó végzése, valamint a fennmaradási engedélyt végleges jelleggel megadó határozata jogszerű volt. A kérelmező felperes a másodfokú határozatban megállapított tényállás szerint
  31. július 30-án beköltözött a tárgyi lakásba, és a jogerős építési engedély alapján a lakáshoz tartozóan egy két oldalról nyitott terasz épült az eredeti jogerős engedély alapján. Az eredeti kivitelező a Kft. a felperessel történt megállapodás alapján végezte el a perbeli terasz beépítését. Az alperesi jogelőd megállapította a felperes teraszának beépítésével kapcsolatban, hogy a lakás tulajdonosa által tett írásbeli átvétel után, a tulajdonos igényeinek - azaz a felperes igényeinek - megfelelően került elvégzésre, a szabálytalan építési munka ezért annak megrendelője (az építési jogszabályok szempontjából az építtető), a felperes volt. A felperes a bírósághoz benyújtott keresetében kérte az elsőfokú, 23/2983/4/
  32. számú végzés, az azt helybenhagyó 08-576/
  33. számú végzés, valamint az ezt követően - a fennmaradási engedély tárgyában meghozott első-, illetve másodfokú alperesi közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. Álláspontja szerint az alperes jogtalanul minősítette építési engedélyköteles munkának a terasz beépítését, állította, hogy a perbeli építési munkának ő nem volt építtetője. A felperes keresetét elutasító ítéletében a Fővárosi Bíróság rámutatott, hogy a Kft. által megkért - és számára megadott jogerős fennmaradási és használatbavételi engedélytől eltérően történt teraszbeépítés építtetője a felperes volt; tekintettel arra, hogy
  34. július 4-én a kivitelezővel adásvételi szerződést kötött, majd
  35. július 30-án a perbeli lakásba beköltözött. A bíróság álláspontja szerint helyesen foglalt állást abban a kérdésben az alperesi hatóság, hogy a terasz beépítésére vonatkozóan a megrendelő a felperes volt, míg annak kivitelezője az ingatlant értékesítő kft. A bíróság azt is megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú hatóság fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására való kötelezés tárgyában hozott végzései a Ket.
  36. § /2/ bekezdésében foglaltaknak eleget tesznek, tartalmazzák az ott meghatározott kötelező tartalmi elemeket és a döntés részletes indokolását. A bíróság szerint helyesen járt el az alperes akkor, amikor a végzés elleni további jogorvoslatot végzésével kizárta. A bíróság a 46/
  37. /XII. 29./ KTM rendelet
  38. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján a felperes ingatlanán végzett tevékenységet bővítésnek tekintette, és így azt építési engedélyköteles építési munkának minősítette. A bíróság az elvégzett építési munka minősítése körében rámutatott az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
  39. /XII. 20./ Kormányrendelet /a továbbiakban: OTÉK/
  40. számú mellékletének
  41. pontjára, mely az átalakítás fogalmát határozza meg. Az OTÉK
  42. számú melléklete
  43. pontjában kerül meghatározásra a bővítés fogalma, amely a meglévő építmény beépített térfogatának vízszintes és/vagy függőleges irányú növelése érdekében végzett építési munkát jelenti. A bíróság nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a nyitott terasz zárttá tétele során az OTÉK
  44. számú mellékletének
  45. pontjában meghatározott korszerűsítési munkálatokat végeztek csak el. Tekintettel arra, hogy a bíróság szerint is építési engedélyhez kötött építési munkát végeztek engedély nélkül, az Étv.
  46. § /2/ bekezdése alkalmazásának volt helye. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, tartalmában a kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint mind a közigazgatási eljárásban, mind a bírósági eljárásban tévesen állapították meg tényként, hogy ő építtetője volt a kérdéses építési munkának. A felperes előadta, hogy a korábbi kivitelező és építtető Kft-vel adásvételi szerződést kötött, mely alapján csak a teljes vételár kifizetését követően
  47. december 16-án lett az ingatlan tulajdonosa, tekintettel arra, hogy az eladó a tulajdonjogát fenntartotta. Mindezek alapján hangsúlyozta, hogy a perbeli ingatlan eladója a Kft. volt a kérdéses építési munka építtetője és egyben kivitelezője, hiszen az eredeti fennmaradási és használatbavételi engedélyt is ő kérte, illetve ő kapta meg,
  48. július 8-án. A felperes a továbbiakban előadta, hogy a vonatkozó jogszabályok így a KTM rendelet és az OTÉK ismertetett rendelkezései - alapján a perbeli építési munka nem minősül beépítésnek, és így nem volt építési engedélyköteles. Mindezek alapján a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
  49. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
  50. § /1/ bekezdésébe és
  51. § /1/ bekezdésébe ütközőnek tartotta. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp.
  52. § /1/ bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. ismertetett rendelkezései alapján önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet a felülvizsgálati kérelem alapja. Ennek eredményes előterjesztésére csak abban az esetben van lehetőség, ha a bíróság mérlegelési körébe vont, hivatkozott bizonyítékokból levont következtetések iratellenesek, vagy ellentmondóak, az ellentmondások feloldatlanok, és emiatt a megállapított tényállás okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentős tényekre a szükséges bizonyítást lefolytatta, és az így rendelkezésre álló bizonyítási anyag egészének alapos és hibátlan, részleteiben is indokolt, helyes mérlegelését elvégezve helyesen állapította meg a tényállást. Az eljárt elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kérdéses építési munkára (a nyitott terasz zárttá tételére) a jogerős fennmaradási és használatbavételi engedély nem vonatkozott. A kérdéses építési munka elvégzésekor a felperes az ingatlanba már beköltözött, és - bár annak tulajdonjogát a tulajdonjog fenntartása miatt a vételár teljes kifizetéséig nem szerezte meg - építési jogosultsága a 46/
  53. KTM rendelet
  54. § /1/ bekezdés ad) pontja alapján fennállt. Mivel a perbeli építési munkát a felperes kérésére végezte el a kivitelező, nem jogszabálysértő az elsőfokú bíróság alperesi határozatok ellen benyújtott, keresetet elutasító ítélete. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp.
  55. § /1/ bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg az egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem e tekintetben sem alapos. Az eljárt elsőfokú bíróság ugyanis az alperesi határozatot mind az elsőfokú építésigazgatási határozat, mind pedig a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelező elsőfokú végzés, valamint a fellebbezés folytán hozott, e tárgyban született másodfokú végzés jogszerűsége tekintetében elbírálta, és az elbírálás során meghozott döntésének részletes indokát adta. Tekintettel arra, hogy a 46/
  56. KTM rendelet
  57. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján az építmény bővítése építési engedély alapján végezhető építési munka - ilyen építési engedéllyel azonban a felperes nem rendelkezett -, a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek tartotta az építési engedély nélkül végzett építési engedélyköteles munka tekintetében a felperes számára fennmaradási engedélyt kiadó alperesi határozat ellen benyújtott kereset elutasítását tartalmazó elsőfokú bírósági ítéletet, ezért azt a Pp.
  58. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp.
  59. § /1/ bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
  60. § /1/ bekezdése értelmében a pervesztes felperes köteles viselni a felülvizsgálati eljárás illetékét, melyet azonban a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére a felperes beadványán lerótt. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperest további illeték fizetésére nem kötelezte. Budapest,
  61. november
  62. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.