Kfv.35302/2009/4 – Kúria

Kfv.VI.35.302/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesti

1. számú Ügyvédi Iroda , ügyintéző: dr.Nagy Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek az Árgyelánné dr.Fejes Magdolna jogtanácsos és dr.Laczik Mónika jogtanácsos által képviselt Vám- és Pénzügyőrség Közép-magyarországi Regionális Parancsnoksága (1143 Budapest, Hungária krt. 112-114.) alperes elleni vámügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
2. augusztus
3. napján meghozott 18.K.33.205/2001/
4. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 18.K.33.205/2001/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 461.800 (négyszázhatvanegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes, mint az Rt. repülőgép vezetője
7. március
8. napjától
9. április 4-ig 825 napot töltött külföldi szolgálatban.
10. április 27-én 1 db BMW 328 típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. Az elsőfokú hatóság a vámkezelést elvégezte, majd határozatát visszavonva 7.696.471 forint vámteher megfizetésére kötelezte felperest. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes a gépkocsi előtakarékossági igényének bejelentését követően kettő alkalommal túllépte a részére járó mindenkori vámkedvezmény 50 %át. Az alperes
11. január 27-én kelt 11581/
12. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló
13. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.)
14. számú mellékletének IV/
15. pontja alapján felperest vámmentesség nem illeti meg, a vámmentes gépkocsi vámkezelésére vonatkozó kedvezményét az igénybe vehető kedvezmény 50 %-ának első alkalommal történő túllépésekor elvesztette. Az a tény, hogy a kedvezmény túllépésekre utólag a vámterhet megfizette, a jogszabályi követelmény teljesítését nem jelenti. Az alperes határozatát a felperes keresettel támadta, melyet a megyei bíróság elutasított. Jogerős ítéletét a
16. számú melléklet II/2., II/
17. és IV/
18. pontjára alapította. Azt az álláspontot alakította ki, hogy a melléklet IV/
19. pontjában megfogalmazott kedvezményre való jogosultság három feltételének együttesen kell fennállni ahhoz, hogy a vámmentes vámkezelés megvalósulhasson. A vámkedvezmény túllépését még az utólagos vámfizetéssel sem lehet úgy tekinteni, mintha annak túllépése nem következett volna be. A felperes két alkalommal túllépte a részére biztosított 50 %-os vámkedvezményt, ezzel a személygépkocsi vámmentes vámkezelésének harmadik feltételét nem teljesítette. Idézete továbbá a megyei bíróság a Vtv.
20. § /1/,
21. § /2/, /4/ és /5/ bekezdésében rögzítetteket, kiemelve, hogy az elsőfokú vámhatóság módosító, visszavonó határozata meghozatalára az ötéves elévülési időn belül jogosult volt. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. Felülvizsgálati kérelmében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vámkedvezmény igénybevételéhez a feltételek fennálltak, az adott esetben a vámot minden alkalommal megfizette. A megyei bíróság a Vtv.
22. számú melléklet IV/
23. pontját tévesen értelmezte. Az utólagos vámfizetéssel a vámkezelés kérésének időpontjában már csak a mindenkori vámkedvezmény 50 %-át vette igénybe, így esetében a vámmentes vámkezelés harmadik feltétele is teljesült. Eljárási szempontból is jogsértőnek tartotta a felperes a jogerős ítéletet, ugyanis már az első alkalommal a vámhivatal rendelkezésére állt a határozat meghozatalához szükséges minden okirat és adat, a későbbi határozat - ugyanazon ténykérdésben, ugyanazon adatok alapján - nem tekinthető új határozatnak, így ügyében kizárólag a régi határozat megváltoztatásáról lehet szó. Az Áe.
24. § /5/ bekezdése az irányadó, mely szerint a határozatot nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálat kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által igényelt vámkedvezmény, vámmentesség feltételei fennállnak-e. A Vtv.
25. számú melléklet IV/
26. pontjában írtak szerint a I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50 %-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított a) legalább 360 külföldi szolgálati nap esetén a vámtarifa vámtételeinek 50 %-os mérséklésével, b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a felperes 731 külföldi szolgálati napot eltöltött, azonban két alkalommal túllépte a részére biztosított 50 %-os vámkedvezményt. A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében kifejtette azon álláspontját, hogy a kedvezményeket, mentességeket kiterjesztően értelmezni nem lehet, így a gépjárműre vonatkozó vámmentesség előtakarékossági időszakában az aktuális vámkedvezmények összevonására nem kerülhet sor. A kedvezmény 50 %-ot meghaladó igénybevételével az előírt takarékossági bejelentéstől számított időszak gyakorlatilag megszakad, és az előtakarékossági idő számítása újból kezdődik. A jogszabály ugyan kifejezetten nem írja elő sem az előtakarékosság ismételt bejelentési kötelezettségét, sem az időszak megszakadását, illetőleg a kedvezmény u.n. elvesztését, ettől függetlenül mindez azt jelenti, hogy a jogszabályi feltételek csak abban az esetben állnak fenn, amennyiben az időszak számítását újból kezdik. A fentebb kifejtettek okán a vámmentes vámkezelés feltételei a személygépkocsi behozatalakor teljes körűen nem álltak fenn. A Vtv.
27. § /1/,
28. § /2/ és /4/ bekezdésében foglaltak összevetéséről következik, hogy a határozat módosítására nem az Áe.
29. § /5/ bekezdése, hanem az előbb említett vámjogi eljárási rendelkezések voltak az irányadók. A Legfelsőbb Bíróság ehhez kapcsolódóan mindenben osztja a megyei bíróság álláspontját, azaz nem sértett jogszabályt a vámhatóság, amikor a határozat a közlésétől számított 5 éven belül határozatát visszavonva, vámteher megfizetésére kötelezte a felperest. A megyei bíróság a helyesen megállapított tényállásból mind eljárási, mind anyagi jogi szempontból helyes következtetést vont le, mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
30. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes a Pp.
31. § /1/ bekezdése alapján köteles az alperes perrel felmerült költségeinek megfizetésére. A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az illetékekről szóló
32. évi XCIII. törvény
33. § /1/ bekezdése alapján szintén felperes tartozik viselni. Budapest,
34. november
35. Dr.Kárpáti Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr.Sperka Kálmán sk. előadó bíró, Dr.Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok