Bf.196/2009/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pontja] és rablás bűntettében [Btk. 321.§

(1)bekezdés I. fordulata] állapította meg és ezért őt 12 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az elkövetés eszközének elkobzásáról, a lefoglalt bűnjelek kiadásáról, illetve az iratok között kezeléséről, továbbá kötelezte a vádlottat a felmerült 276.026 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az első fokú tárgyaláson eljáró ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője téves minősítés miatt és enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.52/2009/

1. számú átiratában a tényállást és a vádlott bűnösségének megállapítását megalapozottnak, a cselekmény jogi minősítését és a kiszabott büntetést törvényesnek jelölte meg, ezért a Pest Megyei Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen a korábban bejelentett fellebbezését fenntartotta. Az első fokú bíróság által megállapított tényállást a védő a felülmérlegelés tilalma miatt perbeszédében nem vitatta, csupán azzal a megállapítással nem értett egyet, hogy a vádlott csak enyhe fokban volt ittas, mert ezt a vádlott előadása és több tanú vallomása is megcáfolta. Részletesen kifejtette álláspontját, mely szerint a Pest Megyei Bíróság a vádlott cselekményét tévesen minősítette élet elleni bűncselekményként indítványozta a minősítés megváltoztatását. Hangsúlyozta, hogy a vádlott magatartása az ölési szándék hiányában 2 rb. rablás bűntetteként és 1 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként minősül. A vádlott pénzszerzési szándéka hirtelen ötlettől vezérelve alakult ki, a végrehajtás érdekében magához vett egy fél kg-os faágat, és arcát a kapucnijával eltakarta. Tudta, hogy a sértett otthon tartózkodik, de bízott abban nem ébred fel. Az üveg betörésekor is hallgatózott, majd utána is óvatosan közlekedett a lakásban, akkor ijedt meg, amikor a sértett megmozdult, és ezután kezdte bántalmazni. A bántalmazás erejére különböző vallomások állnak rendelkezésre, de az orvosszakértői vélemény, mint objektív bizonyíték, igazolja, hogy két ütés volt közepes erőt meghaladó, a többi gyengébb. A nagyobb erejű ütések nyomán elmozdulás nélküli törések, repedések keletkeztek, jelentősebb erejű ütés eredményezett volna benyomatos törést. A sértett a bántalmazás hatására nem került életveszélyes állapotba, csupán a lehetősége állott fenn. A Pest Megyei Bíróság tévesen következtetett a vádlott ölési szándékára, etekintetben a vádlott tagadásban volt és a sértettek is csak bántalmazásról nyilatkoztak. A vádlott ártalmatlanná akarta tenni a sértettet, de ez nem jelenthet még eshetőleges ölési szándékot. A védő perbeszédében megismételte az első fokú eljárás során is előterjesztett, a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértés miatt a vádlott második nyomozati vallomásának és helyszíni vallomásának kirekesztésére irányuló kérelmét. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság
2. július
3. napján a meghatalmazott védő értesítése nélkül két alkalommal is kihallgatta a vádlottat. A súlyosító körülmények közül a védő kérte az éjszakai elkövetés kirekesztését, valamint indítványozta, hogy a másodfokú bíróság nagyobb súllyal vegye figyelembe a vádlott pszichopathiás személyiségszerkezetét és játékszenvedélyét, amely a legújabb nemzetközi kutatások eredményeképpen betegségként értékelhető. A vádlott maga mondta meg, hogy hol vannak az elvitt tárgyak, így megbánása és a sértett megbocsátása is lényegesen nyomatékosabban értékelhető. A védő az általa már kifejtett módon a cselekmények minősítésének megváltoztatását és a szabadságvesztés büntetés mértékének enyhítését indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője perbeszédében a nyilvános ülésen az írásbeli indítványban foglaltakat fenntartotta. Részletesen kifejtette, hogy a sértett a saját házában, ahol elvileg biztonságban kellene éreznie magát, éjjel arra ébredt, hogy egy husánggal verik a fejét, menekülése után az ismeretlen tovább támadja, bántalmazza. Segítségért kiált, az ajtóban megjelenő feleség azt látja, hogy a támadó a földön fekvő és eszméletlen férjét még egyszer fejbe veri. Ekkor megpróbál bezárkózni a szobájába, ahova a támadó erőszakkal utána megy, és az értékek átadására kényszeríti, megöléssel is fenyegetve. Az ügyészség álláspontja szerint a vádlott nem azért ment be a házba, hogy a sértettet megölje, hanem akár erőszakkal is megszerezni a házban lévő értékeket. Azonban a vádlott által használt eszköz, a két közepesnél nagyobb erővel fejre leadott ütések, a folyamatos üldözés és bántalmazás az eshetőleges ölési szándék fennállására ad következtetési alapot, ezért a cselekmények minősítése törvényes, az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta, előadta, hogy nem akarta megölni a sértettet. Kifejtette, hogy a szabadságvesztés letöltése alatt tanulni szeretne, majd szabadulása után normális életet akar élni. A védő perorvoslata részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti és védői fellebbezés alapján eljárva bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek eredményeként megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság alaposan és a kellő részletességgel, körültekintően folytatta le a bizonyítási eljárást. A perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, megfelelően teljesítette ügyfelderítési kötelezettségét. A rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelési körébe vonva, egyenként és összeségében gondosan mérlegelte, és e tevékenységéről részletesen számot is adott. Okszerűen megindokolta azt, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el. Az első fokú ítélet indokolása meggyőző, mindenre kiterjedő, logikus. A Pest Megyei Bíróság törvényesen foglalt állást akkor, amikor nem rekesztette ki a bizonyítékok közül a vádlott
4. július
5. napján tett vallomásait, és e döntését megfelelően meg is indokolta. Kétségtelen, hogy a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság eljárási szabályt sértett akkor, amikor a gyanúsítotti kihallgatásról nem értesítette a meghatalmazott védőt, de a védő meghatalmazása ekkor még nem jutott el az ügy előadójához, mert a védő azt a Dunakeszi Rendőrkapitányságon adta le. Az ügy előadója a gyanúsított közléséből értesült a védő meghatalmazásáról, akit sikertelenül próbált meg értesíteni, de erről nem készített feljegyzést. A gyanúsított nem kérte - amihez joga lett volna - hogy csak a meghatalmazott védő jelenlétében akar vallomást tenni, csupán annyit mondott, hogy a jövőben a meghatalmazott védő értesítését kéri, tehát védekezési joga nem csorbult a kihallgatással és tartalmilag a korábbi nyomozati vallomásával megegyezően nyilatkozott, így az eljárási szabálysértés nem minősíthető lényegesnek és a felvett vallomások sem tekinthetőek törvénytelen módon beszerzett bizonyítéknak. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel foglalkozott a vádlott által az eljárás során tett eltérő tartalmú vallomásokkal, amelyek közül nyomozati vallomásaiban elismerte, hogy akár erőszak alkalmazásával is meg akarta szerezni a sértettek értékeit. Részletesen beszámolt arról, hogy nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, eljátszotta a fizetését, ezért sürgősen pénzt kellett szereznie, hogy hozzá tudjon járulni édesanyja kérésének megfelelően a háztartás költségeihez. Elmondta a behatolás módját, menetét, majd a bántalmazásról úgy nyilatkozott, hogy teljes erejéből ütötte husánggal a sértettet, később pedig a sértett feleségét megfélemlítve, őt a saját és férje készpénze, ékszerei átadására kényszeríttette. Az első fokú tárgyaláson a vádlott vallomását részben megváltoztatta, azt állította, hogy a husángot csak a házba való bejutás, az esetleg felmerülő tárgyi akadályok leküzdése érdekében vitte magával, összességében - ahogy arra a Pest Megyei Bíróság is rámutatott - a vádlott vallomásának megváltoztatásával a cselekmények enyhébben való minősítését akarta elérni. A sértettek vallomása, a szakértői vélemények és az okirati bizonyítékok adatainak okszerű mérlegelése után a Pest Megyei Bíróság a vitatott kérdésekben megalapozottan állást foglalt és helyesen állapította meg a történeti tényállást. A Pest Megyei Bíróság széles körű tanúbizonyítást folytatott le a vádlott alkoholos állapotának mértékével kapcsolatban is, mert e körben objektív bizonyíték nem állt rendelkezésre. A vádlott az eljárás során következetesen állította azt, hogy erősen ittas állapotban került a cselekmény elkövetésének idejére. A tanúvallomások okszerű mérlegelése alapján helyesen jutott a Pest Megyei Bíróság arra a következtetésre, hogy a vádlott csupán enyhén ittas állapotban követte el a bűncselekményt, melyet a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelt, a védő által e körben kifejtettekkel a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet. Az ítélőtábla ugyanakkor a tényállást a Be. 352.§

(1)bekezdésének a/ pontjára hivatkozással az iratok alapján kiegészíti: az ítélet 7. oldalának negyedik bekezdését azzal, hogy a vádlott bántalmazása következtében az életveszélyes állapot kialakulása, valamint a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása kizárólag a véletlenen múlott. (az írásos szakértői vélemény és a szakértő tárgyalási nyilatkozata.) Az ekként kiegészített tényállás minden vonatkozásban megalapozott és az elsőfokú bíróság részletesen eleget tett az indokolási kötelezettségének, ezért az irányadó volt a fellebbezési eljárásban. A vádlott bűnösségét a Pest Megyei Bíróság okszerűen állapította meg, és a cselekmények minősítése is törvényes. A vádlott a sértett sérelmére a cselekményt egy kb. 50 dkg súlyú, 70-80 cm hosszú, 2,5-3 cm átmérőjű husánggal hajtotta végre, amely a vádlott által kifejtett erővel és módon emberélet kioltására alkalmas eszköz. Ezzel az eszközzel a vádlott elsősorban a sértett fejét ütötte, amely köztudomásúan olyan testtájék, ahol halálos sérülés okozható. A vádlott 8-10 célzott ütést adott le, amelyek közül legalább kettő a közepest meghaladó erejű volt. A sértett kevéssé tudott védekezni a támadás ellen, mert csak az első ütésre ébredt fel, tehát a vádlott egy alvó emberre támadt orvul, majd a bántalmazást kitartóan folytatta, egészen addig, amíg a sértett az ütésektől el nem veszítette az eszméletét. A végrehajtás módja, jellege, a sérülések száma, a cselekmény motívuma és a bántalmast követő vádlotti magatartás kellő következtetési alap a vádlott elkövetés-kori tudattartamára. Az enyhén ittas vádlott tudatában felmerült a végzetes eredmény létrejöttének lehetősége - ha nem is akarta a sértett halálát - azonban egy esetleges halálos eredmény bekövetkezte iránt közömbös volt. A vádlott ezután a sértett felesége után ment, hogy eredeti céljának megfelelően megszerezze a sértettek értékeit. A vádlott szándéka legalább eshetőlegesen a sértett megölésére irányult. A kifejtettekre tekintettel a Pest Megyei Bíróság a cselekményt törvényesen minősítette a Btk. 166.§

(1)bekezdése és

(2)bekezdésének b/ pontja szerinti nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette kísérletének. A sértett sérelmére megvalósított vádlotti cselekmény minősítése is törvényes, a Btk. 321. §-ának /1/ bekezdése I. fordulatába ütköző rablás bűntette. A büntetés kiszabását meghatározó alanyi és tárgyi körülményeket az elsőfokú bíróság lényegében helyesen sorolta fel. Az enyhítő körülmények közül mellőzte a Fővárosi Ítélőtábla a vádlott beszámítási képességét nem érintő játékszenvedélyt, mint betegséget, mert a bírósági gyakorlat a játékszenvedélynek jelenleg nem tulajdonít enyhítő hatást. A vádlott cselekményét az adott esetben egyébként sem játékszenvedélye motiválta, hanem tartott az édesanyja felelősségre-vonásától és a háztartási költségek hozzájárulás miatt volt szüksége pénzre. Ellenben a bírói gyakorlattal egyezően helyesen értékelte súlyosító körülményként az éjszakai elkövetést a megyei bíróság, ugyanis az ebben az időben elkövetett erőszakos bűncselekmény ellen a sértett nem tud védekezni, ezért az ilyen támadások társadalomra veszélyessége fokozott. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlottal szemben az enyhítő körülmények nyomatékára, de különös tekintettel a nagykorúságot alig meghaladó életkorára, az őszinte megbánással párosuló beismerő vallomására, a sértett megbocsátására és a súlyosabban minősülő élet elleni bűncselekmény kísérleti szakban maradására figyelemmel a főbüntetés tartamát 10 év 6 hónapra enyhítette. E büntetés tettarányos, igazodik a vádlott személyi társadalomra veszélyességéhez és alkalmas a büntetési célok biztosítására. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a Pest Megyei Bíróság ítéletét a Be. 372.§.

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fegyházbüntetésbe beszámította az első fokú ítélet kihirdetése óta a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 99.§

(1)bekezdése alapján. Budapest,

1. évi november hó
2. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Rédei Géza s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 20.B.122/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.196/2009/
4. számú ítéletében foglalt változtatás mellett jogerős és végrehajtható! Budapest,
5. év november hó
6. napján Kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke