DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.603/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a korábban P. P. hozzátartozó, majd Dr. Ny. P. pártfogó ügyvéd (pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a Dr. Sz. Sz. jogtanácsos által képviselt I. rendű alperes neve, címe I. rendű és II. rendű alperes neve, címe II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése tárgyában indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.P.21.851/2008/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő Dr. Ny. P. pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes szabadságvesztés büntetését
- augusztus 7-én az I. rendű alperesi BV intézetben töltötte. Ezen a napon iratok kézbesítése céljából a nevelőtiszt a felperest a nevelői irodába hivatta, ahol az irat kézbesítése kapcsán a felperes kifogásolta a kézbesítés rendjét előadva, hogy a Ny.-i BV Intézetben megfelelő módon kézbesítenek. A II. rendű alperes nevelőtiszt előadása szerint a felperes kiabált, azt felszólításra sem hagyta abba és arra hivatkozott, hogy neki ez a stílusa és akár hat fegyelmi lapot is kiállíthatnak a számára. A kiabálás miatt a körletfelügyelő is megjelent az irodában, a II. rendű alperes, valamint a körletfelügyelő is jelentést készített, melynek alapján a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult. A fegyelmi jogkör gyakorlója a felperes fegyelmi felelősségét megállapította és 6 x 50 % kiétkezés-csökkentés fenyítésben részesítette. A felperes a fegyelmi fenyítéssel szemben az intézet parancsnokához panaszt terjesztett elő. A másodfokú fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást megszüntette, a határozat indokolása szerint a fegyelmi kivizsgálás során nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a fogvatartott a neki tulajdonított kijelentéseket megtette. A felperes személyhez fűződő jogai (jó hírneve, becsülete és emberi méltósága megsértése) miatt 1 000 000 forint kártérítés megfizetése iránt kérelmet terjesztett elő a I. rendű alperes parancsnokánál. Arra hivatkozott, hogy II. rendű alperes nevelő személyére vonatkozóan sértő, valótlan tényt állítva kezdeményezte a fegyelmi eljárást, a valótlan tény állításával jogai sérültek, ezért 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. A I. rendű alperes 82-122/71/
- számú határozatával a kártérítés iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a személyre vonatkozó, objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés csak akkor eredményez jogsértést, ha alkalmas arra, hogy az érintett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. II. rendű alperes bv. zászlós által kifogásolt felperesi nyilatkozat - akár megtörtént a kiabálás, akár nem - nem alkalmas a fogvatartott társadalmi megítélésének, elismertségének hátrányos befolyásolására. Összességében megállapította, hogy a fogvatartott személyhez fűződő jogai nem sérültek, ezért kártérítés sem illeti meg. A felperes pontosított keresetében (3.P.21.851/2008/
- sorszám
- oldal) annak megállapítását kérte, hogy az I.-II. rendű alperesek valótlan tény állításával, a fegyelmi eljárás kezdeményezésével jó hírnevét megsértették, ezért I. rendű alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megtérítésére is kérte kötelezni. Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és arra kötelezte, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 50 000 forint, a II. rendű alperesnek 900 forint perköltséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a II. rendű alperes, mint természetes személy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, amikor a felperes magatartását az intézet rendjét sértőnek minősítette. Azt, hogy a felperes hangosan beszélt vagy kiabált, illetve az intézmény működését bírálta-e vagy sem, a II. rendű alperes, mint nevelőtiszt és a körlet felügyeletét ellátó büntetés-végrehajtási dolgozó nyilatkozatából megállapítható. A fegyelmi vizsgáló is azt állapította meg, hogy a fegyelmi meghallgatás fenyegetőző hangulatban folyt le, a felperes élesen bírálta az eljárás lefolytatását, a szintes felügyelő jelentésében arról tájékoztatta a fegyelmi vizsgálatot végzőt, hogy a felperes kiabált a nevelőjével, továbbá azt a kijelentést tette, hogy „ez a börtön tiszta hülye". Amikor II. rendű alperes figyelmeztette a felperest, hogy a kiabálást fejezze be, mert fegyelmi lapot állít ki tiszteletlen magatartásért, a felperes azt válaszolta, hogy „kiállíthat felőlem hatot is, nem érdekel". Ennek alapján azt állapította meg, hogy alapos volt a fegyelmi eljárás megindítását képező jelentés megtétele a II. rendű alperes részéről. A Pp.
- §
(1)bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a megyei bíróságot nem kötötte az I. rendű alperes parancsnokának az a következtetése, hogy „nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást" az, hogy a felperes a neki tulajdonított kijelentéseket megtette. A másodfokú határozat nem tartalmazta, hogy iratellenes, ellentmondásos vagy okszerűtlen mérlegelést tartalmazott volna az elsőfokú fegyelmi határozat, csupán a megállapított tényállást újabb bizonyítási eljárás nélkül felülmérlegelte. A másodfokú határozatból nem lehet megállapítani, hogy a parancsnok mi alapján szüntette meg az eljárást, ebből következően a felperes nem bizonyította, hogy II. rendű alperes, mint nevelőtiszt olyan valótlan tényt állított, amely alkalmas volt a jó hírneve megsértésére. Valótlan tényállítás hiányában pedig alaptalan volt a kártérítésre irányuló kereset is. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az I. és II. rendű alperesek kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Fellebbezése indokaként előadta, hogy a II. rendű alperes, mint nevelőtiszt megsértette a jó hírnevét azzal, hogy jelentésében a felperes által valótlannak minősített állításokat fogalmazott meg. A fegyelmi eljárást vele szemben megszüntették, ezért nem bizonyosodott be, hogy a II. rendű alperes jelentésében közölt magatartások, illetve tényállítások megvalósultak volna. Túlzottnak találta az I. rendű alperes javára megállapított 50 000 forint összegű perköltséget, figyelemmel a személyes költségmentesség iránti kérelmében rögzített vagyoni-, jövedelmi helyzetére, valamint személyes körülményeire. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt alaptalannak találta. A keresetet elutasító elsőfokú döntés érdemben törvényes és megalapozott, az ítélet indokolását azonban az ítélőtábla részben a következők szerint egészíti ki: A II. rendű alperes ún. jelentésben rögzítette a felperes és közte elhangzott beszélgetés tartalmát. A II. rendű alperes előadását megerősítette a körlet felügyeletét ellátó bv. dolgozó nyilatkozata is. A II. rendű alperes jelentése nyomán megindult fegyelmi eljárás önmagában személyiségvédelmet nem alapoz meg annak javára, aki félként ezen eljárás alanya volt. A II. rendű alperes az általa tapasztaltakat a valóságnak megfelelően rögzítette jelentésében, a jelentésben foglalt tényállításával nem sértette meg a felperesnek a Ptk.
- §-ában védett jó hírnevét (EBH.
- 624.). Az elsőfokú fegyelmi hatóság a felperest fegyelmileg felelősségre vonta, azt a másodfokú fegyelmi jogkör gyakorlója megváltoztatta és a fegyelmi eljárást megszüntette. A fentiekből következően az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlója a jelentésben írtak, valamint a lefolytatott eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felperes a fegyelmi vétséget elkövette, ezt a másodfokú fegyelmi jogkör gyakorlója nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak. Rögzíthető az, hogy a II. rendű alperes által készített jelentés valótlan, sértő tényt nem tartalmazott, a felperes személyét indokolatlanul sértő kijelentést nem használt, mindezekből következően a jó hírnév megsértése akkor sem állapítható meg, ha a felperessel szemben a fegyelmi eljárást végső soron megszüntették. Hasonló tartalommal foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt tett feljelentés kapcsán indult eljárásban, amikor a büntetőeljárás nem vezetett a felperes bűnösségének a megállapításához. (BH.
- 223., BH.
- 357.) Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy annak nincs jelentősége, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a felperessel szemben a fegyelmi eljárást megszüntette, mert a polgári perben eljáró bíróságot e határozat a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján nem kötötte. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az I. rendű alperesnek járó perköltség összegét is. Az I. rendű alperest jogtanácsos képviselte, aki az ügyben tartott tárgyalásokon személyesen részt vett, az 1 000 000 forint pertárgyértékhez viszonyítva a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján számított perköltség a jogszabályi előírásoknak megfelelt. Alaptalanul hivatkozott fellebbezésében a felperes a személyes költségmentesség iránti kérelmében előadott vagyoni-, jövedelmi helyzetére, mert az nem érinti az ellenérdekű fél javára megállapított perköltség megtérítésének kötelezettségét. A fentebb kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése és 87. §-ának
(2)bekezdése alapján megállapította, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az alpereseknek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért erről határozni nem kellett. A felperes költségmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az államot terheli. D e b r e c e n,
- december
- napján Dr. Urhegyi Béla sk. a tanács elnöke, Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. előadó bíró, Dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -