Bfv.805/2009/5 – Kúria

(1)és

(2)bekezdése) állapította meg, amiért őt 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság

1. év április hó
2. napján meghozott 3.Bf.1227/2008/
3. számú ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekménye megnevezését testi sértés bűntettére helyesbítette és a terhelt terhére megállapított bűnügyi költség összegét módosította. A városi bíróság ítéletének tényállása szerint a kikötő üzemeltetője a sértett. A terhelt baráti társasággal a csónakkikötőnél tartózkodott. 17 óra körüli időben távozni akartak. A terhelt a tulajdonát képező gépkocsival a gátról a csónakkikötő területére ment, hogy ott megforduljon. A csónakkikötőben kenukat, csónakokat tárolnak, s a terhelt a gépkocsival a kenuk mögé hajtott. A sértett csónakkal a vizen tartózkodott, amikor észlelte, hogy a gépkocsi a gáton lefelé tart, az ott tárolt kenuk, csónakok felé. A sértett miközben hangosan kiabált a terhelt felé, csónakjával a kikötőhöz ment, majd még mindig kiabálva a csónakból kiszállt, s a terhelt által vezetett gépkocsihoz szaladt, félve attól, hogy a terhelt az ott tárolt kenuknak hajt. A terhelt ekkorra a kenuk és egy fa közé tolatott, s mivel az árok miatt elmenni sem tudott volna, kiszállt a gépkocsiból. Az ordítva felé rohanó sértettet minden előzmény nélkül két-három alkalommal, ököllel arcul ütötte. A sértett az ütés hatására térdre esett, arca erősen vérezni kezdett. Azért, hogy a terhelt további bántalmazását elkerülje, megpróbálta lefogni a terheltet, deréktájon átkarolta, eközben megkarmolta. Ekkor már a terhelt barátai is a helyszínre érkeztek, őket szétválasztották. A sértett a fóliasátorba lépve egy cölöpverőt fogott a kezébe, miközben a terhelt baráti társasága a kocsiba beülve távoztak. A sértettet a helyszínre érkező mentősök Traumatológiai Osztályára szállították. a megyei kórház A sértett a terhelt bántalmazása következtében 8 napon belül gyógyuló - a hajas fejbőr repesztett bőrsérülését, a bal arcfél zúzódását, a bal felső VII-es fog részleges törését, valamint a felső fogsor elülső hat fogának (mindkét szemfog és négy metszőfog) meglazulásos sérülését szenvedte el. Ez fogászati rögzítést igényelt, mely sérülés gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam kb. 3 hét. A sértettet a fogorvos
4. év július hó
5. napján látta el, hat felső frontfog sínezését, rögzítését végezte el. Ellenőrző vizsgálatok során a rögzítés egy része eltávolítható volt, de még
6. év májusában is a sértett két fogának újbóli sínezésére került sor. A bal alsó VII-es fog koronájának részleges letörése utáni állapot állapítható meg, stabil frontfogakkal, ugyanakkor körülírt fogínygyulladás keletkezett. A sérült fogak eltávolítására nem került sor, ezért maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem következett be. A terhelt a bal kézháton IV. ujj alapízülete magasságában fognyomnak megfelelő sérülést szenvedett, melyből gennyes váladék ürült. A sérülés, a gyulladásos szövődmény gyógytartama a 8 napot meghaladja, a tényleges gyógytartam kb. 6 hét. A sérülést elülső metszőfogakra irányuló ökölcsapás eredményezte, s a szájüregben levő gennykeltő kórokozók a mélyebb szövetekbe kerülve okozták a gyulladást. A másodfokú bíróság ítélete a városi bíróság ítéletének a történeti tényállást érintő részét nem módosította. A városi bíróság ítéletében a terhelt "önvédelemre" hivatkozó védekezését nem fogadta el, a tényállást a sértett egyéb bizonyítékokkal alátámasztott előadására alapította. A megyei bíróság másodfokú ítéletében rámutatott, hogy a védelmi fellebbezés a terhelt bűnösségét a tényállás támadásán keresztül vitatta, az irányadó történeti tényállás alapján azonban sem a jogos védelmi helyzet, sem annak túllépése nem volt megállapítható. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Felülvizsgálati indítványát a védő a Be.
7. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára alapította. Arra hivatkozott, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezért az eljárt bíróságok bűnösségét anyagi jogszabálysértéssel állapították meg. A Legfőbb Ügyészség BF.2409/2009. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta és a jogerős határozatok hatályában tartását indítványozta. Kiemelte, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmazza azokat a tényeket, amelyekre a védő a felülvizsgálati indítványban hivatkozik, és amelyre jogi álláspontját alapítja. A Legfelsőbb Bíróság Be. 425. §-a szerinti nyilvános ülésén a védő és a legfőbb ügyész képviselője a korábban írásban kifejtettekkel egyező tartalommal szólalt fel. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 423. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltak értelmében, a védő indítványa alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szempontjából, míg hivatalból a
3. c)pont szempontjából vizsgálta felül. Ennek keretében megállapította, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor és a cselekmény minősítése is törvényes, ami a büntetés mértékének vizsgálatát kizárja. Nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság olyan abszolút hivatalból a 416. §

(1)alapot. eljárási szabálysértést sem, amely bekezdés c) pontja alkalmazására adna A védő felülvizsgálati indítványában foglaltakkal kapcsolatosan elsődlegesen azt szükséges rögzíteni, hogy a felülvizsgálat a büntetőeljárási törvény rendszerében rendkívüli jogorvoslat, amelyre az eljárási törvény csak az általa tételesen megjelölt okok esetében nyújt lehetőséget. A felülvizsgálati eljárás alapvető szabálya a Be. 423. §

(1)bekezdésének előírása, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. E szabály alkalmazásából következik, hogy a felülvizsgálati indítványban hivatkozott jogkérdések kizárólag a jogerős határozatokban rögzített tényállás tükrében tehetők vizsgálat tárgyává és nem vehetők figyelembe azok a felvetések, amelyek akár az eljárt bíróságok mérlegelő tevékenységének támadásával, akár anélkül - a jogerős határozatban rögzített tényadatoktól eltérő tényeken alapulóak. Márpedig a jelen ügyben benyújtott felülvizsgálati indítvány jogi okfejtése - minden ellenkező hivatkozással szemben - az alapul szolgáló ítéletben foglalt tényállást figyelmen kívül hagyja. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a terhelt visszatolatott, a sértett ordítva hozzá rohant, amikor a terhelt minden előzmény nélkül őt két-három alkalommal arcul ütötte. A felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint azonban ettől eltérően a sértett kezét támadásra emelte és magatartása fenyegető volt. Amikor a terhelt őt egy ízben megütötte, utána is támadó magatartást tanúsított, konok, kitartó szándék volt rá jellemző. A felülvizsgálati indítvány ezen eltérő tényadatokon alapulóan igyekszik a terhelt jogos védelmi helyzetét megalapozni. A felülvizsgálatra irányadó szabályok értelmében azonban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány eltérő tényekre alapított jogi fejtegetését érdemben nem vizsgálhatja. Szükséges rögzíteni, hogy az ítéleti tényállás alapján a terhelt jogos védelmi helyzete fel sem merülhet, hiszen az a sértett támadó magatartását nem tartalmazza, az, hogy ordítva a sértetthez rohant, támadásként semmiképpen sem értékelhető. Egyébként az ítéleti tényállás alapján jogos védelmi helyzetre a felülvizsgálati indítvány sem hivatkozik. A kifejtettekből következően a terhelt jogos védelmi helyzetének megállapítására nincs alap, így a terhelt bűnösségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak helyes alkalmazásával történt. A cselekmény minősítése törvényes, a kiszabott büntetés mértéke a rendkívüli jogorvoslat keretében nem vizsgálható. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §

(3)bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró Dr. Kiss Sándor s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné