Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.072/2007/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Molnár Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a BP. Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző dr. Berkéné dr. Porpáczi Szilvia ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 10.P.21.261/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú, és 44.000 (negyvennégyezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest x.y. Önkormányzata
- évben alapította. A társaságnál taggyűlés nem működik, a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az alapító vezető szerve dönt. X.y.Önkormányzatának képviselő testülete
- május 8-án tartott ülésén meghozta a 91/2006.(V. 8.) Kt. számú határozatot, amely a felperest az alperes ügyvezetői tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta. A zárt ülésen a felperes jelen volt. A határozat meghozatalát követően a felperes a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő. A Baranya Megyei Bíróság, mint Cégbíróság Cgt.02-06/000325/
- számú,
- július 31.-én kelt végzésével a kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy nem kezdeményezhet törvényességi felügyeleti eljárást az a személy, aki a határozat hatályon kívül helyezése iránt pert indíthat. A határozat kézhezvételét követően
- augusztus 4-én a felperes keresetet indított a határozat hatályon kívül helyezése iránt. A keresetlevelet az elsőfokú bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, ezt követően a felperes
- szeptember 27-én ismételten előterjesztette a keresetét. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes alapítójának 91/2006.(V.8.) Kt. számú határozata jogszabályba ütközik, és a határozatot semmisítse meg, egyben igazolási kérelmet terjesztett elő a kereset benyújtására előírt 30 napos határidő elmulasztása miatt. Arra hivatkozott, hogy csak a törvényességi felügyeleti eljárás megindítása iránti kérelem elutasításának ismeretében jutott abba a helyzetbe, hogy jogát keresettel érvényesítse. A felperes álláspontja szerint a határozat nem felel meg az alapító okiratnak és a jogszabályoknak, ugyanis a véleményezési jog jogosultjai (a felügyelő bizottság, és az ügyvezető) e jogukkal nem élhettek. Hivatkozott arra is, hogy a testületi ülés napirendi pontjai között személyi kérdésekben való döntés nem szerepelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetindításra nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelemnek helyt adott. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes a 30 napos keresetindítási határidőt menthető okból mulasztotta el, hisz nem várható el tőle, hogy a jogszabályokban írt összes jogi lehetőséget kimerítse. Nem arról volt szó, hogy a felperes nem volt tisztában a törvényben biztosított jogaival, hanem próbálta a jogai közül a legegyszerűbbet és legcélravezetőbbet érvényesíteni. Mindezt egyértelműen bizonyítja, hogy a határozat kézhezvételét követően négy napon belül keresetet terjesztett elő a határozat hatályon kívül helyezése iránt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben vizsgálta, és megállapította, hogy az alperes alapítójának 91/2006.(V.8.) Kt. számú határozata jogszabálysértő, mert a közhasznú szervezetekről szóló
- évi CLVI. tv.
- §
(4)bekezdése szerint az egy tagból álló legfőbb szerv esetén a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.)172. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a döntéshozatalt megelőzően e tag köteles a felügyelő szerv, valamint a legfőbb szervnek nem minősülő ügyintéző és képviseleti szerv véleményének megismerése érdekében ülést összehívni, vagy írásos véleményüket beszerezni. Az alperes alapító okirata e jogszabály szerint rendezi a döntéshozatalt megelőző véleményezési jog gyakorlásának módját. Az alperes nem vitatta, hogy a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően sem a felügyelő bizottság, sem a felperes véleményét nem kérte ki. Erre tekintettel az alapító határozatát az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változassa meg, a keresetet utasítsa el, és kötelezze a felperest a perköltség viselésére. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes a Gt. 47. §
(3)bekezdése szerinti 30 napos határidőt elmulasztotta. A felperes a határozat meghozatalakor jelen volt, a határozatot írásba foglalva
- május 9-én, a felmondása közlésekor, a felmondás mellékleteként kézhez vette. A felmondás jogellenességének megállapítása iránt 30 napon belül keresetet nyújtott be a Pécsi Munkaügyi Bírósághoz. A 30 napos szubjektív határidőn túl a 90 napos jogvesztő határidőn belül csak akkor lehet a keresetet megindítani, ha az érintett a perindításban akadályoztatva volt, vagy a határozatról korábban nem is volt tudomása. E két feltétel közül a felperes esetében egyik sem valósult meg. A felperes a határozat kézhezvételét követően haladéktalanul jogi képviselőhöz fordult a Pécsi Munkaügyi Bírósághoz a keresetet, és a cégbírósághoz a törvényességi felügyeleti kérelmet meghatalmazott jogi képviselője nyújtotta be. Mindezekre tekintettel az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a felperes igazolási kérelmét el kellett volna utasítania. Az alperes álláspontja szerint a határozat nem volt törvénysértő, mert a felperesnek nem volt véleményezési joga az alapítói határozatban foglaltakkal kapcsolatban. Nem sérültek a véleményezési jog szabályai, a felügyelő bizottsággal összefüggésben sem. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés megalapozott. A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálásánál először azt vizsgálta, hogy a felperes a keresetlevelet a Gt.
- §
(3)bekezdésében megjelölt határidőn belül nyújtotta-e be. Ezt a kérdést a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári Jogegységi Határozata alapján kellett eldönteni. A Gt. 47. §
(3)bekezdése két határidőt tartalmaz, a keresetindításra a jogsértő határozatról való tudomásszerzéstől számított 30 nap áll rendelkezésre (szubjektív határidő), de a határozat meghozatalától számított 90 napot a törvény jogvesztő határidőnek tekinti, függetlenül attól, hogy a határozatról a perindításra jogosult személy tudomást szerzett-e (objektív határidő). Jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem mint az érvényesíthetőségi létszakába jutott igény idővetülete az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen szükségképpen anyagi jogi természetű. A keresetindítási anyagi jogi határidők jogi természete nem különbözik a más típusú anyagi jogi határidőktől. Erre mutat számítási módjuk azonossága is. Az időmúlásnak kétféle hatása van, a jogvesztés és az elévülés. A jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be. A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű. Ebből következik, hogy amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető. A Gt. 47. §
(3)bekezdésében megjelölt 30 napos szubjektív határidő nem jogvesztő, tehát elmulasztásának kimentésére lehetőség van. A Pp.106. §
(1)bekezdése szerinti igazolással egyes perbeli cselekmények elmulasztása orvosolható. Mivel a keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény, az erre nyitva álló határidő elmulasztása igazolással csak akkor orvosolható, ha a jogszabály a keresetindítási határidő elmulasztásának kimentésére az igazolást írja elő. Ez a határidő anyagi jogi jellegén nem változtat. A Gt. 47. §
(3)bekezdése az igazolás lehetőségét nem írja elő, az elsőfokú bíróságnak ezért a felperes igazolási kérelmét a Pp. 106. §
(2)bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania. Amennyiben a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a bíróságnak az elévülés szabályait (Ptk. 326-327. §) kell alkalmazni. Az elévülés nyugvásának szabályait a Ptk. 326. §
(2)bekezdése tartalmazza. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már letelt vagy abból egy évnél illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Az elévülés nyugvása tehát akkor lenne megállapítható, ha valamilyen körülmény a felperest ténylegesen és hibáján kívül akadályozta volna a keresetlevél benyújtásában. Ez a feltétel azonban nem áll fenn. A felperes a határozat meghozatalakor jelen volt, arról nyomban tudomást szerzett. Semmi nem akadályozta abban, hogy jogi képviselőhöz forduljon, és a keresetlevelet a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül benyújtsa. Ezt igazolja az is, hogy a cégbírósághoz törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelemmel a Munkaügyi Bírósághoz keresettel fordult. Nem volt olyan tényleges akadály, ami a felperest a keresetindításban meggátolta. A Legfelsőbb Bíróság idézett Polgári Jogegységi Határozata szerint, ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményeiről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítélettel kell dönteni. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A Pp.
- § alapján kötelezte a pervesztes felperest a pernyertes alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére, amely a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
- §
(3)bekezdése és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból és az alperes által megfizetett 24.000 forint illetékből áll. P é c s,
- április
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Veszeley Józsefné s.k. bíró