Pf.20257/2009/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. III. 20.257/2009/7.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Dula Béla Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Csapó u.

1. I/3.sz. ügyintéző: Dr. Dula Béla ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek-, a Dr. Antal és Dr. Czakó Ügyvédi Iroda (4028 Debrecen, Magyari u. 13/d. szám, ügyintéző: Dr. Czakó Marianna ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (alperes címe) I. r., II. r. alperes neve (alperes címe) II. r. alperesek ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt,
4. P. 21.384/2007/
5. számú ítélete ellen az alperesek részéről
6. sorszám alatt előterjesztett és
7. sorszám alatt indokolt fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a
8. november
9. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja az alábbiak szerint: Az ítélőtábla kötelezi az I-II. r. alperest, tűrjék, hogy a ...-i ... hrsz-ú, ténylegesen ..., ... szám alatti, 60 m2 nagyságú lakásingatlan 14/40-ed tulajdoni illetősége élettársi közös vagyon jogcímén a felperes nevére bejegyzésre kerüljön azzal, hogy az I-II. r. alperes tulajdoni hányada 13/40-13/40-ed hányadra módosul. Kötelezi az ítélőtábla az I-II. r. alperest, tűrjék, hogy a ...-i ... hrsz-ú „gyümölcsös és gazdasági épület" megjelölésű, 1411 m2 területű zártkerti ingatlan 2/18-ad tulajdoni illetősége a felperes nevére élettársi közös vagyon jogcímén bejegyzésre kerüljön azzal, hogy az I-II. r. alperes tulajdoni hányada 8/18 - 8/18-ad hányadra módosul. Az ítélőtábla a ... belterület ... hrsz-ú, ténylegesen ..., ... szám alatti lakásingatlanon fennálló közös tulajdont megszünteti akként, hogy az I-II. r. alperesek 13/40-13/40-ed tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adja. Az ítélőtábla a ...-i ... hrsz-ú „gyümölcsös és gazdasági épület" megjelölésű zártkerti ingatlanon fennálló közös tulajdont megszünteti akként, hogy a felperes 2/18-ad tulajdoni hányadát egyenlő arányban az I-II. r. alperes tulajdonába adja. Az ítélőtábla a felperes által az I-II. r. alpereseknek fizetendő értékkülönbözet összegét személyenként 1 900 428 (Egymillió-kilencszázezer-négyszázhuszonnyolc) Ft-ra felemeli. A ...-i Körzeti Földhivatal megkeresését akként helyesbíti, hogy a közös tulajdon megszüntetését a megváltási ár kifizetésének igazolása után jegyezze be. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy az I-II. r. alperesek részére együttesen 160 200 (Egyszázhatvanezerkettőszáz) Ft többlet eljárási illeték visszatérítésének van helye kérelemre, evégett ítéletét megküldeni az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóságának. Kötelezi az I-II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek személyenként 32 500 32 500 (Harminckettőezer-ötszáz-harminckettőezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes és a végintézkedés hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó
10. június
11. napjától -
12. január
13. napjáig, az örökhagyó haláláig élettársak voltak. Az I-II. r. alperesek az örökhagyó öröklésre jogosult hozzátartozói, akiknek a közjegyző a
14. május
15. napján kelt, ... Kjő. ... számú végzésében részben törvényes öröklés, részben az örökösök között létrejött ingyenes egyezség alapján teljes hatállyal átadta az örökhagyó hagyatékát a hagyatéki terhek viselésének kötelezettségével. A felperes az élettársi kapcsolat kezdetekor a ...-nál volt főállásban alkalmazott, nyugdíjazására
16. november 10-én került sor. Az alperesek jogelődje főállásban a ... Vállalatnál számviteli osztályvezetőként és gazdasági igazgatóhelyettesként dolgozott, míg
17. december 20-án rokkantnyugdíjas lett. A felperes az élettársi kapcsolat fennállása alatt mindösszesen 4 041 588 Ft jövedelemben részesült, de a még tartásra szoruló gyermekei után tartásdíj címén mindösszesen 330 858 Ft-ot vontak le a jövedelméből. Az alperesi jogelőd munkaviszonyból, társas vállalkozásból és nem önálló tevékenységből származó jövedelme, valamint nyugellátása mindösszesen 12 007 610 Ft volt. A felperes és néhai élettársa az együttélést az örökhagyó bérleményét képező ..., ... szám alatti lakásban kezdték meg. Ez a lakás eredetileg az örökhagyó édesapjának bérleménye volt, majd
18. évben bekövetkezett halálát követően a bérleti jogviszonyt örökhagyó folytatta. Az örökhagyó szüleinek halálát követően a ...-i ... hrsz-ú, ténylegesen ...-on található zártkerti ingatlan tulajdonosai az élettársi kapcsolat kezdetekor 2/6-od arányban az örökhagyó, 1/6-1/6-od arányban az I-II. r. alperesek, további 2/6-od arányban pedig Sz. A-né, az örökhagyó testvére voltak. A felperes és néhai élettársa
19. évben megvásárolta az örökhagyó testvérének, illetve az I-II. r. alpereseknek a ingatlanban fennálló tulajdoni illetőségeit, mely vételt követően a kertingatlan kizárólagos tulajdonosa az örökhagyó, ... lett. Amikor lehetőség nyílt az önkormányzati tulajdonú bérlakás megvásárlására,
20. november
21. napján jött létre az adásvételi szerződés a ... Önkormányzata, mint tulajdonos megbízása alapján eljáró ...-i Épületkezelő és Szolgáltató Rt., mint eladó, valamint örökhagyó, mint vevő között a perbeli lakásra vonatkozóan. E szerint az ingatlan forgalmi értéke a szerződéskötéskor 1 070 000 Ft volt, amelynek 50%-áért, azaz 535 000 Ft-ért volt jogosult megvásárolni a bentlakó bérlő a lakást. A vételárból további kedvezményt kapott a vevő arra tekintettel, hogy egyösszegben fizette meg a vételárat, ekképp 342 400 Ft kifizetésére került sor. A felperes és néhai élettársa a jövedelmükből származó bevételt együttesen élték, illetve használták fel, ennek keretében különböző üdülő használati jogokat vásároltak, köztük az ... elnevezésű üdülőingatlanban egy lakrész kizárólagos használati jogát, melynek 1 000 000 Ft-os ellenértéke részletekben került megfizetésre, amelyhez az örökhagyó és a felperes a HVG Bank Rt-től hitelt vett fel. Az örökhagyó halálát követően a felperes
22. február 7-től
23. február hónappal bezárólag összesen 520 501 Ft-ot fizetett vissza a pénzintézet részére. A közös néven lévő üdülőhasználati jogok után pedig
24. évben mindösszesen 160 115 Ft költségtérítési díjat fizetett meg. A felperes a keresetében arra hivatkozással, hogy az alperesek jogelődjével, az örökhagyóval
25. évtől haláláig élettársi kapcsolatban együtt élt, kérte az életközösségük fennállása alatt egyenlő arányban közösen szerzett ingatlanokból, üdülési jogból és készpénzből (utolsó havi nyugdíjból) álló élettársi közös vagyon 1/2-1/2-ed arányban való megosztását, figyelembe véve a befektetett különvagyonát is. Igényelte az életközösség fennállása alatt létrejött közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy az alperesek tulajdoni illetősége megváltási ár és értékkülönbözet megfizetése ellenében kerüljön a tulajdonába. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy a jogelődjük és a felperes között kapcsolatuk fennállása alatt az érzelmi közösség mellett gazdasági közösség is létrejött volna. Állították, hogy mindketten önállóan gazdálkodtak, csak a lakás használatával kapcsolatban felmerült költségeket viselték közösen, illetve a jogelődjük különvagyonából került kifizetésre a bérlakás, valamint a zártkerti ingatlan vételára, így arra a felperes nem tarthat igényt. Az elsőfokú bíróság
26. február 13-án meghozott ítélete vonatkozásában a Debreceni Ítélőtábla a Pf. III. 20.181/2006/
27. számú részítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének az élettársi jogviszony fennállására és annak
28. év júniusától az örökhagyó haláláig,
29. január
30. napjáig tartó időtartamának meghatározására vonatkozó megállapításai helyesek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a felperes oldalán 368 300 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték, és 185 000 Ft másodfokú perköltség, az alperesek oldalán pedig 242 700 Ft másodfokú perköltség merült fel. A hatályon kívül helyező végzésben iránymutatást adott az elsőfokú bíróságnak, miként kell az élettársi közös vagyon és megosztása, valamint a közös tulajdon megszüntetése tekintetében előterjesztett kereseti kérelmet elbírálni. A megismételt eljárásban a felperes által állított 1/2-1/2-ed szerzési aránnyal szemben az alperesek jogelődükre kedvezőbben 2/3-1/3-ad arányban ismerték el azt. A felperes keresetét az alperesek továbbra is alaptalannak tartották, és
31. február
32. napjától kezdődően (5 évre visszamenőleg) használati díj megfizetésére kérték kötelezni havi 25 000 Ft összegben az álláspontjuk szerint az örökhagyó különvagyonát képező lakás után. Előadták, hogy a perbeli lakásingatlan és a pallagi zártkert szerzési körülményei az alperesi jogelőd 1/1-ed arányú kizárólagos tulajdonszerzését támasztják alá, így a lakást a tulajdonukba kérték adni azzal, hogy a felperes azt bocsássa a birtokukba is. A felperes az alperesek használati díj megfizetésére irányuló követelését elutasítani kérte. Az elsőfokú bíróság a
33. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a ..., ... szám alatti lakásingatlan 35/100-ad tulajdoni illetősége és a ...-i ... hrsz-ú „gyümölcsös és gazdasági épület" megjelölésű zártkerti ingatlan 157/1411-ed tulajdoni illetősége élettársi közös vagyon jogcímén a felperes tulajdonát képezi. A közös tulajdont a lakásingatlan tekintetében akként szüntette meg, hogy azt a felperes 1/1-ed arányú tulajdonába, a zártkerti ingatlant pedig az I-II. r. alperesek 1/2-1/2-ed arányú tulajdonába adta élettársi közös vagyon megosztása jogcímén, valamint kötelezte a felperest, hogy 60 napon belül fizessen meg az I-II. r. alperesek részére személyenként 1 827 848 Ft értékkülönbözetet, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Annak kimondása mellett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét, kötelezte a felperest, hogy 552 300 Ft, míg az alpereseket, hogy 368 000 Ft eljárási illetéket fizessenek meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában elsősorban a korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatás alapján az élettársi kapcsolat fennállása alatti szerzési arányt állapította meg. E tekintetben számba vette a felperes, illetve az alperesek jogelődje jövedelemigazolásait, tekintetbe vette a felperes által a még tartásra szoruló gyermekei után fizetendő gyermektartásdíjnak az összegét. Bár a felperes hivatkozott rá, hogy a szerzési arányát növelte volna az örökhagyó betegsége idején kifejtett háztartási munka, ápolási-gondozási tevékenység, valamint a lakásban és a zártkerti ingatlanban végzett felújítási munka, de erre vonatkozóan szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt felhívás ellenére nem terjesztett elő, így az első fokú bíróság azt figyelembe venni nem tudta. Az alperesi jogelőd biztosította a felperes lakhatását a Fényes udvari lakásban, így az első fokú ítéletben a lakáshasználat díja, mint vagyoni érték is elszámolásra került az alperesek javára. Mindezek figyelembevételével az első fokú bíróság, mivel nem terjeszkedhetett túl az alperesek ellenkérelmén, a szerzési arányt kérelmüknek megfelelően javukra kedvezőbben 2/3-1/3-ad arányban állapította meg. A ..., ... szám alatti lakás tekintetében az ingatlan szerződéskötéskori 1 070 000 Ft-os értékéből kiindulva kimondta, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint a bennlakó bérlőt, azaz az alperesek jogelődjét illette meg különvagyonaként az 535 000 Ft vételárengedmény. Az ezen felüli rész tekinthető csak közös vagyonnak, illetve azt is megállapította, hogy a felperes fizetett meg a 342 400 Ft-ból 300 000 Ft-ot akként, hogy azt részére a testvére, V. G-né biztosította az édesanyjuk hagyatékából. Ezt az összeget különvagyonként és a közös szerzésből a felperest megillető 78 333 Ft-ot figyelembe véve, a lakásérték 1 070 000 Ft-os összegéhez arányosítva 35/100-ad tulajdoni hányad illeti meg élettársi közös vagyon címén a felperest. Az első fokú ítélet szerint a zártkerti ingatlan 2/6-od illetőségét az alperesek jogelődje megszerezte, az, az élettársi vagyonközösséghez tartozik, így ennek 1/3-ad része a felperest illeti, ez az 1411 m2 területre visszavetítve 157 m2, ezért az első fokú bíróság 157/1411-ed tulajdoni hányadot állapított meg a javára. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a peres felek különvagyoni ingóságaikat birtokukban tartják, a közös néven lévő üdülőhasználati jogokat az elszámolás köréből kirekesztette, mert egyik fél sem tartott rá igényt, illetve az ... üdülőhasználati jog tekintetében megállapította, hogy mivel az alperesek három egymást követő évben nem fizették meg az éves költségtérítés díját így megszűnt ez a jog. A közös adósság körében tüntette fel a felperes által a HVG Bank részére megfizetett hiteltartozást, illetve az üdülő apartmanok fenntartási költségét. Az elszámolás az első fokú bíróság álláspontja szerint akként alakult, hogy a felperes tulajdonában van a 7 200 000 Ft értékű Fényes udvari ingatlan, míg az alperesek tulajdonában a zártkerti ingatlan, így az összes vagyon 9 200 000 Ft. A felperesi jutó ennek 1/3-a 3 066 667 Ft, az alpereseké 6 133 333 Ft, így a különbözetet a 4 133 330 Ft-ot kell a felperesnek az alperesek javára megfizetni, de ebből levonandó a közös adósság 680 616 Ft összegének a 2/3-a, azaz 453 744 Ft. Az elsőfokú bíróság részben alaposnak találta az alperesek ellenkérelmét a havi használati díj megfizetése vonatkozásában, de csak a kérelem előterjesztésétől,
34. február
35. napjától kezdődően, és a 25 000 Ft 2/3-ad részének megfelelő havi 16 667 Ft összegben. Ez 8325 Ft volt az ítélethozatalig, illetve, mivel az alperesek vették fel a jogelődjük utolsó havi nyugellátását, 96 654 Ft-ot, ennek az 1/3-a is a felperest illeti 32 218 Ft értékben. Így a közös adósság 1/3-ával, illetve a nyugellátás 1/3-ával csökkentve, de a többlethasználati díjjal növelve a felperes fizetési kötelezettsége 3 655 696 Ft, melynek megtérítésére kötelezte egyenlő mértékben az alperesek javára a felperest. Az alperesek fellebbeztek az ítélet ellen, és ebben kérték az ítélet megváltoztatásával annak megállapítását, hogy mind a ...-i, mind a zártkerti ingatlan a jogelődjük különvagyonát képezte, a mivel ezeknél élettársi közös vagyon nem keletkezett, alaptalan a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereseti kérelem. Kérték kötelezni a felperest, hogy
36. év február hó
37. napjától mindaddig, míg az ingatlant birtokában tartja, fizessen részükre havi 25 000 Ft használati díjat, és térítse meg mind az első-, mind a másodfokú eljárással felmerülő költségeiket. Fellebbezésük indokolásában kiemelték, hogy a felperes ellentmondásosan nyilatkozott az élettársi kapcsolat kezdetére, jövedelmi viszonyaira, ezért tévesnek találták az első fokon eljárt bíróság szerzési arányokat megállapító döntését. Hivatkoztak arra, hogy az ingatlanok megszerzése tekintetében egyébként sem lenne jelentősége a szerzési arányoknak, mert a ...-i lakás a jogelődjük szüleié volt, és az ingatlanban lakó családtag, az örökhagyó a bérlakás bérleti jogával, kizárólagos jelleggel rendelkezett, és a megvásárlás csak számára volt adott, de ezt az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. Álláspontjuk szerint igazolták, hogy a ... családnak a vásárlás időpontjában élő tagjai együttesen hoztak döntést a felperes hozzájárulása és beavatása nélkül, hogy a lakást az alperesek jogelődje vásárolja meg, azzal a megszorítással, hogy emiatt az továbbra is a ... család rendelkezési joga alatt marad, és majd az alperesek öröklik meg. Rámutattak, hogy a jövedelmi-vagyoni viszonyokból megállapítható volt, hogy az alperesi jogelőd a lakás megvásárlásához szükséges vételár összeggel maradéktalanul rendelkezett. Sérelmezték, hogy az első fokon eljárt bíróság a lakás megvásárlásának vizsgálata során figyelmen kívül hagyta az erre vonatkozó okirati bizonyítékokat, illetve a kihallgatott tanúk vallomását, akik igazolták a ...-i ingatlan különvagyoni jellegét. Szerintük N. (helyesen ...) G-né, a felperes testvére tanúvallomásában csak állította, de semmivel nem igazolta, hogy 300 000 Ft-ot adott át a felperes részére a lakás megvásárlására. Ez a nyilatkozat ellentétben áll az általános élettapasztalattal és a logika szabályaival is, hiszen ha a felperes nagyon jól keresett, akkor nincs magyarázat arra, hogy miért kellett ezt az összeget kölcsönkérnie, illetve az sem indokoltható, hogy az ingatlan bármilyen csekély tulajdoni hányada miért nem került az ő nevére is. Álláspontjuk szerint, ha valóban adott a felperes testvére kölcsönt, akkor vizsgálnia kellett volna az elsőfokú bíróságnak, ezt mivel tudják dokumentálni, mely időpontban került sor a kölcsönadásra, és ez milyen viszonyban állt a lakás vételár megfizetésének időpontjával. Hasonlónak ítélték a helyzetet a zártkerti ingatan tulajdonával kapcsolatban, hiszen - az örökhagyó szüleihez való kötődése folytán - előszereteti okokból került sor az ingatlan tulajdonosi szerkezetének megváltoztatására azáltal, hogy örökhagyó különvagyonának felhasználásával kívánta megőrizni az ingatlan családi jellegét, és ezért
38. évben kifizetette a tulajdonostársakat. Összességében kifogásolták, hogy az első fokon eljárt bíróság ítéletalkotása során csak a szerzési arányok megállapítására helyezte a hangsúlyt, és ennek látszólagos tisztázása mellett minden vagyonszerzést úgy kezelt, mint ha az, közös szerzés lett volna, és figyelmen kívül hagyta az ingatlanok megszerzésével kapcsolatos objektív okirati bizonyítékokat. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében - melyet személyesen
39. sorszám alatt, jogi képviselője útján
40. sorszám alatt terjesztett elő - hangsúlyozta, nem kíván fellebbezni az ítélettel szemben, és nem kéri beadványát csatlakozó fellebbezésnek sem tekinteni, így kinyilvánította, hogy egyetért az elsőfokú ítélet rendelkezéseivel, annak megváltoztatását nem kívánja. Álláspontja szerint az alperesek fellebbezése megalapozatlan, ezért kérte az elsőfokú ítéletnek a helybenhagyását, illetve az alperesek perköltségben történő marasztalását. Megjegyezte, hogy bár az elsőfokú ítélet számára kedvezőtlen, illetve több hátrányos, méltánytalan részletet tartalmaz, de az ügy mielőbbi befejezése érdekében nem kívánt fellebbezési jogával élni. Sérelmezte azt is, hogy az alperesek, illetve az örökhagyó testvérei a beteggondozásban nem működtek közre, de az örökségben részesülni kívántak. Kifogásolta a lakáshasználati díj - terhére történő - elszámolását. Az ítélőtábla az alperesek fellebbezését csak a fellebbezési eljárás alatt felmerült többlethasználati díj tekintetében találta alaposnak. Mindenekelőtt rögzíteni szükséges, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
41. P. 21.241/2004/
42. számú ítéletét felülbíráló, Debreceni Ítélőtábla a Pf. III. 20.181/2006/
43. számú jogerős részítéletével megállapította, hogy a felperes és az alperesek jogelődje
44. június
45. napjától
46. január
47. napjáig élettársak voltak. A jogerős, minősített kötőerővel bíró megállapítás irányadóvá vált a felekre, ezért sem a megismételt eljárásban, sem a másodfokú eljárásban nincs lehetőség a kapcsolat tényének és időtartamának vitatására. Az alperesek alaptalanul sérelmezték fellebbezésükben az elsőfokú bíróság szerzési arányt megállapító döntését. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a Debreceni Ítélőtábla iránymutatásának megfelelő keretben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a peres feleket a többször módosított - Polgári perrendtartásról szóló
48. évi III. tv. (Pp.)
49. §