Kfv.37186/2009/6 – Kúria

Kfv.III.37.186/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a az M. Magyar Nyrt. felperesnek a Dél-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal mint a Dél-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal jogutódja alperes ellen bányaszolgalmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Csongrád Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 14.K.21.597/2008/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 14.K.21.597/2008/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy alperesnek 20.000./azaz perköltséget. 15 napon húszezer/ belül fizessen meg az forint felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A felperesi bányavállalkozó kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben az Sz. I. stratégiai gáztároló részét képező létesítmények megépítése céljára, az építés idejére elhelyezési szolgalom alapítását kezdeményezte a 02081/1 hrsz-ú ingatlan 1644 m2 területére arra tekintettel, hogy az ingatlan tulajdonosai elhunytak, ezért velük nem tudott megállapodni. Az alperes 932-50/
6. számú határozatával a felperes javára elhelyezési bányaszolgalmi jog alapítását engedélyezte, és egyben az érintett tulajdonosok részére kártalanítást állapított meg összesen 35.230.- Ft értékben. A felperes bányavállalkozó keresetet nyújtott be ezen határozatokkal szemben, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a bányászatról szóló
7. évi XLVIII. törvény /a továbbiakban: Bt./
8. § /3/ bekezdése értelmében elhelyezési szolgalom alapítása esetén az okozott kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Ez azt jelenti, hogy az alperesnek a határozatában szóló kártalanításról nem kell rendelkeznie, hanem amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, akkor polgári úton van lehetőség az okozott kár megállapítására. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.277/2006/
9. számú ítéletére. Másodlagosan vitatta a kártalanítás összegét is. A Csongrád Megyei Bíróság
10. november. 27 napján kelt 14.K.21.597/2008/
11. számú ítéletében felperes keresetét elutasította, hivatkozva a jogalap tekintetében a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.233/2005/
12. számú eseti döntésére. A kártalanítás összegszerűsége tekintetében a közigazgatási eljárásban eljárt szakértő tanúkénti meghallgatásával kiegészített szakértői véleményt fogadta el, tekintettel arra is, hogy felperes szakértői bizonyítási eljárást nem indítványozott /Pp.
13. § /1/ bek./. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős legfelsőbb bírósági ítéletre hivatkozva előadta, hogy a megyei bíróság által hivatkozott ítélethez képest ez az ítélet később született, és az eredeti gyakorlatot állította vissza ebben a kérdésben, míg a megyei bíróság által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet ettől eltér. Ugyan a megyei bíróság által hivatkozott eseti döntés a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytárban már korábban megjelent, azonban annak indokolási részének értelmezése teljes bizonytalanságot okozott, mind a közigazgatási, mind a bírósági jogalkalmazásban. Mindezért kérte a jogerős ítélet megváltoztatását. A felperes ugyan rögzítette perben előadott álláspontját a másodlagos kereseti kérelme tekintetében is, mint tényállást, azonban e körben jogszabálysértésre nem hivatkozott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.233/2005/
14. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontra kérte a megyei bíróság jogerős ítéletének hatályában fenntartását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Bt.
15. § /3/ bekezdése értelmében elhelyezési szolgalom alapítása esetén az okozott károkat a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Elhelyezési szolgalom az építés befejezéséig, ideiglenesen állapítható meg. A Bt.
16. § /3/ bekezdése szerint ilyen szolgalom alapítása esetén az okozott kár a Bt.
17. §-ának /1/ bekezdése szerint térítendő meg. A kártalanítás megállapítására a bányászati létesítmény üzemeltetésének idejére alapított szolgalmi jog esetén kerülhet sor. A fenti jogszabály utolsó mondata szerint kártalanítás ellenében szolgalom alapítása igényelhető a Bt. hatálya alá tartozó kábelek, csővezetékek elhelyezése, üzemben tartása céljára is. A Bt.
18. §-ának /3/ bekezdése részben eltérő szabályozást tartalmaz, az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó létesítmény elhelyezése és üzemeltetése miatt igényelt szolgalom alapítása és az ehhez kapcsolódó kártalanítás kérdéséről. A Bt.
19. §-ának /5/ bekezdése szerint azonban a bányavállalkozó és az érintett tulajdonos közti megegyezés hiányában a közigazgatási hivatalnak kell határozattal döntenie a szolgalom alapításáról és az annak fejében járó kártalanításról, a kisajátítási eljárás szabályainak alkalmazásával. E rendelkezés nem tesz különbséget a bányászati létesítmények elhelyezése, illetőleg üzemeltetése céljára alapított szolgalom között. A Bt.
20. §-ának /3/ és /5/ bekezdése szabályozásának összevetéséből az állapítható meg a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, hogy nem kizárt az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó igénybevételéhez alapított elhelyezési szolgalom esetén az arányos mértékű kártalanítás, azaz nemcsak kármegtérítési kötelezettség terheli a bányavállalkozót. Ugyanis a bányavállalkozó az elhelyezési szolgalom alapján a létesítmény üzemeltetése előtt jogosulttá válik egy idegen ingatlan használatára, mely annak mértékétől, várható időtartamától függően jelentős értékcsökkenést is előidézhet az ingatlan forgalmi értékében, és ezért a tulajdonos kártalanításra jogosult. Szükséges e körben utalni a Polgári Törvénykönyvről szóló
21. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./
22. § /1/ bekezdésére, amelynek értelmében az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek, az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az akadályoztatás mértékének megfelelő kártalanítás jár. A Ptk.
23. § /1/ bekezdése pedig ezt azzal egészíti ki, hogy ha közérdekből államigazgatási szerv határozatával történik a szolgalom vagy más használati jog alapítása, akkor is a használati jog /szolgalom/ alapításáért kártalanítás jár. Ugyanezen szakasz /2/ bekezdése szerint a használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg. Ilyen külön jogszabály Bt.
24. §-a is. Ha figyelembe vesszük, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló
25. évi CXLI törvény /a továbbiakban: Inytv./
26. § f/ pontja szerint az ingatlan nyilvántartásba bejegyezhető jog a bányaszolgalmi jog és törvény /ekként Bt./ rendelkezésén alapulnak a közérdekű szolgalmak és használati jogok, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a tulajdonjog korlátozása, főszabály szerint az ingatlan értékére is kiható módon, az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzéssel bekövetkezik. Ekként elhelyezési szolgalom esetén alappal és szükségszerűen dönt az elhelyezési szolgalmat alapító hatósági határozat a kártalanítás mértékéről, ennek során vehető az is figyelembe, hogy előreláthatóan csak rövidebb ideig fennálló korlátozáshoz kapcsolódik a kártalanítás. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kialakított álláspontja az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Kfv.II.39.233/2005/
27. számú ítéletben kifejtett jogi iránymutatáshoz igazodik, mely ítélet, mint elvi jellegű iránymutató döntés, a Legfelsőbb Bíróság Határozatának Hivatalos Gyűjteményében /EBH 2008/1848./ közzétételre került a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
28. évi LXVI. törvény /a továbbiakban: Bszi./
29. § /6/ bekezdése alapján. Mindezért helytállóan járt el a jogerős ítéletet hozó bíróság, amikor a Bt.
30. § /3/ bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy kártalanítás megállapításának alperes határozatával helye lehet és ehhez képest a kártalanítás mértékére vonatkozó másodlagos kereseti kérelem tárgyában is állást foglalt. Ez utóbbi jogszerűségét a felperes felülvizsgálati kérelme nem vitatta. Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
31. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
32. § /3/ bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
33. §/1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
34. § /1/ bekezdése és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003./VIII.22./ IM rendelet
35. § /3/ bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes perköltségének megfizetésére, míg az az illetékekről a
36. évi XCIII. törvény /a továbbiakban: Itv./
37. § /1/ bekezdése és a 6/1986./VI.26/ IM rendelet
38. § /2/ bekezdése alapján rendelkezett. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
39. §-a és a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről szóló 318/2008./XII.23./ Korm. rendelet
40. § /2/ bekezdésének g/ pontja és a
41. §-a alapján tüntette fel az alperes jogutódját a határozat fejrészében. Budapest,
42. november
43. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, Dr. Kovács András sk. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos sk. bíró