Pkf.25806/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pontjára hivatkozással elutasította. Osztotta azt a hivatali álláspontot, hogy a „Törvénytár” megjelölés megkülönböztetésre, a védjegyfunkció betöltésére nem alkalmas, mert a

1. és
2. osztályba tartozó áruk, szolgáltatások vonatkozásában kizárólag olyan adatból áll, amely az adott termék, szolgáltatás jellemzőjét, fajtáját írja körül. A különböző adathordozók, illetőleg a jogi szolgáltatások vonatkozásában ugyanis az átlagfogyasztó által ismert jelentésű „Törvénytár” kifejezés, ami a törvényeknek bizonyos rendszerezési elvek szerinti gyűjteményes kiadását jelenti, és régies hangzása ellenére a mai magyar köznyelvben is használatos, - függetlenül attól, hogy a kérelmező mire használja - leírónak minősül. Azzal a kérelmezői hivatkozással szemben, miszerint a megjelöléssel ellátott terméke nemcsak törvényeket, hanem egyéb jogforrásgyűjteményeket egyéb hasznos információkat is tartalmaz, az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a megkülönböztető képességet nem a ténylegesen forgalmazott termékek, hanem az árujegyzékben felsorolt termékek és szolgáltatások tekintetében kell vizsgálni. A megkülönböztető képesség Vt.
3. §

(3)bekezdése szerinti megszerzését - a Hivatallal egyezően - ugyancsak nem látta alátámasztottnak. E vonatkozásban utalt arra, hogy bár a kérelmező hosszú évek óta használja a „Törvénytár” megjelölést, de a csatolt iratokban sohasem jelent meg önmagában, hanem csak mindig a speciális grafikai kialakítású „OPTEN” szóelem, illetőleg az „felperes neve” cégnév mellett, továbbá a termékmintákon, prospektusokon és reklámanyagokon, illetőleg az „....hu” domain név alatt elérhető honlapon - a fehérből világoskékbe, majd onnan sötétkékbe átmenő - jellegzetes színkompozíció is megjelenik. Tehát az „OPTEN” szóval és a jellegzetes színkombinációval való együttes használat miatt a megkülönböztető képességet a szóösszetétel önmagában nem szerezte meg. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a megjelölés lajstromozásának elrendelését indítványozta. Változatlanul azt hangsúlyozta, hogy a bejelentett megjelölés a hétköznapi szóhasználatban önálló jelentéssel nem bír, az nem létező köznév, következésképp a szolgáltatásra nézve nem tekinthető általános leíró jellegűnek. Megismételte, hogy a kiadvány nemcsak törvényeket, hanem a teljes magyar joganyagot, így a jogszabályokon kívül az állami irányítás egyéb jogi eszközeit, alkotmánybírósági határozatokat, bírósági határozatokat, a jogszabályok indokolásait, iratmintákat és nyomtatványkitöltőt is tartalmaz. Ebből következik, hogy nem általánosan elterjedt, számos vállalkozás által nyújtott szolgáltatásról van szó, hanem a szolgáltatások speciális, egyedi kombinációjáról. Ismételten felhívta az Európai Bíróság T-34/

1. számú (EUROCOOL) ügyben hozott ítéletének
2. pontjában kifejtetteket. A korábbi álláspontjával egyezően kiemelte, hogy a megjelölés ettől függetlenül a megkülönböztető képességét a használat folytán megszerezte. Utalt az ezzel kapcsolatos bizonyítékaira, kiemelve, hogy a reklámok egy része esetében színes folyóiratokban, magazinokban történő megjelenésről van szó, ahol a színek használata szükségszerű. Hivatkozott arra is, hogy a Hivatal a „Mérlegtár” megjelölés lajstromozására irányuló kérelemnek helyt adott, valamint arra, hogy korábban nem látta akadályát a CD JOGTÁR, DVD JOGTÁR, EU JOGTÁR, Jogtár plusz, Jogtár+ és CompLex Jogtár megjelölések lajstromozásának sem. Úgyszintén hasonló szóvédjegyként lajstromozásra kerültek a
3. és
4. áruosztályban a „Cégkatalógus”, „Cégregiszter”, „Céghírnök” megjelölések is. Ezek a kifejezések is értelmes szóösszetételt alkotnak fantáziaszó nélkül, külön-külön értelmes köznevekből állnak össze és az összetétel jelentése is megállapítható az egyes elemek jelentése alapján. A megjelölésekben közös az is, hogy magát az összetételt - a védjegyjogosultak által nyújtott speciális szolgáltatás megjelenését megelőzően - a köznyelvben nem használták. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ügy eldöntéséhez szükséges tényállást megfelelően feltárta, az abból levont következtetései és érdemi döntése helytálló, azzal a másodfokú bíróság egyetért. Osztja az álláspontját abban, hogy a kérelmező „TÖRVÉNYTÁR” szómegjelölésének nincs megkülönböztető jellege, a bejelentés árujegyzékében felsorolt, a
5. és
6. osztályokba tartozó áruk, szolgáltatások tekintetében és a megkülönböztető képességet a használata révén sem szerezte meg, ezért a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság a következőket emeli ki. Alaptalanul érvelt a kérelmező azzal, hogy a megjelölés nem létező köznév. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a „Törvénytár” szóösszetétel az átlagfogyasztó számára érthető, a törvényeknek bizonyos rendszerezési elvek szerinti gyűjteményét jelenti. Az összetétel képzése nem szokatlan, megfelel a magyar nyelvtan szabályainak, nyelvi leleménynek nem tekinthető. A kérelmező bejelentésében megjelölt áruk és szolgáltatások, egyrészt olyan eszközök, amelyek adatok tárolására alkalmasak, másrészt olyan szolgáltatások, amelyek segítségével a tárolt adatokhoz hozzá lehet jutni. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy az érintett áruk, szolgáltatások vonatkozásában a „Törvénytár” kifejezésnek nincs megkülönböztető képessége. A megjelölés jelentése alapján ugyanis az átlagfogyasztó világos és egyértelmű információt kap az áru, szolgáltatás lényeges jellemzőiről, a szóösszetétel nem tartalmaz olyan többletjellegzetességet, amely megkülönböztethetővé tenné más hasonló árutól, szolgáltatástól. Bár helytálló az a kérelmezői álláspont, hogy a megjelölés megkülönböztető képességét az érintett áruk és szolgáltatások, továbbá a fogyasztók tudatában megjelenő fogalom viszonyában kell vizsgálni, de ez az okfejtés nem eredményez eltérő döntést, mivel az elsőfokú bíróság ennek figyelembe vételével hozta meg határozatát. A kérelmező által felhívott EUROCOOL-ügyben hozott ítélet
7. pontja a T-345/
8. számú (TRUSTEDLINK) ügyben hozott ítéletre is figyelemmel - nem hagy kétséget afelől, hogy árukon és szolgáltatásokon nem a lajstromozni kért bejelentés alatt ténylegesen forgalmazott árukat és szolgáltatásokat, hanem az árujegyzékben feltüntetett árukat és szolgáltatásokat kell érteni. Ezért nincs jelentősége annak a fellebbezési érvelésnek, hogy a kérelmező Törvénytárában milyen típusú jogi dokumentumokat ad közre. A fellebbezésben példaként felhívott korábbi egyéb megjelölések védjegyoltalomban részesítése nem vehető figyelembe, a Hivatalnak (és a bíróságnak) minden ügyben egyedileg kell eldönteni, hogy a megjelölés oltalomképes-e. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését - a Vt.
9. § és a Pp.
10. §-a szerint irányadó Pp.
11. §

(2)bekezdése alapján, helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. ,

1. november
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Pullai Ágnes s.k. bíró